2014. április 29., kedd

Szeretnék

okosabb lenni, de még mindig úgy érzem, hogy sokszor ütközöm a hiányaimba. Lehet, hogy nem mindig, de ha valamiben tájékozott vagyok, az természetes, azt nem mindig veszem észre, az bekúszik a hétköznapjaimba, vagy elrejtem, hogy ne tűnjek nagyképűnek, esetleg bármit kijelentőek. Általában mire megszólalnék, valaki más úgyis megteszi már a környezetemben, és én figyelem közben ezt a sietséget. Sokszor hallgatok figyelve másokat!
Vágyakozva olvasom a művelt blogosok blogjait,  és utánanézek sok mindennek, amit nem tudok.
Nem is eseménydús az életem( mihez képest?), így a blogom közepes tudású ember hétköznapi blogjának tekintem. Tudom hányadán állok magammal és a blogommal is, viszont sokat tanulok olvasva másét, és egyelőre szükségem van a sajátomra is, mert jó írni.
Mivel leírtam mi várható most is tőlem, csak úgy hétköznapi témaként megemlítem, hogy készülünk a ma délutáni ballagásra, lehet majd az eget kémlelni, hogy lesz-e éppen akkor eső, ahogy ígérik. 
Drukkoltam, hogy ne nyírják le ház előtt a füvet, mert így egy kis virágot bele tudok rakni a nagyszülői házból elhozott pálinkás pohárba. A pohár méretéről ezzel szóltam is, így  a beletehető virágokéról is.



Vannak dolgok, melyek nem illenek össze, mégis lehet őket együtt szeretni. Ma reggel ezt újra bebizonyítottam magamnak édes kakaóval és sós, köménymagos kiflivel, miután hazaértem korán kezdődő munkám első szakaszából.
A virágos füzetembe Pilinszky naplójából  a minél kevesebb költekezés, a rend, a kevés evés, valamint kávé ivás után  a következőt írtam ki, mert  a naplóban is egymás után állnak vágyakként:

"Az embereket legmélyebb igényeikben megérteni, megszeretni és segíteni."


(Pilinszky János: Naplók, töredékek)


2014. április 27., vasárnap

Az orgona


ballagásra és Anyák napjára mindig kinyílik, ebben az évben addigra már el is nyílik. Nem maradtunk ki semmiből, csak korábban részesültünk belőle.
Az esős szombat délelőttre még mindig zsúfolt helyeken elmaradt vagy tervbe vett dolgokat intéztem és vettem sikerrel. 
Ma folytattam a spájzom takarítását. Mennyi zacskó, üveg, felesleges, "majdjóleszvalamire" dolog került kidobásra. Lejárt élelmiszer is, ami szégyen. Most tartani kell ezt az állapotot, ami eddig sohasem sikerült. De majd most!
Pilinszky naplójában olvastam, és bele is írtam a virágos füzetembe: 

" Vágyaim első köre: minél kevesebb költekezés."*

Van akinek nincs is miből, van akinek már egy kicsit is több van, és elcsábítják pénztárcájához mérten a tárgyak, a szerzés, a felhalmozás, fogyasztói társadalom csapdái.
Igaz, szombaton " csak" egy könyvet rendeltem, és anyunak megvettem Anyák napjára, amire vágyott. Ezek a tárgyak ez alkalommal megbocsáthatók. Tudom, tudom, hogy lehetnek a sokszor felesleges tárgyak is az öröm forrásai, de már annyira nem fontos beszerzésük számomra, mint valaha voltak.
Képzeletbeli naplómba is bekerült a fenti mondat, és már részleges megvalósításával is sokkal szabadabb leszek.
Hányszor írtam már erről, de most érzem, hogy menni fog!

* Pilinszky János: Naplók, töredékek

2014. április 25., péntek

Apróságok...

Rövidebb volt a hét a húsvéti szünet miatt, és nem mondom, hogy rossz, hogy újra hétvége jön, ráadásul nem is dolgozom ezen a hétvégén. Tehát igazi hétvégém lesz, munkahely nélküli, amit nagyon szeretek.
Most ment el egy számítógépes kollégám tőlem( áldás az ilyen!), valamit birizgálni kellett a gépemen, amit jobb, ha ő csinál meg, mint én rontsam el. Mert én csak használó vagyok, nem gépbe belebirizgáló, jól tudom ezt magamról.Ő is tudja rólam:-), jött is! Hála és köszönet neki.
Kolléganőm is olvassa a 3 kötetes Anne B. Ragde könyvet, a Neshov trilógiát, amit én vettem ki a könyvtárból. Tegnap rám telefonált nevetve, hogy húzzak bele a második kötetbe, mert ő egy nap alatt elolvasta a az elsőt, és kérné a másodikat. Belehúztam:-), át is adtam neki, így ma délután lesz a porszívózás, "megmiegymás" a tegnapi helyett.
Esik az eső, ami nekem ugyan jó, de ki kell mennem hamarosan, és az esernyő csak kolonc a buszon, a bevásárló táskák mellé, de ez van!
Ahogy Anselm Grün írja egyik könyvében: " Ha az időjárást Istenre bízom, egész higgadtan neki tudok látni annak, ami soron következik." *



Még annyit, hogy élményszámba ment húsvét hétfőjén egy hely, ahol büfé megoldással ebédeltünk( nem főztem aznap), ahol az asztalon csatos üvegben málnaszörp volt, és a pincérnő "nyomós" szódavizet hozott hozzá. Azt mondta, hogy ő azt ajánlja, ha megfelel nekünk is. Persze, hogy megfelelt, sőt, így volt az igazi! Mert mindig vannak, olyan dolgok, melyek tökéletesen összeillenek, és néha rátalálunk.

* Anselm Grün: Az életművészet könyve

2014. április 24., csütörtök

Találkozások




Egyszerre érkeztünk  a jó pár nappal korábban megbeszélt helyre. Nem kellett újra pontosítani, odacsörögni, rákérdezni... 
Staliékkal találkoztam, volt jó beszélgetés, kávé, tea, zserbó és általunk választott kellemes környezet, majd séta.
A képet Staliról és párjáról az engedélyükkel teszem fel.
Mikor a buszmegállóban álltam már a búcsúnk után, az utcán lévő virágokat néztem. Mellettem elhaladt egy németül beszélő valaki, és annyit mondott: "Schön, sehr schön!", és várakozón rám nézett.  Megismételtem a mondatot, majd intett, és folytatta útját. Azért a több német tudás jól jönne néha!:-D
Valahogy így telt a szerda délelőttöm.



Kb. 2 hete Eszterékkel( Esztella) találkoztam. A mostani társaim nem ismerik őt. Egy korábbi nagyon szép blogos múltam egyik szeretett képviselője ő.
Nem sűrűn találkozom blogos társakkal- én ilyen vagyok -, mostanában viszont sűrű egymásutánban kettővel  + a hozzájuk tartozó úriemberekkel is. 
Igenis, meg lehet ismerni egymást a blogokon keresztül. A személyes találkozás mindig természetes és magától értetődő. Van összekötő híd a monitor a szemben ülő saját arc között.

2014. április 22., kedd

Ezek is foglalkoztatnak

Nekiálltam ma a spájzomat takarítani. Sokat haladtam vele, de nem fejeztem be, mert elfáradtam közben. Nem akarom a gerincemet sem agyonterhelni, és lesz még lehetőség a folytatásra. Egyébként is csak elkezdeni volt nehéz. 
Mikor böngésztem Pilinszky naplóját, akkor ez a mondat is a virágos kisokos füzetembe került:
"Rend, de leegyszerűsítve. Étkezést is, kávézást is."*
Tényleg vonzó az áttekinthetőség és a mérték, nem hiába került be a mondat a megjegyzendők közé. Írom ezt húsvét után:-), de úgyis akkor valósul meg, ha az önfegyelem találkozik  az elhatározással. Egyelőre a szokás és az önkényeztetés erősebb bennem, mint valóban szükségeltetik.
Tegnap  lakótelepi tó partján mentünk a járda helyett. Igaz, sárosak lettünk, de se a nyafogás, se a kényeskedés nem foglalkoztat már. 
A fűben csoszogva a sár nagyját még ott helyben leszedtük, és tulajdonképpen mindig van megoldás.




* Pilinszky János: Naplók, töredékek

2014. április 21., hétfő

Húsvét 2014

Felhajtás nélkül telik az ünnep, és én ezt így szeretem. Még szerencse, hogy  a többiek is így.
M-nak van sejtése arról, hogy létezik olyan, hogy locsolás, fel is világosítottam a lényegéről, és mutattam neki a netről képeket. Olyanokat, ahol vödörből locsolják falun a legények a jányokat.:-) Lefordítottam neki  a" Zöld erdőben jártam"-ot, és ő önként megígérte, hogy jövőre megtanulja.
Mivel látta a vödrös képeket, leszögeztem, hogy azért  túlzásokba ne essünk, de ha akar, meglocsolhat. Akarta, persze, hogy akarta hunyorogva és somolyogva... 
Óvatosan tettem egy kis vizet egy pohárba, és úgy a képembe löttyintette, mint annak a rendje, még a hajamról is csöpögött. Mégis sok víz került  a pohárba!:-)
Szóval adtunk a tradíciónak, azonkívül anyusommal is sonkáztunk, tojásoztunk, tormáztunk, és M-nal is. 
Nem kellene ennyit enni, de ott van előttem és finom.Majd visszafogom magam legközelebb. Örök ígéret ünnepekkor. Nyugodtan telik a délelőtt, - ez már maga ünnep - váratlan locsolók tudom, hogy nem jönnek. Önvédelemből már régen leépítve az ilyen "meglepetés". 



U.i.: A torma még mindig valahol az orrom és a homlokom között tevékenykedik!:-)

2014. április 20., vasárnap

Ünnep

"…elmúlt egy nap
elmúlt kettő
s harmadnapra elmozdult a kő…"

( Puszta Sándor: Secundom Mattheum-részlet)


Áldott húsvétot kívánok!

2014. április 19., szombat

Tihany felé félúton


Ezen a héten nem jöttünk haza aznap Veszprémből, csak másnap. Jó volt nem rohanni, volt időnk kálváriát nézni, Balatonnál megállni, másnap a nádasdladányi (Nádasdy család) és a fehérvárcsurgói ( Károlyi család) kastélyt látogatni, a repceföldek pedig mindenhol virágoznak, így sárga csíkok mellett mehettünk az autóval.
Benne volt egyfajta szomorú düh a természetben az elmúlt napokban, ami aztán megszelídült mire hazaértünk, de minket csak lökdösött végig az utunkon, és hagytuk, mert jó volt. Még jó, hogy szeretem az ilyen időt, de ha nem, akkor is elviseltem volna.
A Balatont is korbácsolta  a szél, pezsegve kicsapódott a medréből, én időnként félreugrottam valami nevetős sikolyfélét hallatva, ha nagyobb hullám közelített, mert csak az az egy cipő volt velem az útra.
Leparkoltunk, és sétáltunk a parton. Ha csak sütött volna a balatoni nap egy tipikus képet láttatva, hamarabb elfelejtettem volna- bár emlékképektől nehezen válok meg-, így viszont biztos, hogy emlék lesz belőle.


A Húsvéti előkészületekkel végeztem. Ma kenyeret kellett már csak vennem. A szokásos stratégiámat követtem. Időben elkezdeni, listázni, és szépen kialakul az ünnep előtti napra minden.Még a porszívózás hátra van, megterítem az asztalt is ma este. Holnap anyuval leszek, hétfőn M-nal, ez is hagyomány nálunk: önmagam megosztása.
Jut is, marad is...:-)

2014. április 17., csütörtök

Távol

"Nem csoda, hogy Isten visszahúzódott a szavakból. Hogy tettenérhetetlen. Csak így képes meglátogatni azokat, akiket különben sose érne el."
(Pilinszky János)



Olykor jó távol lenni, jó, még a szavaktól is. Sőt, időnként még annál is jobb, és a napokban éppen ilyen érzés volt bennem, vagyis az a bizonyos "még annál is jobb".
Jó volt kicsit csendben lenni, jó volt a csendben is lenni, ahol a süvítő szél hangján kívül más hang nem volt, és a fű is szinte földig lapult az erőtől. És azok a felhők! Hogy tud az időjárás éppen ott és akkor olyan lenni, amilyennek éppen lennie kell?
Valami kimaradt  a nevelésemből, amit most én keresek, és találok meg magamnak, vagy engem keresnek... Ezt nem lehet akarni, ez egyszer csak jön, bizonyára mert készen vagyok rá?! 
Van oka is, több is, talán az egyik legnyomósabb az, hogy jó lenne hinni, hogy van valaki, aki tényleg tudja, hogy milyen vagyok én, és mi van valójában a szavaim mögött.  Gondoljon ember bármit rólam, akkor már nem is számítana! Legyen, aki előtt nincs szégyellnivalóm, és számadással is leginkább már csak neki tartozzam.
Veszprémfajszon felmentünk a dombra, a tetőn megálltunk, elidőztünk, majd még le is értünk, és az ég kímélve minket csak akkor szakadt le azzal a sok vízzel, mikor éppen becsuktuk, vagyis egy szélroham bevágta az  autó ajtaját.
Megvárta míg megtettük az utat, de talán azt sem bántam volna, ha nem! A sálamat így is elvitte a szél valahova messzire, nem tudom végül min akadhatott fel! 
Mindegy is, ott maradt!


2014. április 14., hétfő

Blog

"...Istenem, add, hogy ne bíráljak: 
Erényt, hibát és tévedést 
Egy óriás összhangnak lássak – 
A dolgok olyan bonyolultak 
És végül mégis mindenek 
Elhalkulnak és kisimulnak 
És lábaidhoz együtt hullnak. 
Mi olyan együgyűn ítélünk 
S a dolgok olyan bonyolultak..."

(Reményik Sándor: Ne ítélj- részlet)*


Hiszek abban, hogy a kommentjeinkben szabadon asszociálhatunk, mert ez olyan jó. Sok minden eszünkbe juthat valamiről, amit olvasunk, látunk, és azt megoszthatjuk a másikkal. Számomra ez az egyik értéke a blogírásnak és az blogok olvasásának.
Igen, mások vagyunk, de valamiért mégis egymásra találtunk, és reméljük, hogy írhatunk olyat is, ami ugyan lehet, hogy egy kicsit eltér magától az adott témától, de mégis köze van hozzá, különben miért jutott volna eszünkbe. 
Ugye, írhatunk mást is, mint amit elvárnak tőlünk, amit elvár tőlünk szigorúan a blog tulajdonosa? Nem durván, de ez természetes, ez alap, nem is erről szólok most! Hiszek abban, hogy különösen korábbi bátorításra "beszélgethetünk" a kommentekben a blog írójával, egymással. 
Hittem, és megpróbálom hinni továbbra is.
Néha ugyan bezárulnak az ajtók előttünk, elgondolkodunk, és továbblépünk. 
Hogy korábban vagy később tesszük, persze attól függ, mennyire bánt  a dolog. Mert bánt!
Csak egy pillanatra merült fel bennem, hogy kell-e ez nekem, mármint a blogírás. Ennél nagyobb bajok és örömök is vannak a világban! 
Kell, és jó, hogy van!:-) Még mindig jó!




*Agyonidézett, de örökké aktuális vers, ha azzá tesszük...


2014. április 13., vasárnap

Röviden akarok írni, de mindig hosszúra sikerül...:-)

Egyre egyszerűbb, tiszta, világos utat akarok követni, könnyen megfogalmazható, tiszta elvekkel. Míg akartam, nem ment ilyen könnyen, most, hogy legtöbbször csak úgy jön magától, egyre jobban. 
A bökkenő, hogy ez csak a nagy általános elvekre vonatkozik, a hétköznapokra nem igazán, erre bizonyíték a pénteki napom volt. Vagy elfelejtettem valamit elvinni, és emiatt a feladat nem volt teljesíthető, vagy nem tettem meg korábban valamit, ami aztán persze a dominó elvet eredményezte. Sok utat tettem meg, mire mindent helyrehoztam, pedig csak egynek kellett volna lennie a terveim szerint.
Úgy érzem elfáradtam az állandó koncentrálásban, bambulni akarok.Egyébként is, én inkább elméleti ember vagyok, aki helytáll a hétköznapok teendőiben, csak az jobban fárasztja!:-)
Voltam könyvtárban, kerestem a nemrég elhunyt Peter Matthiessen: Hópárduc könyvét sikertelenül ( Rózsa ajánlása). Kis városnak kis könyvtára van, de nem mondok egy rossz szót sem rá, mert találtam már kedvemre valót benne eleget, és ahogy máskor, tegnap is sikerült. *
Fontos számomra, hogy legyen itthon könyv, amihez nyúlhatok, és ez így jó. 
Szaporodnak a sorok a virágos füzetemben is:
"Add Istenem, hogy ami az " enyém", mindinkább belakhassam és kifejezhessem."
(Pilinszky János)



*Anne B. Ragde norvég írónő regénytrilógiája, melyet régóta el akartam olvasni:
  1. Berlini nyárfák
  2. Remeterákok
  3. Pihenni zöldellő mezőkön

2014. április 11., péntek

Április 11-én

Régebben több verset olvastam, mostanában inkább regényeket. Ez nem jelenti azt, hogy kiszorult a vers az életemből, talán csak nagyobb lélegzeteket veszek mostanában, több időt szánok  a másik a műfajra.
Verseket már főleg a neten keresgélek, ha valamelyik megtetszik, akkor elmentem a "Versek" mappáim egyikébe, melyek sok éve léteznek. Még megvannak a rongyos borítójú hajdani füzeteim is, melyekbe verseket másoltan. Változott az ízlésem, ma már ezektől eltérőeket mentek  a mappákba.
Évekkel ezelőtt volt egy blogom, ahova leginkább verseket hoztam. A mostani blogomba csak néha hozok (részleteket többet), és inkább a magam gondolatait írom.
Úgy tűnik száll ki az életemből a vers, pedig mindig is ott volt, és ott is marad, semmi sem változott legbelül.
Sok éve volt a TV-ben egy pár perces műsor a: "Vers mindenkinek". Mindig vártam a Híradó után, a főműsor előtt. Üdítő volt, lélegzetet a vehetett közben a néző, pedig akkor még nem is volt annyi bóvli műsor és sok csatorna.
Voltak szavalóversenyek is, és sok nézőt vonzottak. 
A diákjaim kezében nem látok verseskötetet...
Ezek is szembe jutottak ma.




József Attila: Áldalak búval, vigalommal

Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrízlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.

Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.

Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istenek téged felellek.

Hajnalban nyujtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja.



2014. április 9., szerda

A hópárduc

Azt mondta egy tanítványból lett kolléga tegnap, hogy talált egy filmet, és közben rám gondolt. Letöltötte, és kért egy pendrive-ot, hogy nekem adhassa. A címe: "Walter Mitty titkos élete".
Bemutatott egy-két részletet, és tudtam, hogy az én filmem lesz az elvágyódás és hazatalálás filmje.
A Life magazin szürke munkatársa  az élet kvintesszenciáját keresi a világon( pontosabban Grönlandon és Izlandon át) , míg végül rátalál a kolléga és barát fotós segítségével. Nem árulom el a poént...
Nos, ez a fotós Izlandon hópárducokat fotóz, ami nem könnyű feladat, ritkán tűnik fel, szellempárducnak is hívják ezért. Közben beszélget Walterral ( a kvintesszencia keresőjével), és elejt egy bűvös mondatot, hogy miért nehéz a feladat a hópárduccal kapcsolatban:
" A szépség mindig kerüli a feltűnést""
Aztán végre feltűnik a párduc a sziklák mögül, Walter siettetné a fotóst, hogy kattintson már, mire Sean a legnagyobb, bölcs nyugalommal inkább halkan elkezd beszélni a hatalmas objektív mögül, és nem kattint:
-" Nem a kép a fontos, ha tetszik a látvány, akkor inkább gyönyörködöm. Nem hagyom, hogy a kép elvonja a figyelmem. Átadom magam.
- Átadod?
- Igen, ez az...!!! (Közben nézik.)  Ááá, eltűnt..."

Megnéztem a filmet( igen, ez az én filmem!),  nagyon tetszik, az utolsó mondatokat pedig fontolgatom...*Nem is saját kattintott képet hoztam, hanem egyet a filmből.Ott  a másik oldalon pedig a hópárduc, ami nem lett megörökítve, de legalább átadták magukat  a látványnak, ami még ennél is többet adott! 



* Lehet,  hogy ez az újabb 7 éves periódusom egyik felismerése lesz ( amit tudok), és ez a film kellett hozzá?

2014. április 8., kedd

Vár állott, most kőhalom...*


Vannak országok, ahol várak vannak, nálunk  a történelmünk miatt főleg romok. Vannak ahol hegyek vannak, nálunk már a domb is hegy.
Ezért aztán minden kis vakondtúrást, követ, kövek alkotta romot megbecsülök, meg is érintek ( nekem fontos az érzékelés), melyek valahogy mégis ott állnak, ahol valaha építettek belőle, és valahogy a mienk maradt.  
Én személy szerint elámultam, hogy milyen szép Szarvaskő várának romja Döbröntén, különösen így tavasszal a friss szélben, a hegyről a távolt is láttató tiszta időben. 
Nem tudtam, hogy ott van a rom, Holdgyöngy ajánlotta a falut egyszer, és beírtuk a GPS-be, hogy hazafelé arra jöjjünk. 
Már a falu miatt is megérte volna megállni, de a nagy lankás tér, a fehér, sárga, lila virágok, sőt, a juhok, a gazdájuk és a gazda rohangáló kutyája miatt bárhogy is, de ott kellett lennünk. 
A rom csak ráadás volt, és az a tény is, hogy a gyógyulásom elősegítése összekapcsolható a szükségszerű úton levés élménnyé alakításával. Erre vágytam...




*Kölcsey Ferenc

2014. április 6., vasárnap

A választás napján

Délelőtti szavazás, főzés és ebéd után egy hirtelen jött tavaszi záport követve vasárnap délutáni ernyedt fáradtságomban kitartóan küzdöttem az ellen, hogy elszundítsak  a fürdővizemben, mert abból kihűlő vízben való hosszabb vagy rövidebb alvás lesz. 
Az idézetes füzetem jól telik, de a naplóírás nem megy. Ahogy (szösszenetes) Márta írta egy helyen a blogjában, ő már csak olyan könyveket olvas, melyek segítenek élni, és most már én is. Egyre több nekem tetsző gondolatra akadok, melyek bekerülnek a fehér alapon fekete virágmintás füzetbe.
Elgondolkoztam azon, hogy mennyit segítene, ha egy ilyen mondat mélyen felszívódna, de már annak is örülök, ha felé haladok:

" A boldogság gyökere: az akarj lenni, aki vagy." 


( Rotterdami Erasmus)

Még egy: 

"Bárhová is érkezel, ne hasonlítsd  össze magad másokkal, és nyugalmat lelsz."

(Poimen atya)

2014. április 5., szombat

Higher and higher!

 

Nem erősségem a hegymászás, biztosan a gyenge  kondim miatt nem szeretem. Nem mondom, hogy végül nem csinálom meg, de lihegek hegymenetben, lefelé persze már vidáman megyek, de az nem kunszt! Egyébként a kedvenc fotelom jobban szeretem egy könyvvel vagy szundikálással.:-) 
Ma felmentünk a Károly-kilátóhoz ( M., egy barátja és én), majd annak is a legtetejéről nézegettük lefelé, hogy legyen rálátásunk a dolgokra. 
Egyébként két dolog szolgált figyelemreméltó információként:
-Többször meg kell tennem hasonló utakat, hogy visszanyerjem az erőm, amit  a sok 4 fal között tunyulás és a kilók miatt elveszítettem.
- Hegynek fel, majd le, és csodák csodája sem a csípőm, sem a gerincem nem fájt, és egyre többször érzem a gerincgyógyítóm munkájának eredményét.
Ibolya még van, gyöngyvirág még ugyan szoros bimbókkal, de már szintén itt van közöttünk, találkoztunk az úton mesebeli gyökerekkel is, és nagyon zöldül minden!



2014. április 4., péntek

Napi történések konkrétum nélkül

Nehéz döntés nem követni a többieket. Tudom, hogy ha a magam véleménye más, azt kell érvényesíteni( ebben az esetben mindenképpen), hiába lenne kényelmesebb a másik választás. Én magamban már döntöttem, még az a kérdés, hogy pontosan el kell-e magyaráznom a miértet is. A helyzet adja majd, elsőre azt mondanám nem kell, de talán egy beszélgetést megér nem a magyarázkodás, hanem a magyarázat miatt.Tudom, hogy nem változtatok, mert magasabb szempontból ez kívántatik tőlem, és örülök, ha kikeveredem végre egy helyzetből.
Ez is bennem van az utóbbi napokban...

"A világnak mindenről van véleménye, de az a boldog, aki nem jár e gondolatok szerint, nem követi a közvéleményt."

(Szikszai Béni: Zsoltármagyarázatok)


  *

*A képek Döbröntén készültek úton hazafelé...

2014. április 2., szerda

Rózsa-Florának


Mikor legutóbb írtad, hogy ismerősen csengenek számodra bizonyos helységnevek, és olyan szépen meséltél arról, hogy a nyári szünetek mennyit jelentettek neked itt ebben a faluban, már akkor elhatároztuk, hogy Veszprémből hazafelé jövet egyszer ide is eljövünk. Ma megtettük.
Sétáltunk, kattintgattam nagyon sokat, a helyi kocsmában  régi, eleve emlékeket idéző kávés pohárból kávéztunk!, a kisbárányok gazdájával jót beszélgettünk. Mivel nem tudtuk melyik az utca, a ház, mely érdekes lehet számodra, így most a templomról és környékéről hozok néhány képet, emlékszem 1-2 alkotásodra, melyet róla csináltál.
Az első kép pedig a bobai vasútállomásra vezető sínekről készült (autóból),  és nem véletlenül.:-) Szinte láttuk a lovaskocsit is magunk előtt, melyen végül eljutottál Nagypiritre.
Ma nagyon sokat emlegettünk!
Megy neked egy e-mail is...


  

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu