Masato nagyon köhögött és tudtam, hogy meg fog fertőzni, hiszen sokat ültünk közel egymáshoz. Meg is történt, és olyan beteg lettem utána, hogy nem emlékszem, mikor voltam utoljára ennyire.Múlt szerdán alig vártam, hogy M. hazahozzon, de előtte még együtt megebédeltünk. Masato tudta, hogy nem vagyok jól, de nem nézett rám evés közben, nem is váltottunk egy szót sem, pedig jólesett volna az együttérzése.Felöltöztem, egy zsebkendőért nyúltam be a hátitáskámba, és ott megtaláltam egy titokzatos ajándékot. Annyira japán volt, hogy tudtam, ki csempészte be oda. :) Rögtön megköszöntem neki, és ő annyit mondott, hogy azt remélte, csak otthon találom majd meg.Hazaértem, és a kezembe akadt még egy másik meglepetés is, amit korábban nem vettem észre.Nem is egy, hanem már két szavak nélküli "bocsánatkérés" is volt Masatotól a kezemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése