Tragikus is lehet és kevésbé is az, de a hiányérzet bennünk marad akkor is, ha a nagy tragédia elmarad, vagy akár valami romantikus érzelgősség is elmarad miatta.
Ezüst karláncomról elveszítettem a szívet. Volt, nincs.
Újév reggelén vettem észre, hogy hiányzik. Bíztam benne, hogy otthon esett le, és megtalálom. Figyeltem szőnyeget, kádat, vízcsapot, mindent. Eddig nincs.
Talán az utcán esett le. Akkor már nem lesz meg. Semmi sem lehetetlen, de kicsi az esély. Hordtam, velem volt, valahol most van, vagy más hordja, vagy senki.
Nekem hiányzik.Nem sokkal korábban csináltam egy képet róla.
Ennyi maradt meg belőle számomra.
Hogyan lehet elveszteni?
VálaszTörlésSokféleképpen.
Ez a szerencsésebb, ha csak a karkötődről:)
Nekem is van ám egy zöld szívecske a karkötőmön, majd megmutatom.Sok minden volt már rajta, például egy ezüst toll, de az állandóan elveszett. Pótoltam kétszer, aztán feladtam.
Talán még megtalálod! Örülnék nagyon én is!
VálaszTörlésHa lenne tartalékban
VálaszTörléslegalább egy szett,
tán nem hiányozna úgy,
ami elveszett...
De így, hogy szívem elveszett,
az érzés oly szokatlan!
Add kölcsön a Tiéd!
(Mellkasom lakatlan:)
Talán csak az történt, eddig EZ a szív volt Veled. Közben tiéd lett egy másik, egy fontosabb.
VálaszTörlésMég nincs meg, nem hiszem, hogy meglesz.
VálaszTörlésCiripbogár, látjuk egyszer azt a kis zöldet?
Terike, mint írtam fent, kicsi az esély. Ha lakásban veszett volna el, már megtaláltam volna.
Jaj, Trendo, már megint mit hoztál?!:-)Rendben, egy kicsit kölcsönadom!:-)
Stali, biztosan így van. Amúgy január elsejére tűnt el. Azt hiszem, azért is foglalkoztat ennyire, mert valami kezdődött, valami eltűnt...