Néhány képet hozok neked köszönetképpen.:-)
A mai reggelen olvastam, hogy a szerencse nekem kedvezett, és enyém lett az általad készített kesztyű. Nagyon jó ötlet ez az ajándék, mert te is melegséget adsz a blogoddal ugyanúgy, ahogy hideg napokon egy kesztyű is.
Éppen jó lesz, mert télen is jó fotózni, de az ujjaim soha nem voltak szabadok. Mindig az egész kesztyűt kellett levennem, mert nem volt még soha olyan kesztyűm, ami az ujjaim szabadon hagyta volna.
A mai reggelen ez az örömhír is ért, amit te okoztál. Éppen vasaltam, gondolkoztam a múlton, mikor megtaláltam a bejegyzésed.
Vasaltam a ruhám, melyben általános iskolai osztálytalálkozóra megyek ma késő délután.
A mai napom erről is szól.
A jelen zsugorítja a múltat, kisebbnek érzem már az iskolát, a falut is, ahova most megyek. Pedig ugyanakkora, mint volt. Egy napra talán megnő újra bennem a találkozó idejére.
meseszépek a képeid, ez a montázs álomgyönyörű
VálaszTörléskellemes osztálytalit kívánva:)*
mesélj, milyen volt az osztálytalálkozó?
VálaszTörlésén mindíg nagyon szeretem, mert valahogy iolyan jó köztük lenni (sokkal jobb, mint akkor:))))
Szia Katalin! Összességében jó volt.Visszafogottabb, mint korábban, de ezáltal meghittebb, beszélgetősebb. Régebben a jó bulin volt a hangsúly( na nem nálam:-)), most inkább múltidézésen és információszerzésen volt a lényeg.
VálaszTörlésIgyekeztem odaülni, akihez lehetett, mások is keresték az én társaságom. Jellemző volt, hogy akik régen is jóban voltak és hasonló lélekkel bírtak, azok keresték most is a másikat.
6-kor találkoztunk egy étteremben, iskolában nem voltunk, 5 éve igen.Busszal mentem el abba a faluba, ahol annak idején ált. iskolába jártam.
Véletlenül egy korábbi buszt is elértem, így sétáltam is, és megnéztem a házat, ahol valaha laktunk.
23 órakor én jöttem el elsőként, mert M. eljött értem, és hazahozott. Kb. akkor éreztem, hogy jönnöm is kell.