"Vajon képes leszek-e másokkal együtt gyalogolni, s közben megőrizni a függetlenségemet? Már életem korai szakaszában szembekerültem ezzel a kérdéssel .És még mindig nem vagyok biztos a válaszban."
" Ne félj a testedtől -mondta.- Tanuld meg érezni az örömöt, miközben tapasztalod. Ezen az úton kell ezt megtanulnod. Hangolódj rá a tapasztalatra, és hagyj fel azzal, hogy elérj egy célt. A cél az út."
" Ha nem ismerjük fel a lélek belső útját, eltévedünk, és csak részben vagyunk azok, akiknek lennünk kellene."
" Nincs semmi baj a gazdagsággal vagy a tárgyak felhalmozásával, vagy a test előtérbe helyezésével, ha mindebből nem lesz rabság, mely megakadályozza a szellem megismerését."
" Útnak indultam, immár az új botommal, közben a tárgyakhoz való viszonyomon töprengtem, és azon, mit éreznék, ha valóban menekült volnék, akinek nincs semmije. Egyrészt felszabadultnak, másrészt kifosztottnak érezném magam. A földi élet valahol a kettő között zajlik - a középúton, ahogy a buddhisták mondják, s ezt az állapotot a hárfa húrjához hasonlítják. Ha túl szorosra húzzuk, nem ad hangot; ha túl laza, ernyedten lóg. A szép hangot biztosító feszességet a kettő között kell meglelni."
( Shirley MacLaine)
"Shirley MacLaine csaknem három évtizede kezdett merész vállakozásba, hogy megossza olvasóival a világ spirituális értelmezése terén szerzett tapasztalatait....
...A Camino minden eddiginél különlegesebb.Egy utazás történtét mondja el: két névtelen kézírásos levéllel kezdődött, amelyek arra ösztönözték Shirley-t, hogy járja végig a Santiago de Compostela-i zarándokutat...
... Shirley számára Camino nem csak szellemi, de fizikai kihívást is jelentett. Valóban rendkívüli teljesítmény egy hatvanas éveiben járó nő részéről, hogy napi húsz mérföldet gyalogolva, harminc nap alatt teljesíti az erőt próbáló feladatot."( Részletek a könyv hátsó borítóján lévő szövegből - szerző nincs feltüntetve.)