2011. december 31., szombat

Szilveszterkor



Sétáltunk szilveszter délután, közben találtunk néhány diót egy fa alatt, melyeket feltörtünk, és megettük. Egy-két már mazsolásodó, ragacsos szőlőszem is utunkba akadt. Csipegettünk  a fürtökből is. Úgy éreztük magunkat, mint az ég madarai. A nagyon kék ég madarai, mert decemberhez képest vakítóan kék volt az ég. Eszembe jutott a jövő év, azt hiszem, így még nem kezdtem el, mint most, hogy több bennem a szorongás, mint valaha, és mégis bízom abban, hogy a józan ész győz. Mi mást is tehetnék? Egy év múlva úgyis többet tudunk már.
Néztem késő délután a megnyúlt árnyékainkat, előre mutattak, este még kártyáztunk - mostanában rákaptunk-, TV-t is néztünk egy keveset, és főleg beszélgettünk. Frissen hozott ásványvizet ittunk, gyümölcssalátát is ettünk alkohol és nehéz ételek helyett. 
Valami visszafogottság,  józan ítélőképességre vágyás, béke, frissesség és az egészség óhaja van bennem.


Boldog, szép új évet kívánok!

2011. december 30., péntek

Kint


Az  ünnep alatt benti levegőt szívtam, többet ettem a kelleténél, nem mozogtam eleget.
Tegnap elindultam, hogy járjak egyet, friss levegőt szívjak, utána főtt krumplit ettem, kamillateát ittam, hogy helyrehozzam a gyomrom.
Azt már nem is hiszem, hogy nem látok valami szépet a lakótelephez legközelebbi földúton is haladva. 
Hétköznapian egyszerű, hó nélküli, visszafogottan téli látvány várt ott, ahol sárga repcét is nézhetek két keréken vagy éppen két lábon az év más szakában. 
Gondoltam arra, hogy elhívok valakit  sétára, de egyedül akartam menni a magam tempójában, megállva minden kis részletnél, vagy éppen hogy tempósabban, mert éreztem, kell a mozgás.

2011. december 29., csütörtök

Egymás közelében



Tegnap délután barátnőmmel indítottam a beszélgetést, ami estig kitartott, mikor megszólalt a telefon, hogy egy kollégám beszélgetni szeretne, mert hiányzik neki a szó, nagy a hallgatás körülötte, és már itt van a parkolóban. Fel is hívtam gyorsan hozzám. 
Nem jutottunk igazán semmire, nem is megoldások keresése fontos mindig, hanem kimondása annak, ami bennünk van. 
Mikor nem kell rejtegetni, szégyellni gyengeségünket, sérüléseinket, hibáinkat, a jót is ki lehet mondani, és letehetjük valaki kezébe. 
Mikor újra és újra eszébe jut a beszélőnek még egy apró fontos részlet, hogy a történet kerek legyen. Az ő életének egy kritikus szakaszát rakjuk össze rendszeresen, próbálunk rá felülről nézni, vagy én kívülállóként valamit kihámozni a szövevényből. Hiszen annak, aki benne van, nehéz megtenni ezt, ezért kell a másik, hogy az önváddal kevert önsajnálat gyűrődéseit kisimogassa. 

2011. december 28., szerda

Jönnek-mennek bennem a gondolatok


Karácsony után van valami üresség, visszafogottság az emberekben. Elmúlt, amire készültünk, a test és lélek még nincsen készen a tervek megvalósítására, ha benn már fogalmazódnak is. Pihen, vár az új évre. Most az új évről szóló információk eleve megszabják a terveket, hallgatom a híreket, bennem van egyfajta szorongás, de a dac is a "túlélésre", és körvonalazódnak az elképzeléseim 2012-re. 
Karácsony után még vannak találkáim, tehát az ember a fontos továbbra is. Barátnőm -jó ismerősöm jön ma délután, telefonbeszélgetésen kívül elég ritka a személyes találkozásunk, az ünnepekre korlátozódik leginkább. 
Tegnap rossz passzban lévő, családját hiányoló kollégám ( a karácsony csak ront az ilyen helyzeteken) hívott, hogy szenved, beszéljünk. Aztán "Honfoglalóztunk" is, játszottunk, figyelmet eltereltünk. Átbeszéltünk már sok mindent, talán a figyelemelterelés többet segít, ha belefárad valaki a gondolkodásba. 


2011. december 26., hétfő

26-án délután


Ebéd után kártyáztunk, és megállapíthatom újra, hogy egy játék sok mindenre alkalmas. Közben lehet beszélgetni az elmúlt napokról, mesélni a jövő terveiről, viccelődni, poénkodni, koncentrálni, kényelmesen hátradőlni, várni, bambulni, lehet megtanulni az alapos kártyakeverést. Lehet kávézni, teázni ( citrommal, mézzel, cukorral, minden nélkül), bögréket válogatni, süteményt is enni telt gyomorba pakolva, mert ugye nincs azt a rakott szekér, amire még ne férne. Lehet puncsot inni, és mikor kiderül, hogy túl sok benne a szesz, akkor lehet forró vízzel még hígítani a töménységet. Azt is meg lehet nézni, hogy még mindig esik-e az eső.
Lehet zenét is hallgatni, mécsest gyújtani, fotózgatni hanyatt fekve, vagy ülve, nagy rumlit csinálni, aztán percek alatt rendet rakni.
Győzni is lehet, én leginkább veszítettem, de kit érdekel?:-)

2011. december 25., vasárnap

Szenteste

24-én párás, alig világosodó reggel volt, nem utalt semmi az ünnepre. Mikor a szemetet vittem le a szomszéd szép ünnepet kívánt,  egy másik szomszéd is ugyanezt tette, miközben elegánsan álldogált a lépcsőházban a lányát várva.
A boltban már csak kenyérrel, tejjel, itt-ott hússal álltak sorban. Gyakrabban pittyegett az sms jelző, gyakrabban szólt a telefon, olyannal is beszéltem, akinek a hangját most hallottam először.Nem csalódtam!:-)
Anyutól délelőtt áthoztam az ajándékokat egy táskában, "szigorúan tilos belenézni" figyelmeztetéssel, de enélkül  sem kukkantottam volna bele. 
Kora délutántól kivilágítva a fa, égett pár gyertya és mécses.
Fürdés, és anyut vártam 3 órára. Nálam aludt, ünnepeltünk, csendben is voltunk, énekeltünk is, észrevétlenül figyeltünk az ünnep törékeny méltóságára, de úgy, hogy az otthon laza érzete is velünk legyen. Sok minden úgy zajlott le mint máskor, és mégis ott volt az ünnep közöttünk.


Számomra ott a névnap is. Családom,  barátaim és ismerőseim javára legyen írva soha nem vonták össze  a kettőt, pedig akár meg is tehették volna. Ha megteszik sem bánom, mert a  karácsony úgyis átfényesít mindent. 
Hogy miért lettem Éva? Korán meghalt nagyapám Ádám volt, és Anyu mindig nagyon hiányolta. Ha fiú lettem volna, egyértelműen az ő nevét kaptam volna. Mivel lány lettem, a nevem így is eleve eldőlt.
Most már tudja mindenki, hogy zajlott le szenteste. Én is tudom, jó volt.Anyunál ebédelek, a délután egy részét nála töltöm. 
Holnap jönnek M-ék. Szentestét ő is az édesanyjáéknál töltötte.Hosszú ideje megosztjuk magunkat, számunkra ez is az ünnep része, bevállaljuk, mert csak így nem marad egyedül senki.

2011. december 24., szombat

Karácsony




Hamvas Béla: Az igazi jóról

Egy bizonyos: csak jót szerethetsz. Jó a föld: hegyeinek magasságával, völgyeinek mélységével, mezőinek lapályaival. Jó a termőföld a maga szépségében és termékenységében. Jó az arányosan tagolt ház a maga tágasságával és világosságával. Jók az élőlények a maguk eleven testével. Jó a szelíd, gyógyító levegő. Jó az ízletes, egészséges étel. Jó a fájdalmat, fáradtságot nem ismerő, erőtől duzzadó egészség. Jó az ember formás, az élet színét tükröző vidám orcája. Jó a barát édesen együttérző lelke szeretetének megbízhatóságában. Jó az egyenes gondolkodású, derék férfi. Jó a fáradság nélkül adakozó gazdagság. Jó az égboltozat a Nappal, Holddal és csillagokkal. Jók az angyalok szent alázatukban. Jó az Ige, amely szelíden oktatja, és illően inti azokat, akik hallgatják. Jó a dal lágyan csengő ütemeivel és mély értelmének komolyságával. Mi minden, mi minden még! 



Békés, szép karácsonyt kívánok!
Éva

2011. december 23., péntek

Ünnep előtt


Márai Sándor: Az ünnepekről

Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. ... mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.



Tegnap mindennel végeztem, amit terveztem. Már csak az van hátra, amit korábban nem is lehet megtenni.
Rendbe szedem magam, jöhet a testben, lélekben készülődés, egy kis üldögélés este könyvvel, gyertyával, mécsessel, esetleg beszélgetéssel.
A lélek kényeztetése mellett egy kis testi is kell: illatos fürdő, krémek,. 
Néha bevillan a jövő apró terveivel, hogy szeretném( talán egyszer írás lesz belőle), de aztán újra az elfogadás szükségszerűsége marad velem, és egyre jobb vagyok benne. Valahol ez is a titok.
A jövőre vonatkozó vágyaimmal várok, most úgyis a jelen megélése a fontos. Kívánom, hogy ti is éljétek át a ránk váró ünnepet, ha a másban lévő feszültség miatt sérelem ér benneteket, akkor is adjatok, és nyerjétek el a belső békét, mellyel várhatjátok a kis Jézus születését. 


2011. december 22., csütörtök

"Édesednek" a napok

A túl édesre sikeredett mondatokat nem szeretem, és most mégis az jutott eszembe, hogy édesednek a napok. 
Korai sötétedésbe nyúló délutánon püspökkenyér sütés 3 nappal szenteste előtt. Mi az, ha nem kívánatos foglalatosság, mely egyben illatosít, melegít, és megteremti a kis adagonként kitartóan begyűjtött és marasztalt ünnepi hangulatot.



Püspökkenyér*
Hozzávalók egy nagy őzgerincformához, vagyis 20 szelethez.
(Én rögtön dupla adagot sütök mindig, de mindenki annyival szoroz, amennyivel akar.)
Hozzávalók:
-10 dkg mazsola
-25 dkg vegyes aszalt vagy kandírozott gyümölcs ( sárgabarack, füge, szilva, készen kapható citrushéj keverék) és dióféle: mandula, dió, mogyoró
-16 dkg liszt
-12,5 dkg vaj vagy margarin
-15 dkg porcukor
-1 cs. vaníliás cukor
-4 tojás
-1 tk. sütőpor
-2 ek. rum
-vaj és liszt a formához
A mazsolát megmossuk, ízlés szerint 30 percre vízbe, esetleg rumba áztatjuk. Az aszalt gyümölcsöket és  diófélét apróra vágjuk.
A mazsolát és az aszalt gyümölcsöt összekeverjük 2 ek. liszttel,  hogy ne süllyedjenek majd le a tészta aljára.
A vajat habosra keverjük a porcukorral, vaníliás cukorral, majd folyamatosan keverve egyenként beledolgozzuk a tojásokat.
A maradék lisztet összekeverjük a sütőporral, apránként 3-4 adagban a tojásos masszába dolgozzuk. Végül a rumot is belekeverjük.
Lazán összeforgatjuk az aszalt gyümölcsös keverékkel.
Kivajazunk, kilisztezünk egy őzgerincformát, és beleszedjük-belesimítjuk a masszát.
A sütőben, 180 C fokon körülbelül 50 percig sütjük. Majd 10 percig formában pihentetjük, ezután rácsra borítjuk, és hagyjuk teljesen kihűlni.
* Ez a receptet a Fanny konyha c. újság 2008. november-decemberi számából vettem.



U.i.:Tegnap ennyi hó esett, amit aztán rögtön elvitt az eső! Ha nem fedett be mindent a hó, legalább tisztára mosott az eső. Ez is az ünnepi készülődés része lehet.

2011. december 21., szerda

Lenyugvás előtt

Nem húz az égen több vadlúdcsapat,
a szél sem rezzenti künn a bús határt.
Halkan feszül a néma pillanat,
s nézd: száll a hó. Az első. Csendre várt.

( Áprily Lajos: Csend)



Végre szállingózik itt is  a hó. Máshol már hó van, de ez a nyugati csücsök mindig kimarad vagy így, vagy úgy. Most éppen  a vágyott hó maradt el, míg máshol esett. Legalább egy kis dekor hó legyen karácsonyra. Talán majd most...
Ma kezdődik a szünet, és nagyon rám fér. Fejfájással feküdtem, úgy is ébredtem, akkor érzem, ha elfáradtam. Fejfájáscsillapító most már bennem, de leginkább egy nyugodt alvás kell, ami általában a 2. napján jön el annak az időszaknak, amikor tehetem. Akkorra oldódik bennem a készenléti állapot okozta éberség.
Ma még megyek boltba, de holnaptól legfeljebb kenyérért. Nem akarok a nagy tömegben helyet csinálni magamnak, kivárni a pénztárban álló sor fogyását. 
Elintéztem szinte mindent, ami boltokkal kapcsolatos, éppen azért, hogy most az itthoni sütés, fadíszítés, asztalterítés, még egy kis ajándékcsomagolás legyen. 
Még zene sem kell most. Csendben csinálom a dolgaim, legfeljebb kinézek az ablakon, és biztatom a felhőket, hogy még adjanak egy kis havat, mert most nagyon kellene az ünnepváró, de még készenlétes lelkemnek.
Azt hiszem így vagyunk ünnep előtt ezzel. A megnövekedett szervezési, intézkedési feladatokkal járó feszített állapotnak le kell csengeni, hogy megfelelő állapotban várjuk a Kis Jézust!Ezért nem szabad az utolsó pillanatra hagyni mindent. Indulok is...


2011. december 20., kedd

Ismeretlen ismerősök

Van már fenyőág a szobámban, mert már hiányzott a jelenléte, hiába van még pár nap karácsonyig, hogy majd fám is legyen.
Ma rákerült egy horgolt hópehely és egy kézzel festett fenyőfa, hogy általuk is jelen legyenek ismeretlen ismerősök a szobámban.
Jó a blogvilág, a blogok mögött rejtőzködő, szemérmesen vagy bátran kitárulkozó írni vágyók, az "ezerarcú ismeretlenség"*, mert bizonyos emberek mondatai egészen közel kerülhetnek hozzánk, és úgy teljes a napunk, ha várjuk és olvashatjuk őket.
Köszönet az ilyen gondolatokért, melyek megtalálnak minket, és elegyedve a sajátjainkkal másként vagy mélyebben látunk, lágyítanak, keményítenek és többé tesznek minket.



*Reményik Sándor

2011. december 19., hétfő

Csehországban



Van amikor az ember átlépi az országhatárt, utána gyorsan még egyet, hogy behozza a lemaradást.
Ha volt előző életem, akkor biztosan szláv országban éltem, mert valahogy puha, meleg érzés jár át, ha bárhol arra járok. Ha szláv nyelveket hallok, akkor az "édes-bús" jelző jut eszembe ( igen, így duplán, összekötve), és hamar felszínre kerülnek a már feledésbe merülő szavak. Kizárom a politikát az érzéseimből, nem hagyom, hogy befolyásoljanak.
Lehet, hogy ezt a kapcsot megerősíti az is, hogy Anyu neve Petrovszki, tehát valahol a véremben is van  a kötődés.
Szombaton az ebédem vörös és fehér párolt káposzta, három különböző módon elkészített knédli és sült hús volt, és a cseheknél kihagyhatatlan mellé a sör. Mi más, mint Starobrno, ha már egyszer  Brnoba vitt az utunk úgy, hogy közben kedvenc határátkelőnkön, Mikulovban is megálltunk egy séta és egy kávé erejéig.:-)


2011. december 18., vasárnap

Egyre közelebb...

Eljött a csomagolás ideje is.
Fogy a várakozás tervezgetős időszaka, a tettek veszik át a a csendes hangulatteremtéseket.
Hóra is vágynék, de dühöngő széllel viaskodtam, mert szó szerint nekifeszülős megállásra kényszerített az utcán többször is.
Egy gyertyaboltot is meglátogattam, és válogatás közben füleltem az élesen fütyülő hangot. Ennyire bántón és tolakodóan, egyben mégis vonzó módon ritkán hallottam eddig  a hangjával is telet jelző durva szelet.
Van a közelben egy gyertyákat készítő üzem, és egy boltjuk közvetlenül az üzem mellett, hihetetlen nagy választékkal. Időnként elmegyek hozzájuk, leginkább karácsony előtt, az Adventi időszakban, és elég sokáig nem jövök ki onnan, mert kész paradicsom a hely a gyertyákat, mécseseket szeretőknek. 


2011. december 16., péntek

Együtt



Munkahelyem koedukált teenager közössége szerdán csendben részt vett az ünnepségen, kis töredéke énekelt, karácsonyi gondolatokat továbbított a többieknek. 
Bizony, csendben hallgatták őket, ami nagy szó, mert ismerem az érdektelenségüket is, a visítozásaikat és dübörgésüket a folyosón.( Megint nem célom az általánosítás!) Van mégis néhány dolog, ami megérinti őket. A karácsony még ezek közé tartozik.
Az ebédlő egyik sarkában ott áll azóta a fa. Nem igazán illatozik, viszont a régen érzett csillagszóró illata hatott rám az ünnepség végén. Évekkel ezelőtt gyújtottunk itthon, pedig gyerekkoromban mennyit égettünk. Emlékszem sok évvel ezelőtt volt egy képeslap, amin csak egy szikrázó csillagszóró volt egy fenyőággal. Tetszett, és sokáig használtam könyvjelzőként.


2011. december 15., csütörtök

Tegnapom

Tegnap egy áruházban a pénztárnál lévő futószalagra egy űrt kitöltve véletlenül az előttem lévő elé pakoltam a dolgaimat. Elnéző volt, de nem akartam visszaélni a jóságával, tehát rögtön mögé pakoltam mindent. 
Miután végeztem, akkor a mögöttem lévők figyelmeztettek, hogy bizony a gyorspénztárban állok:-), és nekem több van, mint a megengedett  6 árucikk. Szerencsére mint jó anya a bugyuta gyerekével ( a szólásban a "bugyuta" helyett mást használnak!) úgy viselkedtek velem, vagyis hagyták, hogy ha már ott vagyok, akkor fizessek.  
Kellemes ünnepeket kívántam mindenkinek a fizetés után, és gyorsan eljöttem. 
A buszon egy hölgy kedvesen beszédbe elegyedett velem, egy boltban kaptam egy szaloncukrot az eladótól csak úgy.
A nap mérlege a pozitív oldalra billent állapotban marad végig, tehettem én akármilyen rosszul is bármit aznap. Talán mert nem bosszankodtam, elfogadtam, és a környezetem is elfogadott így.
Működött a pozitív rezgés, és  pozitív dolgokat vonzott be végül.:-)


2011. december 14., szerda

Csendben

Talán túl sokat várunk 
a karácsonytól.
Legyen varázslatos,
vonjon bűvkörébe.
Legyen ünnep, vigalom.
A káprázat netovábbja.
Nap mint nap
Erőszakot teszünk rajta.
Emberek – csendesüljetek!
Őrizzétek meg a szeretetet, 
a többi talmi csillogás.

Pam Brown


Van egy elképzelésem a karácsonyról, mert valahogy nincs kedvem ahhoz, amivé alakult sok helyen kis Jézus születésének meghitt ünneplése.
Valami egyszerű étel kellene és tiszta víz, ajándékozás  alig vagy semmi, divatos díszítésű fenyőfa helyett néhány fenyőág dióval, almával. 
A gyertya? Egyszerű legyen és fehér. 
Műzene semmi, csak saját ének.
Csendben, békében együtt lenni, éjfélkor hóban templomba menni.
Ha Anyu mesél gyerekkorának karácsonyairól, így írja le. 
Hova tűnt?
A havat leszámítva bármi más csak elhatározás kérdése. 
Ha nem is mindet, de néhányat megvalósítok a vágyaimból. Azért nem többet, mert az elhatározásom mástól is függ. Ők is töltsék úgy velem az ünnepet, ahogy szeretnék. Ez a szeretetből és megértésből történő engedmény és lemondás.

2011. december 12., hétfő

Beszélgetés

A beszédem akkor lesz egy velem, ha jóakarattal igazat és fontosat mondok annak, akit megillet.

(Popper Péter)



A hétvége szombat estéjének egy része azzal telik, hogy átbeszéljük az egymástól távol töltött hét eseményeit. Lassítókat is bevetünk, most szombaton narancsgerezdek, tea és a pár napja Kremsből hozott puncs képében.
Hiába van ott a hét többi napján a skype, a messenger( gyors információcserére jók a mi esetünkben), a szemtől-szemben történő, non-verbális eszközökkel fűszerezett beszélgetésnek nincs párja.
M. képviseli ebben az esetben is a nagy egészt, én a részletekre is kíváncsit. Mert az egész így teljes, részletekkel is árnyalva.
Úgy érzem, hogy a férfi és a nő beszélgetése alapból így épül fel. Mondom, írom ezt halkan, mert nem általánosítok, csak a tapasztalataimon gondolkodom el.



2011. december 11., vasárnap

Angyalok



A párbeszédek  mások ismeretlenek között is ebben az időszakban.
A virágboltban angyalokat is veszek, és míg az eladó csomagolja őket, pár szót váltunk.
Halkan mondja, hogy ezek az angyalok kicsit olyanok, mint ő.
Pár másodpercen belül keressük a szavakat, hogy mi is jellemző rájuk. 
A báj.
Ez az első jelző, amit mondok, mi más is lehetne. Illik is az eladóra.
A melankólia is. 
Végül a melankólikus bájban egyeztünk meg, de még hozzátette, hogy az elvágyódás is az arcukon van. 
Kérdő tekintetem követve felnézett az égre, míg az utolsó simítást végezte az angyalok csomagolásán. 
"Onnan föntről jöttek, és itt szolgálnak."
A szokásosnál is halkabban csuktam be az ajtót.



2011. december 10., szombat

Ajándékozás és "kreativitás"

Most már nagyon érzem, hogy a beszélgetés ajándék. 
Egyre inkább az meggyőződésem, hogy  a tárgyak sokat vesztettek nálam a jelentőségükből, ha ajándékozásról van szó.
Valaki, aki tudta, hogy meddig dolgozom, ott várt a munkahelyem előtt, mert aznap még nem beszélt senkivel igazán, és úgy döntött, velem szeretne. Meglepődtem,örültem, hazahozott, itthon egy kicsit folytattuk, égett egy mécses is.
Talán az  egyik legnagyobb ajándék, ha magunkból tudunk adni, és a viszont ajándék, ha valaki igényli, meri elfogadni, sőt, jelzi az igényét. Ez utóbbi nem könnyű, mert félünk, hogy teher a másiknak. 


Más!
Lekerültek az őszi  színes levelek a mécsestartó üvegemről még novemberben, és pár napja valami karácsonyi zöld került rá celluxszal. 

2011. december 9., péntek

A Bécsi Központi Temetőben

Nedvesen hideg, szürke időben látogatást tettünk múlt héten Bécs legnagyobb temetőjében, a Wiener Zentralfriedhofban.
Közel 3 éve elhunyt barátunk sírjához mentünk mécseseinkkel. Közben megálltunk Mozart, Beethoven, Brahms, Schubert, Strauss sírjánál is,  a világ által ismert nagyoknál, a saját személyes ismerősnél, ismeretleneknél is. 
Rövid időn belül a jelenlévő varjúkárogás után újra adventi zene szólt valahol  a nehéz vaskapun kívül, és megint eszünkbe jutott, hogy mi még kijöhettünk, és ezt nem szabad elfelejtenünk a legegyszerűbb hétköznapon, oktalanul, de akár okkal panaszkodó napjainkon sem.


2011. december 8., csütörtök

Ma reggel

"Az emberek következetesen elfelejtik,
hogy a boldogság a gondolkodásmódunkban,
nem pedig a körülményekben gyökerezik.
Az egyik leggyakoribb tévedés,
hogy a boldogságot, mint célt
összekeverik a cél elérésének eszközeivel."

Alexander Dakwood

Mindig van úgy, hogy elő kell ásni az ilyen gondolatokat.Most éppen "úgy"van:-), és keresem a pozitív énem. 
Akárhogy is van, tudni kell engedni, adni, mert csak úgy könnyebbül a lélek.Van aki harc által érzi magát többnek, van aki a békét köti. Van akinek nem a mindenáron siker számít, és nem a győzelem adja az erőt, hanem a lélek megnyugvása viszi előre.
Olvastam egy mondatot arról, "hogy győzelemre berendezkedett kapcsolataink vannak". Én nem így rendezkedtem be. 
Az én győzelmeim sokszor a veszteségek, melyek által mégis nyerek.


2011. december 7., szerda

Este

Vas István: Korán sötétedik (részlet)

Korán sötétedik már
És hirtelen hideg lesz
Mikor beáll az este
Két fenyő feketéll csak
Majd az is elmosódik
Az általános éjbe...

Igen, korán sötétedik, 4 óra után már itt az este.
Néztem az úton  az autókat, a fényeket. Néha találgattam, hogy kik lehetnek, mi a céljuk. Mivel osztrák autópályán mentünk, ha magyar rendszámot láttam, akkor jobban odafigyeltem. Marad ez már így, valahova tartozunk máshol is, figyelmünk oda is húz.
Tele voltam a nap történéseivel( belül tompa zsongás!), hallgattam, és szólt közben a zene is. Aztán megszólaltam, mert éreztem, hogy túl nagy a csend részemről. M. azt mondta beszélgessünk, így nem álmosodik el. 
Tehát beszélgettünk, autóban különösen szeretek. Legalább annyira mint hallgatni, és nézni a tájat. Ha sötét van, akkor a fényeket, most éppen karácsonyiakat is. Akkor is szeretem őket, ha átszűrődtek a párás vagy esős szélvédőn át a foltok. 
Szűk két óra az út Dürnstein és az otthon között nem sietve, egy kis megállással. 
Ez is a nap része volt, mely már megint valami jelentéktelennek tűnő esemény, és mégis visszatérő örömforrás. 

2011. december 6., kedd

Mikulásos emlékek



A Mikulásban sokáig hittem. 
Próbálok visszaemlékezni arra, hogy derült ki számomra a nagy igazság, de nem tudom. Egyszer csak tudtam már, és nem okozott bennem nagy törést, hogy átvertek.:-) Bizonyára az igazságok kiderülésének is megvannak a megfelelő pillanatai.
Pár napja beszéltem egy kollégámmal, aki azt mondta, hogy ő mindig is tudta, hogy nincs Mikulás. Rögtön az jutott eszembe, hogy sokat veszített, mert jó volt várni, és hinni abban -igaz, kicsit félve-, hogy jön, és én bizony készültem is a fogadására. Pl. kályha mellé toltam egy széket, hogy majd oda üljön, ha végül megjön.
Azonkívül megszerveztem a magam figyelőszolgálatát én is, mint sok más gyerek ( ablakokról, ajtókról szemem le nem vettem), de nem sikerült kilesnem az érkezését. Ügyesek voltak, akik trükköztek velem, és ezzel tovább megtartottak engem ebben a meseközeli, paradicsomi állapotomban.



2011. december 5., hétfő

A mérleg egyik serpenyőjében

Karácsonyfadíszek. 
Idén is előadja őket
A padlásszoba rejtett zuga.
Fényük évről-évre kopik.
S mégis beragyogja őket
Megannyi kedves emlék!

Peter Gray


Telnek a napok, pedig  én Advent időszakát hosszabbítani szeretném. Mert nem szeretek szembesülni azzal, hogy egyszer csak elmúlik, amire vártam. Hozzám (is?) a várakozás időszaka közelebb áll, mert még előttem van, aminek múlnia kell.
Vettem retket, és mikor kitettem a konyhában őket, a piros gömb karácsonyfadíszeim jutottak eszembe. Ebből is látszik, hogy Advent második vasárnapja táján már átitatódtam az ünnepvárással. Hozzáteszem azt is az igazság kedvéért, hogy még nem eléggé, de még van időm.


Fényképezéskor sem fázom, mert Márta által kötött kesztyű melegít, az ujjaim szabadon hagyva. 
Aki fényképezget, az tudja, hogy milyen jó egy ilyen kesztyű kattintgatáskor. Sőt boltokban, fizetéskor is!:-)
Szóval, sok apró jó dolog van az életemben, csak oda kell figyelni rájuk, és rakosgatni a nap mérlegének pozitív oldalán lévő serpenyőjébe.Tudatosan is, vagy csak engedve, nem ellenállva az érkezésnek!


Most pedig egy kérésnek teszek eleget. 
A lenti képet Stali készítette Sopronban, és megkért arra, hogy tegyem fel Györgyinek névnapi köszöntésként, mert ő nem tudja a saját blogjára vinni.
Boróka névnap volt vasárnap, és Boróka valójában hiába Györgyi, :-)attól még a blogos nicknevek is fontosak, sőt, nagyon is kapcsolódnak egy személyhez. 
Boróka-Györgyi! A névnapi köszöntéshez én is csatlakozom, ha kicsit megkésve is.



2011. december 4., vasárnap

Utcákon és vízparton

Maradandó emlékké teheti a napot, ha a sokat látott falak  által zárt  utcákon történő séta után lemegyünk a vízpartra, és ott a csípősen hideg  szabad térrel is megtelünk. Számban kávé és a helyre jellemző sárgabarack íze könnyed likőr és cukorka formájában, melyet félúton a Duna felé egy kis boltban kóstolunk.
Otthoni négy fal, munkahely folyosói után  a városhatárt, majd az országhatárt is átléptük pénteken este. 
Nem kívánt batyum is leteszem, :-) nem kell azt mindig vinni. 
(Miért is ragaszkodunk mégis hozzá?)
Erre is való az ilyen tüdőt és gondolatot tisztító,  ha nem is gyakori, de mégis előforduló "elmenős nap" minden szépségével.
Ma már a második gyertya is égni fog.




A képeket az osztrák Kremsben és Dürnseinben készítettem szombat délután.

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu