2011. május 31., kedd

Olvasok

 "Vajon képes leszek-e másokkal együtt gyalogolni, s közben megőrizni a függetlenségemet? Már életem korai szakaszában szembekerültem ezzel a kérdéssel .És még mindig nem vagyok biztos a válaszban."

" Ne félj a  testedtől -mondta.- Tanuld meg érezni az örömöt, miközben tapasztalod. Ezen az úton kell ezt megtanulnod. Hangolódj rá a tapasztalatra, és hagyj fel azzal, hogy elérj egy célt. A cél az út."

" Ha nem ismerjük fel a lélek belső útját, eltévedünk, és csak részben vagyunk azok, akiknek lennünk kellene."

" Nincs semmi baj a gazdagsággal vagy a tárgyak felhalmozásával, vagy a test előtérbe helyezésével, ha mindebből nem lesz rabság, mely megakadályozza a szellem megismerését."

" Útnak indultam, immár  az új botommal, közben a tárgyakhoz való viszonyomon töprengtem, és azon, mit éreznék, ha valóban menekült volnék, akinek nincs semmije. Egyrészt felszabadultnak, másrészt kifosztottnak érezném magam. A földi élet valahol a kettő között zajlik - a középúton, ahogy a buddhisták mondják, s ezt az állapotot a hárfa húrjához hasonlítják. Ha túl szorosra húzzuk, nem ad hangot; ha túl laza, ernyedten lóg. A szép hangot biztosító feszességet a kettő között kell meglelni."


( Shirley MacLaine)




"Shirley MacLaine csaknem három évtizede kezdett merész vállakozásba, hogy megossza olvasóival a világ spirituális értelmezése terén szerzett tapasztalatait....
...A Camino minden eddiginél különlegesebb.Egy utazás történtét mondja el: két névtelen kézírásos levéllel kezdődött, amelyek arra ösztönözték Shirley-t, hogy járja végig a Santiago de Compostela-i zarándokutat...
... Shirley számára  Camino nem csak szellemi, de fizikai kihívást is jelentett. Valóban rendkívüli teljesítmény egy hatvanas éveiben járó nő részéről, hogy napi húsz mérföldet gyalogolva, harminc nap alatt teljesíti az erőt próbáló feladatot."


( Részletek a könyv hátsó borítóján lévő szövegből - szerző nincs feltüntetve.)

2011. május 29., vasárnap

Emlékeink közül


Nem, nem 20 éve, hanem kb. 1-2 éve készült a kép. 
Valahol leültünk kávét inni útközben, és így felszolgálva kaptuk meg. Szerintem Körmenden álltunk meg éppen úton valahová.
Percekig örültem neki, mielőtt megkóstoltam volna a kávét. 
Eszembe jutottak a régi ABC áruházak, nagyobb élelmiszerboltok  leválasztott részei a bejáratnál. Ott lehetett kávét is darálni, micsoda illat volt! A kiszóródott kávé is illatozott, a gyűjtőben ott maradt az előző vevő aktuális maradéka is. Nem mindenki kocogtatta ki. 
Az éppen működő kávédaráló vagy a pihenő masinák is ontották a kávé illatot. Már szinte átitatódtak vele.
Hallom a sustorgó, hörgő hangját a kávéfőzőnek, nagy erővel nyomult a gőz... Mert kávét is lehetett ott inni. 
Leülni nem lehetett, csak álldogálni egy pult mellett. Nem is hosszú álldogálásra rendezkedett be az ember. Ez a kávézásnak a gyors, felhörpintős változata volt.
Ilyen hagyományos kávés pohárban kaptuk a kávét. Ütött-kopott, itt-ott horpadt alumínium kanál feküdt mellette. Összekarcolt kis alumínium   tálca volt alattuk, és szerintem nem is negyednyi, hanem nyolcadnyi fehér vékonyka szalvétát is kiérdemeltünk. 
Ja, és kockacukor! Nem a mostani kis zacskós megoldás volt, és nem is a szórófejes hasas üveg cukortartó.
Valamikor ilyet kaptunk, mert nem volt más, most pedig vágyunk rá, mert már van más!:-)

2011. május 27., péntek

Péntek este

"...Messzire szállnak a szürkés árnyak
az éjjeli csendben.
Jönnek a képek, a szépek,
az ének zeng a szavakból.
Bolydul a lélek..."

( Nagy Erika)




Reggel   a szokottnál is korábban keltem mentem dolgozni, és délután 5 után értem haza. Közben volt egy kis szünet a munkaidőmben, és piacra mentem. Vettem zöldségeket, gyümölcsöt. Igazi, fényes  ropogós cseresznyét kaptam. Nagyon finom friss, illatos a kapor is és a petrezselyemzöldje is.
Kora este elért minket az a front a sötét felhőkkel, villámlással, dörgéssel, szakadó esővel. Azóta is tart, ha csendesedett is. Most már inkább altatóként szolgál majd.
Péntek este hangosan kopogó esővel... Nagyon szeretem így.
M. elért messengeren, megbeszéltük mindkettőnk  napját, ő is ázott reggel. Én is elmondtam a kevesebb eseménnyel telített napom.
Most éppen Svájcban van, holnap Bernből megy Genfbe, utána át Franciaországba, és Lyon lesz a cél.
Én a munkahelyemről egészen a piacig mentem.;-)




2011. május 26., csütörtök

Napjaim történései és gondolatai

Addig míg máshova nem tudok menni, írok a napjaimról. Nem teszek ez ügyben semmit, hátha valóban dolgoznak azon, hogy ki-be tudjak lépni a blogomba, sőt, írni is máshova. Ígérték!
Az "Ez van!" kategóriába helyeztem a helyzetet. Más dolgaim vannak.
Nézegettem pár anyajegyem egyik este. Elég jól elfértek eddig rajtam, aztán egyszer csak jött a felismerés, hogy talán lépni kellene. Felesleges aggodalmat nem akarok, de ha már befészkelte magát az agyamba a probléma, akkor indulni kell. Bőrgyógyász az egyik levételét javasolta, Nem sürgős, de ne legyen ott, mert nő, ha lassan is. Nem sürgős, de a sebésztre megvan a beutaló. Majd valamikor nyáron elindítom az ügyet, illetve folytatom.
Konyha felújításának ügye is  folyamatban. Lefixálva, ami kell: Festő-mázoló, burkoló, vízvezetékszerelő művelet előtt, művelet után, van "csempeleverő" és elvivő. A tapétaleszedő, állandóan takarító,  mindent elpakoló majd visszapakoló én vagyok!:-)
Dátum kijelölve, mikor viszik el a régi bútort, mikor az újat. Közben elkezdtem a pakolást, ami nem nagyon szükséges átraktam az ideiglenes, várakozó helyére.Ha jól számolom június végére minden lezajlik. Jöhet az erkély rendbetétele...
Írom fent, hogy lefixálva egy-egy dátum. Semmi sem biztos soha. Önmegismerő folyamat a felújítás is. Nehezen viselem, ha valamit elrendezek, megígérik, és mégsem úgy van. Könnyebben kellene viselni?
Kolléganőm ismételgeti: "Jegyezd meg, csak magadban bízhatsz, neked kell mindenben intézkedni." Akkor nem ér csalódás.
Így is ér, de a "Magad Uram, ha szolgád nincsen" tény rögzítése fontos.
Popper Péter is újra veri belém( most olvasott interjú), hogy a világ állandó mozgásban van, ne akarjunk a külső-belső változásokban görcsösen stabil pontot keresni.
Pedig olyan jó, ha van. És mégis sulykolom, hogy magamban bízom, én intézkedem, és nincs igazán stabil pont. Így kell elfogadni. A változó világgal, benne a saját változásommal békét kell kötni.
Aztán ott a Salamon király gyűrűjébe is bevésett gondolat: "Minden elmúlik!"
Ez is. Nem is biztos, hogy jó. Mert a jó is elmúlik!:-)
Tehát jön az elfogadás, és a Zen bölcsesség: "Ami jön fogadjátok, ami megy engedjétek!"
Már megint az elmélet, és utána jön a gyakorlat. A kettő egyszer csak harmóniában lesz. Lehet, hogy már van is?
Észre kell venni!

2011. május 25., szerda

Üzenet

Tegnap este is, ma reggel is próbáltam sok helyre megjegyzést írni. Egyszerűen nem megy el a komment.Pedig ugyanazon a helyen is többször próbáltam. Nem önző módon ülök a blogomban most látogatások nélkül. :-)
Technika ördöge munkálkodik.
Nem írom le itt, mit írtam volna kinek, talán majd újta tudok látogatásokat tenni egyszer mindenhol.
Akivel kivételt teszek: Csillagos.

Kívánok Neked mielőbbi gyógyulást!


2011. május 24., kedd

Pótolva máshol, más időpontban


Az ember olvas mindenfélét, és tudja akkor is, ha nem olvassa. Már tudja, sok évvel ezelőtt bizonyára nem így volt.
Például azt, hogy minden változik, alkalmazkodnunk is kell hozzá, nem búsulni, frusztrálódni miatta hosszan. Ahogy szoktam is írni: Az elmélet megvan, ez nagyon jó dolog, de aztán jön a gyakorlat.
JÖTT!
A két héttel ezelőtti hétvégén a Jeli Arborétumba akartunk menni rhododendron virágzást nézni. Olyan eső volt már reggel, hogy locsogott. Persze, hogy nem indultunk el.
Most vasárnap pótoltuk a Jeli Arborétumot is. Igaz, hogy máshol, másképp.
Nem Kámba a Jeli Arborétumba mentünk. A soproni egyetemnek is van arborétuma. Végül ott  kötöttünk ki vasárnap délelőtt.
Itt van helyben, és nem megyünk oda eleget mégsem. Sok-sok éve nem voltam én sem. Mert annyira kézenfekvő, hogy kihagyom azt, ami itthon van.





2011. május 23., hétfő

Beszélgetéseink


Vasárnapi ebéd készül, kellene valami kis virág az asztalra. Nincs itthon szálas, kert nincs, piacra menni időbe telik, virágbolt is vagy félóra, mire megfordulok.
Le a lépcsőn, ki az utcára, fűben sok-sok százszorszép. Pár szálat szedek, majd bele egy kis pohárba. Megoldódott a "probléma".
Szépen megterítettem, tegnap anyuval ebédeltem.Gondoltam, megnézünk délután együtt valami jó filmet. Régen is voltak ilyen programjaink, és élveztük. Átrágtuk utána a filmeket, mert persze hogy olyat választottunk, amit lehetett rágcsigálni utána.:-)
Aztán a magunk " filmje" volt helyette. Beszélgettünk egész délután.Nem mindig zökkenőmentesek a mi beszélgetéseink, de tegnap jó volt.


2011. május 22., vasárnap

10 dolog


Ágnestől kaptam a díjat. Cserébe (?) magamról kell írni. Nem is olyan könnyű, mert amit magamról közölni akartam, már bizonyára leírtam. Amit még nem, azt nem is akarom.
Írok 5 olyan dologról először, mely inkább negatív, melyeket nem szeretek, nem tudok. Utána számomra pozitív dolgok következnek. Szintén 5, hogy meglegyen az egyensúly.:-) Nem túl lényegesek bizonyára, de ezekből is áll az élet.


1. Nem szeretek varrni. Egy gombfelvarráson is pár napig gondolkozom. Minden házimunkát szívesen végzek, de tűhöz, cérnához ne legyen köze.
2. Nem szeretem a tejet, nem is tudom meginni. Egyszerűen lenyelni sem tudom. Minden tejterméket szeretek, csak magát a tejet nem.
3. Nem tudok autót vezetni, nincs is jogosítványom.
4. Nem szeretem a nagyon erős napfényt. Érzékeny a szemem, folyik a könnyem a fénytől, és a hunyorgástól előbb-utóbb megfájdul a fejem is. Szeretek napszemüveget hordani, és nyáron kifejezetten élvezem a befüggönyözött szobákat, de csak délután! Egyébként a fény fontos nekem, de ez így alakult.
5. Nem szeretek korán kelni. Bizonyára azért, mert későn fekvő vagyok, és a kevés alvás egész nap fáradttá tesz.Pedig egy-két napkelte érdekelne. lehet, hogy teszek érte?


1.Kedvenc gyümölcseim: Málna, dinnye, sárgabarack. Így ebben a sorrendben.
2. Lassan szeretem a teát és a kávét inni. Ha nincs időm rá, akkor el sem kezdem. Legtöbbször kihűl, mire a végére érek. Mert maga szertartás a lényeg, és ezt nyújtani kell a lehető legtovább.
3. Az ősz és a tél a kedvenc évszakaim. Nem tudom van-e köze ehhez annak, hogy januárban születtem. Ehhez kapcsolom annak közlését, hogy szeretem a színes puha, meleg otthoni zoknikat. Melyeket ugye télen hordunk leginkább. Minél színesebb, csíkosabb, pöttyösebb…….., annál jobb!:-)
4. Szeretem a csendet. Régen szólt mindig valami a háttérben. Most be sem kapcsolom a TV-t, rádiót, vagy ha megnéztem, meghallgattam, amit akartam, azonnal zárom is el. Tudok és szeretek is csendben és egyedül lenni. Ezért nem vagyok soha magányos. Magam mindig megtalálom társnak!:-)
5. Szeretnék megtanulni meditálni, jógázni. Agykontroll megvan, abbahagytam, azt is szeretném feleleveníteni. Jó volt csinálni, eredményes is volt. Nem felejtem el azt az élményt, mikor az elmetükre technikával egy vágyam programoztam, hogy megtörténjen. Egészen pontosan zajlott le…Addig is hinnem kellett, ezen alapul, de azóta tényleg hiszem.




Megköszönöm újra a díjat, és tovább kellene adnom. A díjakban ez zavar a legjobban, mert nem tudok választani, és nem is szívesen teszem. Újra ahhoz a módszerhez folyamodom, melyet már egyszer itt a blogomban használtam. Ha olvasóim közül valakinek tetszik az ötlet, hogy néhány dolgot írjon magáról, mindegy mit, csak fontosnak érezze a közlését, azt örömmel fogadom, illetve örömmel fogadjuk.

2011. május 20., péntek

Cukkinis recept


Fiatal cukkinit kettévágok, 2-3 percig főzöm. Akárhogy is hívom ezt a folyamatot a lényeg,  ne legyen nagyon nyers, de túlfőzve sem. Éppen egy kicsit.
Hűtöm, ízlés szerint sózom a fél cukkiniket, paradicsom szeleteket teszek rá, majd sajtszeleteket. Mehet a paradicsomra  mozzarella, de bármilyen más sajt is. Oregánó mániám van, azt szórtam rá, de illik is hozzá. Volt otthon finom, nagyszemű fekete olívabogyóm, az is került  rá. Ízlés dolga. 
Be a sütőbe, és míg a sajt megpirul benn is marad.
Önállóan is jó, rizzsel is.
Nálunk barnarizs volt hozzá.

2011. május 19., csütörtök

Aki szupersztárnak született

"Az osztrák emlékévet Heinz Fischer köztársasági elnök nyitotta meg a Liszt szülőháza mellett álló modern koncertteremben. Az ünnepi beszédek mellett Liszt-szerzemények is elhangzottak, a Magyar rapszódiák és a zeneszerző csárdásai közül.
Hogy Franz Liszt, avagy Liszt Ferenc osztrák volt-e vagy magyar, vagy mégis osztrák?" - tette fel a kérdést az államfő arra utalva, hogy mindkét nemzet a magáénak érzi a művészt. Mint kifejtette, Liszt élete és munkássága mindenekelőtt arra példa, hogy egy művészt "nemzetek felettinek" is lehet tekinteni. Az államfő kiemelte azt is, hogy Liszt Ferenc nemcsak kiváló zeneszerző, zongoraművész és karmester volt, hanem a modern kor egyik előfutára."

( Részlet innen )




Egy előző nap a levelesládámba bedobott szórólap az asztalomon. Liszt Ferenc tiszteletére programok Raidingban, a szülőhelyén. Már úgyis felfigyeltem az ügyesen összehozott napszemüveges képére korábban a felirattal: "Aki szupersztárnak született". Forgattam, nézegettem a képet. Úgy döntöttem nagyon mai kinézete van szemüveggel és anélkül is. 
Raiding( Doborján) félóra autóút innen a határ másik oldalára. Autóba be, irány a szülőház, tényleg fél óra. Az aprócska ház mellé már évek óta egy hatalmas koncertterem épült. Most az idei rendezvénysorozat központi helye.
1811. október 22-én született a zeneszerző.
Szülőházat végigjártuk, Liszt zenét hallgattunk, képeket nézegettünk, dokumentumokat böngésztünk. Utána a szomszéd faluban meglátogattuk a templomot, ahol megkeresztelték. Raidingnak akkor nem volt még saját temploma, a szomszéd falu Unterfrauenhaid már rendelkezett vele. A képeimen természetesen az a templom látható.





"Tolsztojnak igaza volt, a zene a legnagyobb kerítő, a legveszedelmesebb csábító. Az értelem szűkölni kezd, mikor zenét hall. A zene értelemellenes. Nem megérteni akar, mint az értelem, hanem szétáradni, feldúlni, lefegyverezni, elcsábítani, megérinti bennünk a titkosat és fájdalmasat, feltárja azt, amit oly gondosan rejtettünk magunk elől, minden eszközzel fegyelmeztünk – olyan, mint a tavaszi vadvíz, feldúlja az értelem által aggályosan parcellázott, megművelt és megmunkált, szabályozott és fegyelmezett területeket. Ahová a zene kiárad, ott az értelem törvényei nem érvényesek többé. …"

Márai Sándor: Füveskönyv







2011. május 17., kedd

Szombati hangulat

„Ha szeretetet, figyelmet kívánunk partnerünktől,
akkor előbb adjunk mi neki.
Finom, tapintatos pantomim ez,
az erők egészséges keringésének módja.
Olyan labdajáték,
amelyben kezdetben a mi kezünkben van a labda,
s társunk csak úgy dobhatja vissza,
ha előbb mi odadobjuk hozzá.”


Szepes Mária



M. táska mélyén kotorászik szombaton érkezése után. Papírzörgés, majd mosolyogva nyújt át egy virágcsokrot. ( Nem kézben hozta, táskában virág olyan jó pasis megoldás, de tetszik!) Mosolyra húzódik a szám, és osztok-szorozok, belső naptárt pörgetek. Milyen ünnep van?
Azt mondta semmilyen ünnep nincs, "csak úgy" kapom a virágot.
Bennem lévő heti feszültség máris enged...:-) Nem sűrűn hoz virágot, de néha eszébe jut. Jól esik.


Kávét nem ivott otthon, velem akart. Készítem, és közben mondom, hogy van brokkolival, póréval töltött leveles tészta.
Múltkor a cseheknél az  egyik pékségben reggelire pórés, leveles tésztájú, szezámmaggal megszórt táskácskákat vettünk. Nagyon ízlett. Abban brokkoli nem volt, én tettem bele.
Azóta foglalkoztatott, hogy csinálok itthon is.Vettem mirelit leveles tésztát, brokkoli, póré sokszor van itthon amúgy is, mert szeretem őket én is.



2011. május 15., vasárnap

Mackóim


Ők is velem laknak: Béluska és Gyuszika.
Gyuszika van garbóban és gumis derekú nadrágban. Tehát értelemszerűen Bélus a másik!:-)

2011. május 14., szombat

Tervezés és megvalósítás

Most, hogy újra lehet írni a blogban - mert a szerda óta fennálló problémákat úgy néz ki megjavították a  Blogspotosok -, írok. Nem is néztem utána mi tűnt el a blogomból, mert az eltűnés veszélye az értesítéseik alapján is fennállt. Azt már észrevettem, hogy néhány komment nincs meg, amit megírtam legutoljára szerdán. Újra írtam őket tegnap.
Szerda éjjel nyugtalanul aludtam, mert eszembe jutott, hogy  el kellene menni a konyhámmal kapcsolatban az időpontokat még egyszer pontosítani. Van, amikor egy megérzés alapján belehasít az emberbe valami. Ez bizony működik.
Már sok minden elintézve, de ki tudja, mi vár még rám. Jó, hogy mentem, mert azt mondták, előtte kell elintézni a festés-mázolást, burkolást stb. Én úgy gondoltam, majd utána is ráér, sőt, így is mondták.
Rövid a határidő mestereket szerezni jún. közepére. Beindítottam a telefonálást ( előtte hívható telefonszámok után kutatni, aki egyáltalán szóba jöhet), legtöbbje már csak októberre, novemberre vállal munkát! Sulykolták is belém, hogy én kis naív, mit képzelek! Nagyon élvezte néhány a szurka-piszkát. Segíteni nem tud, de azért egy döngölést még búcsúzás előtt megkaptam. Ááááá.........!
Aztán egy valakit elértem, aki úgy néz ki elvállalja, sőt, szól egy festő-mázoló-tapátézónak is, akivel együtt dolgoznak majd esetleg. Még nem hívott vissza, de bíztatott! A régi bútor és az új hozatala között egy hét van minden lebonyolítására.
Szereztem vízvezetékszerelőt, aki kiköti majd viasszaköti a csapokat, mosógépet. Úgy néz ki a gázt is ki kell, nem elég csak elzárni. Régi hűtőszekrényt is elviszik.
Kipróbálom, milyen konyhai víz, gáz és mosógép, hűtőszekrény nélkül lenni több, mint egy hétig.
Régi csempe leverésére, elvitelére a felület előkészítésére megvan az ember. Anyagokat kell megvenni, elhozni stb....
Ezzel mentek a napjaim. Konyhás mosolyogva mondta, hogy a jó szervezés minden alapja. Mintha én ezt nem tudnám. :-))) Csak végre kell hajtani, és nem is a szervezés a fárasztó, hanem a bizonytalanság, a várakozás, és a nemleges válaszok feldolgozása. Úgy néz ki mostanra megvan a forgatókönyv.
Aki csinált felújítást, tudja miről beszélek. Vennie egy mély levegőt, semmin meg nem lepődni, és belevágni. De kiborulni nem szabad ám bele!:-) Ez a titok!
Lehet, hogy minden másra is? El kell sajátítani a "technikát".

2011. május 11., szerda

Szombat délutánunk

Szombat délután felmentünk a közeli Bécsi-dombra.
Neve a mellette lévő Bécsi útra utal, amely a  határ vezet, utal az osztrák főváros közelségére is. Az ottlétünk igazi oka az volt, hogy a nagyobbik fiú, Markus ki akarta próbálni az apja objektívét, ami már az övé pár napja. Ha van egy kis domb valahol, ahonnan rá lehet látni a városra- sőt, kicsit messzebb is, mint máshonnan-, akkor lehet a géppel próbálkozni. Én is próbálkoztam,:-) de az én automata gépem nem visz messzire, de annyira azért igen, hogy néhány képet elkattintottam. Egyszem parkoló piros autó a mienk, nem volt gond a parkolóhellyel, volt bőven! Ez is tetszett, semmi keresgélés, tobzódtunk a helyben.
Majd irány a határ, még mindig élvezet, hogy nem állít meg minket senki.
Elmentük a közeli Mattersburgba, ahol M. végezte a 8 osztályos gimnáziumot.Osztálytalálkozója lesz 21-én, kicsit visszamentünk a múltjába nosztalgiázni, megkerestük a gimnáziumot, az éttermet, ahol az iskolai gyülekezőés  a mise után vacsoráznak.
Az úton odáig sok a szélerőmű. Ausztria erősen atomenergia ellenes.Nincs is atomerőművük a népszavazás annak idején leszavazta az építést. Amúgy meg néztem a zöldellő vetéseket, a szántásokat, mindent.
Mattersburgból a pár km-re lévő Wiener Neustadta mentünk. Markus haza akart menni aznap este, így az ottani vasútállomásra vittük.Volt még a vonat indulásáig idő, egy kicsit körülnéztünk a  városban, és fagyiztunk is.
Dolce vita! :-)
A főteret is szemrevételeztem. Voltunk itt párszor már, Wiener Neustadt főtere ismerős, de kiéltem a főtér mániám legalább újra.Igaz, hogy nekem cseh főtér mániám van.:-)))
Van valami a vasútállomásokban, ami továbbra vonz. Az utazás lehetősége, az érkezés megnyugtató jelenléte.Csomagok, emberek, ölelések, a megafon hangja, információk, melyek beindítják a fantáziát.



Én annak idején mikor sokat vonatoztam csomagokkal lépcsőztem, sorba álltam a pénztárnál jegyért. Itt is -mint sok más helyen- mozgólépcső, jegyautomata. Személytelenebb minden, de határozottan kényelmesebb, mint az én megboldogult ifjúkoromban. Átadtam magam az állomás hangulata élvezetének. Szeretem.
Ami tetszett, hogy Markus vonata Prágába ment eredetileg és az Antonin Dvorak névre hallgatott. Bécsben volt pár perc alatt, a fiú csak addig ment természetesen. Élvezettel néztem a vonaton és az állomás kiírásán a "hl.n." rövidítést. Nem hiába járunk Csehországba!:-) Hlavni Nadrazi= főpályaudvar. Láttuk is, és a nevet is megtanultuk Prágában. Büszkén feszítettünk mi, nagytudásúak, vagyis M. és én!:-) Markus csak fülelt, hogy mi mindent tudunk, pedig az egyik prágai úton a fiúk is velünk voltak.
Majd indulás haza egy újabb kis városnézés után. Du. 3 után indultunk a lakásról, 7-re itthon is voltunk újra.
Erről megint más jutott eszembe, de arról majd máskor.

2011. május 9., hétfő

Volt egy...


Nem régen néztem meg újra a Távol Afrikától c. filmet. Elhangzik az írónő, Karen Blixen régmúltba visszaemlékező mondatai között, hogy:" Volt egy farmom Afrikában". Miért jutott ez eszembe, mikor tegnap esőkopogós helyen elbóbiskoltam egy a még pattogó tüzű, majd az izzó parázs által melegített hagyományos konyhai sparherd mellett?
"Volt egy sparherdem egy régi ház konyhájában."
Ez jutott eszembe, nevettem is rajta. Köze nincs Afrikához.  A múlt idő "volt"-ja  is csak a tegnapra vonatkozott, a tűzhely sem az enyém. (Mégis az enyém, mert a tüze engem melegített.) Gyöngyvirágillat az egyik szobában, kávéillat az orromban, süteményíz a számban. Látóteremben még egy félig megfejtett keresztrejtvény, egy törött szárú szemüveggel, fényesre kopott rézkilincs, még vizes esernyő, idős néni botja,  szentkép, rózsafűzér, vízcsap, konyhakredenc. Hallom a Forma 1 közvetítésének beszűrődő hangját, beszélgetésfoszlányokat, aztán csend.
Elszundítottam a tűz mellett.
Volt egy délutánom. Regény, film nem lesz belőle, de volt.:-) Lesz is.

2011. május 7., szombat

Miért?

Hsziao Jen: A végső okok






Minden fa másképp nő s minden madár
máskép dalol. Az egyik hal a tenger
legmélyén jár s a másik a folyók
sellőin ugrál. A hegyek formáit
s a rózsa színét nézheted, de a
"miért?"-re nem kapsz, még ha ezer évig
kérdezgetnéd is, semmit válaszul.





Szeretem az ilyen virágokat,vagy a virág utáni állapotot, mint az első képen. Az úgynevezett  mutatósabb szirmosok ellen sincs kifogásom, de ha azt mondanom, hogy tetszik egy virág, akkor én  ezeket választom.
Már megint azon gondolkozom, hogy miért? :-)
Mintha olyan fontos volna. Mégis sokszor ott a miért...

2011. május 6., péntek

Macis bögre


A mai nap stressz adagja megvolt.
Pár napig egészségügy tájára nem megyek, pedig amúgy sokszor van jó véleményem is róluk.
Úgy döntöttem vígasztalásul " vén fejjel":-) is a macis bögrémbe csinálok magamnak kakaót most kávé helyett. Hátha így jobb!:-) Valahogy ki kell magamból adni, ami bennem van.
Utána, mivel káposztás rétesre rendelés leadva, tehát hozzáfogok. Nem nagy ügy, mert bolti réteslapból lesz. A káposzta reszelése meg akár segíthet a stresszoldásban is.
Majd beleadom apait-anyait!:-)

2011. május 5., csütörtök

Élő erdei világ


A vasárnapi erdei sétánknak nem fő célja volt az állatok megfigyelése, de ott voltak. Egyáltalán célja nem volt az utunknak, éppen ez volt a lényege. Csak lenni a növények, bogarak, lepkék, csigák, madarak között.
A rózsabogarat nagy kihívás észrevenni a zöld színe miatt a zöld környezetében.
A csigák? Arra kellett figyelni, hogy rájuk ne lépjünk, mikor az erdei úton araszolgattak át. 
Na, és a cserebogarak! Éppen beszéltünk róla, hogy gyerekkorunkban volt egy nyár, mikor cserebogár invázió volt. Rajokban repültek estefelé. Állítólag 3 évenként van több cserebogár, mint máskor. Ennyi ugyanis a fejlődési ciklusuk.Hogy ne legyünk biztosak a dolgunkban van 2 vagy éppen 4 év alatt kifejődő fajuk is.
Azt a gyerekkori májust überelni nem lehet. Elleptek mindent, és mi, gyerekek pedig seprűkkel hajkurásztuk őket. Sőt, a markomba is vettem egyet-kettőt, és élveztem, ahogy a lábaival feszítette a nem is olyan erősen összeszorított tenyeremet. Micsoda szórakozás!:-) Egyébként kártékonyságukról híresek, hírhedtek.
Többféle cserebogár van, ez bizonyára az erdei volt, mely tölgyerdővel határos területeken található.

2011. május 4., szerda

Útlezárás

Ha visszagondolunk egy útra, bevillanak emlékképek. Mikor ugyanaz többször is, akkor annak már tényleg volt jelentősége az úton.
Nagypénteken végigmentünk Bruntálban egy kálvárián. Próbáltuk megtalálni a városban a vonzót, elsőre nem ment( Később igen!). Kissé távolabb néztem, egy dombon fehér templom, kálvária,és olyan, de olyan táj, hogy látni kellett fentről.Kértem, menjünk oda. Felmentünk, és éppen Nagypéntek volt, mint említettem. Soha máskor nem lett volna ekkora élmény.


Rumcájszt szeretem. Mankát is a nejét és Csibészkét is, a gyereket.:-) Novy Jicin utunkba akadt. Ez a Jicin nem az a Jicin, ahol Rumcájsz él(t). Az Cesky Rajban van, a Cseh Paradicsomban. Így hívják azt a részét az országnak. De nem lehetett ellenállni a helynek. Nem tudtam, mit találunk ott. M. soha nem is hallott Rumcájszról, osztrák TV nem vetítette. Mégis elmentünk. Olyan, de olyan főteret találtunk, amire nem is számítottam. Hiába, a cseh főterek!:-)


Közép- Európa legnagyobb szentháromság szobra Olomoucban.



Szállást előre nem foglaltunk, van előnye is, hátránya is ennek a ténynek. Ráment egy óránk a cirkálásra Opavában és környékén, mire találtunk helyet egy faluban. Kakaskukorékolós, csendes hely, kényelmes, tiszta szállás. Az épület mellett Mária mellett mentünk el. Szép volt a virágokkal. Eszembe jut a látvány.


Templomok kívül, belül....

Szálláshoz nem volt reggeli. Sok pékség viszont volt a környéken. Ízlett minden. Leültünk egy padra, és a reggeli napsütésben ettünk.Ostravából hoztam húsvéti kalácsot is haza.


Kulináris élmény?Meglepetésre, újdonságra nem vágytam. Sült húst akartam enni, káposztával, knédlivel. Cseh nemzeti étel. Hozzá jó cseh sört.




Marlenkát is, ha utunkba akadt...

 

 Piacok, piacok, piacok. ( Opava, Ostrava stb)

<><><> 

Esti séták ( Opava)




Úton hazafelé megálltunk Szlovákiában is, Zilinán. Kellemes meglepetés volt a hely, szép főtér, hangulatos utcák, kávé, süti itt is jó!:-)



Mindenről nem lehet írni, sok fér a három napba. Lenne még leírandó élmény, de abbahagyom. Befejezésül leírom az útvonalat:

Mikulov-Olomouc-Sternberk-Opava- Leskovec nad Moravici-Bruntál-Krnov-Novy Jicin-Ostrava-Fridek-Mystek-Jablunkov- Zilina-Bratislava.

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu