2012. augusztus 31., péntek

Kezdés

Reggel és este csípős, napközben ájulásig fülledt időben közeledik az ősz. Kivéve ma, mikor reggel is, délben is esett. 16 fokos kardigános, esernyős idő van.
Megyek a munkahelyemre, időjárás illik a hangulathoz, legalább ebben nincs ellentmondás.
Végezzük a tanév előkészítését. Információt távoli felettesektől nem kapunk, nem mert titkolóznak, hanem mert nem tudják. Nem tudják kihez fogunk tartozni, honnan nem kapjuk a pénzt felújításra, meddig van munkahelyünk...
Közvetlen főnökeink elmondják hogy bizony ilyen körülmények között végezzük a munkánkat! Mi rutinból, sok éves tapasztalatból megtesszük, haladunk, mert a gyereknek hamarosan érkeznek. Sebeket is nyalogathatnánk, de minek? Mi időnkből vesszük el, most nincs rá idő.
Túl sok reményt nem látunk arra, hogy segítséget kapjunk, de nem is lepődtünk meg. Ha " csak" hagynak minket dolgozni, és nem akadályoznak túlságosan, az már segítség. Cellux és rajzszög is kellett volna, de nem futja erre sem, előkapartuk a sajátot a fiók mélyéből.:-)))
Felkészültünk a tanévre, ajtók nyílhatnak. 
Itt tartunk... 


U.i.: Az alsó képen én vagyok, mikor első nap mentem az iskolába.

2012. augusztus 30., csütörtök

Álmok


A megzavart, félbehagyott, teljesületlen álmokra jobban emlékszünk. (?)
Tudom, hogy mindig álmodom éjjel, de soha nem szoktam emlékezni rájuk. Tegnap- mivel elkezdődött a munka- beállítottam ébresztésre a mobilomat. Belecsörgött egy álmomba, és így legalább tudom mi volt benne hosszú idő után.
Ahogy Lillácska is írja, fogadalmat tenni kell, álmot kívánni ( nem csak éjszaka látott képeket) és tenni érte, mert bizony mind elvetett magok, melyek kikelhetnek. Nem törekszem arra, hogy január vagy szeptember 1-én tegyem meg őket. Régebben pedig így volt.
Úgyis akkor vagyok képes teljesíteni őket, ha alkalmas vagyok, ha megértem rájuk. Mikor tér, idő, egyéniség, körülmények... egybeesnek. 
Akkor teszek fogadalmat, határozok el valamit, mikor olyan hatás ér, hogy szükségét érzem. 
Nagyon szerettem volna  89 éves mamával németül beszélni vasárnap. Máskor is, de most nagyon. Végül adtam neki egy puszit, és megsimogattuk egymás kezét.
Aztán elvetettem azt a bizonyos magot.



2012. augusztus 28., kedd

Fogadkozás

A régen várt kinti esőben a benti béke is nagyobb. Én legalábbis így éltem meg vasárnap délután.
A konyhában( társasági életre alkalmas sparherddal és kredenccel is bíró hely)  és a szobában, belehallgattam a beszélgetésekbe. Sok mindent értek, és csekély német tudásommal néha válaszolok is, ha kérdeznek. Egyébként pedig M-t befogom tolmácsnak, ahelyett, hogy már tényleg ráállnék a németre. Az angol elkényelmesít, nem is akarom ezt a tényt tagadni. 
Holnaptól elkezdem a munkát. Ma felhívott egy általam nagyon kedvelt kollégám, és közölte, hogy otthon talált állást. Nem kell ingáznia, hiányozni fog, de neki valóban így jobb.
Tehát lesz új kolléga, lesznek új gyerekek, tervek is, pl. a német tanulása számomra.
A szeptember a január után fogadkozásokra nagyon alkalmas hónap. Aki nem fogadkozik, annak meg úgyis mindegy...:-)
Én csak a németet terveztem be, de ez sem a soron következő hónapon múlt. 
Egyszerűen tényleg kell!






2012. augusztus 26., vasárnap

Megérkezett a hűvös idő...


"...Ősz lopakodik már a kertek között 
Egyhangú ütemét eső kántálja... "



( Major Gabriella: Locspocs-részlet)

... és az eső, mely végigmosta a vasárnap délutánt, és egyáltalán nem bántam.
Azt is írhatnám, hogy: Végre!
Még tetszett is ez a 16 fok a hosszan tartó és bőven több, mint duplájára is felkúszott hőmérsékleti értékek után.



2012. augusztus 25., szombat

Virtuális valóság

Nem beszéltem meg senkivel találkozót, ahhoz rövid volt az idő, túl sok a program, és nem is egyedül voltam.
Míg Budapesten mászkáltunk mégis kerestem a blogos arcokat, hátha feltűnnek a valóságban is a tömegben azok az arcrészletek vagy teljes képek, melyeket ismerek a blogok gazdáiról. Megtapasztaltam, hogy mennyire része az életemnek a blogvilág és a benne lévő lényeg: az emberek. Még úgyis lehet teljes ez az érzés, hogy kevés találkozót és háttérbeszélgetést folytatok. 
Tulajdonképpen elég a blog a láttatásra, és az érkező információk, áradó hatások befogadására.Az az igazi, ha mindezt a kívánalmat a virtuális naplónkban meg tudjuk valósítani, és éppen annyit, amennyit adni, kapni szándékozunk.Tulajdonképpen a blogot szellemi és érzelmi találkahelyként hoztuk létre, ahol az oda-visszaáramlás kölcsönös személyes találkozók nélkül is.
Én így szeretem, és lehet néhány kivételt is tenni persze blogon kívül is.:-)
Más: Hazafelé tartva megálltunk Szentendrén és Esztergomban.




2012. augusztus 24., péntek

Átfedések...

Budapest után volt egy nap mosásra, vasalásra, némi pihenésre, és az erkély járólapozásának előkészítésére.
Tegnap jöttek, lerakták a lapokat, ma fugáztak, én utána takarítottam, sokszor felmostam az erkélyt is utasítás szerint. 
Ki akartam ülni élvezni azt, hogy elkészült, de árnyékban is olyan meleg van, hogy inkább a szobában maradtam, és a fotelban elaludtam a fáradtságtól.Ventilátor ment, ásványvíz elérhető közelségben maradt, és ébredéskor megtaláltam az ölemben a kakaóscsigát a kistányéron.
Most egy kis nyugalom remélhetőleg, készülök anyu 78. szülinapjára, csendesen ketten megünnepeljük hétfőn. 
Főzök, sütök, együtt leszünk kicsit. 
Anyu születésnapja már nyár vége, ősz eleje. 
Néhány kép látványa már összemosódott bennem az utóbbi napokban, a két évszak néha már átfedi egymást. Még akkor is, ha az ősz még sehol, tombol a nyár, de nagyon! Itt-ott ugyan száraz falevelek, csak a beígért vasárnapi lehűlés( normális hőmérséklet) sejtet valamit, és az, hogy nagyon közel a tanév kezdése.
Túl közel, még nem készültem fel rá lélekben.




2012. augusztus 22., szerda

Ritmus


5 napos jól sikerült budapesti tartózkodás után a hazatérés öröméhez tartozik az idegen fürdőszoba zuhanykabinja után a saját fürdőszoba fürdőkádja, és a nagyon sok ember után a 4 fal közötti egyedüllét élvezete is. 
Öröm még elővenni az indulás előtt félbehagyott könyvet( el sem vittem, úgysem tudtam volna olvasni), és időnként benézni a mosógépbe, hogy pörögnek tisztulva a ruhák.
A tömegben sok-sok mászkálás, látnivalók felszívása az izzasztó melegben reggeltől estig, de megtettünk mindent, ami egy turistától hősiesen, de még élvezettel elvárható.
Autót ott hagytuk a szállás parkolójában, tömegközlekedést vagy lábakat használtunk, és jó döntésnek bizonyult.
Bejártuk Pestet, Budát, kimentünk az Ecserire is, részt vettünk az ünnep nyújtotta programokon mindig fényben, hol nappaliban, hol estiben. Most ezért is jó a félig besötétített szobában ülni.
Megvan a ritmusa a napoknak, zsúfolt program után itthoni csend, fény után a pihentető szoba félhomálya, hogy aztán egyszer minden kezdődjön elölről.
Szabadság után a munkahely jön hamarosan, de előtte még holnap érkezik a burkoló, hogy rendbe tegye az erkélyem. Hamarosan bepakolom a kinti székeket, előkészítem a terepet a munkára.



2012. augusztus 15., szerda

Titkos kertben

Úgy éreztem titkos kertbe csöppentünk múlt vasárnap délután, ahol csalán, rozsdásodó zár és barna-kék színekben rejtőzködő Mária őrzi csak a mohát, a birsalmát és a békalencsével fedett itt-ott előbukkanó vizet. Igazából soha nem tudtam milyen is a titkos kert, de tetszik a hangulata az elnevezésnek.
Miután a titkos jelzőt végül ráhúztam az általunk látogatott fallal körülvett, buja növényzetű kastélykertre, az embernél kötöttem ki gondolataimban( ahogy szoktam):
Valaki mesél nekem valamit, és hozzáteszi, hogy ez titok, ne mondjam el senkinek. 
Akkor a titok őrzője miért tette meg? Ha másról adott így információt zavaró, ha magáról, akkor még megbocsájtható.
Lehet, hogy  kikívánkozik belőle, hogy enyhüljön a feszültség, bízik is bennem, ebben van valami számomra hízelgő, de az alapkérdés azért bennem motoszkál. 
Végül úgysem mondom el senkinek, önbecsülésből sem teszem, pedig az ember esendő, és mégis erősnek kell lenni.



2012. augusztus 14., kedd

Mai gondolataim( részben!):-)

- Elmondom a véleményem az illetékesnek. 
Általában alapból nem fogadja el, tehát falra hányt borsónak tűnik. Hangsúlyozom , hogy "tűnik", mert később mégis érzem a hatását, mikor már nem érzi úgy az érintett, hogy ő az örök vesztes, ha más véleménye is szóba jöhet a sajátján kívül.
Végül is nem az idő a fontos, hanem hogy eljusson az üzenet. Csak addig volt rossz, míg ennek nem voltam tudatában.
- M. sok mindent tud rólam, ifjúkori szerelmeimet is néven nevezve. Ezért történhetett meg, hogy rámutatott egy plakáton egy névre.  Igen, az egykori Ő nevét látta meg, hiszen viszonylag ismert ember lett belőle! Én észre sem vettem a plakátot, még jó, hogy M. igen!:-) Talán foglalkoztatja, hogy mennyire volt fontos az a valaki nekem?
Én is tudok az ő volt nagy szerelméről,  éppen azon gondolkozunk, hogyan szerezhetnénk róla információt.Vajon mi lehet vele?
- Persze, hogy jó, hogy van blog. Van kétség is szerepét, meglétét illetően, de átbeszéljük, én is átgondolom, és megy az élet tovább.



2012. augusztus 13., hétfő

Így augusztus...

...közepe felé tartva, az első csípősebb reggelek, fáradtabb fények után a blogokban megjelenik az ősz jeleinek kutatása. Így van jól, szerintem jó, hogy olyan helyen lakunk, ahol van 4 évszak, és kikívánkozik belőlünk majd a téma. Nem csak azért mert nem tudnánk másról írni.
Tegnap egy szépen kopott ablak alatt pókhálóba beleragadt száraz falevelet találtam. Miért tud ekkora örömöt okozni egy ilyen látvány? Tényleg nem sok kell hozzá, és van ebben a  tényben valami megnyugtató.
Ott tébláboltam egy darabig körülötte, míg mögöttem egy kastélyhoz tartozó, még mindig nyári kert volt érő, és -az is igaz-, hogy korán lehullott, rothadó, érintetlen almákkal. Kerülgettük is őket séta közben.
Vasárnap délután volt, és valami boldogság érzés futott át rajtam...Ez is így van jól!:-) 



2012. augusztus 11., szombat

...



Ha a csend beszélni tudna
Négymilliárd hangon szólna
Mindarról, mi bennünk rejtve él
Vágydal szólna száz szólamra
Minden gondolat dobolna
Millió szó összefolyna
Ezer nyelven kavarogna
S a világnak nem lenne titka
na na na na na na...

Ha zene nélkül volna dallam
Egy soha meg nem szólalt dalban
Megtudnád, hogy mit is akartam.

A csend minden nyelven hallgat
Szóra még sosem bírták
Azt hiszem, hogy ezt még te sem tudnád
De több van, mit szemed láthat
De több van, mit füled hall
S van akinek a csend szavak nélkül
Van akinek a csend szavak nélkül is vall

Ha a csend beszélni tudna
Hol nevetne hol meg sírna
Fekete is fehér volna talán
Vallomások, látomások
Víziók és hazugságok
Érzések és kívánságok
Megtörnének, széttörnének
Tükörfalán a beszédnek.

( Somló-Adamis-LGT)



2012. augusztus 10., péntek

Ideje van...

..a nyárnak
Még tart a lecsó- és a dinnye szezon, csukott szemmel is tudnám milyen hónapot írunk, ha végigmegyek a folyosón. 
Szomszédok is főznek, ablakok pedig nyitva. 
Vasárnap paprikás csirke, rántott hús és piskóta illat. Hétköznap leginkább lecsó és reggel az elengedhetetlen korai kávéillat. Ahol a férfiak vannak jelentősebb számban, ott hagymás rántottáé is. :-)
Egyik nap hallottam a Jó ebédhez szól a nóta ( vagy hasonlót) kiszűrődni egy ajtó mögül. Beleremegtem az emlékekbe, nem is emlékszem mikoriba. Nálunk  régen sem igen szólt, de egykori szomszédainknál még kislány koromban igen .
Aztán itt van az augusztusi meterorraj, a hullócsillagok, nevén nevezve a dolgot, megérkeztek a Perseidák. Szóltam is csillagokat szívesen fotózó ismerősömnek, hogy tudja ám aug. 12-én  éjfél után hajnalig hol a helye! 
Az én helyem valószínű az ágyban lesz, hacsak a kíváncsiság ki nem  ugraszt! Ültem már kint  csípősödő éjjeleken és hajnalokon az eget kémlelve, és nem is hiába! 




2012. augusztus 9., csütörtök

Tanácsokkal vagy anélkül...

A tanács önmagában nem ér semmit, ha még nem vagyunk rá készen. Olykor megvalósítatlan kudarcélményként üt vissza.
Margarita Nyikolajevna megkapta a tanácsot Bulgakov művében, én is valahogy így  terelgetem a napjaim, vagy ők terelgetnek engem valami felismerés felé. Nem is az a fontos, mikor indult el bennem ez a gondolat, hanem hogy jelen van, mert jelen kell lennie.
Talán soha meg sem kaptam azokat a szavakat, melyeket Margarita. 
Magam jöttem rá, mikor eljött az ideje, és valószínű igazán így ér valamit.

"Általában, engedjen meg egy jó tanácsot, Margarita Nyikolajevna:
soha semmitől se féljen!
Semmi értelme."

( Bulgakov: A Mester és Margarita-részlet)




2012. augusztus 7., kedd

Utaztunk...


„…Kell utazás is, vad hullám-emlék,
kell a mennyország, és kell a nemlét.
Kell bele homlok s hajlabirintus,
kell gyönge járás, és kell a virtus.
Gondolat is kell, bele a lélek,
egy kis könny, kicsi bú, s kell egy vércsepp.
Messzi út is kell, várakozás, bölcs,
mint ki az erdő méhe-szülött tölgy…”


Vitéz Ferenc: Varázsszer - részlet


 ..., hogy hazautaztassuk az utazót.
Thomas féléves spanyolországi tanulás és tömör mediterrán életélvezet:-) után vasárnap délelőtt érkezett meg a pozsonyi repülőtérre, és mi kimentünk elé, hogy túlsúlyos ( 80 Euro ráfizetés a + 4 kg-ért!) csomagjaival hazavigyük egy barátjával együtt Bécsbe. 
Soknak tűnik ennyi út, de másfél óra alatt Pozsonyban vagyunk innen, a szlovák főváros és Bécs között pedig még rövidebb idő alatt.
Mi már előző nap, szombaton kora délután elindultunk Pozsonyba, hogy legyen egy kirándulás számunkra is. 
Este is élveztük még a várost, amúgy is megismerkedési évfordulónk volt nem régen, kicsit megünnepeltük azt is.




Repülőgép másnap korábban érkezett, mint a kiírt időpont. Szerencsére időben ott voltunk, már számomra az is csoda hogy valami nem késik, hanem korábban ott van. Az is csoda, ha egy országnak van repülőtere! :-(
Útközben is mesélt Thomas, otthon is laptopról képes illusztrációval ment a folytatás, bár a Facebookról ismerős képek köszöntek vissza, mégis jó volt az előadás is mellé. 
Elmondta a jövőre vonatkozó terveit is. Egy viszonylag hosszú, intenzív élményekkel töltött időszak alakít, új tervek szövögetésére késztet.
Ebédre- mivel főzni nem volt időnk- elmentünk egy Schnitzel Haus-ba bécsi szeletet enni. Thomas úgyis régen evett hazait!:-) Vékony, mégsem száraz, hanem ropogós, van benne valami titok, ami miatt egy jó Wiener Schnitzel mindig asztalhoz ültet.
Ez is  a naphoz tartozott.






2012. augusztus 6., hétfő

Kis hírek

Augusztusi eleji nap! 
Bent még elviselhető a hőmérséklet, az a 26.8 számomra még az, az erkélyen már közelíti az 50 fokot. El is érte, csak nincs fényképpel dokumentálva.:-) 
Ágyneműt is húztam reggel, mosás után teregettem az említett erkélyen, alig vártam, hogy visszaérjek a szobába. A fehér ágyneműre vetülő fények elvakítottak, pár másodpercig nem is láttam.
Kikészítettem mindent a lecsókészítéshez. Megcsinálom 2 napra, holnap így nem főzök.
Ami még a nyárhoz tartozik, az a főtt kukorica. Egy kis só megy rá, mert hiába nem egészséges, én így szeretem.
Bolhapiacon vett csészém használom, most vele kezdem a napot, a reggeli kávézásom fontos tartozékává nőtte ki magát.
Átlagosan nyugodt nyári nap mai, megyek megcsinálom a lecsót, de előtte iszom egy nagy pohár vizet.


2012. augusztus 4., szombat

Van abban...

... valami igazi "otthon vagyok" érzés, amikor a Balaton melletti utakat szegélyező egyenes jegenyesorok között haladunk. 
Egy még akkor pontosan nem is meghatározott móló felé tartottunk ( mert tudtuk, hogy úgyis az lesz a végcél), hogy annak a legeslegvégébe kimenve átfújjon minket a balatoni szél.
Felülírtuk a GPS logikáján alapuló útvonaltervezetét, és a lélek kívánalmait vettük figyelembe pár hete hazafelé tartva.
Vagyis megálltunk a Balatonnál is 1-2 órára, mert nem lehet nem megállni, ha az utunk a tó közelében vezet egyébként is. 
Ez a különbség a technika tervezése és a lélek rögtönzése között a lélek javára.




2012. augusztus 2., csütörtök

Látvány, íz és illat



Esti fényben egy messzi kertből postán érkező kakukkfű  látványa  és illata a szobám asztalán.
Florának újra megköszönöm!
Használtam főzéshez is ebből a  kakukkfűből, így a csendes öröm felszívódott ízként is bennem.








Nemes Nagy Ágnes: Kakukfű 

A kakukfüvet ismered? 
Oly csepp, szelíd, gyengelila, 
hogy észre sem veszi a réten 
szinte senki emberfia. 

De amikor leszáll az est, 
mikor a mező szendereg, 
s arra járnak az esti lepkék, 
a fémes-szürke szenderek, 
nagy potrohukat, fejüket 
befonja akkor, mint a fátyol 
a kakukfű mézes szaga 
s lebukfenceznek illatától.

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu