Tegnap elkezdett esni az eső, éppen buszon ültem. Egy percen belül a Nap a függönyként zuhogó esőn át ezüstösen, de talán mégis inkább aranylón elkezdett sütni. Valami fémes szín volt a ragyogásban, és átvilágította az esőcseppeket a kissé koszos ablakon át.
Vártam, hogy leszálljak, mert tudtam, hogy szivárványt látok hamarosan, de az is lehet, hogy már ott van valahol, ahol éppen keresni fogom.
Ott volt!
Hatalmas ívben, égi körzővel nagyon pontosan megrajzolva, a sötét égboltból kiragyogva nyitott kapuként várta, hogy tekintetemmel megtaláljam.
Egy darabig néztem, majd hátat fordítottam neki, mert a lakásom felé ellenkező irányába kellett indulnom.( Nézegettem azért hátrafelé is közben.)
Az emberek lehajtott fejjel mentek. Csak azt nézték néhányan, hogy én mit nézek időnként mögöttem. Így megtalálták ők is a szivárványt követve tekintetem.
Mikor felértem a lakásba, siettem az ablakhoz, de addigra eltűnt a szivárvány. A Nap a felhők mögé húzódott, az eső pedig sötéten pezsegve az aszfaltot verte.
Majd máskor a szivárvány felé indulok el. Hogy tudjam, megtettem ami tőlem telt, csak nem értem oda, és ezért nem tudtam alatta átmenni.
Vagy a próbálkozásokat egyszer siker koronázza?
Még az is lehet...
Nem könnyű gyermeki lélekkel rácsodálkozni az élet gyönyörű jelenségeire, melyek itt vannak az orrunk előtt :)
VálaszTörlésLátom Veled!
VálaszTörlésSzeretek szépet látni, szeretem a meséket, rendíthetetlenül olvasok, és ahol lehet, kommentelek is.
Akinél feltételekhez kötött, hogy csakis beltag, vagy bejelentkezett egyén véleményét hajlandó fogadni, ott csak olvasok.
De örömmel teszem, így csak a magam örömére.
Most örültem annak, amit olvastam. És átmégy a szivárvány alatt, tudom.
Egyszer átmegyünk mind alatta. Vagy rajta?
VálaszTörlésAzt gondolom már egy ideje úton vagy a szivárványod felé. Hamarosan oda is érsz. Gyönyörű írás volt ez megint. Köszönöm a mosolyt, amit küldtél általa!
VálaszTörlés