Hogy is mondjam el....

Hogy is mondjam el, hogy nem akkor jön a társ, amikor várod. Most, hogy egyedül vagy, és hiányzik a másik, szeretnél szeretve lenni újra, továbbra is.
Nem vagy még készen rá. Mert még a múltat siratod.Görcsös vagy és szomorú.
Hogy az a fiú, akinek tetszettél nem mondta azt azonnal a barátokkal és vele töltött bulis este után, hogy találkozzatok újra immár kettesben is?
Tudod, hogy ez nekem tetszik?! Pedig csak lehet, hogy gyáva a fiú. Vagy van annyira okos, hogy tudja, most olyat vársz el tőle, ami nagyon nehéz. Pótolni valakit, aki nem régen lépett ki a az életedből, és akit nagyon szerettél, és szeretsz.Mert napok alatt nem lehet lezárni semmit. Te is okos, érzékeny vagy, írtál is erről a lehetőségről.Csak  annyira szeretnél valakit melletted, mert most egyedül vagy.
Hogy a 'nem'-et nem az elején kell kimondani, hanem egy kis idő után, mikor már kezdett volna megismerni? Dönteni akkor észszerű, ha tudjuk miről döntünk? Sokszor van pedig ez így, és ezen már én is gondolkoztam. Az elején döntünk sokszor arről, amiről később kellene. Én akkor tettem meg ezt, ha féltem.Ha féltem valamit elkezdeni is.
Volt másik ok is. Amikor tökéletesen biztos voltam valamiben, hogy nem kell. De ez fiatal koromban ritkán esett meg velem. A tökéletes bizonyosság kicsit később jött, mikor elég tapasztalatom volt már sok mindenről.
Várj még egy kicsit! Nem én mondom, te is tudod, te is írtad. Valóban kell még az idő....
De legyél nyitott!