Őszi csészék

Már hoztam egyszer a téli bögréimből bemutatót. Vannak itthon ősziek is, igaz, hogy ezek nem bögrék, hanem csészék, de jókat lehet kávézni belőlük, a falevelesből teázni is, megvan a mérete hozzá. 

A levelek a természetben a zöldből átváltottak barnára, vörösre és sárgára, és szépen ragyognak. A fák pedig egyre csak csupaszodnak, de addig is fénylő, világító színeikkel tarkítják a természetet, és alájuk csodás levélszőnyeget varázsolnak.

Kezemben tartom az őszt minden kávézáskor és teázáskor.

Otthon

Ha ülök a számítógép mellett, és jobbra nézek, látom az ablakon át az évszakonként változó fákat, a szemközti sokablakos, erkélyes házat, figyelemmel tudom kísérni az időjárást, a kisütő, vagy éppen elbújó Napot. Hallom az ablakokon és a párkányokon kopogó esőt. Látom az esernyővel menő embereket, a buszmegállóban várakozókat, a  rossz időben és a jó időben álldogálókat is. 

Bentről láthatom és hallhatom a kinti világot, az elsuhanó autókat, a szél zúgását,  az általa kergetett zörgő faleveleket,  a Nap sütését, az emberek egymást üdvözlését az utcán, a madarak csiripelését, ahogy ülnek vagy repdesnek a nagy, az évek alatt előttem felnőtté váló fákon. Láttam, ahogy megnőnek, terebélyesednek az évek folyamán. Régóta élek itt.

Közel van egy útkereszteződés, néha hallom, az anyukák hangját, hogy "Vigyázz!" vagy "Állj meg!", mert a gyerek előre fut vagy biciklizik, és a törődő, gondoskodó mamáknak figyelmeztetni kell a kicsiket a lehetséges veszélyre. Mert az anyai  törődés állandóan jelen van, és én ennek  fültanúja lehetek. 

Hallhatom a folyosóról behallatszó szomszédok hangját is. Egyedül vagyok, és mégsem.

A lakásomba bejön a fény a faltól-falig ablakokon át, otthont teremt a kinti és a benti hangokkal, a látványokkal, melyek jelen vannak az életemben, a napjaimban, a reggeli, a napi és esti örömökben vagy akár a szomorú hangulataimban is. Mindazok, melyek megadják évek óta életem fontos és kevésbé fontos részeit azon a helyen, melyet a sors nekem adott lakóhelyül  egy lakótelep egyik utcájában lévő házban lévő lakásomban, az otthonomban.

Egy

csokor virág a bögrémen felvidítónak. Benne már fogytán a kávé. Nem baj, tudok csinálni másikat, ha ez elfogy. 

Ha valami elmúlik, elfogy, lehet másikat csinálni, teremteni, és remélni, hogy az ugyanolyan jó lesz, mint volt már egyszer egy előző is. Nem lesz kötelezően rosszabb, mint  a másik volt. A siker is benne van az életben, ahogy a sikertelenség is. Ezért kell az utóbbi miatt néha papírzsebkendő is, mert olykor eltörik a mécses.

Csak nem feladni sohasem, erre mindig vigyázni kell. Ha valami bánt, vígasztaljuk meg magunkat valamivel, ha éppen nincs más, aki  megtegye helyettünk. Adjunk magunknak is jó szavakat a bennünket olykor körülvevő nagy csendben. 

Ha van valaki a jelenlétünkben, akkor szánjuk neki is ezeket a szavakat. 

Legyen készenlétben akár egy csoki, gyümölcs, egy kávé, egy könyv néhány lapja, egy kis sikeres házimunka, mégha egyre  nehezebb is megcsinálni már. Pár sor a blogba, vagy akár más blogját olvasva lenyugodni, és összeszedettebben folytatni a megkezdett napot. Bizakodva az általunk már máskor is létrehozott, annyira vágyott jó reményében. Ha ott, akkor éppen nem sikerül, majd sikerül máskor. Olyan sokszor rájöttem már, hogy feleslegesen aggódtam. Utólag mindig kiderül.

Ezeknek a gondolatoknak a jelenlétét kívánom nektek és magamnak is.

Zene

A zene felüdít, de le is nyugtat, és gyönyörködtet is. Örömforrás.

Múlt szombaton, éppen ma egy hete újra koncerten voltunk. Van egy templom ott, ahol M. lakik, mely szívén viseli a zenerajongók igényeit. Volt egy három részből álló orgonakoncert sorozat, és mi kettőn ott voltunk. Most egy olasz (Angela Amodio) művésznő adott koncertet. A másikhoz képest, amit láttunk az volt a különbség, hogy most zenekar is játszott. Újabb élményben volt részem. 

(A reklám engem is zavar a zene elején, de ilyen világot élünk. Szerencsére a Skip Ad-ra kattintás sokat segít.)

A templom a You Tube-on, a St. Gabriel ahol játszik ugyanaz, ahol voltunk, rögtön ráismertem, igaz, hogy utána olvastam is a nevét alul.

Az a jó ott az orgona elhelyezkedésében, hogy nem mögöttünk van, mint ahogy sok más templomban, hanem előttünk, így látjuk az orgonistát is játszani. A közönség előtt meghajolva így meg tudja köszönni a megérdemelt tapsot is.

Sokkal többen voltak, mint az első koncerten, amin részt vettünk. Úgy látszik, hogy híre ment, hogy jó orgonakoncertek vannak, és érdemes elmenni. 

Mivel ősz van, és a templomok hidegek, jól felöltöztem, de felesleges volt. Nem volt egyáltalán hideg sem kint, sem bent.

Ősz, jó idő, zene, nem voltam egyedül, mind, mind jó dolog. Hálás vagyok érte.

Reggeli fények

Szeretem a reggeli fényeket, ahogy az ablakon át besütnek az ablakon. Éltetik a virágjaimat, árnyékot vetnek a falra. Mikor felhúzom a redőnyöket vagy átmegyek a másik szobákba, látom, hogy a napfény már javában ott van a falakon. Október van, kint már egyre hidegebb lesz, de azért a beáramló napsütés kicsit még felmelegíti  a szobákat. Van egy kristálygolyóm az ablak előtt, szivárványszínű csillámokat szór a falakra, ha megpörgetem. Élvezem a látványát.

Néha leülök a fotelba a reggeli kávémmal, és rám süt a Nap. Nem igyekszem gondolkozni. Nem, még nem, sem terveket szövögetni arra napra, becsukom a szemeimet, arcomat a fény felé fordítom. Ad, amit ad, elfogadom azt, ami nekem jár arra a napra. 

Nem kell  annyit gondolkodni az életemről, elfáraszt. Olyan az életem, amilyen. Ilyenné tettem, ilyenné alakult. Hálás vagyok azért, hogy még élek. 

Hálás vagyok azokért a napokért is, melyekben ennek tudatában vagyok, és meg is becsülöm őket. Nagy érték az életünk. Ezt üzenem minden kedves olvasómnak.

Beengedem továbbra is a napfényt, és újra megpörgetem a kristálygolyómat, hadd szórja a szivárvány színeit a falaimra.