Október 1.

Úgy jött el október első napja, hogy szinte észre sem vettem, hogy eltelt a szeptember. 

Az ősz kezdetének alaposabb megfigyelésére nem szántam külön időt, csak valahol útközben mindig megálltam, és akkor mohón néztem, mert egyszerre akartam pótolni, amit addig  elmulasztottam.

Az ablakkeretbe zárt világomat hiába néztem az üvegen át  a jeleket kutatva,  még mindig zöldek a sokat látott fáim levelei. 

A hangulatokat más által leírtakból szedegettem össze. A költőket és az írókat, megihlette a szeptember, és már előre olvasgattam az ezt követő hónapokról is.  Várakozva belehelyeztem magam a puha avarba, a ködbe, fagyba, az első hóba és a leveleket szegélyező csipkés zúzmarába a régi képeim segítségével is.

Egyelőre még előttük a szép színű október, a szétfolyó akvarellek sokasága, és nem hagyom majd ki az erdőben az arany őszt sem.

DEERZSI

szép lassan elfogy
a zöld, az őszi titkok
tarkasága győz

"...de a melegsége valahol elveszett"

 

Polgár Olga: Egy szeptemberi reggelen

Félhomályban botorkálva
nyitom a spalettákat.
A Nap már ontja fényét,
de melegsége valahol elveszett.
Párás ablakaimon az üveg...
Milyen jó volt rajzolni rá gyermekként!
Ma már nem teszem, csak nézem,
ahogy cseppet formálva lefolyik,
majd megpihen az ablakkereten.
Ásítva nyúlok köntösömért.
Belebújtatom ősz ölelte lelkemet.
Megborzongtam ablakomon átlátva,
hogy a fák ágait mozgatja
a reggeli lehelet.
Szorosabbra húzom köntösömnek övét,
mintha ezzel több meleget adna.
S elfordulok a konyha felé,
az őszt odakint hagyva.

Szeptember

 

Márai Sándor: Óvatosan szétnyitom ezt a szeptembert…

"Óvatosan szétnyitom ezt a szeptembert, s találok benne ökörnyálat, színházi bemutatókat, pletykát, sűrű, édes, mézízű napsütést, dáliákat, melyek, szikráznak és villognak rőt, vörös, zöld és sárga színekkel, mint a rakéták és forgó napok egy népünnepélyen, egy kevés bölcsességet, hogy mindennek valami értelme is van, csodálkozást, hogy miért volt hát az egész, ha ez a vége, csengő szőlőt, kristályszínű körtét, a délutánok nemes fénytörését, az erdő rozsdáját és a ködöt, mely este hat felé mindet befed. Mindez meglep és meghat, mint egy szeretetcsomag."

                       

              

Lassan vége a szeptembernek, és én is nyitogatom a hónapot, vagyis inkább már csak nyitogattam. 

A fények változását nagyon szeretem a nyári vakító után. A lágyabb visszafogottsága áll közel hozzám, és a szeptemberi kék ég is a kedvenc " égi" kékem.

A ködöt még egyelőre várom, az első még a lelkemet is befedi már reggel, és este is mikor  a lámpák sárgára festik a mindent elfedő tejüvegét.

Az  a kis őszi bölcselkedésre való hajlam érezhető bennem is, én legalábbis érzem. Na, nem azért mert én leszek hirtelen bölcsebb az új évszakban, hanem mert több idézetet és verset olvasok, és ezekből ragad rám is. Általában többet olvasok, és majd a csúcs télen jön el.

A szeptember által feladott szeretetcsomagot tehát én is megkaptam.

Tényleg itt ősz :)

Az őszi napéjegyenlőség Magyarországon 2026. szeptember 23-án, szerdán hajnali 02:05-kor van. Ezzel a pontos csillagászati momentummal veszi kezdetét a hivatalos csillagászati ősz az északi féltekén.

 

"Az őszi levelek nem hullanak, hanem repülnek. Ráérősen kószálnak, mert nem lesz több lehetőségük a magasban szárnyalni. Visszaverik a napfényt, kavarognak, vitorláznak, és ide-oda libbennek a széllel."

Delia Owens

„Létezik az őszben, az őszi égbolton, egy olyan csodálatos ragyogás, melyet a hosszú nyár égboltján nem lelhetünk fel.”

Percy Bysshe Shelley

"Az őszi lombhullást így is el lehet mondani, hogy a fában lévő nedvek keringése lassan megáll, az nem szállítja tovább a klorofillt, amitől zöldek a levelek, azért elsárgulnak, majd pedig egy vékony, picike hártyaréteg képződik a fa ága és a levél kocsánya között, ami azt eredményezi, hogy a levél leesik a fáról. Ugyanezt a költő nyelvén Arany János így mondja el: "Őszbe csavarodott a természet feje, vérré vált a harmat, hull a fák levele." - És igaza van neki is."

Joó Sándor

Radnóti Miklós: Szeptember

Radnóti Miklós: Szeptember

Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz. 

Korábban mindig hoztam a blogomba Radnóti Miklós hónapokról írt verseiből is, aztán abbahagytam. Nem azért mert nem tetszenek, hanem mert annyi más verset találtam mindig a következő évszak hónapjairól.

Hogy ki ne maradjon éppen ez a vers a blogomból, most itt vannak tőle ezek a szeptemberi sorok, melyben a fáradt fák már fátylas fényben állnak. Ezek a szavak nemcsak a képzeletem mozgatják meg, hanem valós emlékeket is idéznek.
Megtaláltam ezt a képem is arról a látványról, amikor a tüskés zöld héjak keveredtek a fényes, barna gömbökkel egy méltóságteljes fa gyökereit színesítve.

Őszi dekorációk

  

 

Kellenek ennél másabb dekorációk ősszel?
Azokból kell válogatni, amelyek megvannak, összeszedni és elrendezni őket úgy, hogy a szemünket vonzzák, és ne taszítsanak el minket semmilyen oda nem illővel vagy túlzással.
A színek, a forma és a harmónia legyen együtt egy marasztaló környezetben, és mi ezért képesek legyünk megnyújtani is az ottlétünket még több perccel. 
Vannak dolgok melyek marasztalnak, melyeknek nem tudunk ellenállni,  és egy idő után az ember tudja is már, hogy melyek azok.
A marasztaló hívást  pedig el kell fogadni.

Tanácstalanság

Balázs József BAZSI: Őszi tények

hűvös hajnalok
derűs nappalok- de jön
hamar az este

 

Múlt csütörtökre évszakváltást ígértek, amely meg is érkezett. Azt tanácsolták, hogy pulóvert vagy vékony kabátot is vegyünk elő a szekrény mélyéből, és esőről is szó volt.
Végre eső! Ez a kis felkiáltásom a  kertek és a földek nevében is szólt.
Elő is kerültek  a pulóverek, de utána még jön egy olyan időszak, amikor azt sem tudom majd, hogy mikor mit viseljek. Ami reggel kell, az délben már nem, és ami délben nem kellett, az este már újra szükséges. 
Hol  a homlokom törölgetem, hol didergek, hol  a kezemben viszem koloncként, hol fel is veszem azt a bizonyos ajánlott pulóvert.
Majd mikor az időjárás eldönti mit akar, akkor én is ezt teszem. Addig cipelem, felveszem, aztán újra  leveszem, és majd kezdődik minden elölről...
A szeptember még ilyen, de  az október már más lesz.

Ha fázni kezd a szó...

Tóth Enikő Enci: Az őszhöz érve

Az őszhöz érve gondold át kicsit
a nyárban megélt pillanatokat,
mert még a téren sok virág virít,
ritkán érzékelsz hiányfoltokat,
az ősz ilyenkor lopakodva jár,
csak épp megérint, észre sem veszed,
melléd suhanva, lassan, tétován
feléd hint pár kósza felleget!

Az őszhöz érve fázni kezd a szó,
hideg hajnal, mi fákon tekereg,
ha arra járnál, mint átutazó,
találhatsz pár megszáradt levelet,
így múlik a Föld, a test, az élet,
és az égi hang lágy sóhajt teremt,
derengésből néhány kis ígéret
bekönnyezheti tekintetedet...

Megérkezett az évszak váltónak beígért hidegfront. 

15.6 fok kint, és én kinyitottam az ablakot, hogy már hűvös levegő jöjjön be a mindig meleg helyett. Nem tudom mennyi idő kell, hogy az átmelegedett lakásban kellemesebb legyen a hőmérséklet, de kivárom, mert most már itt van hozzá a remény is.

Míg reggeliztem, akkor is hallottam még egy-két esőcsepp koppanást az ablakon az éjjel kapott nagyobb eső után. Számomra ezek megnyugtató és tiszta hangok, az adventi várakozáshoz hasonló érzést kapom tőlük. 

Éppen csak egy simítást, de mégis itt vannak már a bőrömön is.

A hosszú nyári hónapok teljesületlen vágyai mondanak most igent nekem.

Jelek

Az első jelei az ősz közeledtének a földön is láthatók, főként a diók és az almák már leesett korai darabjai.

A csipkebogyók is pirosodnak már, de még kemények és savanyúak. Nekem nem  baj, mert gyűjteni és fogyasztani úgysem akarom őket. 

A piros színük vonzza a szemem, és ennyi nekem elég is belőlük szeptember elején.

Elkezdtem foglalkozni az őszi képeimmel, a versekkel és idézetekkel, és ezek nagyobb örömöt okoznak nekem, mint a nyáriak. 

Kicsit elmerülök bennük, és kaptok az élményeimből majd ti is. 

Most öt haikut hoztam az őszi hangulat kedvéért:

Tárnok Attila: Változás

A változás is

lehet gyönyörű, ez az

ősz üzenete.

Temesi Patrícia

Metsző őszi szél

lassan formálja lelkem-

megtanít élni

Bihari Enikő: Őszi csend

Őszi fény dereng,

Bágyatag a délután.

Csend hull a tájra.

Szeverin 

Őszi illatot

Áraszt a mai reggel

Már nincs melegem.

BG Gabi

őszi fák alatt

avarillatot kerget

a hajnali szél

Lassan vége

Makovics János: Nyár vége

Lassan elmúlik ez a nyár is,

emlékeit hagyva hátra a forróság,

mely megviselt mindenkit nagyon,

és a vágyott nyaralások, utazások,

melyek nem olyanok, mint képzeletben,

de megvolt, túléltük, s maradnak

képek, filmek, melyeket készítettünk,

hogy hosszú, téli estéken visszanézhessük:

megéltük nyarunk mégis, és reménykedünk,

hogy jövőre még jobb, szebb, érdekesebb

lesz, még ha tudjuk is, hogy ez önámítás,

boldoggá tesz a reménykedés így nyár

vége felé, mikor már rövidebbek a napok,

miként életünk is egy éve "odalett", s

kopognak majd az elsárgult levelek,

nyár vége itt van végre, túléltük megélve.

Az elmúlt napok apróságainak listája/1.

1. Volt pár nap( van is), amikor nem volt túl nagy a hőség. Az ablakom nyitva volt, és a függönyt hol kifelé fújta a szél, hol befelé, vagyis mindig mozgásban volt.

2. Fertőrákoson egy házszámtábla, és ott nem csak ez az egy ilyen. Volt   és talán van is egy keramikus a faluban, szerintem jól megy neki az üzlet. 

3 Fertőrákosra halat enni mentünk, mert még mindig ott a legjobb a környéken. A kocsma ajtajáig egy szőlőlugas vezet, és M. csodálva nézi mindig, ha alatta megyünk. Neki is van 3 szőlőtőkéje az erkélyén, de nem igazán nőnek, és a képen lévőt tartja mindig az elérendő célként. 

4.Limonádét kértem, és megpakolták a tetejét mindenfélével. Erre mondják, hogy mindenféle földi jóval.

5. Szalvétát természetesen adnak, de nem mindegy hogy milyet. Ha az van rajta, hogy "Szeretettel", az csak jót jelenthet.

6. Fertőrákos, ahogy a neve is mutatja, a Fertő tóhoz közel van. Van egy kerékpárút is a tó körül, egy határátkelő is (miért ne lenne?) Ausztriába, és halat enni biciklizők is mindig érkeznek. Több német szót hallottam evés közben, mint magyart. Kifelé menet láttam a pihenő biciklik egy részét. 

7.Ezt is már kifelé láttam, de még a szőlőlugas alatt. Most erre mit írjak ide megjegyzésként? A legegyszerűbbet: "Egyszerűség". Ezt a képet utólag tettem be ide. Minél idősebb vagyok, annál inkább kell mindenben az egyszerűbb.

8. Elindultunk a határ felé. A célállomás felettünk már kiírva is olvasható. 

9. Minden alagútnak van vége, és a képen lévő még éppen magyaré is ott kéklik. 

10.A gabonatáblák még learatatlanul, éppen aratás közben vagy már learatva. A képen az utóbbi. Nagyon szép látványokat láttunk végig az úton.

11. A felhők mindig szépek, de van amikor még a megszokottnál is szebbek.

12. A szélturbinák lapátjai elég gyorsan pörögtek a szélben. Van is,  lesz is áram, és ez legalább egy megnyugtató hír az egyéb nyugtalanítók között.

Egy meleg vasárnapról

 

                      

Vasárnap délelőtt 52.1C az erkélyemen, óh jaj, mi lesz még itt velünk őszig?! 

Hamarosan elindulunk, majd meg is érkezünk. A kerthelyiségben sok-sok növény van, és várakozás közben nézegetem őket.

Felettünk kifeszített napernyők, alattuk mi vagyunk egy kicsit védve a fénytől. Mellettem rozmaring bokor, és én a tűszerű leveleit sülő húsra képzelem, és hol máshol, mint éppen azon a helyen.

Három pincérnő együtt hangosan felnevet. Jó kedvük van, sem a sok munka, sem a  nagy meleg nem veszi el a vidámságukat, és ezt felismerve, mosolyra húzódik a szám.

Előttünk ásványvíz van, és éppen a Theodora nevű. Mindig is úgy éreztem, hogy  az elnevezése telitalálat. A víz ebben a hőségben, ahogy a neve is mondja: "Isten ajándéka".

Majd fagyi kanalazása, kávézás, és egy tőlem pár méterre lévő karonülő pici gyerek nézegetése következik. A tarkóján a haja izzadtságtól nedves, a lába megállás nélkül kalimpál, az apuka közben ringatja, és biztos kezekkel tartja.

Egy hölgy előveszi a legyezőjét, és  a csuklója elkezd kitartóan mozogni.

A telefonom akkor éppen 33C-t mutat Sopronban, de én többnek érzem, csalóka  a hőmérséklet érzete.

Időnként megtörlöm a homlokom, és mikor a nedves papírzsebkendő elkezd már  szakadozni, újat kell elővennem.

Kijövetelünkkor egy pillantást vetek még az étteremmel éppen szemben lévő volt gimnáziumom épületére, amely alig látszik a magas a fáktól. Én azonban kívül is és belül is jól ismerem, és ezt a tudásomat a fák nem törölhetik ki.

Még valami: tegnap itteni idő szerint 10:25-kor megkezdődött a csillagászati nyár.