Hekk

Jó egy nap nem főzni, hanem egy jó helyre elmenni, és valami finomat enni. Mikor kórházban voltam, egy szobatársam elmondta, hogy a legjobb hekket a közeli Fertőrákoson a Kovács Kocsmában lehet enni. Kipróbáltuk, és azóta visszajárók vagyunk. Így is lehet élvezni az életet. A finom ételek mindenképpen ehhez  tartoznak.
Elindulunk, és tudjuk, hogy valami jóban lesz részünk. Várjuk, hogy kihozzák a halat, nekilátunk, és még utána megiszunk egy kávét is. Nem sietünk, örömmel eszünk, közben hallgatunk is, beszélgetünk is, de leginkább hallgatva élvezzük az ízeket. Süt a februári nap, pattog a kályhában a tűz, gyűlnek a vendégek, keverednek a magyar és a német szavak. Közel a határ.

Minden rosszban van valami jó. Hányszor mondjuk ki ezt a mondatot, és mindig megbizonyosodhatunk az igazáról. Ha nem kerülök kórházba, soha nem tudjuk meg, hova kell menni hekket enni.

Könyvek

Ha  könyvárba megyek, M. majdnem mindig eljön velem. Tulajdonképpen ez jó, mert akkor ő visz és hoz autóval. Mindig felpakolok könyvekkel, és jó, ha segít valaki hazahozni őket.

Ő egy jól feltöltött utcai fülkés "könyvtárból" hozza a könyveit. Szereti a  hosszú, sokáig olvasható regényeket, és mindig talál is ilyeneket. 

Ha ott vagyok nála, akkor mindig várom vissza, és kíváncsi vagyok arra, hogy milyen könyveket hoz haza. Mikor hallom a kulcs csörgését, elmegyek elé az előszobába, és várom, hogy levegye végre a kabátját. A táskában még titokként ott vannak a könyvek. Aztán kiteszi őket az asztalra, elmondja, hogy miért azokat választotta, mit tud róluk, mit tud az írójukról, van-e hozzájuk fűződő emléke. Amit most olvas, arra emlékezett, hogy egy gimnáziumi tanára ajánlotta, de ő akkor nem olvasta. 

Belelapozunk mindegyikbe, majd  átöltözik, és leül olvasni. Belekezdeni egy könyvbe olyan, mint egy titkot felfedni.  Én gyakran mellé telepszem, és olvasunk csendben, örömmel, olyan élménnyel, mely szebbé teszi a napokat. Néha feláll, odamegy a számítógéphez, utánaolvas dolgoknak, érdekli a történelmi háttér. Mesél a könyvről, ha érdekes mondatot talál lefordítja nekem.

Kincs a könyv, örömforrás.

Virágok

A Valentin-napot nem nagyon tartom ünnepnek. Aztán mikor virágot kapok, akkor úgy érzem, hogy mégis jó, hogy van ez a nap. Vízbe teszem az ajándékot, és napközben oda-oda nézek, hogy eszembe jusson az, aki gondolt rám.
Az a jó, hogy nem csak ezen a napon kapok virágot. Beszélnek szavak helyett is, míg velem vannak, különösen akkor, ha egyedül vagyok. 

Cesky Krumlovban

Ha itthon vagyok  a cseh szavak valahogy mélyen ülnek bennem, de amint Csehországban vagyok rögtön a felszínre kerülnek. Megértem a feliratokat, tudok köszönni minden napszakban, megköszönni bármit, ha sor kerül rá. Ennyit tesz a környezet, az orosz nyelv valaha volt tanulása, a nagymamámék és anyu otthoni, gyakran tót nyelven való beszélgetése. Mennyi szó ragadt rám közben gyerekkoromban, míg hallgattam őket.  A szláv nyelvek egyébként is közel állnak hozzám.

Cesky Krumlovba mentünk pár napra. Szép város, romantikus utcákkal, színes, ódon házakkal, cégérekkel, lámpákkal.

Mindenképpen enni akartam az egyik cseh nemzeti ételt, sült húst, káposztával, knédlivel. Ez utóbbin volt a hangsúly. Csehországban knédlit enni muszáj. Sikerült kétszer is ennem, amire vágytam. Finom volt.

Csípős, hideg szélben sétáltunk az utcákon, sokszor megálltunk a Moldva folyónál. Smetana nagyszerű zenéjét dúdoltam magamban. A hideg elől néha bementünk egy cukrászdába forró gyümölcsteát inni, megpihenni. Rollátorral mentem, és így viszonylag sokat tudtam menni.

Szép napok vannak mögöttünk. Évekkel ezelőtt voltunk már itt, talán nyáron újra megyünk.