2010. április 30., péntek

Rozmaring


Régi kolostorok díszítője és fűszernövénye, tanyák búboskemencéjére szórva a levegő illatosítója. Végigkíséri életünket, ízesíti ételeinket, használják jellegzetes kámforosan keserű füstjét esküvőkön, temetéseken, csillapítója fájdalmunknak, fürdővizünk régóta használt illatosítója.
Az apró rozmaringvirág a tisztaság jelképe, a növény maga az emlékezés és a szerelem varázsszere. A középkorban szerelmi bájitalt készítettek belőle, a rossz álmokat tartotta távol. Legalábbis a boszorkányok erre használták.
Figyelem, úgy tartják, ha a kiszemelt ifjú hölgyet rozmaringgal érintenek, akkor szerelembe esik. Gondolom, fordítva is igaz. Vagyis remélem!:-)

Bővítem az erkélyemen a ’kertem’. 2 azaz kettő fűszernövény van ott egyelőre. :-)
A bazsalikom mellé megvettem a rozmaringot is.
Én főleg húsételeim ízesítésére használom.
De felfigyeltem egy-két egyéb hasznos információra is, mikor olvasgattam a rozmaringról!:-) Párat leírtam, de tudom, hogy a felsorolásom nem teljes.

2010. április 28., szerda

Zsille Gábor: Milyen könnyű volt




A legjobban, azt hiszem, a platánok kérgére
emlékszem, a szanaszét heverő lemezekre
szújáratokkal, hangyákkal, s hogy milyen könnyű volt
letörni őket a törzsről, a reccsenő, száraz
gallyakra a csúszdák és mászókák körül, a fák
illatára, mit órákig hordoztam bőrömön,
a bérházak verőfénytől szikrázó, sarkig tárt
ablakaira szombat délelőtt, a balkonon
napozó nénikre, a törpefenyők hűsére,
a dombra, a gallyakra, a platánok kérgére.

2010. április 27., kedd

Illat


Vannak események melyek egy illathoz kötődnek. A ballagás számomra az orgona illatához.

2010. április 25., vasárnap

Munka van és feladatok


Mikor eldől valami, és csökken a bizonytalanság ( még ha nem is teljesen) , akkor már képes az ember kilazítani. Koncentrál a tennivalókra, végzi a soron következőt. Nincs döntéskényszer, várakozás. Munka van és feladatok. Kevésbé fáraszt, mint a sok bizonytalan kimenetelű találgatás, a napok számlálása.
Nincs vége semminek, sőt, csak most kezdődött, de tudom a dolgom, és ez jó.
Nem a munka fáraszt, hanem az az időszak, mikor nem tudom, hogy mi vár rám, mi vár ránk.
Olyanok a napról-napra elvégzendő, manapság egyre sűrűsödő tennivalóim, mintha gyöngyöt fűznék gyöngysorrá. Úgy érzem, a lánc nem lesz egyre hosszabb, mert - bár az elém guruló gyöngyöt felfűzöm, még egy darabig rendezgetem-, de egy-egy szem a sor elejéről valahogy mindig legurul, és eltűnik.
Teljesítve! Jöhet a következő...:-)

Mi mindennek lehet örülni egy napon?

Ha egy lakótelepi lakás ablakából ezt is látni, akkor jó itt lakni.


Nyílik a repce. A kép autóból készült, sárgálló repceföldek mellett haladtunk szombaton utunk nagy részén.


Ilyen az, amikor nincs gond a parkolással. Sarródon volt hely bőven.

Örömmel megálltunk egy autóstopposnak. Itt már búcsú után megy a török-bolgár fiatalember arra a helyre az út mellé, ahol Budapestre folytathatta remélhetőleg az útját szintén autóstoppal. Mi Fertődig tudtuk vinni. Jót beszélgettünk vele, míg velünk volt.
Örült, örültünk. Kérdezett, válaszoltunk, kérdeztünk, válaszolt...Végig volt téma, kevés is volt az idő.

Lassulás


Írtam nem is olyan régen, hogy a tevékeny napok utáni lelassulás mennyire jót tesz nekem.
Szombaton elmentünk a Fertő-Hanság Nemzeti Park központjába, Sarródra "lassulni". :-)Vizimadarak, lepkék, apró virágok, pecások egykedvű üldögélése, fotósok állványostól sétálása az általuk vélt legjobb fotóshelyekre, fából készült madáslesek, távcsövek...
Azonkívül kedvenceim a szürkemarhák.
Szombat délelőtt volt.


2010. április 24., szombat

Szemtől-szembe



Időnként egymás szemébe kell néznünk...:-)

2010. április 22., csütörtök

Dejavu kiflivel


Ma délelőtt kimentem a temetőbe, elrendezni a sírokat, azonkívül régen meghalt nagymamám születésnapja is ma van. Kicsit visszamentem a múltba.
Vittem virágot, mécseseket. Hirtelen támadt szélben annyi gyufaszálat meggyújtottam hiába, hogy nem is maradt. Már drukkoltam, hogy legalább egyik mécsesnél járjak sikerrel, és azzal a másikat is meggyújthatom. Hiú remény volt.
Hiába sütött a Nap, az éles szélben fáztam. A nyakamban lévő vékony selyemkendőm tettem a fejemre, és örültem, hogy kevesen jártak a temetőben. 
A busz, amivel vissza akartam jönni elment, másikra nem vártam, gyalog elindultam, és megkordult a gyomrom. Gondoltam, az első kis boltba bemegyek legalább egy kiflit veszek.
Mikor odaértem a pékáruhoz, azonnal gyanút fogtam, hogy itt valami nagyon jót találtam. Már a kinézete is olyan volt, hogy alig vártam, hogy fizessek, és beleharaphassak. Még szerencse, hogy nem egyet, hanem négyet vettem. Gyerekkort idéző, kifliízű, illatos, ropogós, sós kiflit találtam.Olyan igazit, amit az ember keres, keres, és mikor megtalálja, nem tud betelni vele.
Igazi dejavu érzés kerített hatalmába az első harapásnál.

Első út


Legelső utam kedden a piacra vezetett tulipánért. Most nem hagytam utam végére, mikor már se kedvem, se erőm nincs odamenni. Perrene megmondta, hogy ha elsőnek odamegy az ember, ahol beszerezheti tulipán szükségletét, akkor nem marad le róla.
Így történt.
Jó pap is holtig tanul, úgy tűnik, én is.:-)

2010. április 21., szerda

Szivárvány

Tegnap elkezdett esni az eső, éppen buszon ültem. Egy percen belül a Nap a függönyként zuhogó esőn át ezüstösen, de talán mégis inkább aranylón elkezdett sütni. Valami fémes szín volt a ragyogásban, és átvilágította az esőcseppeket a kissé koszos ablakon át.
Vártam, hogy leszálljak, mert tudtam, hogy szivárványt látok hamarosan, de az is lehet, hogy már ott van valahol, ahol éppen keresni fogom.
Ott volt!
Hatalmas ívben, égi körzővel nagyon pontosan megrajzolva, a sötét égboltból kiragyogva nyitott kapuként várta, hogy tekintetemmel megtaláljam.
Egy darabig néztem, majd hátat fordítottam neki, mert a lakásom felé ellenkező irányába kellett indulnom.( Nézegettem azért hátrafelé is közben.)
Az emberek lehajtott fejjel mentek. Csak azt nézték néhányan, hogy én mit nézek időnként mögöttem. Így megtalálták ők is a szivárványt követve tekintetem.
Mikor felértem a lakásba, siettem az ablakhoz, de addigra eltűnt a szivárvány. A Nap a felhők mögé húzódott, az eső pedig sötéten pezsegve az aszfaltot verte.
Majd máskor a szivárvány felé indulok el. Hogy tudjam, megtettem ami tőlem telt, csak nem értem oda, és ezért nem tudtam alatta átmenni.
Vagy a próbálkozásokat egyszer siker koronázza?
Még az is lehet...

2010. április 20., kedd

Esti olaj


Már azért is jó fürdőolajat venni, mert szép üvegekben árulják őket.
A mostani fürdőolajam felső része kék, az alja sárga. Használat előtt felrázandó! Figyelem, hogyan csillog át az üvegen a várt a várt zöld szín. Sofiának üzenem, hogy ő is biztosan élvezné ezt is.:-)
Meleg vizet megengedem, teszek bele egy kis olajat, figyelem, ahogy a víz keveri, szétoszlatja.
Aztán a csend, a nyugalom. Este van.
Olajillatú este.

Várakozás


Nem jó várakozni információ nélkül.
Úgy is mondhatnám, hogy biztos, egyértelmű információ nélkül. Az ember azonnal nekiáll elméleteket gyártani, persze, hogy félresiklik, önsajnálatba kezd talán indolkolatlanul. Billenhet a másik oldalra is a mérleg nyelve, de valahogy a bizonytalanság nem erre billenti az ember gondolatait.Pedig meg kellene tanulni. Végül is ugyanakkora az út mindkét irányba. Már egészen jól el tudtam indulni a pozitív elméletek gyártása felé az utóbbi időben.
Megoldás, hogy ne gyártsunk 'ártó' elméleteket a hiányzó információra???
Nem gondolni rá!

2010. április 19., hétfő

Kis hír...


Csak annyit akarok írni, hogy mindig van egy kis virág abban az 1 dl-es mérőedényben. Kevés kell bele, és ahogy belépek a szobába, azt látom meg rögtön. Olyan helyen van.
Nem kellenek pazar nagy csokrok, virágboltba sem megyek értük.
A legegyszerűbb kis virágok, szinte csak virágszirmok is megteszik. Beléjük ütközöm bárhol kinn az utcán is.
Na jó, néha le kell hajolnom értük.:-)

2010. április 18., vasárnap

Bazsalikom



Nincs igazi kertem, de van erkélyem egy lakótelepen.
Írtam arrról már, hogy fűszernövényekre vágyom, főleg bazsalikomra és rozmaringra. Aztán ki tudja még mire?
Jó a cserepes növény, majd locsolgatom az erkélyemen, és főzés előtt a tulajdonos örömével szedek belőlük. Paradicsom is lesz itthon, olívaolaj is van a polcon, és tépem rájuk a bazsalikomot meleg nyári napokon. A mozzarellát ki ne felejtsem a felsorolásból.
Kezdem építeni a 'kertem'.
Bazsalikomom már van.:-)

2010. április 17., szombat

Tragédiák

Este megnéztem a Katyń c. Andrzej Wajda filmet. Szívszorítóan lebilincselő film a lengyelek nagy tragédiájáról.
Most a gondolataimban pár percnyi másik filmrészlet egy dokumentumfilmből is helyet foglal, amit délelőtt láttam a TV-ben véletlenül egy lengyel csatornán.
Az áldozatok hozzátartozói közül egy idős pár elmélyülten keresi valaki emlékét, aki itt lőttek agyon a katyni erdőben. Megsimogatják a fatörzseket, tétován mászkálnak. Majd az idős hölgy lehajol, és egy nagyon apró kék virágot letép.Bütykös ujjaival átpörget egy bibliát, és a virágot nagyon óvatosan beleteszi. Utána még óvatosabban összecsukja.
Az idős férfi simogatóan belemarkol a földbe, felemel egy marékkal, az ujjaival morzsolgatva tanulmányozza. Zacskót vesz elő, beleteszi a maréknyi földet, a zacskó sarkába rázogatja, és gondosan egy bogot köt rá. Zsebre teszi.
Ennyi, amit sajátjuknak mondhatnak az emlékeken és az igazság keresésén kívül.
Most, hogy láttam Wajda filmjét, ezek a percek is szorosan összekapcsolódnak vele. Az idős ember arca is, aki miután zsebre tette a földet, merengve néz a fák közé.
Inkább befelé néz.
Nem tudom, hogy a múltat vagy a jövőt kutatja...

Valami


Kora este végighúztam az ujjaim az ablakpárkányon és a fehér műanyag székeken. Semmi különös. Ma reggel újra megcsináltam ronggyal is.
Valami...!
M. ma akart Franciaországba repülni. Este jött Schwechatról az sms neki: "Járat törölve!" Számított is rá. Szabadságot is lemondta azóta már.
Néha azt hisszük, hogy az ehhez hasonló hírek csak Híradó témák.
Ezek szerint személyesen is érinthetik az embert.
A természet pedig varázslatos és erős, megmutatja, hogy nekünk kell engedelmeskedni neki.
Egyet pöffent, és haptákban állunk.:-)

2010. április 16., péntek

Tulipán helyett


Még reggel úgy gondoltam ma belefér a tervbe, hogy kimegyek a piacra tulipánért. Mert úgy szeretnék már a lakásban látni pár szálat. Annyi minden más feladatom volt, hogy már végképp nem futotta rá időmből, hogy beszerezzem. Ráadásul fel is pakoltam más boltokban, és nehéz volt minden, húzták a táskák a vállam.
Viszont virág nélkül én aztán haza nem jövök! A ház előtti fű között nőtt kis virágokból már az előkészített kulccsal a kezemben szedtem néhányat, és beletettem az újabban vázaként kinevezett 1 dl-es mérőedénykémbe. Van virágom! Az ember úgy segít magán, ahogy tud.:-)

2010. április 15., csütörtök

Szirmay Endre: Boldogság


Ne gondold
csak az a boldog
aki nevet, énekel, táncol
az is megéli a csodát
akit az ámulat mozdulatlansága
leláncol.

Napsütés




Szinte napra pontosan egy éve egy hétvégi napon Bécsben sétáltunk. Néztem a bécsiek laza,nyugodt tavasz élvezetét. Nem siettek, ültek, feküdtek lépcsőn, szobortalapzaton, fűben, padon... arcukat a napfény felé fordítva nemre, korra való tekintet nélkül. Lelasssult minden. Emlékszem, akkor mi is ezt tettük.
És rádöbbentem sokszor mennyi mindent elmulasztunk, mert azt hisszük, hogy mindig sietnünk kell.

2010. április 14., szerda

Az egész világ a mi kertünk:-)



Időről-időre felmerül a kert, kertes ház kérdése. Pénz, lehetőség, kor, annyi minden jön aztán közbe, ha nem akarunk igazán még lépni ez ügyben. Ha valaha lépünk egyáltalán.
A legszebb kifogásként egyszer valaki azt mondta M-nak, hogy minek saját kert, hiszen minden kert a mi kertünk, ha sétáinkon, kirándulásainkon látjuk őket. Sőt, aztán túlzásba is esett az illető: "Az egész világ a mi kertünk".:-) Itt azért leállítottuk az eszmefutattást, mert azért a saját kert az más, de emlegetjük, ha valami szépet látunk útközben.
Mikor szombaton úgy döntöttünk, hogy menjünk fel egy kertekkel, szőlővel fedett dombra, valamit azért megéreztünk belőle.

Illatok, fények, eső nap, virágok, (sok-sok fehér) sőt, a legszebb gazvirágok virágszőnyege puhán, frissen ázottan körülöttünk, az emlegetett pléhkrisztus, fabódék, időnként kutyaugással megtört csend, távoli füst, pongyolapitypanggal pöttyözött harsányzöld fű, venyigét szállító lovaskocsi. Köszönt nekünk a bakon ülő és utasa. Falun ez megesik, s mosolyogva viszonoztuk. Mert olyan jó.
Aztán ott az a fehérre meszelt ház pihenésre kitett padokkal, piknikre alkalmas hely, szalonnasütésre is...
Hozzátartozik még a történethez az is, hogy valaha gyerekkoromban sok évig ebben a faluban laktunk. Innen buszoztam be a gimnáziumba, és naponta láttam ezt a dombot a buszmegállóból, a buszból.
Szombaton kicsit hazamentünk.

2010. április 13., kedd

Keresztes Ágnes: Túlélő tárgyaink



Van egy tányérom Zsolt és Mária
nagyszüleim ebédlőasztaláról.
Pereméből hiányzik egy darab,
és egyébként is végig van repedve,
de nem tört ketté,
hanem túlélt két világháborút,
fosztogatást
(amikor hol a megszállók raboltak,
hol a helybéliek),
államosítást,
kótyavetyét.

Túlélő tárgyaink
sodrában az időnek
minden történelmi hajótöréskor
a partra itt-ott vaktában vetődnek,
nem értékük, csak véletlen szerint
öröklődnek tovább emlékeink.

Harminchat panel négyzetméteren
két évszázad lakik együtt velem,
számítógépem fölött a falon
bekeretezve lóg egy alkalom:
1844 Zum Namen Fest
(a képen hűtlen kígyó, hű kutya,
szomorúfűz, nefelejcs, rózsatő),
rég elporladt kéz gyöngyhímezte ezt.

2010. április 12., hétfő

Gyűjtemény


Szombaton újra megpróbáltunk bejutni a Zettl-Langer Gyűjteménybe. Tulajdonképen harmadszor. Először egy hideg januári napon. Nem tudtuk, hogy télen zárva van, mert gond a fűtés. Hiába, ilyen a helyzete egy gyűjteménynek.
Másodszor már áprilisban voltunk ott, és a mi hibánkból nem jutttunk be.Ugyanis csengetnünk kellett volna, mert a család most is ott lakik. Nincs nyitva mindenképpen a gyűjtemény ajtaja még nyitvatartási időben sem természetesen.
Most sikerrel jártunk. Zettl Gusztáv a gyűjtemény létrehozójának leszármazottja vezetett végig a lakáson: a lépcsőházon az előszobán, az ebédlőn és a dolgozószobán.
Nem akarok úgy írni valamiről, amit tényleg jobb inkább látni. Ha valaki Sopronban jár, ne hagyja ki. ( Balfi u.11.)
Egy dologról akarok igazán írni még.
Arról, hogy Zettl Gusztáv jóbarátságban volt id. Storno Ferenccel, a másik híres soproni gyűjtemény létrehozójával. Nem, nem orozták egymás elől a szebbnél szebb tárgyakat, hanem gyakran figyelmeztették is egymást, ha valahol valami szépre lehetett bukkanni.
Álldogáltam, nézegettem, figyeltem. Mindent próbáltam megjegyezni, de ezt a tényt nemcsak próbáltam megjegyezni, hanem mélyen belémivódott. Lám, így is lehet! Mondjuk, ha nem így lett volna, akkor nem lettek volna barátok.Ezen gondolkoztam, hogy emberi nagyság kellett ehhez bizony.
Fotózni nem lehetett benn, de képeslapokat vettem. Az egyiket fotóztam most le, és tettem ide fel. Amúgy az interneten is vannak fenn képek a helyről, erről a szobáról is, gondolom, ezért feltehetem ezt a képet egy kis kedvcsinálónak.

2010. április 11., vasárnap

Elhatározás, vagy így természetes?


Csak kis ideig gondolkoztam azon, hogy hogyan vezessek egy blogot. Először csak magamnak akartam írni itt. Aztán jött a 'minél kevesebb ember van körülöttem, annál jobb' vágy. Persze, ez így nem tartható. Mindig az ember nem vágyik egyedüllétre.A gondolatrendező napok is múlnak, majd jönnek újak.
Ahogy érkeztek a látogatók, végül is örültem nekik. A kuckóság így viszont egyre kevésbé megvalósítható. Vagy mégis?Szóval, egy idő után nem voltam már egyedül... :-)
Onnan kezdve jön a megfelelési vágy, ha már nemcsak önmagamnak írok. Már nemcsak magamnak, hanem másnak is meg kell felelni. Hiszik sokan...
DE! Nem feltétlenül kell így lennie. Ezt el kell dönteni, vagy a blog gazdája alapból ilyen.
Lehetne a 'mindenkinek megfelelek' felesleges álmával bebonyolítani a helyzetet, de minek? Megfelelni sem szükséges!
Eredeti elhatározásom, hogy ez a blog az apró örömökről fog szólni. Mert akkor ( is) éppen túl soknak éreztem a gondom. Kell a mérleg másik oldalára is tenni.Apró örömök pedig van körülöttünk. Már meg is látjuk legtöbben őket, én legalábbis igen. Egyszerűen írni kell róluk. Kész, ennyi az egész, alakul is a blog. Különösen, ha hobbimat a fotózást is felhasználom. És itt van az irodalom is, az a sok vers, gondolat. Igaz, hogy másé, de akár az enyémek is lehetnének, csak valaki nálam jobban megfogalmazta már korábban.
Nem vagyok szemellenzős, tudom, hogy a világban, országunkban, családban, baráti körben, magamban, és nem utolsósorban a blogvilágban is vannak nehézségek. Így is lehetne blogot vezetni, hogy erre helyezzem a hangsúlyt. Meg is tudnám csinálni, de nem akarom, mert egy kis csendes zugot akarok itt.
Nem is nehéz így blogot vezetni, ennek a vonalnak kell megfelelni. Cinizmust, gúnyt, provokációt kerülni, tiszteletet, szép szót, humort előtérbe helyezni.
Legalábbis igyekezni, mert az ember nem szent, és követ el hibát. De hiszek abban, hogy mégsem olyan nehéz mindezt megtenni.
Ha valami oknál fogva mégsem megy majd, akkor abbahagyom. Ezt is meg lehet tenni kényszerből vagy önszántamból is.

'Alkottam' :-)

Akkor most egy kis hírt adok közre.
Tegnap alkottam!:-)
Meggyújtottam a mécsest, és megláttam ezt követ is az egyik polcon. Mécses rátettem, és elégedett voltam a látvánnyal. Na, azért művésznek nem éreztem magam, de ennél egyszerűbb, természetesebb mécses- és gyertyatartóm még úgysem volt.:-)))
Ezt a követ egy esős sétánkon egy a frissen szántott földből fordította ki az eke. Még a sétánk elején tetszett meg, táskába be is tettem, és cipeltem végig. Nem mintha olyan nagy lenne, egy marokban elfér, de mivel társa is akadt utána, így nehezékeknek is hívhatnám. Mert kettő kő azért már húzta a vállam.
Tegnap mécsestartó lett belőle.
Nem kell túlbonyolítani semmit. Ezt is leszűrtem az esetből. Egy mozdulat, és még egy... Aztán jöhet a felismerés, hogy jó lesz ez így.
Ennyit az alkotásomról.
Ennyire futotta!!!

2010. április 10., szombat

Úton


Nem régen írtam pléhkrisztusokról, és hogy milyen maradandó nyomot hagytak bennem Szlovákia ruszin lakta vidékén Andy Warhol nyomát kutatva.
Elindultunk ma délután felfelé egy közeli dombon, hogy két eső közötti szünetben friss levegőt szívjunk. Alig indultunk el, észrevettem, hogy ahogy haladunk egyre feljebb, néhány perc múlva egy pléhkrisztus mellett fogunk elhaladni. Kívánom pár hete, hogy utamba akadjon egy, és hogy állhassak előtte pár percet meggyötört, megkopott pléharcát kutatva. Annyi kérdés és gondolat kavarog bennem.
Ma ott állt, amerre utunk vezetett.
Friss szélben, árvacsalánok tömkelege melletti úton, termőre metszett, párhuzamos szőlősorok vitték a tekintet. Az esőtől, kissé kesernyés földszagú levegőben, áprilisi fehér virágok között valósult meg a találkozás.
Valahogy így képzeltem...

2010. április 9., péntek

Tárgyak dícsérete


A tárgyaknak történetük van, ahogy az embereknek is. Mikor nem veszem, hanem hozzám kerülnek a tárgyak, akkor kutatom is ezt a történetet.
Zsóka mesélt a csatos üvegéről. Nos, ez a képen lévő csatos M-tól került hozzám. A konyhaszekrényében tologatta ide-oda, és féltem, hogy egyszer kidobja. Érdeklődtem is, hogy mi lesz a sorsa. Hümmögött.
Kérdeztem, hogy elvihetem-e. Örömmel adta nekem, örömmel hoztam el. Miután átrendezem a konyhaszekrényem, ecet vagy olaj lesz benne.
Állítólag régen egész napos síeléskor vitt benne egy kis snapszot akkor, de csak ha Paul barátjával mentek. Kb. 3 dl az üveg.
M. viszont régóta önszántából is zéró toleranciát vezetett be. Amúgy sem iszik egy pohár jó boron kívül. Azt is ebédkor vagy este néha. Síeléskor is inkább,csak egy kortyot ittak belőle akkor, ha már nagyon erősek voltak a mínuszok. Paul nincs már sajnos közel másfél éve, bár snapszoznának együtt ma is!
A kis kiöntő nagymamám zöld kredencében volt. Hozzám került. Használom is, mert a tárgyakat használni akarom. Örömet adnak. Megadják a módját, hangulatát az étkezésnek, ha éppen edényről van szó. 

2010. április 8., csütörtök

Pilinszky János: Egy szép napon


Mindig az elhányt bádogkanalat,
a nyomorúság lim-lom tájait kerestem,
remélve, hogy egy szép napon
elönt a sírás, visszafogad szelíden
a régi udvar, otthonunk
borostyán csöndje, susogása.

Mindig,
mindig is hazavágytam.

Selejtezés



Mi is jelenti még a tavasz jöttét?
A selejtezés, az előkészület a lomtalanításra. Levonultam a kis tárolóhelyiségembe, és rakodtam. Ki is dobtam néhány régi dolgot, melyek már kb. 10 éve nem kellettek, tehát nem is szükségesek már. Úgy döntöttem most, hogy valóban feleslegesek, csak nem voltam ilyen elszánt eddig arra -mint ma -, hogy kiszórjam őket. Most megtettem. Iszom egy teát az erkélyemen a megtalált régi-új bögrémből .
Csalánteát, hogy magam is tisztítsam.

2010. április 7., szerda

Elmúlt a Húsvét


Hogy is telt a Húsvét?
Most tényleg azt írhatom, hogy csendben. Máskor is, de most még csendesebben.
Megterítettem szépen, ahogy máskor is, de diétásan nem is tudom, hogy lehet étkezni Húsvétkor. Anyu miatt így kellett pedig. Nincs jól ugyanis! Hasnyálmirigy- és epehólyag gyulladás után, műtét előtt nem lehet 'normálisan' étkezni.
Én a diétás és a normál étkezés között voltam. Nekem nem kellett volna a visszafogott evés, de nem árt. Mindig az volt a bajom a Húsvéttal, hogy degeszre eszem magam, pedig csak azért mert Húsvét van, nem tudok többet és nehezebbet enni. Tulajdonképpen a gyomromnak jót tett az idei visszafogottság.
Egy kis kelekólaság is vegyült az ünnepi ajándékozásba. Gondoltam, Anyusomnak veszek csokibárányt is. Betettem a kosárba a boltban. Vigyorgó, jóképű jószág, hosszú szempillákkal. Ilyenek szoktak lenni. A csokinyúl is ilyen.
Nem tanulmányoztam hosszan. Jó lesz, haladjak a vásárlással tovább...
Otthon néztem meg tüzetesebben.
A bárány = boci!!! :-)
Nyakában ott is volt , hogy ő kicsoda, de azt hittem ez csak márkajelzés.
Anyus végül megkapta ajándékba a 'húsvéti bocit'. A legsikeresebb dekorációnk és ajándékom volt.

2010. április 6., kedd

Schäffer Erzsébet: Hol nem volt - életek, mesék, pillanatok (részlet)




Élsz egy városban, azt hiszed, ismered. Ó, dehogyis ismered! Ha azt akarod, hogy egy város a tied legyen, nyiss be a kapukon, fordulj be az udvarokba, sétálj föl a lépcsőkön, lebbentsd meg a függönyöket az ablakok mögött… Köszöntsd szíves szóval a házak lakóit és hallgasd meg a történetüket. Ha így teszel, lassan tied lesz a város, ahol élsz.

Schein Gábor: ( közömbös dolgok)


engem a közömbös dolgok ragadnak
magukkal leginkább. egy ház homlokzata
például, az ablakok és az emeletek ritmusa,
ami egy kicsit mindig kiszámíthatatlan.
hol itt, hol ott marad nyitva egy ablak,
hol itt, hol ott engednek le egy redőnyt.
vagy ugyanúgy az emberek mozgása.
nincs két egyforma járás, a törzs,
a csípő, a comb és a lábszár finom
tömegviszonyai rengeteg hiba lehetőségét
hordozzák és megismételhetetlenek.
szeretem nézni, ahogy az emberek
járkálnak az utcán. mozgásukban és
abban, ahogy ott vagyok, mindig van
valami a feltarthatatlan zuhanásból.

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu