2011. október 30., vasárnap

Van abban valami megnyugtató...


Őszi holdas éj;
felhők mennek útjukon,
fagy jön, ha akar.

( Horváth Ödön)



Van abban valami megnyugtató, ha minden a megszokott rendben halad, és a természet is teszi a dolgát. Időjárás-jelentésben elhangzott, hogy  derült helyeken talajmenti fagyok is várhatók. Örök kérdés ebben az időszakban, hogy lesznek-e barnás fagyásnyomok a temetői krizantémokon. Jobb lenne, ha nem így lenne, de hiányérzettel is párosulna bennem.
Ma egy közelgő születésnapot is előkészítettünk. Születés és halál egy életen belül távol esik, mai gondolataimban most közel esett egymáshoz a kezdet és a vég.Temetőben is jártunk ma.
Megint kiéltem a kreativitásomat!  Bele egy üvegbe a vöröslő leveleket, és kész! 


2011. október 28., péntek

Márai németül


Nyári budapesti napjaink egyikén M. vett egy Márai könyvet német fordításban, hogy ő is olvashassa. 
Néztük a polcon sorakozó szép borítójú könyveket, és adódott a vásárlásra az alkalom. Korábban munkahelye könyvtárában már keresett Márai könyveket, de nem talált.
Szerdán ünnep volt Ausztriában, munkaszüneti nap, egész nap esett a szomorú eső, és ő olvasott, olvasott. Délelőtt kezdte el, és talán akkor még nem is tudta, hogy aznapra megvan a fő programja.
Kétszer tudósított msn-en arról, hogy hol tart. 
Egysoros üzenetben várt a hír, hogy Konrád 41 év és 43 nap után megérkezett a tábornokhoz... 
Utána csend, szinte hallottam, hogy a lapok lassan peregnek éjfél előttig. Akkor fejezte be ugyanis, ahogy másnap megtudtam.
Milyen lehetett számára az első találkozás Máraival? Mivel aznap a végére is ért a könyvnek, van egy sejtésem.
Hétvégén ezt is megbeszéljük.

2011. október 26., szerda

Csodák

Gyerekkorban az ember nem tudta, hogy a csodáknak ára is lehet. Hitte, hogy az angyalok röpködnek, védenek, velünk vannak babaarcukkal, szárnyaikkal, ahogy a Mikulás is a puttonyával.
Bolhapiacon mászkálva megláttam egy angyalt a bögrék, poharak között. 
50 Ft-ba került. 
Vagyis angyalt is lehet venni, ha akarunk. 
Akkor válik az ember felnőtté, mikor az illúziók kártyavárként omlanak össze, csodák tűnnek el, és az ember mégis képes  hinni valami varázslatban az elüzletiesedett világunkban is. 
Gyorsan elfelejtem az angyalra megkötött üzletet és magát a tényt, hogy néha a vágyott csodát az ember önként és önmaga rombolja le.
Aztán a realitás örökölt vagy szerzett, olykor  az unalomig szürkült kabátjába burkolózva a varázslatok színes sálját is viseljük, hogy szebb legyen a világ.



2011. október 23., vasárnap

Séta


Birtalan Ferenc: Ősz


A délután már éjbe tér.
Csillagtalan az égfedél.
Titkokra zárult ablakok.
Itt-ott tenyérnyi fény ragyog.

Sünházból hulló gesztenyék,
bronzban hevernek szerteszét.
A nyári lomb is földet ér.
Paplant húz rá a szürke dér.





Ebéd után még mindig túlnyomóan  zöld szín uralkodását nézhettük a sétánkon. Kerestem és találtam rozsdabarnát, sárgát és vöröset is. Már vártam, hogy megjelenjenek.
Aztán mint mikor a  régi képek megfakulnak, úgy törtek meg, halványodtak a színek először a kertekből felszálló füst, majd az alkonyi szitáló köd miatt. 
Esős, fázós esténk lett, és én örültem neki.



2011. október 22., szombat

A rakott krumpliról jut eszembe

Anyu jelezte, hogy délelőtt ő jön el hozzám beszélgetni. Mikor megérkezett, egy piros lábas került elő a táskájából a már nála összeállított rakott krumplival.Így nem kellett megosztanom magam a konyhai munka és a teljes odafigyelős beszélgetés között.
" Csak a sütőbe kell betenni!" fűzte hozzá. 
Nemcsak a Madeleine süti visz vissza  múltba... 
Átvillant bennem, hogy  rakott krumpli íze is akár a fenti sütemény "a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta", ahogy Proust is megfogalmazta Az eltűnt idő nyomában c. művében. 
Átadtam magam a "bűvös örömnek",  mely ha meglátogat minket egy pillanatra is, hellyel kell kínálni.
Hátha pár perccel tovább marad nálunk talán éppen otthoni ízű rakott krumpli képében.



2011. október 19., szerda

Ajándékok


Ott is kezdődik a törődés, ha egy kolléga este 10-kor közös munka után hazahoz. Közben véletlenül a táskámból az előtte vásárolt almákból elgurul egy, és megbújik a hátsó ülés alatt.
Ő másnap azt az autójában megtalálva még hárommal kiegészítve visszaadja.
Majd mesél, és tudom, hogy az én viszont ajándékom az, ha beszélgetek vele, mert nagyon rossz passzban van, és nagyon egyedül tele kérdésekkel, bánattal. 
Talán az is ajándék, ha csak hallgatom. 
A választ úgyis ő fogalmazza majd meg egyszer magának. Kérdéseinkre a választ magunknak kell megadni, de segíthet benne valakinek a támogató, igény szerint beszélgetős, de olykor csendes jelenléte is. 







2011. október 16., vasárnap

Szőlősorok között



Októberben a domboldalt borító szőlősorok között járva csipegettünk kicsit a jól rejtőzködő, levelek alatt megbúvó, ottfelejtett maradékból, majd ragacsos kézzel folytattuk az utat, hogy a dombtetőről ellássunk a Fertő-tóig. Végigvettük föntről a falvak neveit, megállapítottuk, hogy hol érnek véget a magyar települések, hol kezdődnek az osztrákok. 
A szintén sétáló ismeretlenekkel találkozva köszöntünk egymásnak. A közös cél ismeretlen ismerősökké tett minket, vagyis az októberi még vissza-visszatérő napsütésben a színek harmóniáját felszívni, négy fal közül kiszabadulva messzire ellátni, szőlőt szemezgetni.

2011. október 14., péntek

Alma és fahéj évszaka


Az ősznek és a télnek alma és fahéj illata van. A lakásnak is, ha a sütőben ebből a két alkotóelemből is készült bármi sül.
Nem szeretek túl bonyolult édességeket készíteni. Azt hiszem annál egyszerűbbet, mint az utóbbi  napokban néha alkotok, már nem lehet csinálni.
Kivajazok egy sütőálat, beleszeletelek almát, megszóróm apróra morzsolt keksszel. Én a csokidarabos "Győri Édes"-et részesítem előnyben, mert szerintem finom és jól morzsálódik.Utána pár csepp méz vagy kristálycukor jöhet rá, mandula vagy dió, mazsola és fahéj.
Be a sütőbe! Kb. 15 perc alatt készen van.
Betölti a lakást az illata, könnyű és finom.
Korán sötétedő délutánok és esték gyertyafényes, kislámpás, beszélgetős együttléteinek tartozéka lehet.



2011. október 12., szerda

Külső, belső kényelem

"És Tonio Kröger elutazott északra. Kényelmesen utazott (mert azt szokta mondani, hogy akinek belül annyival nehezebb a dolga, mint más embernek, az jogosan tarthat igényt némi külső kényelemre), és meg sem pihent, amíg föl nem magasodtak előtte a szürke levegőben a szűk város tornyai, melyek közül valaha elindult. Ott néhány különös napot töltött."
( Thomas Mann: Tonio Kröger-részlet)


Volt egy Thomas Mann-os időszakom és még sok más. 
Mikor ehhez a részlethez értem, akkor igazolva láttam azt, hogy az érzékeny, "bent" nehezebb dolgú  emberek, miért törődnek többet külső kényeztetéssel vagy éppen az otthonuk kényelmével, szemnek, léleknek is megnyugtató zugaival. 
Mert megérdemeljük!
Mégis félünk tőle. Félünk attól, hogy gyengének, esendőnek, önzőnek láttassuk magunkat, holott tudjuk nem vagyunk azok. 
Átadni is jó ezt az érzést.
Visszakapjuk, amit adunk, és jólesően vesszük tudomásul, ha a munkahely ebédlőjében egy kolléga ( csak úgy) visszaviszi vacsora után a tányérodat miután kikanalaztad belőle a fahéjas tejbegrízt.


2011. október 11., kedd

Leveleim

Keresem mindig az évszaknak megfelelő dekorációt a lakásba. Minél egyszerűbb, annál jobb. Mivel ügyesen kreatív nem vagyok ( nem ügyesen sem), ezért a legkönnyebb megoldást választom. 
Néhány gesztenye bele egy üvegbe, akár vásárlás után is felszedett néhány utcai falevél egy tálba, színes bogyók az íróasztalomra, vagy éppen pár falevélen átsugárzó fény az esti órákban. 
Ötlet? Mielőtt én kitaláltam volna, láttam valahol máshol.:-)


2011. október 10., hétfő

Napi helyzetek


Árnyék a fénnyel 
együtt a teljesség;
gond a reménnyel.

                                                              Szirmay Endre
                                          

A bocsánatkérés remélt jutalma  a feloldozás,  és átbeszélése annak, hogy mit tett a hibázó, milyen alapvető emberi értéket sértett. Hiszen tudja ő is 15 évesen.
Az igazmondás is ezek közé az értékek tartozik. 
Egy hazugság közelebb hozhat embereket, felnőttet és gyereket is. Beszéljen többet, aki vétett, mert erre van szüksége. 
A szavak kimondása által érezhetően könnyebbül a lélek. Koppannak a szavak, sírás puhítja őket. 
Ami végül a beszélőben marad, egyszer tisztább képpé áll össze. Nem azonnal, idő kell hozzá.
Aztán jöhet a feloldozás, és a feloldozás elfogadásának könnyű, nyugodt álmot hozó érzése a jelenben.
Majd a történet felnőtt korban is visszatérő emléke  a jövőben.



2011. október 7., péntek

Ma reggel

Tócsába-hullott
sárga levelet vernek
az esőcseppek.

( Horváth Ödön)




Sötét van, és kopog az eső a tegnapi októberi  nyár utáni jelenlegi 9 fokban.
Vizes kabát, vizes nadrág, vizes cipő, vizes esernyő... Én vizes buszon, csurom vizes emberekkel, bepárásodott szemüveggel, két átázott táskával kitapogattam egy üres helyet.
Leültem, és a szék is vizes volt.


2011. október 4., kedd

Fapadon



Sarródon a Fertő-Hanság Nemzeti Park egy viharvert fapadján ért el a vágyott, kellemes kilazulás vasárnap délután.
Végigfeküdtem rajta, Matula bácsi is eszembe jutott egy nádtetős kunyhót látva.
Előtte megnéztük az unott méltósággal közelünkben heverésző szürkemarhákat. Az állatok nézegetése, néha vágyott ösztönélete mindig ellazít. Leginkább akkor, mikor már elegem van a listámon felsoroltak pipálgatásából, és környezetemben lévő helyzetek tőlem elvárt rendezéséből.
Egy darabig beszélgettünk, aztán már azt sem.



2011. október 1., szombat

Mártának

Kedves Márta
Néhány képet hozok neked köszönetképpen.:-)



A mai reggelen olvastam, hogy a szerencse nekem kedvezett, és enyém lett az általad készített kesztyű. Nagyon jó ötlet ez az ajándék, mert te is melegséget adsz a blogoddal ugyanúgy, ahogy hideg napokon egy kesztyű is. 
Éppen jó lesz, mert télen is jó fotózni, de az ujjaim soha nem voltak szabadok. Mindig az egész kesztyűt kellett levennem, mert nem volt még soha olyan kesztyűm, ami az ujjaim szabadon hagyta volna.
A mai reggelen ez az örömhír is ért, amit te okoztál. Éppen vasaltam, gondolkoztam a múlton,  mikor megtaláltam a bejegyzésed.
Vasaltam a ruhám, melyben általános iskolai osztálytalálkozóra megyek ma késő délután. 
A mai napom erről is szól. 
A jelen zsugorítja  a múltat, kisebbnek érzem már az iskolát, a falut is, ahova most megyek. Pedig ugyanakkora, mint volt. Egy napra talán megnő újra bennem a találkozó idejére.

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu