2021. június 27., vasárnap

Újra




Elkezdtem újra Veszprémbe járni egy masszázsra. Már jártam oda pár éve, és akkor használt. Kell valamit tenni a gerincemmel, mert ez így nem állapot. M. visz oda és hoz haza. Busszal nem tudnám megtenni az utat. Volt amikor meg tudtam csinálni, de az az idő már elmúlt, a jelen mást diktál, egy sokkal lassúbbat, visszafogottabbat. Kevesebb a lépéseim száma a régebbi önmagamhoz képest. Pedig vágyom rá, de már nem megy, csak a remény él bennem, hogy egyszer újra sikerül.
Gondolkoztam sokat, hogy belevágjak-e újra. Aztán az egészségem miatt igent mondtam magamnak. Pénzt, időt és fáradságot szánok rá. Mind a három jó helyen lesz. Nálam, bennem, az egészségemben. Szükségem van rá, gondolni kell magamra. Ez nem önzés, hanem az élet természetes velejárója. Remélem, hogy a hasznomra válik. Hinni, bízni kell, különben nem megyünk semmire sem. 
Fel kell ismerni, és tárt karokkal el kell fogadni mindazt, amit kaphatunk, amit az életünk lehetőségként elénk tesz, a javunkra szolgál, és megadatik nekünk. Mert ez sohasem kevés, csak tudni kell élni  vele. 

2021. június 21., hétfő

Állok

 

az ablak előtt, és nézem az autókat. Egyet várok tulajdonképpen, aminek a tulajdonosa megígérte, hogy  délután 5 után jön értem. A várakozás nem egy semmit sem adó dolog az ember életében. Benne van sok érzelem, emlék, remény, elképzelés a jövőt illetően, mely még nem tudjuk hogy végződik, de az eddigi tapasztalatokból már vannak sejtéseink. 
A fák takarják az ablak előtti utat, de azért 
láthatom a kék autót, mely végül feltűnik, és én várom a csengetést. Visszahúzom a függönyt. Itt van, megjött, akit vártam. 
Átöltözöm, indulunk. Jön a kimozdulás a falak közül, melyek olyan régóta fogva tartanak, hogy már nem is emlékszem milyen nélkülük élni. Ha már átlépem a küszöböt, akkor egy mély levegőt és bátorságot véve átlépek egyúttal egy országhatárt is. 

2021. június 17., csütörtök

Beszéd és írás





Mióta M. át tud jönni a határon, van részem kimondott szavakban.  Itt van 2-3 napig, és beszélgetünk. Mikor először jött hosszú idő után, nehezen indult be részemről a beszélgetés. Elszoktam tőle.
Mennyit kellett valaha a gyerekekkel beszélgetnem. Mindig gondolkoznom kellett, hogy mit, hogyan mondjak - mert a gyerekekre hatnak a szavaink, még ha nem is úgy tűnik - , és ki tudja, hogy mire fognak emlékezni még felnőtt korukban is. A jóra is, a rosszra is, tehát megfontoltnak kellett lennem közöttük.
Egyszer kaptam, örököltem egy másik csoportból néhány főt, sok volt a sérelem bennünk. Keserű hangulatban kaptam meg őket. Beszélgettem velük, elmondhatták mi van a lelkükben. Kinyomtattam idézeteket a bajaik orvoslására. Tehát voltak részemről írott szavak is. Talán megőrizték őket. Mindig is vonzódtam a leírt szavakhoz. Az olvasás és írás hozzám közel álló dolgok. Közelebb állnak hozzám, mint a beszélgetések.
Van úgy, hogy leülök a számítógép elé, és azt sem tudom miről fogok írni, nincs nagy választék, de írhatnékom van. Aztán jöttek és jönnek újra a sorok, ha önismétlések is már. Ez van! 
Mert miről is szoktam írni? Reggelekről, estékről, kávéról, gyertyákról, csészékről, bögrékről, virágokról, esőről, napfényről, napjaimról, adventről, karácsonyról, évszakokról, időjárásról, lelki dolgokról, örömökről, egyedüllétről, blogról, emlékekről..., ez utóbbiról egyre többet. Korral jár bizonyára. A szavak néha változnak, ha a téma ugyanaz is marad, mert ez vagyok én, ez az én blogom. Ezt tudom örömmel adni nektek és magamnak.  Fogadjátok tőlem, szeretettel adom! :)
( A kép a volt munkahelyemen készült.)

2021. június 11., péntek

Oltás és nyár



Kedden kaptam egy telefonhívást, hogy július 2. helyett már június 11-én, azaz ma megkapom a második oltást. Jó hírként vettem. Április 9-én volt az első. Mégsem telt el annyi idő a kettő között, mintha az eredeti időpont maradt volna.
Taxival mentem,  gyorsan végeztem, mindössze 10 perc kellett hozzá a nyomtatvány kitöltésével együtt. Ezen is túl vagyok. Inni fogok sokat, és ma már csak pihenek a teregetésen kívül. Mos éppen a mosógépem.
Itt a június, itt vannak a pipacsok a harsogó pirosságukkal, szemeket vonzó szépségükkel, a zöldből kivirító létükkel. 
Amilyen hideg volt a május, olyan meleg lett ez a hónap, még ha nem is így kezdődött. Májusban még fűtöttek, kellett a meleg kabát, a pulóver, este TV nézéshez a pléd, és mennyit esett az eső. Minden megváltozott, ez már nyár a magával ragadó színeivel együtt. Előkerültek a nyári ruhák, a szandálok, lengébben öltözünk. Bár nem megyek gyakran ki, akkor is inkább árnyékban vagyok. Fő az óvatosság! Állítólag jön egy kb. 5 C lehűlés hétvégén. Ha egy napig tart, én annak is örülök majd.
Csak ne legyen sokáig ennél melegebb, azt már nehezen bírom. Minden évben végigkínlódom a hőséget. Pedig lesz, mindig is volt, majdcsak túléljük.
Ennyit az időjárásjelentésről, mint örök témáról, mely szinte minden nap meghatározza a hangulatunkat, közérzetünket, jelen van életünk sokszor alig változó óráiban, napjaiban. Nem lehet nem tudomást venni róla.

2021. június 9., szerda

Olyan


jó virágot kapni. 
Megkérdeztem, hogy miért kaptam. Válasz: Semmilyen alkalom nincs, de hoztam neked, mert megérdemled.
Mindig jólesik, ha gondolnak ránk, és azt valamilyen figyelmességgel ki is fejezik. Felvidítja az embert, hálás érte és megköszöni.
Én  is megköszöntem ezt az önbizalmat növelő virágot. Hogy miért növeli az önbizalmam? Mert valaki azt mondta, hogy megérdemlem, és ez nem kevés.

2021. június 5., szombat

Kicsi üvegben kis virág



Mikor az ibolyáról hoztam néhány sort, akkor azt írtam, hogy nem szakítok le virágot, hanem inkább gyönyörködöm bennük természetes közegükben. Vannak mégis kivételek, a százszorszép is ilyen. Csak pár szálat szedek le az utcán, de szükségem van rájuk a lakásban. Olyan szépek és egyszerűek. Van egy kicsi üvegem arra célra, hogy abba tegyem őket. 
Szinte virágmezők vannak a fűben. Egészen addig tudom csinálni a virágszedést, míg a lakótelepen nincs fűnyírás, mert akkor eltűnnek a fűvel együtt. 
Azonban hamarosan újra virágoznak, mert nagyon kitartóak, és felkészültek arra, hogy önmagukat adhassák, ha csak egy kis időre is, de díszítsék a lakást apró szirmaikkal, sárgán aranyló közepükkel azokon a napokon, melyeken képesek rá, mikor még élnek az én kis üvegemben.
Mikor átmentem anyuhoz mindig szedtem neki ezekből a kis virágokból, és neki is volt egy kis pohara - egy régi, aranyszélű mokkáspohár -, amibe beletette. Látszott rajta, hogy tényleg örült nekik, pedig nem sok dolognak tudott. Kerestem is mindig, hogy mégis minek tud.
Ha valamire rájöttem, megtettem neki. Nekem is jó volt látni azt a kis örömöt, ha végül sikerült. Találkozott az öröm az örömmel, és ez olyan jó volt nekem. Tudtam adni valamit, ami jó volt mindkettőnknek, legyen akár az egy egyszerű kis virág is, mely végre mosolyt tudott csalni az én anyukám arcára.

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu