Boldog új évet

A szilvesztert mindig otthon töltöttem. Soha nem mentem el sehova társasággal, és soha nem jött hozzám senki. Nem vagyok az a bulizós fajta. A kép is anyunál készült egy régen elmúlt alkalommal, mikor kölyök pezsgőt ittam vele az új év tiszteletére.

Idén egyedül várom 2022-t. TV-t nézek, M-nal Skype-on tartom a kapcsolatot. Ha a karácsonyt egyedül kellett volna így töltenem rosszabb lett volna. Ezt a helyzetet most kibírom. A szilveszter  nem olyan, mint a karácsony. 

Megvárom az éjfélt a TV-vel és a számítógéppel, megnézem a tüzijátékot az ablakból, majd lefekszem aludni. Ennyit a szilveszteremről. 

Éppen egy éve kezdtem el újra írni a blogomat. Akkor is az éjfélt vártam.

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak! Már egyszer kívántam az előző bejegyzésemben, de jókívánságokból soha nem elég.:)

Karácsony

Eltelt a karácsony, és én nem voltam egyedül. 23-án eljött M. és másnap a szentestét együtt töltöttük nálam. Előtte még M. meglátogatta az édesanyját az öccsével együtt. Neki még él az édesanyja, nem úgy, mint nekem. 

Halat csináltam vacsorára, és csendesen, békésen telt az este a karácsonyfa mellett.

Karácsony első napján reggel elmentünk M-hoz Ausztriába, nem volt problémás a határátkelés. Be kellett mutatni a 3 oltásról az igazolásokat, és már mehettünk is. 

Egy görög étteremben ebédeltünk karácsony első napján M. családjával, nem volt így gond a főzéssel. 

A kávézás és a süteményezés ( ez utóbbiból kimaradtam a cukorbetegségem miatt) már az ő lakásában volt. Sokat beszélgettünk, és csak apró ajándékokat adtunk egymásnak, nem csináltunk belőle nagy ügyet. 

Ott voltak M. fiai, az egyik fiú felesége, az ő testvére és az édesapjuk. Heten voltunk összesen. 

Anyu nagyon hiányzott. Visszaemlékeztem a vele együtt töltött karácsonyokra, és kicsordultak a könnyeim. A szentestét mindig együtt töltöttük, olyankor mindig nálam aludt. A következő napot már nála töltöttük, együtt ebédeltünk, és nagyon jó volt.

Karácsony másnapján és az azt követő napon még együtt voltam M-nal nála. Tegnap, kedden hazajöttünk hozzám, és ő még itt marad velem egy békében eltöltött napig.  

A következő  karácsony remélem már Covid nélkül telik, ez a egyik legnagyobb vágyam, hogy nyugodtan, kockázattól mentesen találkozhassunk  a családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel, a többiekkel.

Kívánok nektek egészségben gazdag, boldog új évet, és azt, hogy váljanak valóra a terveitek, vágyaitok.

Kívánság

Kívánok szép és áldott karácsonyt mindenkinek. 

Legyen olyan, amilyennek elképzeltétek, és meg is tettetek érte mindent.

Advent útja vezetett idáig, remélem, hogy az is szép volt, nyugalomra, örömre, szeretetre hívogató. 

Megérkeztünk.

A lélek ablakai

Mindegy hogy egy ablak kicsi vagy nagy,  falba vagy tetőbe épített, a lényeg, hogy átláthassunk rajta. Ez a funkciója. Az embereknek is van ablakuk, a lelkük ablaka.

Ha magamba tekintek az én ablakomon át, számomra az egyik legfontosabb dolog, hogy az emberek tudják elfogadni a másikat, és nem folyamatosan és mindenáron a maguk képére formálni őket, hogy nekik legyen könnyebb  élni, és ne legyenek megoldásra váró súrlódások. Ez már nehéz lehet, sokan menekülnek  is előle.

A másik ember elfogadása olyannak amilyen, megkönnyíti az életet. Az volt a vágyam sokszor, hogy elfogadjanak. Sok rossz tapasztalatom van ezen a téren. Sokszor formálni akartak mássá, mint amilyen alapból vagyok. Persze, kompromisszumkészségre is szükség van, anélkül nem megy, de elfogadás is kell. Így nem billen ki a mérleg nyelve.

Élni és élni hagyni! Különös kegy, ha ennek a tudása a birtokunkban, és másokban is megvan. Nekem nagy szükségem van és volt rá. 

Ezt is látom a saját  ablakomon át, ha magamba nézek.

Tél

Ma reggelre megint hóba borultak az utcák. Mikor reggel felhúztam a redőnyt, szinte vakított a fehér szín. Nem számítottam rá. Ez már olyan hó, hogy lapátolni kell, nem csak porcukor hó, ami éppen csak  beborítja a földet egy kis dekorációként. 

Sokkal nagyobb, mint múltkor volt. Nagyon szép. Sajnálom, hogy nem mehetek ki, mert félek, hogy elcsúszom.

Hétfőn dietetikushoz megyek, remélem, addig rendeződik a helyzet, és nem lesz síkos minden, mert sok lépcsőn kell hozzá mennem.

Úgy látszik az idei télen többször esik, mint máskor, legalábbis itt.

Érzem,

 

hogy valami van a szemem sarkában. Még nem tudom, mi, de van egy sejtésem, ismerős az érzés. 

Már biztos vagyok benne, hogy mi van a szememben. Egy könnycsepp. Elindul lefelé, majd egy másik is. Felállok, elmegyek egy zsebkendőért, hogy legyen mivel letörölni a bánat jeleit. Mert nem minden napunk jó. Van, amikor csak úgy elönt az egyedüllét, és a rossz egészségi állapoté is. Jönnek a könnycseppek, melyek aztán egyszer  abbamaradnak (sokáig kell várni rá), de megmutatják magukat, hogy tudatában legyek, hogy az élet nem mindig jó, nem lehet elvárni tőle.

Újra nagyon egyedül vagyok. Az Ausztriában bevezetett szigorítások miatt M. egy jó  darabig nem tudott jönni. Hétfőn azonban már tud.

A blogos társak jelentették nekem a társaságot, akik mind segítő szándékú, kedves emberek.

Előveszek egy sárga csészét a téliek helyett, hadd világítsa be a kissé szomorkás napomat. Hátha az ilyen apróságok is tudnak adni egy kicsit. 

Így legyen!

December van, az egyik legszebb hónap számomra. A hónap vége felé bekövetkezik a csoda, a karácsony, a legszebb ünnep. Addig is várakozom rá, és próbálom szebbé tenni ezt az időszakot. Csak magamnak, magam miatt. Mert ennek így kell lennie.

Gyújtogatom a lángokat, élvezem a fényüket, csendben ülök, és nézem őket. Kint már egyre korábban sötét van, és a benti meleg érzése is  széppé teszi az estéket.

A mai napom az advent szépsége ellenére is rossz volt. Reggel voltam a háziorvosomnál, és kimondta, hogy cukorbeteg vagyok. 11,7 volt a terheléses vizsgálatom értéke. 15-én megyek a dietetikushoz, közben olvasgatom az interneten is az idevágó írásokat.

Délután elmentem a laborba a leletekért, mert kell vinnem magammal. Most nem nézhettem, hogy kiadom-e a pénzt a taxira, el kellett hoznom őket. 

Ami jó, hogy a hozzám legközelebbi boltban újabban lehet venni teljes kiőrlésű purpur kenyeret. Eddig nem lehetett mást csak fehéret és félbarnát. Ti mit tudtok róla? Ehetik a cukorbetegek a purpurt? Biztosan vannak tapasztalataitok, akik cukorbetegséggel küszködtök. Szívesen venném, ha írnátok róla.

Most befejezem a betegségről írt szöveget, és az adventra gondolok. Legyen valami jó is körülöttem.