2013. november 30., szombat

Könyv

Úgy gondolom, nem kell különösebb meggyőző erővel rendelkezni annak, aki egy Popper Péterről szóló könyvre akarja felhívni a figyelmet. 
Én most ezt akarom tenni, mert éppen ezt a könyvet olvasom, és nagyon tetszik.
Popper Gábor írta "Séták apámmal" címmel, és azt kell mondanom, hogy nagyon jól, és szinte letehetetlenül.

".... megismertettél a keleti gondolkodás egyik fajtájával, megismertem, hogy az " is" és a " vagy", a " lehet" néha többet jelent, néha többet is ér, mint a bizonyos bizonyosság. És szép lassan belém ivódott a kételkedés, a többszemléletű gondolkodás, hogy a világ nem mindig fehér vagy fekete, hanem lehet szürke is, hogy a szeretet lehet nagyon terhes is, és csak egy hajszál választja el a gyűlölettől. Hogy a legrosszabb érzelem a közömbösség, hogy vannak kegyes hazugságok, hogy ...verekedni kell, még akkor is, ha nem biztat siker! Hogy néha azt hisszük meg tudunk változtatni embereket, és rettenetesen csalódunk, ha nem sikerül, közben vérig vagyunk sértve, ha minket akarnak megváltoztatni. Hogy állatok nélkül lehet, de nem érdemes élni, hogy nem kell mindig mindenből győztesen kijönni, a kudarcok megerősítenek, tanítanak, hogy a földi életben nincs idő tévutakra, és ezt tudva, nagyon odafigyelve, többször elindulunk tévútjainkon....
...Meg kell tanulni, megérezni a jeleket, és akkor jó döntéseket tudunk hozni. S azt gondolom a vele való kapcsolathoz nincs szükség közvetítőkre, szent helyekre. A legfontosabb az, hogy önmagaddal legyél jóban."
( Popper Gábor)


2013. november 29., péntek

Túlzások

Mentünk szerdán a november végi vérszegényen fényszegény veszprémi utcán, mikor egy nyitott kapun keresztül a lenyugvó Nap látványa valósággal beszippantott minket egy udvarba. 
Kerülöm ösztönösen  a túlzásokat, de ezt nem lehetett kihagyni, csak menni szinte vakon felé úgy, hogy azt sem tudtuk hova megyünk, hova jutunk végül.
A képek színeit utólag nem telítettem, nem variáltam meg, az első képen látható fény intenzitásában és színében valóban  ilyen volt, mikor a tárt kapun át a házak addigi takarásából kikerülve belevilágított hirtelen a szemünkbe.
Aztán persze minden kifakult,  és egy túlzásoktól mentes, csípős, szürke kora este várt ránk, igaz az első komoly fagyot is megkaptuk a -7.2 fokos éjszakai minimummal, ami szintén egy eddigi túlzás volt.



2013. november 27., szerda

Az első

Hétfőn este kavargott a hideg szélben már néhány hópehely, de el is tűntek szinte azonnal.
Kedd délután esett az első hó, ami már hosszabb ideig maradt.
Kicsit ugyan vizes, nem is sok, de fehér és szép "a jó gyermekek és a szelíd lelkek örömére".*  
A Facebookomra feltett havas képekre reagált egy svéd ismerősöm, melyben azt írta, hogy mi itt előrébb tartunk, mert náluk (Göteborg) ebben a szezonban még nem volt hó. Szóval, jobban teljesítünk :-D Svédországnál legalább hóügyileg! 
Jövendő kampánybeszédekben fel lehetne használni a tényt! :-)))



* Krúdy Gyula: Madame Louise délutánjai

2013. november 26., kedd

Könyv

Most fejeztem be Gróf Nádasdy Borbála: Ízes élet c. nagyon szép képekkel illusztrált könyvét, mely akár lehetne önéletrajzi regény, gyermekkori emlékek tárháza, a megélt történelem leírása, útikönyv és bölcs gondolatok gyűjteménye. Mindehhez hozzájárul, a főzés, az étkezés örömének megélése és átadása, az ízek, illatok emléke. Szeretnék még tőle mást is olvasni a közeljövőben, mert ez az első könyv, amit olvastam, meghozta a kedvem.

2013. november 25., hétfő

Vasárnap után hétfő


Tegnap egyedül voltam itthon. Délelőtt ki kellett mozdulnom, és utána szárítkozhattam, az esernyő sem segített.
Ilyen tócsákat kerülgettem mikor kimentem, a busz ablakára kis szívet rajzoltam ( hogy lehetett volna ellenállni?), a fákon pedig esőcsepp " égőket" találtam. Aztán a gyorsan sötétedő délutánban itthon olvastam és elszundítottam.
A mai nap már más. 
Házimunka után hamarosan megyek dolgozni késő estig, kint morog és visít  a szél, kitettem már a meleg cuccokat is, és semmi szundikálás délután.
Ez is a különbség a vasárnap és a hétfő között.:-)


2013. november 24., vasárnap

Eljött

a kitartóan esős péntek este. (Vasárnap van, és azóta is esik változatlan kitartással.)
Nem kakaó vagy tea volt előttem, hanem M. által az előtte pár perce hozott vörösbor, és mellé némi medvehagymás és tökmagos süti is átmelegedett a mikróban.
A héten zajlottak az események nála is, nálam is, volt mit átbeszélni a Skype heti szűkszavúsága után. A szövettan eredményéről beszéltünk a legkevesebbet, tényközlésre szorítkoztam ösztönösen, nehogy bekússzon a szorongás, mint szellőztetéskor a kinti füst. Mert az aztán ki nem megy egy darabig!
Olyan természetesnek veszem, hogy élek, hogy van egy nyugis péntek este, és még lehetnek terveink is. Nem is becsülöm meg, még nem rezegtetett meg igazán soha elvesztésének veszélye.
Mi van akkor, ha az ember világa beszűkül egy bizonyos dologra, a megmaradásra? Mikor minden másnál az a fontosabb. 
Egyébként csak a csendet igényeltük. Mennyire nem tud hiányozni se TV, se rádió, elég a saját világunk. Egy péntek este nagyon alkalmas erre, mikor még a másnap is lehet szabad.
Körbevettük magunkat a biztonsággal, mert egy pici rés mégis keletkezett rajta az előző napokban. A repedés azért ottmaradt figyelmeztetőnek!


2013. november 22., péntek

Amikor a negatív pozitív érzéseket ad

Jövő hétre már mínuszokat és hószállingózást is ígérnek.
Tegnap megvettem, mert nem volt meg saját példányban Dickens: Karácsonyi ének c. műve. Szeretem a lapozható könyveket a mostani netes világban is.
Egy kis lekváros üveg köré pedig tekertem némi vékony kottapapírt ( megláttam egy kreatív boltban, és nem hagyhattam ott), tetejére arany zsinór jött, és mehetett bele a mécses!
A mostani ajtódíszem sem bonyolítottam nagyon túl, persze, majd kerül ki egy kicsit jobban díszített is, de régi vágyam csak 1 ( azaz egy!) kis fenyőág valahol a közelemben karácsonyhoz közeledve. Most megcsináltam, mert legalább ilyen kicsi és megvalósítható dolgok ne maradjanak vágyálmok. 
Eltelt a 2 hetes betegszabadság utáni első munkahelyen is töltött hét. Ma már egészen jól bírtam, pedig volt hajtás. Kellett pár nap a visszaszokáshoz és az erőgyűjtéshez, sokat ki tud venni az emberből egy műtét.
A szövettan eredménye: negatív! Tegnap kaptam meg, így van az egész műtétes történetem egyre inkább kipipálva. Ez még hiányzott hozzá!



2013. november 21., csütörtök

Próbáltam

már én is megfogalmazni a szép fogalmát, olvastam, tanultam is róla, de a sebészeknek valamilyen egészen különös elképzelésük van minderről. 
Mikor ránéznek egy sebre, ami már gyógyul, de még távol áll attól, hogy én kicsit is beletörődő pillantást vessek rá, ők elégedetten közlik, hogy nagyon szép. Hát nem! Nem szép! De ne legyen türelmetlen az ember, gondolok én így az elméletre, de a gyakorlat már megint egészen más.
Viszont szép volt tegnap az eső -ha már a "szépről" szó esett-, és miután hazajöttem délben innen-onnan, bekapcsoltam a mosógépet, melynek duruzsolása, az eső kopogása, a kora délutáni kinti sötét, valamint Szabó Magda itthon marasztalt volna ugyan, de el kellett indulnom a munkahelyre.



Ott megbuktam türelemből, mikor nem könnyű diákom újra másra hárította a felelősséget rossz jegyei miatt, és nem akartam már végighallgatni, közbevágtam. Miután a véleményem elmondásába fogtam, ő sértetten elrohant ( legegyszerűbb megoldás), mielőtt én befejeztem volna mondandóm. 1:1 az eredmény jelenleg.Vagy inkább 0:0!
Kijelenthetem, hogy a béketárgyalásaink szünetelnek, és valami olyasmiben bízom, hogy átgondolja a hallottakat nyakas természete ellenére- mert amúgy értelmes-, és ennek majd látható jeleit is adja. Az is lehet, hogy okos enged, szamár szenved alapon majd én kezdeményezem az újabb beszélgetést egy megfelelő időben. Sőt, az sem kizárt, hogy ez esetben én leszek a szamár, hogy újra megteszem, de egy pedagógus nem adja fel.
Legalább az eső szép volt tegnap, gondoltam is rá a napom értékelésekor, eléggé nehézkes elalvásom előtt! 



2013. november 20., szerda

A negyedik

Négy éves a blogom. 
Már túl vagyok azon, hogy az előnyét és a hátrányát sorakoztassam fel, és megnézzem merre billen a mérleg. Az hogy még van, azt jelenti, hogy akarom csinálni, és így bizonyára a kisebb megingások után is a jót látom benne. Ha megingok abban, hogy kell-e nekem, akkor már le sem írom, mert eddig még mindig folytattam. Kivárom csendben, hogy elmúljon az érzés, ami esetleg valami miatt megkérdőjelezné a folytatást.
Önmagunkban kételkedés, a megbántottság, vagy az idő másra szánásának nagyobb igénye szerintem azok az okok, melyek leggyakrabban előfordulnak egy blog szüneteltetésére vagy végleges bezárására. 



Van bennem bizalom is, igaz, az ismeretlenség álarca mögé is bújnék szívesen, de ez már szinte lehetetlen. Ezért megválogatom miről írok. Amiről írok az úgy van, de amiről nem akarok, arról megmásítva és szépítve nem teszem, hanem inkább hallgatok. Elsősorban akkor, ha más valakiről van benne szó. Hogy így hamis a kép? Mindenről nem írhatunk mindig, és van magánélet is. Ha ez hamisság, akkor bevállalom, bár szerintem a leírt dolgok valódiságának megkérdőjelezhetőségére illik igazán ez a szó. Egyébként mintha mindenki nagyon is fontosnak tartaná a hitelességet a blogjában, én így tapasztalom.



Szeretem azt, hogy munkából hazajövet kényelembe helyezem magam, és van társaságom,  nem vagyok egyedül, és ehhez sem felöltöznöm nem kell, sem elmenni akár közelre, akár távolra, ha nincs éppen hozzá kedvem.
A kézzel írt napló nálam még mindig nem vált be, tehát naplóként marad számomra a blog. Nem tudom, meddig, de a negyedik születésnapját megérte. 
Köszönöm nektek is!


2013. november 16., szombat

Kórházi részletek 2.

-Mintha víz alatt lennék egy uszodában, torzan és visszhangozva hallom: "Ébredjen, túl van a műtéten!" Aztán még egyszer hallom. Ébren kell maradnom, de süllyedek vissza  a víz alá még pár percig.
-Műtős fiú kéri, hogy kulcsoljam össze  az ujjaim, nehogy beakadjanak a kezeim valamibe, míg gurít vissza az ágyamon a szobába. Nem vagyok ura a kezeimnek. Talán a sokáig egy bizonyos szögben rögzített póz miatt zsibbadtak, nehezen mozdulnak, aztán közlöm, hogy nem megy. Segít a fiú, az ujjaim kulcsolásából ugyan semmi nem lesz, de a kezeim legalább nincsenek veszélyben.
-Éppen átférünk minden ajtón, centire jól ki van ez méricskélve.
Liftajtó nyílik, kanyar be a folyosóra, óra a falon: 11:30.



- Szobatársak olvasásból, alvásból érdeklődve felnéznek, mikor leparkol a fiú az ágyammal a helyemen. Egyik társ is közli velem az időt, és hogy mennyit voltam távol. 
-A nővér vérnyomást mér, én gyakran köhögök még az altatáskor lenyomott csőtől. Sebészem is benéz, hogy minden rendben van-e. Rendben!
-Az első pisilés még nővérrel, nehogy elszédüljek, míg kimegyek. Közben dicséretet kapok, míg ott áll mellettem: "Ügyes!" Panni nővért ( is)  szeretem.
-Suttyomban beveszek egy Quarelint, el is múlik a fejfájásom 20 percen belül. Az injekcióban beadott Algopyrin ugyanis nem segített.Tudom, hogy mi kell nekem, nem véletlenül vittem be.
- Enni aznap nem kapok, de éhes vagyok. Kimaradok az esti kockasajtból és a zsemléből.
- Délutánra már éber vagyok, Anyu azt hiszi meg sem műtöttek, mert őt kiütötte az altatás.
- Egész éjjel szakad az eső, veri az ablakot, és valami nagy, műanyag tetőt is az ablak alatt. Jól alszom éjjel. Kérek ugyan altatót este, de nem veszem be végül. Tartaléknak viszont jó volt.
-Kora reggel, negyed 5-kor lázmérés( ennél korábban tényleg  nem lehet???), később önálló mosakodás, majd tiszta hálóing, és jól vagyok.
Most már tényleg túl vagyok a nehezén.



2013. november 15., péntek

Kórházi részletek 1.

-A kórházi paplanhuzaton nagy, kék betűkkel a kórház és a város neve. Azt olvasgatom a műtétre várva. Először előre a szavakat, aztán visszafelé is mindegyiket. 
- Kisfiúsan kék szalagot kapok a csuklómra  a nevemmel, az osztállyal, a szoba-és az ágyszámommal: 63/3. Párnámra ugyanez ragasztva. A műtőasztalról most már tuti biztos a saját ágyamba kerülök majd vissza! 
- Míg tolnak a műtőbe látok a falon egy órát: 9:30. 
-A folyosón míg gurulok az ágyamon, az emberek engem néznek. Pillanatnyi figyelemelterelő esemény vagyok az állandóan eseményekkel tele kórházban.Van aki azt gondolta, hogy nekem rosszabb most, mint neki?
-A fém liftajtó rácsukódik a fém liftre, és csendben lefelé megyünk. 
-Közvetlenül műtét előtt, de még a műtő várójában pisilnem kell, amit közlök is egy kis gondolkodás után. Egy zöld maszkos, zöld ruhás férfi ( ki lehet ő?) ágytálat tesz alám, és én megköszönöm. A kiszolgáltatott helyzetemben felmerülő probléma természetes egyszerűséggel megoldva. Utána újra bemosakodás, ha még nem volt meg? Bocs'!
-A műtőasztalon a kezem derékszögben oldalra rögzítve- mint Jézus a keresztfán, jut eszembe-, és folyik belém az infúzió. 
-Megszólal mögöttem az altatóorvos: "Elkezdjük az altatást, lélegezzen mélyeket!" Hirtelen elönti a kezem és a mellkasom valami csípő forróság ( vénás injekciótól?), 3x mélyet lélegzem a gázból. Csak a 3. igazi mély, az első kettővel inkább ismerkedem, és ösztönösen küzdöm a furcsa illattal, majd tényleg megszűnik a világ.
Végre!


U.i.: A liftes képeket természetesen nem az ágyon fekve csináltam műtét előtt, hanem később, mikor visszamentem kötözésre! Pedig az igazi fotós azt tette volna( a harctéren is fotózik), de én nem vagyok az!:-D

2013. november 13., szerda

Hazahoztam

elég sok könyvet múltkor a könyvtárból. Vannak, melyeket már eleve félretettem, mert mégsem olyanok, amilyenre vágytam. 
Vannak melyeket viszont folyamatosan vagy ott-ott kis részletekben olvasok. Egyszerre többet is. Van egy még alig olvasott könyv nálam. Alig olvasott, mert látom, hogy én vagyok a harmadik, aki kikölcsönözte 2004-es kiadása, és gondolom hamarosan a könyvtárba kerülése óta.*
A Tao hol közel kerül hozzám, hol távol, de néha közel engedek magamhoz pár gondolatot, mondatot. Esténként egy-egy " üzenetet" elolvasok, nem sietek, nem is lehet sietni velük. 
(Visszajöttem a kötözésről, kedden varratszedés, szövettan még nincs, holnap háziorvos, hétfőtől munka, addig még itthon remélhetőleg nyugi!)



Hegyi falu

Erődet ne pazarold!
Fölösleges lépések terhével nem jutsz közelebb a célhoz.
Utazz bár mérföldekre otthonodtól, a gondok veled maradnak. Az úton sietni hiábavaló. Az időt nem uralhatod.

Élj rejtetten, babérok, világi ragyogás nélkül. Járj  a fény útján. Élj egyszerűen, mint egy hegyi falu.

Vágysz a szabadság után? Mihelyt vágya már nem égeti szívedet, megtalálod, észrevétlen benne élsz. Minden szabadság forrása az egyszerűség.

Sok könyv - kevés tudás
Gyors autó - lassú haladás
Percekre beosztott élet a pillanatban szertefoszlik.
Minden nap új kaland, minden nap új vágyakat hoz.
Hová? Merre? Minek?

Írásra jó a papír s a tinta,
Az útra ha lépsz, mezítláb haladsz.
Cserfes kis patak mesél gyermekednek,
S nézd csak: legszebben nem a gyertya világol?


*John Heider: Tao, út a vezetéshez


2013. november 12., kedd

Morgás

Muszáj morognom.
Kolléganőm telefonált, hogy ma van az éves munkaalkalmassági vizsgálat, ha nem akarok majd egyszer más időpontban az SZTK-ba menni ez ügyben, akkor most a suliban lesz, és gyorsan túl leszek rajta. Hurrá!
Odabattyogtam- séta úgyis kell már-, kivártam a sorom, majd közölték, hogy mivel most éppen betegszabin vagyok, nem mondhatják azt, hogy munkára alkalmas vagyok. Mondtam, hogy persze ma nem, de szándékaim szerint jövő hétfőtől már dolgozom, és a mostani ittlétem eredményeként születendő pár soros igazolás részükről úgyis a következő évre szól majd. Én emiatt az egy év miatt jöttem, ahogy máskor is. 
Elmagyarázták, hogy mivel ma betegszabin vagyok, ők a következő egy évre nem tekinthetnek engem alkalmasnak ezen a napon. (???)
Nem értem, nem és nem, közöltem is, és elfáradva az eredménytelenségtől, a bürokrácia elleni hadakozástól, hazajöttem. Majd egyszer elmegyek az SZTK-ba, ha már dolgozom. 
Egyébként az egész "vizsgálat" csak formaság, kivéve most.



2013. november 11., hétfő

Fény

Ma hátulról úgy megtaszajtott a szél az utcán, hogy kicsit szaporázni is kellett  a lépteim  a lendülettől mielőtt lefékeztem magam nagy üggyel-bajjal, de kellő határozottsággal. :-)
A rossz idő, a boltok adventi és karácsonyos dolgai már mozgatják a fantáziám.Néhány ilyen témájú újságot is vettem, el is voltam a történetekkel és a képekkel. 
Egy éppen kiürült  kis mézes üvegem kimostam, elővettem a tartalék karácsonyi szalagjaimból egyet, és egy darabot az üveg nyakára kötöttem. Ezzel meg is voltam az alkotással. Bele egy kis mécses, és tegnap este ez pislákolt mellettem kreativitásom eredményeképpen.
Ilyen "nagyszabású" történetem vannak, de nem is vágyom többre és másra mostanában. Megvallom őszintén nem bánom, hogy a héten még nem megyek dolgozni. 
Ha eljön az ideje, úgyis ott leszek. De még tényleg nincs itt. Jól esik a bevackolás.


2013. november 10., vasárnap

Vasárnap

Tegnap jól kieste magát az eső, ma sütött a Nap, és volt valaki, akivel sétálgathattam. Ez volt az első igazi hosszabb sétám  a műtét óta. Sopron belvárosában tettük meg úgy, mint egy turista, ráérősen figyelve a nagy egészre, a részletekre és a szeptembertől kölcsönzött novemberi kék égre is.
Voltunk a piacon szőlőt, savanyú káposztát és retket venni, mert kell a vitamin, és délután citromos, mézes teát is ittunk.
M. még az isztambuli élményeit csócsálgatja, így dél körül bementünk egy helyre kebapot enni. Olyan nagyon nem foglalkoztatott minket, hogy nem kifejezetten vasárnapi ebédre jellemző egy gyorsétterembe beülni. Követtük vágyainkat, ami ellentéte a megszokott kívánalmaknak. Amennyire szeretem megélni a hagyományokat, annyira szeretek kivenni egy-egy téglát a megszokás falából.
A gyorsétteremben angyal is volt az asztalunkon, olyan huncutul ártatlan mosolyú, vele szemezgettem egy darabig. 
Majd vettünk hólapátot( kint kék ég!) is Anyu számára az ő megbízásából, aztán egy hirtelen ötletet követve nekem is egy újat. Az Interrel kezdődő és sparral folytatódó nevű nagyáruház eladója nevetett is, hogy megérkeztek személyünkben az első télvárók. Bár, sok karácsonyi dekoráció és áru már kinn van náluk a telet idézve, kivéve a hólapátokat, amit a raktárból kellett kihoznia. Látva, hogy nem tekinti tehernek a plusz munkát, így ezt is elraktároztam a vasárnapi jó dolgok közé.



2013. november 9., szombat

Mai történések

Füle Lajos: Őszi esők jönnek


Őszi esők jönnek,
felsíró szelek,
dérré lesz a harmat
az avar felett.
Aztán sűrű csend lesz,
öregnek való,
csend simul a csendhez,
s hullni kezd a hó.



Most még az őszi esőnél tartunk egyelőre, a hó talán még várat magára, bár tavaly október végén már volt. Az eső viszont úgy igazán csapkod és ver mindent, és sötét van. A most készült kép megmutatja a helyzetet. Ha valamikor jó lábadozni, akkor most.
Próbálkozom, próbálkozom... 
Porszívóztam, felmostam, és csak egy kis leveshez van kedvem, az fő éppen, már érzem az illatát. Mindent olyan tempóban csináltam, ahogy Zsóka tanácsolta: "Ahogy a csiga megy a réten!":-) Nem tudom a csiga kifárad-e a maga tempójában, de én most igen. De így jó, hogy rend van körülöttem, hogy megpróbálom, amit elterveztem, és be is fejezem. Aztán bevackolhatom magam a november eleji hétvégébe. Anyu telefonált, ő sem akar ma kimozdulni, számára  is a vackolás a program.
M. azt írja Skype-on, hogy a konyháját alakítgatja. Amennyire én a lakásban a már jól bevált  állandóságot szeretem, ő mindig taszigál, rendez valamit nála.
Du. 3-ra ideér. Azt hiszem nagyon a nyakába borulok. Mikor műtét előtt elváltunk, mondtam neki, hogy nem szeretem a nehéz napok előtti hosszú búcsút, csak gyorsan megtenni, és becsukni az ajtót. Ő is ilyen, én azért néztem utána az ablakból, hogy tűnnek el az autója fényei.



2013. november 8., péntek

A mostani híreim...


... többek között arról szólnak, hogy egy kisebb és csinosabb fehérséget kaptam ma a kötözésen a régi helyett. Jövő héten újabb kötözés, és csak az azt követő héten varratszedés.
Én már jövő szerdán akartam a munkát megkezdeni, de a sebészem szerint jövő héten még maradjak itthon. Ha belegondolok kötéssel és varrattal nem is igazán akarok dolgozni, de azt hittem kicsit korábban megszabadulok tőlük. Viszont egyszerű a helyzetem, mert most elfogadónak kell lennem, tehát jövő héten még munkahely nem lesz.
Szóval, ma kirándultam egészen a kórházig majd vissza, túljutottam egy-két templomtornyon, és fényképezőgéppel is néztem a busz ablakán át a már napfénnyel kevert novemberi ködöt, melyről mindig az a jelző jut eszembe, hogy "oltalmazó".
A tegnapelőtt még bent fekvő betegből látogató lettem, mert megnéztem egy volt szobatársam. Ránéztem az ágyamra is, tudni akartam, hogy kinek ad most kórházi otthont. Beszélgettem az új "bérlővel" is, így megvolt jelen történéseimben a szavak alkotta összekötő kapocs a régi és az új között.

A hölgylátogatóknak üzenem, hogy ne hanyagolják a mammográfiát (sem)!


2013. november 7., csütörtök

Itthon vagyok,

kimosom magamból és a dolgaimból a kórházillatot, és elpakolok. Ahogy mondják a körülményekhez képest jól vagyok, csak kicsit nyúzottan, de természetesen napról napra jobban. Ez így szokott lenni, ennek így kell lennie!
A műtét rendben lezajlott, a kórházi időszakra sem panaszkodhatom, szobatársak csendesek voltak, ha lehet mondani, mindnyájan összeillettünk. Tapasztalatból tudom, hogy ez mennyire fontos.
Elégedett vagyok az orvosommal, a nővérekkel is, tették a dolgukat, soha nem akarok többet tőlük ennél. Pluszként volt egy kis humor és mosoly is. Több is ez, mint elvárhatok!
Egy zöld diónyival ( sebészem meghatározása) kevesebb a súlyom alapból, ennyit vágtak ki ugyanis.
Tulajdonképpen úgy zajlott ez a pár nap, ahogy elképzeltem, ha arra gondoltam, hogy minden rendben lesz. Persze, a fájdalom, az elesettség, a kórház légköre bele volt kalkulálva, azt is megkaptam a sok zölddel, fehérrel, fémmel, az illatokkal, a szorongás műtét előtti leküzdésének óhajával, mindennel, ami az ottléttel jár.
Szövettan eredménye kb. 2 hét múlva lesz meg. 
Holnap megyek kötözésre, és még pár napig itthon leszek, mert eléggé lelassultam, de pihenek, és teszem a szükséges napi rutin dolgaim is.
Most ennyit várok el magamtól, nem többet! Délután olvasni fogok, és mint aki jól végezte a dolgát elleszek magammal.




2013. november 2., szombat

Igazoltan távol...



„Az isten kamrájában a remény áll a legnagyobb zsákban, s mindig ki van a madzagja oldva, hogy mindenki belenyúlhasson.”


                                                                    (Mikszáth Kálmán)

Halottak ünnepén


"...Akit nagyon szeretsz:
Közted és közte, mint egy tündérfátyol
Lebegjen a távol..."

( Reményik Sándor: Mikor ünnepet ül- részlet)



zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu