2013. október 31., csütörtök

Temetőben


Van a temetőnek egy árnyas szeglete, amit fekete-fehérben látok. Itt vannak a  régi sírok, a kőből faragott, szomorú női arcok, a rozsdásodó kerítésláncok, a sokat bíró márványok, a párnaszerű dús, puha moha és a régi kőkerítés.
A tegnapi eső miatt mára halasztottuk a sírokhoz menést, kivittünk mindent, amit kell. Anyu csak akkor nyugszik meg, ha minden el van rendezve. Tulajdonképpen én is.
Holnap este a kialudt lángokat újra meggyújtjuk, és viszünk még mécseseket, hogy fényesedjen nekik: a nagyszüleimnek és Apunak és mindenki másnak. A krizantémnak fanyar illata van mint mindig, de idén nem kell aggódni, hogy lefagynak-e a szentek és a halottak ünnepére a virágok. 
Tavaszi kék volt az ég és langymeleg a temetőben, zsúfoltság, fenyőillat és néhány ott maradt virágszirom a temetőket is érintő buszokon.




2013. október 30., szerda

Kis történet

Újra megtörtént, hogy  egy éjszakai parkolás után a szélvédőn néhány falevelet találtunk. 
Aztán induláskor azonnal lehullanak, de mindig marad egy, ami ( majdnem aki-t írtam), jön velünk egy darabig, és én drukkolok, hogy minél tovább maradjon. 



Más! 
Még az a szerencse, hogy a műtét fekve zajlik, és utána is ágyban vagyok még egy darabig, mert annyit szaladgálok előtte a kórházba az előkészítés miatt, hogy legszívesebben most is lefeküdnék.
A vér- és vizeletvizsgálat talált bennem egy gyulladást, most megyek antibiotikumot íratni a háziorvossal. Remélem műtétig elmúlik, nehogy már emiatt halasszák.
Altatóorvos kérdezte, hogy izgulok-e, mert szapora a pulzusom. Pedig nem is, mi lenne ha tényleg izgulnék. :-)
Lábadozás alatt sokat olvasok majd, és alszom is eleget.
Vonzó dolgok!

2013. október 29., kedd

Kezdem


megismerni a várost, ahova a gerincemet megyek gyógyíttatni. Talán akkor jön el ez a pillanat, mikor a nagy egész kissé felületes ismerete mellett a rám váró részletek is építik már a tudást. A kezelések előtt és után van időm sétálgatni, tegnap is így volt. Olyan a hely számomra, mint egy színes, szabadtéri váróterem.
Gyógyítóm azt mondta, örül, hogy a gerincem egyre javul, és én is érzem, de még nem annyira, amennyire szeretném. Hosszú folyamat a gyógyulás, hosszabb, mint hittük.Türelmetlen vagyok, pedig hosszú idő alatt romlott el, tehát meg kell adni az időt a helyrehozatalnak is.
Mindenesetre hiszek neki, (elérte nálam!), mert ő ismeri az egész mellett a részeket, melyekből összeáll a gyógyulás. Azt mondja a kijavított részekből( pl. csigolyák, izületek) áll majd össze az egész, a jó, a jobb gerinc. 
Miért is lenne  másképp?




2013. október 27., vasárnap

Volt erdő,...


...mező, bogyó, béka, levél, tócsa, erdőszéli ház tegnap délelőtt. Volt kis ködpaca is itt-ott, éppen csak annyi, hogy sejtelmességet adjon az útnak.
M. megint előnyre tett szert az úton, mert békákat akartam fotózni, de mire sikerült volna, elugrottak, viszont jól elment vele az idő.
Miért akartam békát fényképezni? Már megint ide jutottam, hogy miért is a kattintás, miért nem elég csak a látás, vagy "csak" a nézés. A válasz valami olyasmi, hogy mert szeretem csinálni, az enyém is marad, de másé is, ha átadom, akkor miért ne? 
Végül aztán maradt a bogyó, levél, erdőrészlet, sűrű, apró cseppek, egy magamnak is vágyott, titokzatos ház, mert azok megvártak ugrálás nélkül.
Egyébként meg  végül a gépet zsebre téve hagytam lenni azt, ami van, hagytam vagyis próbálkoztam, hogy csak a látvány és a hangok legyenek jelen  a kalandozó elme kizárásával.
Olvasok egy könyvet* a meditációról, olyat, ami lépésről lépésre tanít, és persze nem mesterfok rögtön a végeredmény.
Tetszik, (régóta) érdekel a téma, és most találtam egy könyvet, mellyel elkezdhetem, ami nem riasztott el attól, hogy egyedül is megtanulhatom legalább a meditálás alapjait, mert elég volt már a halogatásból.
Aztán lesz, ami lesz!



* Victor Davich: 8 perces meditáció

2013. október 25., péntek

Tejüveg

Néztem a lámpák által sárgára festett ködöt kora reggel a buszmegállóban állva, és észrevettem, hogy halkabban beszélgetettek az ott várakozók, mint máskor. 
A köd tapintatos, visszafogott, és jólneveltségre tanít.
Igazi októberi végi hangulatot adó érzés sötétben munkába indulni, és avarszagú, fémesen hideg ködillatot lélegezni.
Nem is éreztem magam nagyon szerencsétlennek, pedig a korai felkelést nem szeretem. Későn fekvő vagyok, és ha korán kell kelni, a kevés alvás után álmos vagyok.
Szerintem a köd miatt voltam ilyen elnéző és megbocsátó kényszerű kialvatlanságom miatt, mert tulajdonképpen én szeretem ezt a "tejüveg-van-körülöttem" időjárást.



2013. október 23., szerda

Itthon

Ünnep van, és véletlenül vagyok itthon, vagyis nem dolgozom. Sok gyerek egy napra nem utazik haza, és vigyázni kell rájuk. Vannak anyagi okai is a döntésüknek, a távolság is ok, a lustaság is, és az is nyom a latban, hogy itt van-e a városban a barát vagy a barátnő, vagy esetleg otthon találkozhatnának. Kollégáim egy része tegnap volt szabadnapos, a másik része- melybe én is beleestem- pedig ma.
Rizs a sütőben, a fasírt sül, és savanyúkáposztát teszek majd mellé. Anyu átjön enni dél körül. Kinn sötét, ködös idő, bár mondták, hogy ez lesz a hét legmelegebb napja, de ez itt nem jött össze.
M. hazajött Isztambulból, szerintem háremet nem hozott haza:-), mindig mindent elmond, már említette volna, ha mégis! A hétvége egy napján jön hozzám szokás szerint, és átbeszéljük a dolgainkat, biztosan egy séta és egy jó ebéd is belefér, majd meghallgatom a törökországi élményeit is. Ma orvoshoz van időpontja, ő sem marad ki a a sorból.
Az ünnep nekem most az, ha egész nap itthon lehetek ebben a borús, ködös időben ( pedig szeretem!), és megosztom jelenleg  az időm a számítógép és a konyha között. 
Odasandítottam egy könyvre is, majd később kézbe veszem.




2013. október 22., kedd

Faleveles mécsestartóm

Őszi alkotókedvem újra kicsúcsosodott egy "alkotásban". 
Kellett hozzá néhány színes levél a ház elől, cellux, valamilyen üveg, bele mécses, és körülbelül fél perc a vasárnap délutánomból.
Aztán ma este munka után jó szolgálatot tett a leveleken átszűrődő sárgás, meleg fény, hogy az ajtó becsukása után pár perc alatt tényleg otthon legyek.




2013. október 20., vasárnap

Jó hír

Szerintem sokaknak hozok örömhírt.
Készül Petrik Adrien 3. könyve, melynek munkacíme: A hideg szóda élvezete, avagy füveskönyv devizaadósoknak.A könyvben arról fog írni, hogyan élnek most, és hogyan lehet kevés pénzből jó dolgokat varázsolni.
Hol olvastam a hírt? A Nők Lapja Enteriőr októberi számában, mely egy elég jól sikerül példány. Szintén ajánlom. 
Négy gasztroblogoshoz is bekukkantanak többek között benne, Schäffer Erzsébet Balaton-felvidéki hétvégi lakjába is, és természetesen egy sok képpel illusztrált nagyon jó cikket olvashatunk Petrik Adrienről és a házáról, az ötletes dekorációkról, a kertről stb. Ahogy tőle vagy róla szoktuk meg.
Van az Őrségről is írás, mi mással, mint szép képekkel, de lehet az Őrségről nem szép képeket készíteni?
Én most az új könyvnek örülök, de nagyon. Megveszem a másik kettő mellé, és ideje lesz a régi kettőt lapozgatni, itt az ősz.Gondoltam már párszor arra, hogy de jó lenne egy harmadik könyv tőle, mivel az első kettőt* oda-vissza agyonlapoztam már éveken át.




* Asszony és háza
   A másik kert

2013. október 19., szombat

Színes pacák és könyv

Járműben tehetjük meg azt, hogy kényelmesen, melegben ülünk, és közben mellettünk siet el a hideg, de színes világ.
Veszprém és Balatonalmádi között van egy narancsos-vöröses-rozsdabarna sáv nagyon hosszan. Festmények jutnak eszembe róla, mert a gyorsaság, kissé elmossa, elpacásítja a látványt. 
Milyen szó az "elpacásítja", létezik egyáltalán vagy csak a toldalékolás játéka hozza létre? Magyarul tanulóknak nem semmi ezt megérteni, sőt, létrehozni!
Tegnap könyvtárban voltam, jó program, nagyon szeretem. Kicsit bántott, hogy a blogos társak által megemlített könyveket nem találtam.
Találtam viszont egy könyvet, amit alig várok, hogy elkezdhessem. Thomas Merton: A csend szava.
Az író kalandokban bővelkedő 27 év után trappista monostorba vonul, majd 10 éves hallgatás után elöljárói kívánságára naplóírásba kezd, melyben megosztja velünk "a monasztikus béke és a szemlélődő imaélet rejtett kincseit". Így szól a könyv hátsó borítóján az ajánlás néhány szava.
Lassan fogom olvasni jegyzetfüzettel a közelemben.


Ui.: Most nevetgélek magamban a címbéli "pacák" szón. Most vettem észre, hogy azonos alakúságával egy másik jelentést is hordoz magában. 
Mint látjátok, nem egy férfiról írtam szlengben.:-) 

2013. október 18., péntek

Nem

tudom, mitől lett hirtelen ennyi energiám, de jól bírom az iramot. Tegnap olvastam, hogy energiához többféleképpen juthatunk. Van az adok-kapok, mert ha adok, akkor kapok is. Így van elrendezve a világ, és ha nem is attól kapom vissza, akinek adtam, de a mérleg nyelve egyensúlyban van.
Aztán úgyis nyerhetünk energiát, ha szívesen tett dolgokat végzünk( pl. hobbi), mert feltöltenek.
A 3. pedig az energiavámpírság. Akkor kapok, ha elveszem, elszívom mástól, de nem adok. Egyensúlyról szó sincs.
Hogy nekem most miért van? Mert tudom, hogy kicsit kivonom majd magam a forgalomból, műtét után nem rugaszkodom azonnal neki a világmegváltásnak( egyébként sem szoktam), egyáltalán a saját kis világom rendbetételének sem, de elintézetlenül nem akarom a dolgaim hagyni.Mert gyógyulni, pihenni csak így tudok. Ennyire már ismerem magam.
És tényleg jön az az erő, ha kell! Ilyenkor megnyugszom, hogy tényleg jól van a világ kitalálva. Azt írtam a bejegyzés elején, hogy nem tudom, honnan lett az energia,  az erő. Tulajdonképpen tudom. Szükségem van rá, hát megkaptam. 
Így is lehet erőt kapni, és most még csak nem is kértem. Ilyen egyszerű!?



2013. október 16., szerda

Ketten

voltunk a mólón az októberi Almádiban, a néha eleredő esőben, feltámadó szélben, és a szürkeségben: tó is szürke, tócsa is, és az ég is az volt. 
Illetve a tó hozta azt a színt is, amit szeretek, azt a zöldes-kékes, tipikus "Balaton-vize-szín"-t.
Egy valakinek legalább biztosan tetszett a látvány, hiszen én nem véletlenül mentem oda, és befelé mosolyogtam, mikor M. elég gyorsan, behúzott nyakkal elindult visszafelé. 
Így egyedül maradtam, és tudatosítottam, hogy végre ősszel is láttam a Balatont. Talán októberi napsütésben kellett volna, de én így sem bántam.
Ma Veszprémben voltunk, és rászántuk azt a két hely közötti 17 percet és pár km-t, hogy elmenjünk a vízhez. 
M. is benne volt, ha nem is igazán a kihalt tó miatt, de egy jó rántott hal elképzelt képe jóval déli 12 óra után megmutatta neki is, hogy merre legyen az irány.


2013. október 15., kedd

Pozitív hozadék

Nem sietek! 
Nem tökéletes még a megvalósítás, de minden bajnak van valami pozitív hozadéka. Az én betegeskedéseimnek az, hogy a hozzám közel lévők végtelen türelemmel és megértéssel viseltetnek irányomban. 
Talán ők jobban megijedtek mint én, és számot vetettek azzal mivel ártottak, és mivel segíthetnek most. Persze, magam segíthetek leginkább magamnak, de jól esik mások közreműködése is.
Én pedig lelassultam végre.
Olvasom Paeli Suutari: A Suutari-levelek c. művét. Hallottam róla, a könyvtárban pedig a kezembe akadt, tehát elhoztam. Nagyon könnyen akadt a kezembe, erre mondhatom, hogy rám várt.
Kicsit túl idilli helyzetet fest a párválasztásról és egyéb lelket boncolgató dologról. Bizonyára a tökéleteset akarja példaként állítani, nem ami már eleve hibádzik. Én realistább vagyok, de néhány mondatánál azért megállok:
" Ha túl sok fájdalom és öröm ér egyszerre, és ebbe belefáradtunk, akkor erre egyes indián törzseknél ezt mondják:
Most megállunk és megvárjuk a lelkünket, míg utol nem ér."
Folyik a feldolgozása a gyorsan ért élményeknek és az egész évnyi sietségnek. Kénytelen vagyok lelassulni, és bevárom a lelkem, mert előre siettem.



2013. október 13., vasárnap

Az alanyi

és a tárgyas ragozás, valamint a hasonulások és az illeszkedés, melyekkel elég rendesen meg lehet kínlódni a magyar tanulása közben. 
M. lelkesedése lankad, de még mindig jár a magyar tanfolyamra, tegnap pedig együtt leckét írtunk. Megjegyzem én is kiborulnék, ha magyarul kellene tanulnom, de most látom, hogy tanítani sem könnyű ezt a nyelvet.
Kicsit reménykedett abban, hogy magyar vér is csörgedezik benne, ahogy mondta: legalább egy kisujjnyi.
Kiderült, hogy dédapja mégsem Vassurányban született, hanem Oberloisdorfban. Igaz, akkor ez a falu is Magyarországhoz tartozott Felsőszentlászló néven még Trianon előtt, de ő tulajdonképpen egy most is magyar honban lévő gyökérre gondolt, mely reménye szerint Vassurányban volt.
Ez nem jött össze!
Mindenesetre a dédapa Vassurányban lakott egy ideig, vagy dolgozott bognárként, és most erre a vonalra állt rá M., mert nem adja fel könnyen! 
Aztán beszélgettünk, szotyoláztunk, teáztunk, mert októberi estéken kellenek a lassítók, pláne ilyen erős agyat terhelő munka után, mint amilyen  a magyar házi feladat! :-)



2013. október 12., szombat

Akár

írhatnék csak arról, hogy ma csipkebogyót szedtem, hogy felfrissítsem az ajtódíszemet, vittem magammal egy kék falú, kék ablakkeretű, piros kockás függönyös, puccmentes vendéglőbe is, ahol Wiener Schnitzelt ebédeltünk krumplisalátával egy közeli osztrák faluban. 
Az ősz egyre pirosabb, a tehenek pedig egykedvűen legeltek, ránk sem hederítve sétánk közben. Senki senkit nem zavart az élni és élni hagyni általam nagyon is kedvelt, hőn vágyott elve alapján. 
Minden olyan szép volt szombaton.



Másról is írnom kell pár már eltelt, de a témát magamba zárt hét után, elvégre fontos része az utóbbi időszakomnak.Nagyon egyoldalú lenne a blog, ha nem említeném legalább meg azt, hogy:
Az egyre színesebb ősz látványa mellé bekúszik, hogy hány főből is állt csütörtökön az onkológiai bizottság abban a bizonyos félhomályos szobában, ahova rendeltek. Félhomályban jobban látszanak a fekete-fehér felvételek, megy egyébként is jobb volt így.
Megvan a műtét időpontja, hogy kinn legyen, aminek kinn kell lennie, és egy újabb szövettani vizsgálat egyértelműen bebizonyítsa, hogy jóindulatú az, amire eddig azt mondták, hogy se nem jó, se nem rossz, de inkább jó.
Én az egyértelműséget akarom, tehát jöjjön majd a szike és a hit!
Vissza erre az egészre -megértéseteket kérve- csak akkor térek itt, ha mindenen túl vagyok jó pár hét múlva.
Egyébként is teher alatt nő  a pálma, és ami nem öl meg az megerősít, hogy ilyen okosságokat írjak ide a végére!:-D


2013. október 8., kedd

Őszi zene

Lehet más hangulatú zenét hallgatni egy őszi napon, mikor már letudtam a munka egyik felét, és hamarosan megyek vissza, hogy jöjjön a másik 4 óra?
Közben próbálom felidézni magamban, hogy gyerekkoromban eleget játszottam-e kint ősszel, és maradtak-e emlékképek belőle.
Egyelőre csak a nyár és utána rögtön a tél van meg. Mintha kiesett volna a köztük lévő szakasz az iskolakezdés kivételével.
Mindenkinek, de Prodán Mártának ( Szösszenetek)  és a lányoknak külön is küldöm a zenét és a videó látványát. 
Ők jutottak eszembe most.


2013. október 7., hétfő

Hiszek

abban, hogy 7 évente újul meg az ember.
Valami új kezdődik számára, egy bizonyos összegzése az átélt előző éveknek, mely fejlődés szellemi, lelki formájában is megjelenik nem csak új ( öregebb) sejtekben. 
Ez az év a fordulópontom.Talán az eddig ki nem mondott, vagy félig kimondott, megsavanyodott, vagy éppen a megérlelődött gondolatok felszínre hozása jelenti a változást, mert elrejtve csak ártanak.
Hiszek abban, hogy  a lelkileg megélt hiányok testi betegség formájában is osztódnak, nőnek, bizseregnek, akadoznak, és ha mégis valahogy jelen van az egészség még mindig -vagy legalább helyrehozható az, ami elromlott-, akkor a tanulságokat leszűrve létrehozzuk akarva akaratlanul az újabb 7 ( remélhetőleg többször 7) évünkre a stratégiánkat, melyben még inkább önmagunk lehetünk, melyben az ego kevesebb szerephez jut, de több elégedett pillanatban van részünk. 
Melyhez bátorság is kell, és behódolásmentes tudomásul vétele a dolgoknak, vagy az elfogadás művészetének sajátunkká tétele.
A bejegyzést a látszat ellenére pozitív írásnak szántam, mert úgy érzem jó felé visz, és a nagy vonalakban vázolt elképzelések úgyis vélhetően előnyükre finomodnak még. 





2013. október 6., vasárnap

Vers

Parti Nagy Lajos: Egy hosszú kávé

Ma ősz van és vasárnap, 
avarszag és dohányzom,
az asztalkán fajanszban
még gőzölög az égbolt,
egy öntöttvas fotelben
ülök a cifra balkon,
kavarva hosszú kávét,
míg végre lusta tükrén
eloszlik és bedrappul
mint kondenzált ökörnyál
a kedvem égi mása.
Pedig szép itt a Herbsttag,
ahogy körülkeríti,
mint birtokát a gazda
a parkot és a kertet,
hogy majd planíroz, ásat,
és télre házat épít
e zöldből és vörösből,
ahonnan úgy hiányzol,
hisz csak neked, ha egyszer,
ha egyszer még, neked csak,
valami házat, allét,
napórát lusta tűvel,
hová a hosszú árnyék
magát befűzni boldog,
s szakadt zakóm zsebébe
a forró őszi holdat
bevarrja éjszakára.


2013. október 5., szombat

Kis történet

Van amikor az ember nagy dolgokról olvas és gondolkodik, mert úgy érzi, hogy a felnőttség már kötelező ebben a korban. 
Aztán mégis oda ül le a Mackó nevű cukrászdában - ahova egyedül tér be kávézni és sütizni Veszprémben a kezelés után -, ahol már várták "valakik".
Ebből látszik, hogy fárasztja az örökös felnőtt lét, meg az felelősség, az összeszedettségének elvárása, meg egyebek, és nem törődött azzal, hogy mit gondolnak róla a többi asztalnál a minimum ketten ülők.
Újdonsült társaim is hallgattak, én is hallgattam, jól elvoltunk azalatt a pár perc alatt.
Talán beszélgetni lett volna jó ott és akkor valakivel, de a csend is jól esett. 
Nem maradtam túl sokáig.



2013. október 3., csütörtök

Ajándék pihenő

Összesűrűsödtek a dolgaim, kevés most a szabadidőm, de lesz könnyebb időszakom is. Mindig ebben bízom, és néha valóban kevesebb beírás van a naptáramban, mint mostanában.
Tegnap Veszprémben voltam, busszal mentem, mert M. nagyon megfázott, így nem tudott elvinni. 
Míg vártam a gerincgyógyítómra, majd a haza hozó buszomra, sétáltam a városban, teát ittam mézzel és citrommal, néztem( bambultam) a teázó akváriumában úszkáló színes halakat, volt időm nézegetni a város részleteit és a lassan tényleg közelítő őszt a busz ablakából és az utcákon is.
Elfogadott ajándék kényszerpihenő volt, melyet kárpótlásért kaptam a többi sűrű napomért.
Több kezelés kell a rendbe tételemre, mint hittük, és a tényt megadóan tudomásul vettem. 
Ez is az a dolog, mely miatt nem érdemes aggódni, tehát elfogadásra váró tényként lehet kezelni.
Van más, amit úgysem így élek meg. A mérleg serpenyőibe ide is és oda is kell tenni. 
De könnyű leírni és kimondani!




zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu