2024. március 10., vasárnap

Napjaim

Borús vasárnap reggel van, jól aludtam. Elvégeztem a reggeli teendőket, leültem a számítógép elé. WhatsAppon M-mel is beszélgettem egy kicsit. A folyosón közben a szomszédasszonyok is beszélgetnek egy emelettel lejjebb. Nem értem hogy mit, de hallom, hogy elkezdték a szokásos eszmecserét. Egymással szemben laknak, gyakran beszélgetnek, nevetgélnek. Talán néha csatlakoznom kellene hozzájuk. Ha véletlenül akkor megyek arra, mikor szót váltanak, megállok, és én is beszélgetek velük. 
A héten a lépcsőházat és a korlátok fa és fém részeit festették. Rendkívül tiszta munkát végeztek. Mikor befejezték a munkát, fel is mostak a festők. Nem maradt hátra utánuk más csak a friss festékillat és a tisztaság. Ilyen munkát végzők is vannak.
Január elsején elhatároztam, hogy sokat sétálok. Nem tartom be. Nem vagyok elég erős magamhoz. Csak akkor megyek, ha elintézni valóm van. Az utóbbi pár napban volt is. Fodrász, posta, bank, könyvtár, bolt, gyógyszertár, Rossmann. Volt, ahova M. vitt, volt ahova gyalog mentem, mikor ő már hazament. Ez volt a séta. Közben néztem a lakótelep virágait. Le ne maradjak  a tavaszról. Nyílik a pipitér is. Egy volt blogos társam így hívott sok-sok évvel ezelőtt, még egy másik blogomban. Szép emlék.
Voltam temetésen is kedden. Nem jó esemény, de elmentünk, elkísértem a barátot utolsó útjára. Sokan voltak, szerettük Tonit.
Nem nagyon történik más velem. Múlnak a napjaim, és élvezem is őket. Ha egyedül vagyok próbálom magam elfoglalni. Nem mindig jó egyedül lenni, de vannak napok, mikor nincs más lehetőség. Keddig még így leszek. Most megyek vasalni, délután pedig egy jót olvasok. Széppé teszem a napom.
Kellemes vasárnapot kívánok nektek is.


2024. március 4., hétfő

Jó és rossz dolgok

Én, aki lakótelepi lakásban élek kert nélkül, nem nagyon veszem észre a tavaszi virágok nyílását. A legutóbbi sétánkon azonban figyeltem őket, próbáltam behozni a lemaradásomból azt, amit lehet. Találtam néhány szép szirmú virágot az utunk során. Virágoznak a fák is, éled a természet, egyre több a szín, fényesebben süt a Nap, hosszabbodnak a napok, a madarak is hangosabbak... Mindez egyre inkább belém ivódik, tudatában vagyok a változásoknak. Akarom, hogy így legyen.
A tavasz egyfajta kezdet, de én a napokban találkoztam a véggel, az elmúlással is. Két ember is örökre távozott a környezetemből. M. egyik barátja, akit én is ismertem, elhunyt. Egy hónapja még együtt  ebédeltünk, M. pár nappal a halála előtt még beszélt vele telefonon.
Sajnos egy volt gimnáziumi osztálytársamat sem láthatom már többé. Ő az első, aki távozott végleg az osztályból. Mi, többiek még élünk.
Élni kell, megélni a napokat, figyelni mindenre, ami szép és jó! Nem kell hagyni, hogy elillanjanak a napok. Unalomig ismételt szavak. A rosszat is át kell élni, de életünkben minden véges, egyszer a rossz is elmúlik majd. Eddig is így volt, ezután is így lesz. 
A két haláleset most újra ezekre a gondolatokra figyelmeztetett, nem először, és nem is utoljára.


zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu