Szeptember 1.

Sokszor voltam Balfon ( 8 km innen) a gerincem kezelései miatt. Busszal jöttem haza, és ha még volt időm az érkezéséig a szanatórium parkjában sétáltam és nézegettem. A buszmegálló nem vonzott, az csak egy barna fadoboz volt a parkhoz képest.

A kezemben volt a megpakolt táska egy vizes törölközővel, fürdőruhával, papuccsal, egyebekkel és néztem az órát is, hogy a látvány miatt nehogy ne érzékeljem  az idő múlását,  és elmenjen majd nélkülem a busz.

Volt ott egy mindenki macskája is, aki  felnézett az érdeklődőkre, és mindig feleslegesen óvta tőlünk az ételét, hiszen senki nem vágyott rá. 

Volt pók is, aki szőtte a hálóját, és adott a szépségnek is, mert virágok szirmai közé feszítette ki a gyenge szálakat.

A színes virágok között virított sok sárga színű, hogy a napszínükkel ők legyenek a  legjobban  láthatók. El is érték a céljukat, mert észrevettem őket.

Mindehhez  társult a megszelídült szeptember eleji napfény, melyre egész nyáron át vártam.

Elérkezett mára szeptember elseje, sőt folytatódik ez a hónap, és a mai dátummal teljesült is egy kívánságom.

Születésnapi fények

 

Magyarország 1026 éves lett, megünnepeltük a születésnapját.

Mindig megnézem az augusztus 20-i tüzijátékot. Láttam már személyesen Budapesten, és  láttam itthon a TV-ben is. 

Egy kicsit lanyhult már az érdeklődésem, mert olyan sokszor láttam, és úgy éreztem, hogy csak durrogtatásból és a fényrózsák eltűnő hullásából áll. 

Mégis, mi másból állna?:)

Tegnap eljött a 21:00 óra, és én a monitor előtt ültem. A számítógépen néztem, hogy tudjak képeket is csinálni. Az eredmény látható.

Kis késéssel indult a drón show, a fényjáték és a tüzijáték, mert feltámadt a szél, és a biztonság fontos.

Végignéztem, és nem akartam, hogy vége legyen, mert  tetszett. 

Még ennyire nem élveztem soha, mint tegnap este. Megtörtént amire vártam, újra érdekelt és érdekelni is fog a tüzijáték.

Külön dícséret jár az operatőröknek, mert a közvetítés közben a közönséget is pásztázták, és arcokat is mutattak. Azt a lányt, akinek a háta látszik különösen sokszor láthattuk, az arcát viszont nem. A haján láthattam, hogy bizony nagyon  fújt a szél.

Az utolsó képen a fiú a Himnuszt hallgatja nagyon fiatalon és nagyon komolyan.

Mindenkinek, akinek köze volt ehhez az ünnepehez méltó eseményhez, minden elismerésem.

A narancssárgából a szürkébe

    

Mióta később indulunk el, mint ahogy azt korábban tettük, elkapjuk mindig a naplementét. 

Ez az időpont jó nekünk, mert az Ausztriában dolgozó magyarok már hazaérnek akkorra és gyérebb a forgalom. A másik okot talán említenem sem kell. Naplemente előtt már csillapodik a hőség is.

Végbemegy az alkony folyamata, melyet nézhetünk, és én fényképezgethetem is közben. 

A szín és a fény ereje fokozatosan gyengül az úton, a kékesszürke válik végül uralkodóvá, de egy kicsit a narancssárga is még besatírozza az ég alját.

A lámpák ugyan már égnek a cél felé közeledésünkkor, de egyelőre mindig megérkezünk a teljes besötétedés előtt, hiszen még mindig július van a késői estéivel. 

A naplementét nézve

                                          

     

 

Egy hőségben eltelt nap után este jó elindulni. 

Az egyik előnye a viszonyag késői időpontnak, hogy akkor már nincs annyira meleg. Ez csak azt jelenti, hogy pár fokkal alacsonyabb a hőmérséklet, de mégis érezhető.

A másik előnye, hogy a nagy forgalom már lezajlott, nyugodtan gurulhatunk a cél felé. Ha megelőz minket az autópályán valaki, az nagy valószínűséggel magyar rendszámú autó. Sok-sok tapasztalat azt mutatja, hogy sokkal jobban sietünk vagy türelmetlenebbek vagyunk az utakon, mint az osztrákok.

A harmadik ok, ami nem is előny, hanem inkább színes szépség, hogy belemehetünk egy naplementébe, amely szinte egész úton elkísér minket. 

Először még látszik a napkorong, majd egyre lejjebb megy, végül már csak a maradék fénye világít az ég alján. Mintha egy nagy ecsettel festett narancssárga csík találkozna a távoli dombok recés feketéjével. 

Aztán már a szürke veszi át a szerepet az út melletti lámpák, az autópálya digitális tábláinak és az autók lámpáinak fénypontjaival.

Mire teljesen sötét lett volna, végül meg is érkezünk.

Házi napkelte

Tegnap felébredtem reggel fél 6 körül.

A nappali ablakának alsó részén egy narancssárga csík volt. Mivel ilyet még eddig nem láttam elhatároztam, hogy végignézek egy várható folyamatot, melyben  a fény adja majd a történetet.

A Nap később egyre inkább erőre kapott, átfénylett a redőny résein, elérte a fotelem is, és  egy csíkot húzott  a rajta lévő takaróra. Közelebb mentem hozzá, és láthattam ott a fény és az árnyék rajzolatát is.

A radiátor nyáron nem fontos, télen viszont nagyon is jó. Míg ebben a fotelben olvasok, érzem a melegét is. Melegebbet mint máshol a szobában, és néha ez a meleg úgy elaltat, hogy a könyv az ölembe csúszik. Aztán kereshetem azt az oldalt, ahol éppen tartottam.:)

A korai fényjáték után visszamentem a hálószobába még egy kicsit aludni. 

Ott a két ablaktábla közül az egyiket teljesen lehúztam, a másikon ritkára hagytam redőnyt. Napok óta így van, mert azt remélem, hogy nem nagyon melegszik fel a szoba ettől a védelemtől.

A beszűrődő napfény ott is megmutatta már magát, nekem pedig sikerült még  visszaaludnom.

    

    

     

     

      

Fénylő "nyakláncok"

      

       

    

       

        

        

       

       

       

Aznap már voltak bárányfelhők, de később az én kedvemet keresve elkezdtek gyülekezni a sötét felhők is. Azok a szép, tintakék és esőt ígérők, amikor még egy kis harc is folyik közben a napsütéssel.  

A legszebb az volt az úton, amikor valamilyen fényes nyaklánc-félék keveredtek bele a sötétedő égboltba. A távvezetékek tartóoszlopai közé kifeszített huzalokat sütötte meg még a maradék fény. 

Már messziről észrevettem, hogy égi ékszerbolt kirakata vár majd rám: kék bársonyon arany ékszer, mely mindig szép párosítás.

Fogytak a kilométerek, végül a közelükbe értünk, és volt akkora szerencsém, hogy még mindig ragyogtak. Percekig mentünk mellettük, és mégsem fogytak.

Elhagytuk végül őket, de a felhők megmaradtak, és egy kis eső is érkezett a nagy előkészület után. Erre mondják, hogy nagyobb volt a füstje, mint a lángja.

Az ablaktörlőnek a megérkezett eső nem sok feladatot adott, a fénypontokat pedig végül az autók piros hátsó lámpái adták.

Aztán hamar bealkonyodott, és mi is gyorsan hazaértünk.

napfény sugara
felhő-esernyő alól
alkonyba csúszott

(Szakályné Nagy Irén)

Napsütés és árnyékok

Ahol napsütés van, ott árnyék is van mindig. Vagy fogalmazzam meg a mondatot úgy, hogy ahol árnyék van, ott mindig van napsütés is? 

Látszólag egyforma a két mondat, mind a kettőben benne van a két kulcsszó, csak a tagmondatok cserélődtek fel.

Talán abban rejlik a lényeg, hogy melyik kerül az első helyre életünk mondatában. Az életünk igencsak összetett mondatában...