2021. június 27., vasárnap
Újra
2021. június 21., hétfő
Állok
A fák takarják az ablak előtti utat, de azért láthatom a kék autót, mely végül feltűnik, és én várom a csengetést. Visszahúzom a függönyt. Itt van, megjött, akit vártam.
2021. június 17., csütörtök
Beszéd és írás
2021. június 11., péntek
Oltás és nyár
2021. június 9., szerda
Olyan
2021. június 5., szombat
Kicsi üvegben kis virág
Mikor az ibolyáról hoztam néhány sort, akkor azt írtam, hogy nem szakítok le virágot, hanem inkább gyönyörködöm bennük természetes közegükben. Vannak mégis kivételek, a százszorszép is ilyen. Csak pár szálat szedek le az utcán, de szükségem van rájuk a lakásban. Olyan szépek és egyszerűek. Van egy kicsi üvegem arra célra, hogy abba tegyem őket.
Szinte virágmezők vannak a fűben. Egészen addig tudom csinálni a virágszedést, míg a lakótelepen nincs fűnyírás, mert akkor eltűnnek a fűvel együtt.
Azonban hamarosan újra virágoznak, mert nagyon kitartóak, és felkészültek arra, hogy önmagukat adhassák, ha csak egy kis időre is, de díszítsék a lakást apró szirmaikkal, sárgán aranyló közepükkel azokon a napokon, melyeken képesek rá, mikor még élnek az én kis üvegemben.
Mikor átmentem anyuhoz mindig szedtem neki ezekből a kis virágokból, és neki is volt egy kis pohara - egy régi, aranyszélű mokkáspohár -, amibe beletette. Látszott rajta, hogy tényleg örült nekik, pedig nem sok dolognak tudott. Kerestem is mindig, hogy mégis minek tud.
Ha valamire rájöttem, megtettem neki. Nekem is jó volt látni azt a kis örömöt, ha végül sikerült. Találkozott az öröm az örömmel, és ez olyan jó volt nekem. Tudtam adni valamit, ami jó volt mindkettőnknek, legyen akár az egy egyszerű kis virág is, mely végre mosolyt tudott csalni az én anyukám arcára.