Pár korábbi nap néhány története

A múlt héten születésnapom volt, csendben megünnepeltük. Nem szoktunk nagy hangsúlyt fektetni erre az ünnepre, de el sem megyünk mellette szótlanul. Múlnak az évek, még van hátra pár év egy kerek évfordulómig, talán akkor meghívom egy kis ünneplésre M. családját és pár barátot. Soha nem tettem ezt, de az introvertált személyemnek kell az, hogy néha szervezzek, emberek között legyek, a magam módján ünnepeljek és ünnepeljünk. Ritkán teszem. Volt pár telefonhívásom, és a Facebookon is jókívánságok. Nem nagyon használom ez utóbbit, de mivel közli az ismerősökkel, hogy születésnapom van, írtak, képeket küldtek, és én  odakuporodtam  a számítógép elé olvasgatni, megköszönni a sorokat.  Jó volt, hogy gondoltak rám. Rájöttem, hogy szükségem van rá, még akkor is, ha ilyen módon történik. Kell a törődés, nagyon kell. Felmelegít, áthatnak az érzelmek.

Elmentünk hétvégén M. öccséhez is látogatóba. Felújította a régi szülői házat. Úgy volt, hogy karácsonyra költözik be, de már november 19-én megtörtént ez az esemény. Milyen sokan kötik a beköltözést karácsonyhoz. Mikor én beköltöztem a mostani lakásomba én is az első karácsonyt képzeltem el itt. 

Kíváncsiak voltunk, hogyan alakította át, rendezte be a régi házat M. öccse, melyben annyiszor voltunk korábban. Ami nagyon tetszett az volt, hogy van neki kályhája is a padlófűtés mellé. Ha begyújt lehet látni a lángokat, hallgathatja a pattogó fahasábokat. Elmerültem mostanában a hygge világában, ez is hozzátartozik ehhez az érzéshez. Nézni a tüzet, melegedni mellette. Most éppen nem égett benne a tűz, de elképzeltem, hogy milyen lehet. Közben a két testvér az édesanyjuk réteséről beszélt. Az egyik kedvencet, a grízeset M. öccse megkereste egy régi szakácskönyvben, mely alapján M. anyukája süthette. M. ki fogja próbálni. Béke volt bennünk a múltat idézve egy új helyen, miközben a régi ház kinézete is velünk volt még. Jöttek elő az emlékek.

Találkoztunk M. egy barátjával is. Elmentünk négyen ebédelni egy szombathelyi halászcsárdába. Több mint 2 órán át ott voltunk, élveztük az étkezést, beszélgettünk, kávéztunk. Ez utóbbit többször is megtettük a legutóbbi pár napban. Cukrászdába mentünk, tetszett, hogy csak ülünk, nézzük az embereket, hallgatjuk a halk tányér és kanál koccanásokat, a közeli beszélgetéseket.

Képeslapok

Kaptam karácsonyra két képeslapot blogos társaktól. Az egyik saját készítésű. Úgy örültem nekik. Köszönöm Erika és Viola. 

Míg felhoztam őket a ládámból, már alig vártam, hogy elolvashassam a rájuk írtakat. Jó volt látni a feladók kézírását is. A postaládám is örült a sok számla és olykor egy-egy hivatalos levél után. Mintha visszamentünk volna a múltba egy kicsit. Hányszor nyitottam ki nem feleslegesen akkor a ládámat. Mikor tanultam az angolt, voltak levelezőtársaim, és jó volt meglátni mindig a csíkos szélű légiposta borítékokat. Így voltam valamikor az akkori Szovjetunióból írt levelekkel és lapokkal is. Mennyit tanultam mindkét nyelven a leveleket íróktól. Mennyi szó, kifejezés, kész, használható  mondatok... Jó volt belelátni az életükbe, és később találkozni is velük személyesen.
Milyen öröm adni és kapni! Karácsony táján ez az öröm megsokszorozódik.

Vannak más kapott lapok is nálam. Párat bekereteztem, és kitettem őket a falra. Azok is saját készítésűek. Évek óta ott vannak, a küldőjükre és blogjaikra gondolok, ha meglátom őket. Köszönettel tartozom értük újra. Köszönet a blogokért is, és nem csak karácsonykor.

Hygge

A hygge dán szó, és röviden azt jelenti, hogy élvezni az élet, a mindennapok egyszerű örömeit kevés pénzzel is. Egyfajta életmód, szemlélet, életérzés, mely szerint lehet és érdemes is élni.

Ha belegondolok, mindig is eszerint éltem, csak soha nem tudtam megnevezni az érzést, mert nem tudtam a megfelelő szót rá.

Megvoltak hozzá a dolgaim, ha nem is minden: takaró, pléd, kávé, tea, könyv, meghitt zug, kuckó a lakásban, bögrék, gyertya, meleg pulóver és zokni... Ezen kívül az ősz, a tél, az advent, a karácsony szeretete, az eső kopogásának és a viharos szélnek a hallgatása, miközben én bent a melegben biztonságban vagyok. Sorolhatnám még a hozzávalókat, a könyv kitér a lehetőségekre.

A hygge jelenti még, hogy tudunk a jelenben élni, megélni a boldog pillanatokat, és a legtöbbet kihozni belűlük. Ez tulajdonképpen a boldogság maga. Fontos a társas kapcsolatok megléte is, de nekem ez soha nem volt erősségem. Kevés barátban, kis családban volt mindig részem. 

Meik Wiking: Hygge - a dán életérzés, amely boldoggá tesz című könyvét kétszer is elolvastam. Mikor az első olvasás után letettem, azonnal elkezdtem olvasni másodszor is. Igen, akkor rögtön. Megérte. Lehet, hogy megveszem saját példányban is, ha kapható.

Kitettem már a szerző másik könyvét is magamnak, melyet szintén kivettem a könyvtárból. A címe: Lykke - a boldogság nyomában. Remélem, annyira fog tetszeni, mint a már fent említett másik könyv is.

Most

Sok edényem van, de nem mindet használom igazán. Elfelejtkezem az olyan apró örömökről, hogy a csokidrazsét nem csak az egyébként szép zacskójából is lehet enni, hanem ki lehet önteni egy bonbonierbe, és onnan szemezgetni. Mert miért ne becsülnénk meg jobban az olyan egyszerű alkalmakat az örömre, a szép dolgok látványára, mint például az előbb említett lehetőség. Csak úgy a magunk örömére is.
Meg kell becsülni a meglévő tárgyainkat, nem csak várni arra, hogy egyszer majd sorra kerülnek. Lehet, hogy soha, és csak állnak a szekrényben.

A most az igazi időpont mindig a jóra, a szépre, az örömre, nem a majd egyszer, valamikor...

Olvasás

Könyvtárban voltam, és vélhetően az épülésemre szolgáló könyveket hoztam ki. A Katherine May könyvet kezdtem el először olvasni. 
Kint hideg, bent meleg, kezemben egy könyv. Mi kell ennél több, ha egész délelőtt elfoglalt voltam, és a délutánt a pihenésre szántam?

Néha úgy érzem a "hygge" dán szó elborít, és nem mindig tudom, hogy jó-e, de mégis  alkalmazom, ami ezzel jár. Ez a szó az otthonosságot, mint alapszemléletmódot jelenti. Az otthoni kényelem felé fordulás, mely megvéd minket a külvilág zordságától. Sokat vagyok itthon, megteremtettem a kényelmemet, és élek vele. Védekezem, mert szükségem van rá.

Január elején

Egy német blogos társam többek között elégedettséget kívánt kommentben 2024-re. Milyen igaza van. Egészséget kívántunk magunknak és másoknak leginkább az új évre, de elégedettségre is szükség van. Meg kell tanulnunk ezt is érezni.

M-nél voltam január első napjaiban, minden úgy volt, ahogy volt, elfogadtam a napokat úgy, ahogy jöttek. Megéreztem azt az érzést, melyről az előbb írtam. Elégedett voltam.

Kedden leszedtük M. karácsonyfáját. Az enyém még megvan, hiszen nem voltam itthon, és nem tudtam elpakolni. Legalább tovább élvezem, ez is valami. Elteszem a karácsonyi dekorációkat is majd a gyertyák, a mécses- és gyertyatartók kivételével. Messzire van még a tavasz, kellenek a vígasztaló, pislákoló kis fények.

Találkozásaim is voltak. Beszélgettünk a fiatalabbik fiúval és a feleségével, M. egy barátjával és M. nővérével is. Mivel sokat vagyok egyedül, egy-egy találkozás, beszélgetés elégedettségre ad okot. A nővérnél történő vendégségben rossz volt, hogy nem tudok németül. Összeszedtem minden tudásomat, de sokkal több kellett volna.  Egyébként újra hálás vagyok az angol nyelvnek. Sokakkal a kapcsolatom ezen a nyelven történik. 

M. barátjával is angolul beszéltem. Magyarul akar tanulni, mikor meglátogatott minket elmondta a tervét. Tiszteletreméltó elhatározás, és nagyon örülök neki.

Hétfőn esett egy kis hó. Én, aki lakótelepen lakom, kevés tetőcserepet látok. Szép volt a cserepek találkozásaiba és kiemelkedéseibe befújt hó mintázata. Ültem az ablak mellett és nézegettem a hópelyhek  lassú gyarapodását a szemközti háztetőn. 

Még nem késő elégedettséget kívánni nektek az új évre. Kívánom, hogy érezzétek át minél többször ezt az érzést.

Vég és kezdet

Eltelt a szilveszter. Egyedül voltam, olvastam, TV-t néztem vártam az éjfélt a kis karácsonyfám mellett. Tavaly kórházban voltam, megébredtem ugyan éjfélkor a tüzijátékra, de pár percen belül vissza is aludtam. Akkor egy kívánságom volt, hogy lelkileg felépüljek. Ez megtörtént. Akkor sem volt több kívánságom csak egy. Most sincs több, ahogy az előző írásomban írtam már róla. A több mozgás a célom, vagyis a lelki felépülés után a testi is fontos.

Szilveszter reggelén kiraktam előre 2 hétre a gyógyszereimet. Jó lenne nélkülük élni, de nem lehet, tehát pontosan szedem őket. Utána elmentem még a boltba egy kis vásárlást csinálni. Csak néhány apróságot vettem. A pénztárosnő  nagyon kedves volt, meghallgattam a jókívánságait, és viszont kívántam neki hasonlókat. Segített közben bepakolni a kosaramba a vett dolgokat. Egy szomszéd kinyitotta az ajtót nekem, tehát csupa jó dologgal találkoztam az utamon.

Itthon még megebédeltem, hallottam a lakásba beszűrődő neszeket. Porszívózások hangja a szomszédoktól, valaki még felmosta a lépcsőházat, hallottam egymás köszönéseit, és a boldog új évet kívánásokat. Az utcáról hallottam délután kósza petárda durranásokat, trombita hangokat, melyek az este folyamán egyre gyakoribbá váltak, majd végül tüzijátákba torkolltak éjfél után. Voltak telefonhívásaim is jó beszélgetésekkel.

Elővettem délután egy könyvet, majd este TV-t néztem. M. most nem volt velem, de a neten kapcsolatban voltunk. 

1-én reggel pedig elmentem egy közeli, lakótelepi kis tóhoz, hogy az új évem úgy kezdődjön, ahogy elhatároztam: friss levegővel és sétával. Útközben sárba tapadt levelek és tűleveleken hintázó esőcseppek szépségét néztem, kutyákat sétáltatókkal, futókkal, horgászokkal találkoztam. 

Induljon az új év...