2016. június 24., péntek

Blogról újra...

Vágyam a lényegre törő fontos, de akár a semmi lényegeset is átadó rövid tömörség írásaimban, melyben azért benne van a közlendőm.
Hosszú út vezet a rövidségig. 

2016. június 19., vasárnap

Köszönetek

Külön köszönet Mártának, aki először ismertette meg velem Dietrich Bonhoeffer nevét, és mivel idézett a leveleiből, a Börtönlevelek c. könyvét is behozta az életembe.
Újabb köszönet Katalinnak, aki a blogjában írt arról, hogy (1999. után újra) megjelent a könyv változatlanul Börtönlevelek címmel. Nagyon örülök neki. 
Katalin akkor már megajándékozta magát vele, és olvasta is. Nélküle lehet, hogy nem tudtam volna róla, hogy újra kapható.
Még egy köszönet egy helyi könyvesboltnak, akiknél bár még nem volt meg a mű, de meghozatják nekem, így én is olvashatom.
Ilyen örömökből is áll az élet.

                             

2016. június 16., csütörtök

Hálanapló


151. Pipacsok az út mentén. 
152. A virágok is, de a fű is szép tud lenni.
153. Itt a nyári szünet, bár én még napokig ügyeletben vagyok, de elmúlik.
154. Kakaó rózsaszín virágos csészéből
155. Dosztojevszkijt ( A Karamazov testvérek) elkezdtem, de nem tudom, hogy életem jó pillanatában olvasom-e ezt az írót. Mindenesetre teljesítem a vágyam.
156. Ki tudok mondani egy hosszú német szót.
157. Képeslap Santiago de Compostelából.
158. Jázmin - eper- cseresznye- kávéillat
159. Régi vasúti kocsik látványa
160. A számomra jelenleg legjobb illatú szappannal fürödtem.




2016. június 14., kedd

Egy

lelkész egy feszülten izgatott valakinek azt mondta, hogy menjen ki a temetőbe. A kérdő tekintetre azt válaszolta, hogy tele vannak sírok olyanokkal, akik magukat pótolhatatlannak hitték a munkahelyükön, az életben, és izgultak, idegeskedtek, nem találtál meg az öröm békéjének boldogító titkát. Lám, elvesztegettek így sok napot, és pótolhatók is lettek végül.
Kimentünk a temetőbe,* eszembe jutottak ezek a mondatok.
Minden temető olyan, mint egy szomorúan szép múzeum, melyeket holtak lelke őriz.


* A soproni Szent Mihály temető

2016. június 11., szombat

Turistaként otthon

Már megint turista voltam a saját városomban. Akkor hívom ezt a helyzetet így, ha nem soproniakkal sétálgatok az utcákon, és ide-oda betérünk. Más szemmel nézem ilyenkor a megszokott épületeket.
Ma a Kecske ( Bencés) templomban is voltunk a Templomok éjszakájának délelőttjén. Azért szeretem azt a helyet, mert halkan gregorián énekek szólnak a régi falakon belül.
Egyébként csend van, továbbá gyertyák, mécsesek, több évszázados áhítat, valamint sóhajok illata az árkádok és az oszlopok között.
Leültem, és elmondtam egy imát...



2016. június 8., szerda

Osztálytalálkozó


Martin osztálytalálkozón volt. Régi képek kerültek elő, történetek, melyre ő már nem is emlékezett, még jó, hogy a többiek igen.  Feltette a kérdést, hogy ő is abba az osztályba járt-e vajon. 
A találkozó után hozzám jött, és mesélt, mesélt...
A képen a fiúk sérója/háréja nagyon be van lőve, feszítenek az első igazi öltönyben, olyan igazi érettségi után készült kép barátokról tanár úrral középen. 
Nekem is vannak fekete-fehér gimis képeim. A fiúk hosszú hajúak ( kivéve kettőt), a lányok miniszoknyásak. Szerintem közöttünk nincs kivétel.
Martin is rajta van a fentin. Ha valakit érdekel, hogy melyik ő, egy későbbi kommentben elárulom. Lehet tippelni! :-)

2016. június 7., kedd

Hosszúság

Olvasom a matematikát Bécsben tanuló kollégám asztalán lévő könyv címét: Wahrscheinlichkeitsrechnung. 
27 betű.  Hogy ezek a németek mennyire tudják nyújtani a szavakat! Betűről- betűre rakom össze a szót, de kimondani nem tudom. Kérdezem az illetékest, hogy ugyan mit jelent, és mondja ki helyettem is. Lazán megteszi, aztán hozzáteszi azt is, hogy: valószínűségszámítás.
Ez sem rövid egy nem magyar anyanyelvű számára, majd megállapítom, hogy bizony olykor szóról-szóra meg kell a nyelvekért, a nyelvtudásért küzdeni.



2016. június 4., szombat

Eisenstadt




Kaptam egyszer egy könyvet*, mely úgy kezdődik, hogy "Az élet nehéz." 
A mondat igazsága miatt vett belőle az illető rögtön kettőt, az egyiket nekem szánva. Igaza van az írónak, mondja a pozitívan gondolkodni akaró valaki, aki én lennék. :-) Szóval, nehéz...
Éppen ezért becsüljük meg a lehetőséget egy apró örömre - mert a határ közelsége megengedi -, hogy egy hétvégi délelőtti program legyen az, hogy megigyunk Eisenstadtban egy kávét mákos, diós kiflivel, és sétáljunk az  utcákon le az Eszterházy kastélyig, majd vissza a parkolóba kávéízzel a szánkban, rózsaillattal az orrunkban, házak falfestményeivel a szemünkben.



* Dr. M. Scott Peck: Úttalan utakon 

2016. június 1., szerda

Eper


Egy közeli osztrák faluban, Wiesenben olyan finom az eper, mint talán sehol máshol. Elmentünk venni egy kosárkával. 
Már az utcán belekóstoltunk  hogy aztán délután befejezzük a műveletet. 
Úgy esszük az epret (más gyümölcsöt is, amit ízlelni akarunk), hogy összelapítva a húsát, még hosszan tartjuk a szánkban, hogy az aroma szinte az orrunkban, az összes ízlelőbimbónkban áradjon szét, majd mosolyra húzza a szánkat. Ez utóbbi elkerülhetetlen.



zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu