Az Ausztriában lévő Mattersurgban, ahol M. nyolc évig járt gimnáziumba, elmentünk a temetőbe, hogy megkeressük egy volt tanárja sírját.
A parkolóból egy út vezetett a vaskapuig, és figyeltem, hogy mit látok az életből, ráadásul a tavaszi életből, a végső nyughelyek helyszínéig.
Azt már tudtam, hogy minden zöld lesz, és áprilisi zöld, hiszen még nagyon friss volt minden.
Felettünk fehér és rózsaszínű virágos fák ágai találkoztak, az egyik szín átnyúlt a másikba, és alig kibogozhatóan keveredtek össze. Hogy minden ideális legyen, nem volt felettünk felhő sem a kék égen.
Így már tökéletes volt amit láttam, de nem hiszek a tökéletességben.
Voltak a járda és a fű találkozásánál egy hosszú csíkban összeálló, lehullott virágszirmok is, és ez már egy kicsit rombolta az ál-illúziót.
Fennakadtak, és éppen ott, mert korábban a szél tette a dolgát.
Majd megláttam egy hölgyet, aki lehullott virágszirmokon tolta egy kerekesszékben a már nagyon idős anyukáját, akit gondos kezek egy pléddel takartak be.
Ha csak ennyit láttam volna egész nap, akkor is azt mondanám arról a napról, hogy érdemes volt elkezdenem, és nem is felejtem majd el.
Volt ebben az anya-lánya párosban egy megjegyzendő, és később emlékként előhívható történés az egyébként mozdulatlan látványban.
Nem volt már tökéletesnek látszó minden körülöttem, és éppen emiatt volt szép az a rövid út számomra.
Végül feltűnt a temető kápolnájának fehér tornya, és ez azt jelezte, hogy megérkeztünk oda, ahol végül megtaláltuk a keresett sírt is.
Fallen flower petals represent imperfection? Really? And you say you don’t believe in perfection. Then you have never gazed at a flower. I always enjoy cemeteries, especially old cemeteries, for their quietness, and if there are old trees wildlife can be prolific. That’s what I go for. Unless you know, there is no reason why a younger person pushing another around in a wheelchair should be a mother-daughter relationship. I can think of at least two occasions when I have pushed another’s wheelchair of people unrelated to me.
VálaszTörlés