A Kőszegi Szüret és Fúvószenekari Találkozó/2.

 

Vasárnap bementünk a kőszegi Jézus Szíve templomba, amelyet felújítottak, és október 1-én 17:00 órakor volt a külső felújítása utáni ünnepélyes megáldása.

A felújítás négy éven át tartott, és nagyon sok munkával járt.

Láttuk sokáig felállványozva, és most már állványok nélkül áll Kőszeg belvárosában.

Kívül nagyon szép lett a templom, de a benti látvány is lenyűgözött. 

Miután elvonultak a fúvószenekarok kinyitották a templomot, sokan látni akarták belülről, és mi sem hagytuk ki az alkalmat.

M. múltkor azt mondta Kőszegről, hogy egyre szebb. Miután kijöttünk a templomból azt mondta, hogy nem tudta, hogy ilyen szép. (Pedig voltunk már bent.) Mikor délután leültünk kávézni azt hallhattam tőle, hogy milyen jó, hogy létezik Sopron és Kőszeg.

Hoztam képeket, melyek a teljes látványt és a hangulatot ugyan nem adják vissza, de némi ízelítővel szolgálnak.

Az utóbbi pár napról/1.

 

 

  

    

     

     

                                              

                                     

     

1. Később indultunk, és már korábban is sötétedik. A nyári narancssárga naplementék helyett az úton már ez a látvány várt ránk.

2. Kabanossi. Szeretem, csak olyan kemény, hogy egyszer egy nem saját fogam kilazult tőle, és utána ki is esett. Nem újságpapírban tartjuk természetesen, az a  hentes direkt betűs papirt nyomtat csomagolóanyagként.

3. A füge szép.

4-5-6-7-8. Közös ebéd M. családjával. Masatoból egyszer jó apuka lesz.

9. M. főztje: pirított zsemlemorzsában kelbimbó, sült karaj, rizs és gomba.

10. Egy  kis "hazai" nézése, M. a háttérben közben vasal. Segítenék én sok mindenben neki, de vasalni is csak Ő tud... 

11. Masato csatlakozott hozzánk este TV-t nézni.  Ráterelődött közben a szó a blogomra, és mondtam neki, hogy már tudnak az olvasóim arról, hogy ő velünk van. Belenéztünk a telefonomon azokba a bejegyzésekbe, amelyek róla is szólnak. Látta, hogy az arcáról nincsenek képek. Nem nagyon értette, hogy miért nem, de elmagyaráztam neki. Kérte, hogy legyenek ezentúl. Hozzátette azt is, hogy nagyon boldog lenne, ha láthatnátok őt. A "happy" szót használta. Mivel ott volt a telefonom a kezemben, le is kattintottam őt TV nézés közben, hogy már az ő engedélyével feltegyem majd a blogomba az arcát is. Nevettem kicsit magamban, mert mellettem ült, és az M. helye, tehát kitúrta onnan. Egyébként én is azt akartam, hogy ott üljön, és így egyezett is a kívánságunk.

12. M. lakásában van már tatami is, és nem is egy, hanem kettő.

A fertődi Esterházy kastély belülről

Bent voltunk a kastélyban is természetesen. Kiállításokat is láttunk és a kastély szép szobáit, melyeket eddig is ismertünk.

Volt sok-sok ruha, egy egész kiállításnyi, melynek anyagait csipkéit, hímzéseit vagy csak egyszerűen a fényüket jó volt látni közelről is. A sok festmény kiállításán szintén voltunk, és a régi keretek is a szemet vonzóak voltak. Egy-egy mestermunka előtt megálltam.

A porcelánok között volt japán is, Masato felismerte őket (persze, ki is írták), a bútorok a múlt jellegzetességeit hordozzák, ahogy eddig is tették. Az Esterházy család jól berendezkedett.

A feliratok mindenhol angolul, németül és magyarul olvashatók. Egy német  (osztrák?) csoportnak németül ment éppen az idegenvezetés. Egy ajtónál álló alkalmazott fiatalember, angolul mondta el nekünk a szükséges tudnivalókat, hogy mind a hárman egyidőben értsük. Nem mi kértük, ő vette észre, hogy mi a jó nekünk.

A zeneterem most is szép volt  a falai fehérségén látható főleg virágdíszekkel, a rengeteg tükörrel és a  szép festett mennyezetével.

Hogy a régi mellett új is legyen, főleg modern szobrok kiállítását is láthattuk.

A személyzet segítőkész, tájékozott és tájékoztatni is tudó, vagyis éppen olyanok, mint a soproni Múzeumnegyedben.

A  jegyet M.-nak nem kellett megvenni, mert 70 év föltötti, én nyugdíjasoknak járó jeggyel voltam mindenhol, Masato diákjeggyel járhatott végig mindent. Tehát vannak kedvezményeik is, melyeket igénybe is vettünk. Szerintem nem volt drága, ahhoz képest, amit hárman kaptunk érte.

Ha erre jártok, mindenképpen ajánlom nektek a kastélyt, nekünk szerencsére innen Fertőd csak fél óra, és leszünk ott még máskor is.

A leírtak talán túlzásnak hatnak, de ezt láttuk és tapasztaltuk, tehát nem írhatok mást. 

A fertődi Esterházy-kastélyban

Masatonak és nekünk is vasárnapi programot szerveztünk, és elmentünk Fertődre a kastélyt megnézni. Azt hittük neki lesz valami új és maradandó, de nekünk is azt lett a megszámolni sem tudom hányadik ottlétünk után. 

Csodálatosan felújították kívül-belül, és 6 olyan kiállítást is megnéztünk, amelyről azt sem tudtuk hogy léteznek. Lehet, hogy nem is voltak eddig, de most már lettek. 

Most csak a kastély külsejéről hozok képeket, majd lesznek a belsőről is. A  parkot nem  jártuk be végül, mert Masato nagyon éhes volt már a kiállítások és a kastély szobáinak megnézése után, és ezért elmentünk inkább ehelyett  ebédelni. Számunkra is éppen eljött az ebéd ideje.

Az utolsó kép bizonyítja, hogy volt egy lovagom, segítőm, egy igazi dzsentlemenem, aki nem tudom hányszor nyitotta ki és csukta be tegnap az autó ajtaját, hogy én majd kiszálljak vagy beszálljak. 

Persze, lépcsők is voltak a kastélyban, és a fiú ott is helytállt. A rollátorom is kellett  néha vinni a  kerekek gurulását akadályozó kavicsos utak miatt, és ő vitte is.

Imádom a gyereket! Kaptam tőle gumicukrot.:)