2011. január 31., hétfő

Képes beszámoló


Ebéd után így telt a vasárnap délutánunk...


Vasárnap edéd után laza beszélgetés. Jó meleg van bent, a párnák, plédek inkább a puhaságuk miatt kerülnek elő, az érintésük kellemessége miatt. Kint hideg van, séta most elmaradt. Teakészlet kikészítve, válogatás belőlük, lassítónak kandiscukor is az asztalon. Aztán játék. Kártya, Rubik kocka. Van, aki ki tudja rakni van, aki nem. Én nem, de örülök, ha az enyémet is kirakják. Nevetnek. Jó lesz elrontani. Gyertyát is gyújtunk, kell a hangulat miatt.
Néha győzök, néha a többiek győznek. Játszunk Joker nélkül is, utána visszakerülnek a kis vigyori bohócok. Kell a szerencse is. Forgandó, de olyan jó Jokerral is játszani.Gazdagnak érzi magát az ember, sőt, szerencsésnek. Újra gyerek az ember. Belevigyorog a bohóc képébe.
Újra tea,  egy-egy kandiscukor be a szájba is. Olvad is, ropog is. Múlnak az órák...

2011. január 29., szombat

Szerb György: Tél


Ezüst tetőkön csend-boróka
pára-bokor és füst-fenyők
kormosan könnycsepp hull a hóra
párkányok rínak mint a nők

piros fekete szürke házak
áznak a ködben kis szelek
szökött pihékkel hadonásznak
s mint őzikék veszekszenek

álmában peng a jég a járdán
olaj a hóban kék szivárvány
hideg tüzében lépkedek

koccan az idő meg-megállván
inog mint réges-régi bálvány
omladozik fejünk felett.

2011. január 28., péntek

Fehér


A január számomra fehér úgy általában. Ebben a hónapban születtem, egy csecsemőt is először fehérbe tesznek. Jöhet a rózsaszín, a kék is, más is, de amikor én születtem, akkor nem variáltak  ennyit a színekkel. Jelen volt a fehér szín pelenkában, kis sapkában, rugdalózóban, sőt, még akkor pólyában. Nem is tudom volt-e nekem pólyám. Meg kellene kérdezni.Képeken nem láttam, de attól még lehetett.
A január fehér a hó miatt is. Most is fehér. Kiderült az ég, hó takar mindent. Mi következik ebből? Hűl a levegő, egyre csak hűl. Lassan mínusz 11 fok lesz kint, és még nincs éjfél. Még tovább hűl.A fagy is fehér számomra egy kis szürkével keverve.
Deres fém a január?
Szép a fehér. Tiszta, valami újat ígérő. Egyfajta tabula rasa, lehet újra kezdeni rajta, vele, általa...
A szülinapi virágjaim között volt rezgő is. Kicsi fehér golyócskák, szabálytalan gyöngyök zöld száron nagy összevisszaságban. Mégis harmóniában az egész.
Megérintettem őket. Egyet is alaposan szemügyre vettem, az egészet is.
Tökéletes így is, úgy is.

Harmónia


Belép az ember egy helyre, és kávézni akar vagy éppen teázni.
Csak úgy lenni, hallgatni az emberek zsongását. Nem lehet érteni mit mondanak, csak hullámokban ér el hozzánk a beszédük. Suttogássá halkul és folyik össze a sok szó. 
Mintha vízparton állnánk.

2011. január 27., csütörtök

Fények


Igazi januári nap kinn. Szürke az ég, esik  a hó újra.
Bent is január. Esténként oldják a kinti nappali szürkét a mécsesek, a gyertyák. Puhává teszik az otthont, ingó árnyai a falon játszanak, elálmosítanak.

Köszönöm

Mártától kaptam ezt a dicséretet, amit ezúton megköszönök.


Kicsit gondban vagyok most, mert továbbadós a „játék”, és 3-5 személynek továbbadható. Megmondom őszintén, eddig, ha ilyet kaptam, mindig csak addig jutottam el, hogy megköszönöm.
Nehéz továbbadni. Több kedves blog van számomra, mint 3 és 5. Sokkal több!
Megbízott bennem Márta, megkaptam a díjat, ezért most továbbadom.

Tehát:


Csillagosnak, a békés hangulatért és kedves gyerekfotóiért.
Phaedrának, aki szép verseivel, finom képeivel mindig gyönyörködtet.
Katalinnak, aki ott a messzi Kanadában festi képeit. Most éppen nagyon csendben van, de remélem, csak azért mert nagyon elfoglalt.

Még sok-sok blogra gondolok szeretettel, és látogatom őket továbbra is szívesen.
Az általam választottakra bízom, hogy ők folytatják-e ezt a játékot.

A továbbadás feltételei a következők:

- Írj egy bejegyzést, amelyben kiteszed a Liebster Blogképet, és másold be ezt az útmutatót!
- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást hogy elfogadod a díjat,és add meg a bejegyzésed elérhetőségét!
- Ezután gondolkodj el, melyik 3-5 blog, amelynek továbbítani szeretnéd,
linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd egy hozzászólásban a jelölésről!
- Ha lehet tehetséges, kezdő blogolókat részesítsd előnyben, ne olyanokat, akiknek több mint 100 követőjük van.

( Félig-meddig betartva!)

2011. január 26., szerda

Ahogy múlik az idő...


Kicsit meghajoltak a tulipánjaim, de így is tetszenek.Sőt! 
Kint hó van, bent tulipánok. Kint fehérség, bent egy kis piros színfolt.
Legyen részünk mindenben.

2011. január 25., kedd

Visszajött a tél


Lágyan, könnyedén elkezdett újra esni a hó.
A hókristályok, mint ékszerek mutatják magukat. Leginkább brossokra emlékeztetnek.

2011. január 23., vasárnap

Tulipánjaim


Kaptam sok tulipánt! Januári tavasz van a szobámban.

2011. január 22., szombat

Még a színekről


Régi kolostor és Hősi Temető látogatása után sétáltunk le vasárnap Sopronbánfalván az autóhoz. Éppen elmerültem a téli utcák, a füstölgő kémények visszafogott színeiben( közben kikerültem egy sütkérező macskát), mikor valami nagyon vonzotta a szemem.
Meglátni és megszeretni ezt a látványt a színeivel együtt egy pillanat műve volt.:-)
Engem egy ilyen kis kopott tákolmány lelke is fogva tart.


2011. január 21., péntek

A Fertő-tó egy januári délutánon



A tél visszafogott színeiről írtam már, a januári alkony fáradt narancssárgájáról is. Az alkony fénye után visszatérek a délutáni sétánk inkább kékes-fémes színű néhány képéhez.
A kék a fémes szürkével keveredik, és a fehér a drapp árnyalataival itt-ott bemaszatolta.
Igen, így volt ez egy januári vasárnap délutánján.

2011. január 20., csütörtök

Téli alkony

Szirmay Endre: Boldogság


Ne gondold
csak az a boldog
aki nevet, énekel, táncol
az is megéli a csodát
akit az ámulat mozdulatlansága
leláncol.






Talán egyetérthetünk abban,  hogy a tél visszafogott színekkel rendelkezik.
Tetszik is. Pihentető a harsányabb színvilága többi évszak előtt és után. Így tudom jobban becsülni, értékelni a mást, ha előtte az ellenkezőjét is kiélveztem, mikor már vágyom az újra, mikor telítődtem már valamivel.
Vasárnap - mint írtam már - a Fertő-tóhoz mentünk, ott ért minket a napnyugta.



2011. január 19., szerda

Drappos-szürkés-fehéres januári


Hogy miért raktam össze egy kollázsba ezt a 4 fotót? Mert olyan januári színek. Amúgy meg van bennük valahová vezető út, pihenést nyújtó párnacsücskök( sopronbánfalvi oktatási és meditációs központból), könyv, ami  Biblia szintén onnan. Egyébként nem is volt ennyire tudatos az összeállítás. Ha Gabi nem ír róluk egyik kommentjében, talán át sem gondolom ennyire azt a dolgot most, hogy mit, miért.
Harmóniában a színek, befelé fordítanak, elmélyesztenek önmagunkban, másban. Igazi téli állapot.
Színesedik majd a világ 2 hónap múlva. Addig marad a drapp, barna, a fehér, szürke, olykor fekete.
Nekem tetszenek ezek is. Sőt!

2011. január 17., hétfő

Vasárnap délután

Régi kolostor, hősi temető, hideg erdei út, halászcsárda, jeges tópart után kávé és süti. Ez teszi puhává a vasárnap késő délutánt. Beszélgetés, halk zsongás, bambulás. Ízek keveredése,emberek figyelése, ismerősök felfedezése.
Utána egy kisegymásra figyelés, és a kávé lassú kavarása. A bambulás marad.
A sütemény morzsái előtted, olvadó csokidarabok is. Ízlelem a süteményt, és átvillan, hogy jól döntöttem-e.
Mikor megláttam a sokféle sütemény felsorolását, a  túrós süti kellett nagyon. Olyan nagyon-nagyon.
Van amikor jobban szeretem  a túrósat, van amikor nem. Most nem tudtam tágítani, vissza-visszatért, ezt rendeltem.
Nem bántam meg.
Vannak megnyugató, lassító  pillanatok az ember életében. Ilyen a teaivás, kávé kavarás, megfelelő edény, szalvéta választás.... Ha kapom mindezt, mert nem otthon iszom, eszem, akkor is lehet mindezt figyelni. Mit kaptam, milyenek a színek, ízek, illatok.
Közben vasárnap délután az alkonyodó, estébe hajló városra láttunk a nagy ablakokon át.

2011. január 16., vasárnap

Jég



Délután elmentünk a pár km-re lévő Fertő-tóhoz.
Meglepődtünk, hogy még mindig embert is elbíró jég fedi. Igaz, a víz legszélét csak hártyajég fedte, látszott alatta a kavics, falevél.
A hajszálvékony jég éppen elbírta a régi vastag, összetört jég nagyobb darabjait is.
Csillogtak a januári napban, kezembe vettem egyet, olvasztgattam, odavittem megmutatni a "fiúknak" is, hogy gyémántom van.
Hideg volt, de sajnáltam eldobni, Megvártam,  míg elolvad a kezemben.

2011. január 15., szombat

Vonzás


Lányok hajában csillogó kövek ragyognak a  férfi szemekben.

L.


E-mailt kellene írnom neked, de nehezen fogok hozzá. Jó lenne leírni, hogy telt a karácsony, mert nem voltál itt akkor nálam úgy a többiekkel, mint tavaly, mikor a kép is készült.
Most azt tanulod, milyen elhagyva lenni, és keresed a másikat, aki talán elhiteti veled, hogy nem lesz ez mindig így. Még nem hiszed el. 
Ki hiteti el veled, hogy szép is vagy, jó is és okos is?
Én így látom. Tudom, Ő is így látja, csak még máshol tart az életében, mint ahol te. Még a szabadság vonzza, téged pedig már a valakihez való tartozás.Talán nagyon is!
Azt írtad nekem, hogy azért neheztelsz rá, mert így megfosztott azoktól is, akiket általa ismertél, szerettél meg, míg együtt voltatok. Köztük vagyok én is. Tudom, hogy tudod, hogy nem fosztott meg téged senki tőlem, csak a keserűség beszél belőled. És mégis? Persze, hogy így más, mint ahogy régen volt.Találkozások, szemtől-szembe beszélgetések helyett marad a betű, az e-mail. Így is kapcsolatban vagyunk.
Igen, kellene neked írnom, benne a karácsonyról is. Ő itt volt, te nem. Erről nem írok, nem bántalak vele. Úgyis tudod, hogy hiányoztál.
Holnap írok neked.
U.i.: Ugye, alakul a kapcsolatod azzal a másik fiúval? Kívánom is, félek is, hogy te és T. nem lesztek így soha már újra egy pár. Tudom, hogy a ti dolgotok, a ti életetek, csak tudod, valahogy úgy érzem, mint te.
Valamitől lehet, hogy megfosztottak engem is...

2011. január 13., csütörtök

Ha elvész egy szív


Hogyan veszíthetjük el a szívünket?
Tragikus is lehet és kevésbé is az, de a hiányérzet bennünk marad akkor is, ha a nagy tragédia elmarad, vagy akár valami romantikus érzelgősség is elmarad miatta.
Ezüst karláncomról elveszítettem a szívet. Volt, nincs.
Újév reggelén vettem észre, hogy hiányzik. Bíztam benne, hogy otthon esett le, és megtalálom. Figyeltem szőnyeget, kádat, vízcsapot, mindent. Eddig nincs.
Talán az utcán esett le. Akkor már nem lesz meg. Semmi sem lehetetlen, de kicsi az esély. Hordtam, velem volt, valahol most van, vagy más hordja, vagy senki.
Nekem hiányzik.Nem sokkal korábban csináltam egy képet róla.
Ennyi maradt meg belőle számomra.

2011. január 12., szerda

Fertődön


Mennyire más megnézni egy-egy helyet más évszakban. Talán az élet megéléshez, élmények gyűjtéséhez ez is hozzátartozik. Nem kipipálni egy helyet, hogy itt is jártunk, hanem visszamenni sokszor.


Ilyen számunkra Fertőd. A kastélyparkot is láttuk nyári hőségben, sárga levelű, gesztenye rugdosós őszben is.

Legtöbbször ilyenkor megyek szívesen, mikor kevés a turista, és nagyon jó ködben is.Szeretem a ködöt. Aki szintén szereti, az úgyis megérti ezt az érzést.




2011. január 10., hétfő

Egyre közelebbre...

"...Folyékony kristályok
körötted lebegve
lefogják látásod
egyre közelebbre... "

(Gergely István: Beszélgessünk a ködről- részlet)


Igen, így van, ahogy a versrészlet is mondja.
Bementünk a ködbe, elrejtettük magunkat benne, lefogta látásunkat, és a közeli részleteket figyeltük.
Cseppentek a cseppek, tompa hanggal értek szántóföldet vagy ázott bőrszerű avart, fenyőágat, kabátot, sapkát. Csöppent a csepp, megfagyott, jéggyöngyökként díszítette a szürke-fehér világot!
Aztán még közelebb, egyre közelebb mentünk  a részletekhez, már bent voltunk magunkban is, gondolatainkban is. Egy befeléfordulós ködös napot is élveztünk.
A kimondott gondolatokat utána felváltotta a csend, a köd fanyar illata és a cseppek további kopogása.

Ködben

"...Élénkség haldoklik,
a fény szürke, kopott,
elindulsz csendesen.
Lépted reményt lopott..."


(Gergely István: Beszélgessünk a ködről - részlet)



Úton. Elindulunk reggel, megyünk bele a sejtelmes homályba, a tejüveg mögötti erdőbe. Gyöngyházfénye van a tájnak, ki sem látszunk a ködből egész nap.

2011. január 8., szombat

Kajuk Gyula (Trendo): Emlékszőttes



A nagy folyó mint egy kifakult gobelin
századok óta függve egyazon falon,
nyers színét lazúrosra szítta már a nap;
besütve reggelente a gót ablakon.

Bár az ezüstszálak sokasága őrzi még
a hajdani víz csillámló felszínét;
a sötétlő olív már szürkészöldre váltott,
s ki tudja, milyen volt régen ez a kék...

Vagy csak káprázó képzeletem
villantja fel az ősi palotát?
Nincs is fal, melyen szálakból szőtt
puha gobelin őrizné a hullámzó Dunát?

Akkor honnan tűnnek elő e gyönyörű színek;
míly mélységből törnek fel sóvárgó dallamok?
Tűnődő arcom az őszi fénybe tárva
itt ülök-e még, vagy már odaát vagyok?

2011. január 5., szerda

Gyümölcsöt kívántunk


Januárban egy kis gyümölcssaláta kifejezetten jót tesz az egészségnek. Máskor is, de télen még inkább.
Karácsony után, de még szilveszter előtt barátnőmmel találkoztunk. Eljött hozzám egyik délután. Ettünk sokfélét ( lendületben voltunk úgyis az ünnep miatt), de igazán a gyümölcs esett már csak jól a végén. Tele voltunk ünnep után minden mással, bármivel inkább, mint gyümölccsel. Ezért kívántuk meg.
Mandarin, banán, kiwi, ami az én üvegtálamba került. Megcsurgatva piacon vett, a mézhez nevét is adó méztermelő készítette mézzel, frissen facsart narancs- és egy kis citromlével. Hagyni egy kicsit összeérni  az ízeket, és egészségünkre!

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu