Úgy jött el október első napja, hogy szinte észre sem vettem, hogy eltelt a szeptember. Az ősz kezdetének alaposabb megfigyelésére nem szántam külön időt, csak valahol útközben mindig megálltam, és akkor mohón néztem, mert egyszerre akartam pótolni, amit addig elmulasztottam.Az ablakkeretbe zárt világomat hiába néztem az üvegen át a jeleket kutatva, még mindig zöldek a sokat látott fáim levelei. A hangulatokat más által leírtakból szedegettem össze. A költőket és az írókat, megihlette a szeptember, és már előre olvasgattam az ezt követő hónapokról is. Várakozva belehelyeztem magam a puha avarba, a ködbe, fagyba, az első hóba és a leveleket szegélyező csipkés zúzmarába a régi képeim segítségével is.Egyelőre még előttük a szép színű október, a szétfolyó akvarellek sokasága, és nem hagyom majd ki az erdőben az arany őszt sem.
DEERZSI
szép lassan elfogy
a zöld, az őszi titkok
tarkasága győz
