2021. október 20., szerda

Otthon







Ha ülök a számítógép mellett, és jobbra nézek, látom az ablakon át az évszakonként változó fákat, a szemközti sokablakos, erkélyes házat, figyelemmel tudom kísérni az időjárást, a kisütő, vagy éppen elbújó Napot. Hallom az ablakokon és a párkányokon kopogó esőt. Látom az esernyővel menő embereket, a buszmegállóban várakozókat, a  rossz időben és a jó időben álldogálókat is. 
Bentről láthatom és hallhatom a kinti világot, az elsuhanó autókat, a szél zúgását,  az általa kergetett zörgő faleveleket,  a Nap sütését, az emberek egymást üdvözlését az utcán, a madarak csiripelését, ahogy ülnek vagy repdesnek a nagy, az évek alatt előttem felnőtté váló fákon. Láttam, ahogy megnőnek, terebélyesednek az évek folyamán. Régóta élek itt.
Közel van egy útkereszteződés, néha hallom, az anyukák hangját, hogy "Vigyázz!" vagy "Állj meg!", mert a gyerek előre fut vagy biciklizik, és a törődő, gondoskodó mamáknak figyelmeztetni kell a kicsiket a lehetséges veszélyre. Mert az anyai  törődés állandóan jelen van, és én ennek  fültanúja lehetek. 
Hallhatom a folyosóról behallatszó szomszédok hangját is. Egyedül vagyok, és mégsem.
A lakásomba bejön a fény a faltól-falig ablakokon át, otthont teremt a kinti és a benti hangokkal, a látványokkal, melyek jelen vannak az életemben, a napjaimban, a reggeli, a napi és esti örömökben vagy akár a szomorú hangulataimban is. Mindazok, melyek megadják évek óta életem fontos és kevésbé fontos részeit azon a helyen, melyet a sors nekem adott lakóhelyül  egy lakótelep egyik utcájában lévő házban lévő lakásomban, az otthonomban.

18 megjegyzés:

  1. I don’t hear much here...except the birds, sheep’s and sometimes the neighbors ‘ car or the post man.
    But I am used to the noises that surround me.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. I live in a town, I can hear other noises. I am also used to them. I hope you will be better soon. I got the information in your blog some minutes ago that you are ill.

      Törlés
  2. Mint a moziban... Láttam magam előtt mindent. Ebben segítettek az utcaképek, a nyári, harsogóan zöld fák és a már megritkult levelűek, az esernyővel siető(?) ember a vizes aszfalton.
    Elképzellek a géped mellett és ismerős a helyzet, talán itt kevesebb zaj, nesz szűrődik be kintről...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy láttál mindent.:)
      Az utcáról kevesebb utcazaj szűrődik be( autók), mint azt hinni lehetne az út közelsége miatt. Most sem hallok semmit, ahogy ülök a számítógép mellett.Vagy már úgy megszoktam, hogy nem is hallom?

      Törlés
  3. Jó átérezni, mennyire szereted az otthonodat. Béke legyen veled továbbra is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeretek itt lakni. Megszoktam, ez az otthonom régóta. Köszönöm a jókívánságodat.

      Törlés
  4. Pont az jutott eszembe, mint Borkának☺️ filmszerűen peregtek előttem a képek a leírásod alapján.
    Szereted az otthonod, hisz te alakítottad szerethetővé. Minden apró zaj, hangok teljesen hozzátartoznak a mindennapokhoz, megszokottá válnak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekeztem leírni, azt amit látok, hallok, tapasztalok a környezetemben, hogy ti is érezzétek. Így sikerült. Inkább apróságokban változott az otthonom, mióta ide beköltöztem. A bútorok szinte ugyanazok, a hangulatot adó dísztárgyak, képek változtak.
      A hangok, zajok is részei a helynek, ahol élek. Megszoktam már. Gondolom, így van ezzel mindenki.

      Törlés
  5. Éva, kb. ezt neveztem egyszer a blogod "kis zenéjének"... Próbáltam megfejteni az írásod "titkát" (Borka is...)
    Te az igékben vagy jelen (legalábbis az utolsó bekezdésig: "ülÖk", "nézek", "látom", "hallom" stb) Az érzelmeidet (émotion) nem írod le, nem adod ki - kivéve kicsit a végén - hanem átvitten és diszkréten ugyan, de számunkra nagyon is érezhetően KÖZVETÍTED.
    Bocsánat, ha kicsit tudálékosnak tűnnék, nem ez volt a szándékom, hanem már régóta fejtegetem magamban...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy leírtad, hogy mit gondolsz az írásaimról. Én nem tudom így elemezni őket, mert belőlem egyszerűen csak jönnek a mondatok, nem gondolkozom azon, hogy milyenek.Ezt inkább más érzi. Tehát szerinted az igékben vagyok jelen, ezzel adok át gondolatokat. Úgy látszik ez a stílusom, így alakult ki a mondanivalóm közvetítése másoknak. Az érzelmeim ritkán írom le, inkább láttatok.
      Nem tűnsz tudálékosnak, és örülök, hogy rászántad az időt, hogy fejtegesd magadban azt, amit nálam olvasol.

      Törlés
  6. Ahogy Rózsa írta, a blogod zenéje miatt is jövök ide nap mint nap olvasni🤗. Néhány sorból is azonnal, ezer közül felismerhető vagy. Ilyenkor mondjuk azt ugye, hogy a stílus maga az ember 😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rhumel, nagyon kedves tőled. Köszönöm. Jó, hogy jössz/jöttök hozzám. Van jó társaságom.:)
      Én is felismerem más írását, mindenkinek megvan a maga stílusa.

      Törlés
  7. Lett egy szép leveses tálam. Igaz, hogy ennek nincs teteje, mert az eltört, de szép, és szeretni fogom.
    És sokáig, talán örökre amikor használni fogom, úgy fog fájni a szívem, most is sírok, ahogy írom...
    Két éves volt a fiam, amikor meghalt az Édesanyám. A fiamnak rajta kívül nem volt Nagymamája. És milyen kicsi a világ, az én Óvónénimmel egy lépcsőházban lakunk és pótnagymamája lett az én kicsi gyerekemnek. Nála volt, ha szünet volt, ha betegségéből már csak kicsike maradt és nekem már mennem kellett dolgozni, de egyébként is sokat játszottak, tanítgatta, később már "komolyan" beszélgettek és ez megmaradt a mai napig, az én 18 évesem szívesen megy fel hozzá ma is és ül le a jól ismert fotelba és nem is jöh haza sokáig, megbeszélnek mindent, segít, ha valami elromlott, meglocsolja Húsvétkor (senki mást, rajtam kívül, és még verset is tanul neki, mindig mást), ha süt, ad belőle, ha főz az unokájának, aki messze lakik és jön a saját családjával, ugraszt engem, hogy kóstoljam meg, jó-e, ha gondom van, hozzá megyek, ha örömöm elmondom neki, és minden-minden, amit egy Anya és Nagymama tesz az ember életében. 84 éves, és eltörte a kezét. Sajnos nem gyógyul, és egyedül van, és a gyereke gonosz, berakják idősotthonba. Ment volna már ő is, kicsit, de itt tartottuk mindig, mert az nem lehet, hogy nem lesz, és maradt is, eddig, amíg nem lett ez a törés, mert nehézzé váltak a mindennapok.
    Neki csak az fáj, hogy milyen a fia, az otthont már régen elfogadta, a halállal sem hadakozik.
    Én viszont nem tudom hogyan fogom tudni elengedni. Olyan ez, mintha meghalt volna, még életében.
    Nem tudom elképzelni, hogy nem megyek fel, hogy nem megy fel hozzá a fiam, hogy...
    nem lesz velünk. Elveszítem a második Anyámat.
    Nem így "akartam" leveses tálat.
    Inkább sose lett volna.
    Úgy fog hiányozni, hogy most még el sem tudom képzelni, hogyan lesz ezután...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon megható történetet írtál le most. Sajnálom a pótmamádat, hiányozni fog az életedből és a fiad életéből is. Vágytál egy levesestálra, de nem így. A fia nem szereti őt úgy, mint ti. A te fiad szeretete iránta is figyelemreméltóan szép történet.
      A beszélgetések, a locsolások...A pótmagymama is sokat törődött vele kiskorában is és most is.
      Szinte lányaként szeret téged is biztosan, ez érződik az írásodból.A kóstolások a gondok, az örömök elmondása szoros kapcsolatot fejeznek ki.
      Ha használod a levesestálat rá fogsz gondolni, és ahogy most is el fogod magad pityeregni biztosan. Örök emlék lesz számodra az a tál.

      Törlés
    2. Köszönöm a soraidat Éva. :)
      Igen, ez mind, mind, ahogy írod.
      Sokat gondolkodom rajta, hogy ez az élet, és el kell fogadni a veszteségeket is, a sok jó mellett.

      Vele "megy" a sok emlék, amit ő élt át a fiammal, amiről bármikor beszélgethettünk, mert nagyon szereti őt (fiamat), amiket mással nem élt át.

      Ez először akkor jutott az eszembe, amikor az Édesanyám ment el. Hogy nem tudom már megkérdezni, hogy Anyu, emlékszel... azt hogy csináltam, mikor kicsi voltam, mit mondtam, mi volt az első, vagy mit tanultam meg nehezen, milyen volt az első lépésem, bármi, amit addig nem kérdeztem meg, amit nem beszéltünk meg kettőnkről.

      A szeretett ember halálára azt mondják, az idő gyógyír. Én úgy gondolom, hogy az idő mindössze annyit gyógyít, hogy idővel ritkábban jut az eszembe, hogy számtalan élménynek, történetnek már nem részese, de amikor eszembe jut bármiről, vagy csak úgy, akkor a fájdalom olyan erővel tör rám, mintha az egész szörnyűség tegnap történt volna meg.
      És ahogy öregszem, még inkább megdöbbentő a tudat, hogy soha többé nem látom őt, nem ölelhetem meg, nem simogathatom meg a kezét.

      Törlés
    3. Nem tudtam előbb válaszolni, nem voltam itthon.
      Én sokat kérdeztem anyutól. Tudom például, hogy és hol tanultam meg járni.Tudok az első lépéseimről. Egyszer már felnőtt koromban visszamentem arra a helyre, és láttam a járdát, ahol megtanultam járni.
      Szoros volt a kapcsolatom anyuval. Szinte naponta találkoztunk, telefonáltunk is egymásnak többször. Mikor elhunyt, mindez megszűnt. Ha képeket nézegetek róla, sokszor kiszökik a számon, hogy " Anyu", és leperegnek a könnyeim. 3 éve halt meg.Én is tudok az ő gyerekkoráról, sokat mesélt róla. Szinte többet, mint az enyémről.
      Csak a szépre emlékezem vele kapcsolatban.

      Törlés
    4. Én is kérdeztem, persze, csak ha valami eszembe jut, már nem kapok választ.
      Sokat mesélt a gyerekkoráról. Legidősebb gyerekként hamar fel kellett nőnie, 4 testvér érkezett még, 12 évesen meghalt az Édesanyja és hamar jött a mostoha, aki szó szerint mostoha volt és... :(
      A mostohát örököltem én is, mint legidősebb unoka. Nem szeretett, én még nem tudtam mi az, hogy nem szeret, csak arra emlékszem, hogy nem volt köszönet a nagymamaságában.
      Szerencsére Apu Édesanyja kárpótolt, de a másik, igazi Nagymamáról sokat mesélt Anyu.
      Igen, a szépre jó emlékezni. :)

      Törlés
    5. Rossz lehet mostoha nagyanyát örökölni, az édesanyádnak sem volt jó vele élni.
      Még szerencse, hogy volt egy jó nagymamád, aki kárpótolt a sok rosszért.
      Nekem csak egy nagymamám volt, aki jó volt hozzám. Szeretett.

      Törlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu