Bernadette

Főleg azoknak hoztam, akik még nem látták a videót. Ha vannak még olyanok, mert  nagyon népszerű lett  a kis hölgy.

A 13 éves Eva Molenmaker azzal vonta magára a világ figyelmét, hogy lenyűgöző énekesi produkciót nyújtott XIV. Leó pápa előtt.

A fiatal tehetség fellépése a pápa franciaországi apostoli látogatásához kapcsolódik:

• A helyszín: Az eseményre a híres francia katolikus zarándokhelyen, Lourdes-ban került sor.

• A szerep: A dél-franciaországi Fuveau-ból származó Eva a Bernadette de Lourdes című musicalben alakítja a címszereplőt, Szent Bernardette-et.

• Az előadás: A pápa látogatása alkalmából Eva Szent Bernardette korhű ruhájába bújva énekelt az egyházfőnek. A produkció különleges hangulatát az adta, hogy maga Bernardette is pont ekkor tájt, 14 évesen élte át a Szűzanya-jelenéseket a lourdes-i barlangnál.

( Forrás: Internet)

A Kőszegi Szüret és Fúvószenekari Találkozó/1.

             

 

 

  

  

  

  

A parkolótól a Fő térig kis őszi jelek kísértek végig és velük a szeptemberi kék ég. Ha már megnéztem az eget, a lámpákra is vetettem egy pillantást, talán még egy-egy pillantásnál hosszabbat is.

A Fő térre érve a megszokott színes házak vártak, és a "színes" szó eszembe juttatta a fák leveleinek később várható látványát is. A házak előtt emberek ültek a napfényes oldalon és ettek, ittak de főleg kávéztak. 

Közben fúvószene hangja is hallatszott egyre hangosabban.

Közelebb mentünk, és kicsit hallgattuk még a zenét. Majd elvonultak a zenekarok, és mindegyiket ütemes taps kísérte, ahogy elhagyták a templom előtt lévő addigi helyüket.

A Szentháromszág-szobor mellett álltunk, és a megfáradt köveken angyalokra, szentekre és glóriákra láttam kissé hunyorogva, mert a szeptemberi napsütés  mindig megtalálta a szemem.

Az égről a templom falaira néztem, majd az előtte álló jól ismert alakra, és mivel az emberek elindultak a templom már kinyitott ajtaja felé, mi is követtük őket.

Egy régi "alkotásom"

 

Valamit kerestem egyik nap a blogomban, és megtaláltam ezt a videómat, melyet én készítettem, és 2009. június 9-én feltettem a YouTube-ra. Ez a dátum sem éppen mostani.:)

A téma a levendula volt, és ha jól emlékszem egy 2-3 napos Balaton melletti kis kiruccanásunk emlékére csináltam. Akkor voltak más témáim is, főleg születésnapokra készítettem őket ajándékomként. Valahol talán azok is megvannak.

5065 nézője volt a fenti levendulás videómnak a sok-sok év alatt, 16 like-ja és 2 hozzászólást is írtak. Most láttam a számokat alatta.

Én szinte el is felejtkeztem róla. Nem teljesen, mert azért a nyoma megmaradt bennem az "alkotásomnak", de éppen csak egy nyomnak mondható az emléke.

Írtam nemrégen egy bejegyzést a Levendárium Dörgicsei Levendula Majorról, néhány kép felismerhető ebben a videómban az abban is szereplő képeim közül.

Yanni zenéje szól alatta, valaha mennyit hallgattam őt, de sajnos azóta sem. Most mégis ébredezhet bennem  az emlékekben fakuló szeretett zene és a képek.

Virágzik a levendula.  Aktuális, hogy újra megjelenjen a blogomban ez a videó, hogy én is jobban emlékezzem arra, hogy valaha ilyeneket is csináltam. 

"Maradj hát mindörökre szép..."

Az örök, viszonzatlan szerelem... Vajon mindenkinek az életében létezik egy hiába vágyott  "Júlia"?

Az örök szó használatával azt akartam írni, hogy mindig volt és lesz is, mióta létezik a szerelem, márpedig létezik. 

Volt egy viszonzatlan szerelem az én életemben is, de elmúlt, és így már nem is lehet azt mondani rá, hogy örök. Amikor benne voltam, akkor nagyon megszenvedtem.

Hogy most azt mondhatom, hogy mégis szép volt, bizonyára éppen a beteljesületlensége miatt van így. Semmi nem rombolhatta le azt, amit felépítettem magamban egy elérhetetlenről.  ("Maradj hát mindörökre szép...")

Mikor már tudtam, hogy reménytelen marad, akkor az észt kellett előtérbe helyeznem, és ez volt a legnehezebb. A szerelem nem kifejezetten az ész diadaláról szól. 

Aztán az idő múlása, az hogy ne lássam őt sokszor, és az új keresése lassan segített kilábalnom. Az újnak le kell győzni a régit akkor, ha felejteni akarunk, és ha nem sikerül, az baj. A múlt és minden ami ezzel jár, nem uralhatja a jelent. 

Elkopnak ezek a szavak is, ha ismételgetjük őket, de mégis igazak maradnak.

Pár mondatot nagyon leegyszerűsítve leírni most könnyű volt, de napokat és éveket élni így már nem volt az. 

Az elmélet és a gyakorlat sokszor nagyon nem egyezik.

Zorán nagyon jól énekli a dalt, hogyan is tenné másképp, hiszen az övé ez a dal 1987-től és azóta is. Egy kattintással ő is meghallgatható.

Most mégis Ember Márk az, akinek a hangjával szívesen hallgatom, és bizony szívesen nézegetem közben őt magát is.:)  

A dal lényegének mélyebb megértése miatt is van itt most a fenti YouTube-os videó.

Egy kis megjegyzés még a végére: ilyen fogak kellenének nekem is, mint amilyenek neki vannak, és a fogorvosát is elfogadnám.

Szép Júlia

Pár ház volt köztünk, talán 1-2 év

és hozzád kölyök voltam még.

Féltem, ha mondanám, csak nevetnél

féltem, hogy észre vetted rég.

Hányszor indultam el hozzád

s te mindig-mindig siettél.

Hosszú autókban vártak rád

s nem hittem el, hogy nincs esély.

Emlékszem megfogadtam: nem is baj

lesz nevem, pénzem egyszer még.

Fények közt állok s halkan szól egy dal

akkor majd te is szeretnél.

De a sáros kis utcánkban

épp csak 1-2 lámpa ég.

Én mindig fáztam, ha rád vártam

tél illatát érzem én.

Ref:

Szép Júlia, szép Júlia

talán már rám sem ismernél.

Szép Júlia, szép Júlia

maradj hát mindörökre szép.

Árnyékban rejtőzik a nézőtér

a szívem hangosabban ver.

Úgy látom néha mintha itt lennél

bár tudom sosem jöttél el.

És egy távoli utcában

talán sok fényes lámpa ég.

Álom autódban rád várnak

vissza sem nézel már rég.

Ref:

Szép Júlia, szép Júlia

talán már rám sem ismernél.

Szép Júlia, szép Júlia

maradj hát mindörökre szép.

Zeneszerző: Gerendás Péter

Szövegíró. Sztevanovity Dusán

Előadó: Ember Márk

Neil Young: Heart Of Gold

Ez a dal van most bennem, márpedig ha valami bekúszik az agyamba, az onnan nehezen jön ki, és dúdolgatva jelen is van egész nap.

Neil Young: Heart Of Gold ( Aranyszív) című dalát hallgatom újra és újra.

Nem fordítom le szó szerint a szövegét, csak összefoglalom a lényegét:

Van  valaki, aki már öregedve is élni és adni akar. Az, aki egy aranyszívet akart mindig megtalálni, és érte akár bányászként is kutatott. 

Sok helyen járt, az óceánon túl is, és soha nem adta fel a keresést. 

Ezeknek a szavaknak, gondolatoknak eddig még nem adott hangot, csak a fejében van róluk egy olyan tiszta sor, amely további keresésre ösztönözi.

A dal 1972-től, a megjelenése  óta a hallgatóit is biztatja az  "aranyszív" keresésére.

Én is keresem éveim múlásával azt a fénylő szívet, bármit is rejt magában. 

Biztosan jó embereket, dolgokat és érzéseket szimbolizál, melyeket egy életen át érdemes kutatni és megtalálni őket. 

Sokat menni érte már nem tudok, de megvan  róla az a  tiszta sor az én fejemben is...

Egy más világban jártunk

Írtam már a Krisna-völgyben tett látogatásunkról, a hely a Balaton déli partjától 30-35 kilométerre van. 

Most itt egy új bejegyzés az ott töltött időnkről, mert jó volt közöttük lenni.

Ott álltam Somogyvámoson a Krisna-völgy templomában a vallásuk iránti tiszteletből mezítláb, és ahogy a fény beáramlott, a színek körbevettek, a narancssárga és zöld uralta a helyet.
Puha és lágy volt minden, libbentek a szárik és a Gópi-kendős ruhák a nőkön. Az előttem álló szerzetes férfi narancssárga alsó öltözetet, és felette ingszerű ruhát viselt.
Mezítláb voltak a látogatóikkal együtt a krisnások is. Halkan suhantak végig a fénybarázdálta folyosón és a templomban,  és ahogy jöttek, úgy el is tűntek, hiába néztem volna még tovább őket.
Egy kisgyereket az édesanyja terelgetett, majd együtt elmentek az oltárig, és csendben álltak ott. Egy szerzetes a látogatóknak mesélt, a hangjában nyugalom volt, a mondataiban pedig figyelemfelkeltő  tudás. 
Láttam egy táblán a fénylő betűkkel írt imájukat, a Haré Krisnát. 
A  16 szavas hindu mantra egy kérés Istenhez, és  szanszkrítul így hangzik:

„Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Haré / Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré”

Magyarra fordítva: 

 „Ó, Uram, ó, Isten energiája, kérlek, foglalj le engem a Te szerető szolgálatodban!”

Magyarország

Nem írhatom azt, hogy biztos voltam abban, hogy fel akarom-e tenni a blogomba a Magyarország című dalt.
Sok helyen megtalálható már, sokan ismerik és hallgatják. Nem hiányoznék még én is, hogy egy legyek a sok közül, aki eseteg már csak "koptatja", és bármilyen más inkább  ellenállást váltson ki, mint  a dal  szívesen történő újra meghallgatását.
Mert van ilyen. Így érzek a sokszor látható reklámokkal kapcsolatban is, de nem is olyan régen egy várható támadást és bizonyos háborútól való félelmet kelteni akaró mondatok egyre hangosabb ismétlései sem hatottak már rám. 
Nem féltem, nem hittem el, és végül bekövetkezett az is, hogy csak nevettem az uszító mondatokon. Ez nem egy akarattal történő folyamat volt, hanem megtörtént bennem sok-sok összetevővel a kezdettől a végig.
Ha valamit először felfedezek, az emlékezetes marad mindig, és számomra az Oláh Ibolya által 2005-ben előadott "Lánchidas" volt ez az első alkalom, és bennem a  legmaradandóbb is.
Jött egy szünet is: Oláh Ibolya 2022 elején bejelentette, hogy többé nem meri elénekelni a Magyarország című dalt. Döntését egy interjúban azzal indokolta, hogy a dal miatt rengeteg politikai és rasszista jellegű támadás, bántás érte az évek során. Geszti Péter  a dal szövegírója úgy reagált erre, hogy megérti, de bízik benne, hogy egy nap még meggondolhatja magát.
Megtette! Oláh Ibolya tavaly januárban újra elénekelte a dalt Geszti Péterrel.  Geszti szerintem egy "másik" napra ( is) gondolt.
Lett  is egy olyan változat, amely kifejezetten április 12-re készült. 
Az én tetszési sorrendem is így néz ki. Eddig el is jutottam, de a döntésem még mindig nem született meg arról, hogy itt legyen-e a dal a blogomban. A bejegyzésem elején leírtam az okát, és ez nem arról szólt, hogy nem szeretem a dalt.
Egyszer azonban megtaláltam a fent látható videót, és már nem gondolkoztam tovább, mert miután meghallgattam, és láttam a gyerekeket már tudtam, hogyan lesz a későbbiekben. 
A legjobb az volt, hogy nem is kellett igazán döntenem, hanem szinte az ölembe hullott a megoldás.

Magyarország

Van egy ország,

ahol álmomban jártam:

Magyarország,

ahol az arcodban láttam

a magam arcát.

Az ölelésben bőség,

az igaz ügyben hűség

voltál.

Én ezt az arcot már őrzöm,

Magyarország!

Hiszek az álmomban egy életen át...

Magyarország!

Te vagy a szívembe írva.

Magyarország!

Te vagy a lelkemre bízva.

Magyarország,

hát te vezess most engem,

és amit meg kell tennem

segítsd!

Legyél a holnapban rejlõ

bizonyosság!

Én csak az életem bízom rád...

Van egy ország,

ahol álmomban jártam:

Magyarország,

ahol az arcodban láttam

a magam arcát.

Gyere és egyszer végre,

amikor új nap ébred,

te várj!

Gyere és bújj hozzám újra

Magyarország!

Én ezer év óta várlak már...

Gyere és egyszer végre,

amikor új nap ébred,

te várj!

Gyere és bújj hozzám újra

Magyarország!

Én ezer év óta várlak már...

Magyarország!

Idegen földön ha járok,

Magyarország,

velem az út is megfordul

haza hozzád.

Velem az ősök kérnek,

engedd, hogy benned éljek

tovább,

ahogyan ők élnek bennem,

Magyarország!

Milliók áldása szálljon rád!

Velem az ősök kérnek,

engedd, hogy benned éljek

tovább,

ahogyan ők élnek bennem,

Magyarország!

Milliók áldása szálljon rád!

Legyél a holnapban rejlő

bizonyosság!

Én csak az életem bízom rád!

Legyél a holnapban rejlő

bizonyosság!

                                                        Milliók áldása szálljon rád!

( Szövegíró: Geszti Péter
Előadók a Vásárhelyi Suli diákjai: Jakab Alexandra, Kiss Csenge, Papp Fanni )

Ha én...

Másról akartam írni eredetileg, és el is készültem vele, de mégsem az a bejegyzésem van most itt, majd máskor lesz. 
A "Ha én rózsa volnék"-ban azt is szeretem, hogy várhatom az utolsó két versszakát is. Tudom, hogy mikor és miért lesz hangosabb a közönség éneke, ami egyébként végig hallható Bródy János hangja mellett is. 
Aztán jöhet a taps, ami mindig több, mint csak egy tetszésnyilvánító és megköszönő taps... 
Az egészhez pedig kell egy gitár, a szöveg, sok-sok érzés, megértés és persze Bródy hitelessége. 
Nincs csillogás sem, vakító fények, táncos lányok, playback..., és így is hatni tud. Csak így!
Meg kell jegyeznem egy tényként, hogy ő nem kapott  Kossuth-díjat.
Annyi év után is, még mindig úgyanúgy szól a dal, és ugyanolyan vevő rá a közönség a választás napja előtti napon lévő koncertjén is, és persze máskor is.
Biztosan véletlen egybeesés, de a 80. születésnapi koncertje a Budapest Sportrarénában április 11-én volt. A születésnapi koncert elnevezés mellett a hirdetésekor még ott volt, hogy "korszakzáró koncert". Ezt lehet így is, és úgy is érteni.  Még meg kell említenem, hogy ez a dátum a Magyar költészet napja is. 
Ezeket is csak tényként írom le, mert azok, de elgondolkoztató tények.
Múlik az idő, és ezért a gyertyák helyett már a telefonok fényei világítanak, de még most is világítanak.
A Facebookról nem tudok másképp feltenni csak úgy, ahogy egy mondattal lejjebb látható. 
Tehát, ha valaki ezt (a Budapest Sportarénából) is akarja még hallgatni, akkor katt! :)

Ha én rózsa volnék

Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyílnék

Minden évben négyszer virágba borulnék

Nyílnék a gyereknek, nyílnék én a lánynak

Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak

Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék

Akárhonnan jönne, bárkit beengednék

Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött

Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött

Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék

Hogy az egész világ láthatóvá váljék

Megértő szemekkel átnéznének rajtam

Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam

Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék

Minden áldott este fényben megfürödnék

És ha egyszer rajtam lánckerék taposna

Alattam a föld is sírva beomolna

Ha én zászló volnék, soha sem lobognék

Mindenféle szélnek haragosa volnék

Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének

S nem lennék játéka mindenféle szélnek

( Zeneszerző, szövegíró, előadó: Bródy János)

Új

 

Ezt a feldolgozását ennek a népdalunknak még nem hallottam eddig. Lehet, hogy csak jobban kellene figyelnem és keresgélnem a YouTube-on?

Nincs régen fenn, és talán nem is vagyok nagyon lassú, mert először március 15-én tették fel.

Sem a dallam, sem a szöveg nem az eddigi  jól ismert dal, de kezdem megszokni. Miután többször meghallgattam, már jól belekúszott a fülembe, és dúdolgatom is.

Ha valaki azt hiszi, hogy bármilyen "egyéb" szándékkal született meg ez a bejegyzés, akkor téved.  

Előbb volt meg a blogomon piszkozatban már ez a video, és utána volt csak a kattintás, hogy számomra több és más is kiderüljön.

Tavaszi szél vizet áraszt

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom.
Minden madár társat választ, virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom
Szívet szívért kinek adjak, virágom, virágom.

Az ifjúság sólyommadár, virágom, virágom
Addig víg, míg szabadon jár, virágom, virágom.

Jaj én nékem szegénynek már, virágom, virágom
Szívem víg örömet nem vár, virágom, virágom.

Ha én ezt így tudtam volna, virágom, virágom
Hogy tavasszal nyílik a rózsa, virágom, virágom.

Soha se búsultam volna, virágom, virágom
Most szívemen bú nem volna virágom, virágom.

De én eztet nem tudhattam, virágom, virágom
Úgy búsultam majd meghóltam, virágom, virágom.

Búval élem világomat, virágom, virágom
Az egész ifjúságomat, virágom, virágom.

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom.
Minden madár társat választ, virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom
Szívet szívért kinek adjak, virágom, virágom

  Szövegírók:

Laczik Ferenc

Tradícionális

Kima Norbert

Szűcs Márton

Mert eszembe jutott...

Hóesés

Vasárnap délután, nézd, mindent elborít az a hó,
mit vártunk lent a sár helyett
Megjött a hóesés, és aki égre néz,
a szemét nem tudja nyitva tartani

Mert a hó vastagon kavarog

Végre az, az, amit akarok

Ez egyszer az, amit akarok

Eljött és vastagon kavarog

Vasárnap délután, és semmi lárma nincs,

csak neszek, és gázolsz kristályszőnyegen

S ahhoz hogy így legyen, várnom kellett nekem,

sár helyett nagyon kívánni hóesést

Hát megjött, gazdagon kavarog

Ez egyszer az, amit akarok

Végre az, az, amit akarok

Eljött és gazdagon kavarog

Húzz fel másik cipőt, gyorsan, úgy készülődj,

mint egy nagy út előtt, nagyon nagy út előtt

Mintha más, távoli várost hódítani indulnál,

gyere, vágjunk neki

Vasárnap délután várost hódítani gyere el,

mert végre itt a hóesés

Vártunk rá eleget, eljött a sár helyett,

a szemünk nem tudjuk nyitva tartani

Mert a hó vastagon kavarog

Végre az, az, amit akarok

Ez egyszer az, amit akarok

Megjött és gazdagon kavarog

Zeneszerző: Dés László

Szövegíró: Bereményi Géza

Előadó: Udvaros Dorottya

Halleluja (Kulka János)

 

Az én fülemben is Leonard Cohentől szól a Halleluja és angolul, de a szívemhez mégis közelebb áll magyarul Kulka János hangjával, mely 2011. november 13-án a Dohány utcai Zsinagógában szólt. A jótékonysági koncertet az Élet Menete Alapítvány javára rendezték.

Kulka János 2016-ban kapott sztrókot, azóta nehezen beszél, ennek ellenére továbbra is rendszeresen szerepel, zenél, írt egy színdarabot, filmekben játszik, valamint egy önéletrajzi kötetet adott ki.

Így emlékszik vissza a sztrókjára:

"Majdnem meghaltam. Az annyira jó volt. Kék ég, csodálatos volt. Minden könnyű volt, lebegtem. Amikor felébredtem, az szörnyű volt. Üvöltöztem, ordítottam."

2025. szeptember 12-én újra elénekelte Falusi Mariannal a dalt a Zsinagóbában 2700 ember jelenlétében.

"És volt idő, hogy elmondtad még,
Hogy ott, belül milyen a helyzet épp,
De ezt már sose hallom tőled újra.
Pedig úgy költöztem én beléd,
Hogy galambot hoztam, hogy: Nézd, de szép.
És együtt lélegeztük: Halleluja.
Halleluja, Halleluja, 

Halleluja, Halleluja."

( Szövegíró: Zöldi Gergely -részlet a dalból)

"There was a time you let me know
What's real and going on below
but now you never show it to me, do you?
And remember when I moved in you
the holy dove was moving too
And every breath we drew was Hallelujah,
Hallelujah, Hallelujah
Hallelujah, Hallelujah"

(Lyrics: Leonard Cohen - excerpt from the song)

Leonard Cohen: A híres kék esőkabát

 

Egy kolléganőm, akivel sokat dolgoztam együtt ugyanabban a munkaidőben egyszer elmesélte, hogy egy éjjel nem tudott aludni és rádiót hallgatott. Már éjfél után 2 óra volt, mikor megszólalt egy akkor számára ismeretlen dal, és azóta sem megy ki a fejéből és sajnálja, hogy talán soha többé nem hallhatja. 

Alig tudott angolul és csak annyit értett meg belőle, hogy: New York, 4 óra és december.

Ha ő nem is, én elfelejtettem a történetet. 

Évek múlva egyszer egy háromhetes nyelvtanfolyamon voltam, és ott sokat hallgattuk Leonard Cohen: A híres kék esőkabát ( Famous Blue Raincoat) című dalát.

Miután a tanfolyamról hazajöttem elmeséltem neki, hogy van egy dal, amit sokszor  hallgattunk és tetszik nekem.

Mivel megosztottuk egymással a zenei élményeinket is, meghallgattuk közösen a Híres kék esőkabát című dalt, hogy ő is tudja, hogy miről beszéltem.

Az első  dallamoknál a felismerés örömével csak ennyit mondott: 

"Ez az!"

Ó jöjj, ó jöjj...

Mikor tavaly is M.-nál karácsonyoztam, eljött a szenteste délutánja, és hogy akkor egy kis otthoni karácsonyi érzés mégis velem legyen, természetesen magyarul hallgattam ugyanezt a dalt. 

Azt, ami éppen ezen a videón is hallható a sok feldolgozás közül.

Nem tudom, hogy M.-hoz mennyi jutott el belőle, mert ő mást is csinált, közben készülődött, míg én a Youtube-on keresgéltem.

Persze, hogy nem értette volna a szöveget, de ha mégis hallotta ezt régi dalt, talán felismerte a dallamot. 

Nem is ebben volt a lényeg, mert azoknak a  perceknek a "lényege" úgyis megmaradt bennem csak számomra és csak nekem.

Írjak többet arról, hogy mit éreztem, hogy nem otthon voltam, és olyan gondolataim jöttek elő, melyekben  ott voltak az inkább önbecsapásnak hívott, a mindig várt, de már vissza nem térő régi karácsonyaim is? 

Azt hiszem nem kell...

Zene

A zene felüdít, de le is nyugtat, és gyönyörködtet is. Örömforrás.

Múlt szombaton, éppen ma egy hete újra koncerten voltunk. Van egy templom ott, ahol M. lakik, mely szívén viseli a zenerajongók igényeit. Volt egy három részből álló orgonakoncert sorozat, és mi kettőn ott voltunk. Most egy olasz (Angela Amodio) művésznő adott koncertet. A másikhoz képest, amit láttunk az volt a különbség, hogy most zenekar is játszott. Újabb élményben volt részem. 

(A reklám engem is zavar a zene elején, de ilyen világot élünk. Szerencsére a Skip Ad-ra kattintás sokat segít.)

A templom a You Tube-on, a St. Gabriel ahol játszik ugyanaz, ahol voltunk, rögtön ráismertem, igaz, hogy utána olvastam is a nevét alul.

Az a jó ott az orgona elhelyezkedésében, hogy nem mögöttünk van, mint ahogy sok más templomban, hanem előttünk, így látjuk az orgonistát is játszani. A közönség előtt meghajolva így meg tudja köszönni a megérdemelt tapsot is.

Sokkal többen voltak, mint az első koncerten, amin részt vettünk. Úgy látszik, hogy híre ment, hogy jó orgonakoncertek vannak, és érdemes elmenni. 

Mivel ősz van, és a templomok hidegek, jól felöltöztem, de felesleges volt. Nem volt egyáltalán hideg sem kint, sem bent.

Ősz, jó idő, zene, nem voltam egyedül, mind, mind jó dolog. Hálás vagyok érte.

Advent 23.

*

Tapintható a csend, ahogy közeledünk karácsony felé, de még inkább tapintható - ahogy szétnéztem az előző napokban - a nyüzsgés, újabb listák írása, némi kapkodás, a teljességre törekvés kívánása, majd a napok múlásával néhány elképzelés elvetése időhiány miatt. Rájuk szólnék halkan (mert egyébként mindenki maga dönt mit és hogyan tesz), hogy majd jövőre vagy egy hétköznap megteszitek, vagy ha akkor sem, akkor hagyjátok abba, és felejtsétek el.
Hó nincs, egy kis díszletként sem. Ha nem, hát nem. Majd egyszer, majd máskor, ha nem az ünnep napjai alatt, akkor egy másik nap is kifehéredhet, megtisztulhat környezetünk, és mindig úgy érzem, hogy általa én is.
Akkor mindig így érzem, pontosan így.
Aztán az is latyakosodik, koszosodik, sárgán kutyapisisedik, míg el nem jön a lehetséges újabb fehérség, és újra megtisztulunk.
Mindennek megvan a ritmusa, a mi elhasználódásunknak és frissítő megújulásunknak is.

* A YouTube-on van hó.

Advent 22.

Van az asztalon néhány ág egy üvegben, vannak rajta égők, ez a szentestét megelőző egyik dekorációm a feldíszített karácsonyfa előtti időszakban, mert hiányozott még a kis fények csokra a meglévő mécsesek és gyertyák mellé. Mindig égnek a lakásban, ezek nélkül ebben az időszakban nem igazi otthon az otthon.
Vettem szép szalvétákat (nem mintha nem lenne tömegével itthon), gondolkozom a terítéken, és így pihenek meg, mert ezekre a dolgokra gondolni jó. Pozitív szertartásokat kell kialakítani, elkezdeni, és utána csinálni tovább. Így válik magunk és környezetünk részévé éveken át.
A Biblia a megszokott helyén, bármikor nyúlni tudok érte, olvasandó könyveimből két kis tornyot építettem, egy kevés volt, mert a magassága miatt eldőlt.
Tegnap elmentem az erdélyi Szentegyházi Gyermekfilharmónia zenekarának és kórusának koncertjére. Lelkem általuk még inkább előkészítve az ünnepre, jó volt ott lenni. 
Teszem a dolgom, ahogy évek óta a magam kialakult ritmusában.
Tudom hol, kivel, mikor leszek az ünnepben. Végig itthon, nem utazom, és ez jó.
Valahogy így haladok vissza és előre is nézve advent idején, és tényleg várom az ünnepet. Ez is jó!

Advent 9.

Talán kicsit magasabban kellene laknom vagy északabbra, hogy a tél havas(abb) legyen, pontosan olyan, ahogyan elképzelem. Mert lassan csak a képzeletnek lesz szerepe, ha havas karácsonyra gondolok. 
Így viszont lehet várni, hogy hátha egyszer elkezd szállingózni, aztán egyre jobban esni az a fehér, könnyű dísz, melyek között soha sincs két egyforma, ahogy közöttünk sincs, pedig néha elvárnák tőlünk az egyezést. 
Egyébként pedig várni tudni kell, ha a mostani időszakra gondolok, arról pedig az jut eszembe, hogy: "Az ünnep azé, aki várja.”*
Lehet úgy átlagosan 210 méter tengerszint feletti, magasságnak alig mondható helyen, bárhol, bármely időben és minden körülményben is, és a vágyak végül teljesülhetnek magam és persze mások által. Saját tapasztalat.
Tenni kell érte, még ha sok minden ellene is szól, vagy pedig hagyni, elfogadni a megmásíthatatlant, de azt aztán nyugodt lélekkel!
Valahol ebben rejlik a titok.
*Szabó T. Anna

Hálanapló

                           


43. Málna, szilva, sárgabarack a piacról.
44. Kacsák pancsolása a közeli tóban.
45. Az első idei görögdinnye íze desszertként egy kínai étteremben. 
46. Ági (volt betegtárs) is kint van már a kórházból.
47. Pecázók türelme és nyugalma.
48. Mostanában egyre gyakrabban az én türelmem és nyugalmam.
49. Blogtársak írásai, kommentjei.
50. Élvezem az aktivitást és a pozitív érzelmeket, melyeket hónapokig nélkülöztem.
51. Könyvesboltba megyek.
52. Új könyv a birtokomban: Paul Ch. Donders: Kreatív élettervezés. (Katalin ajánlása.)
53. A béke csendje újra belém költözött.
54. Sétálok a forró város utcáin.
55. Fűzfák lelógó hajkoronájának árnyéka.
56. Egyszerű, nyári virágok szépsége mindenhol és mindenkor.
57. "Látok!"

Itthon

Végleg hazajöttem. 
Pénteken már csak a zárójelentésért megyek be.
Köszönet azoknak, akik bármilyen módon segítettek. 
Köszönet önmagamnak, aki bár örömtelenül, de végig kitartott az olykor halvány remény mellett is.

"Az Istennek pedig legyen hála az Ő kimondhatatlan ajándékáért!"

(2Kor 9,15)  

Angolul

                    

még nem hallottam, de Asha megteszi nekünk ezt is.
Tetszik az akcentus a magyarjában.:-)
Ilyenkor elmélázom azon, hogy mennyire szépek a nyelvek, a magunké is, másoké is. 
Jó nyelveket megérteni, beszélni, jó őket ízlelgetni.