Ebéd után megejtettük a legutolsó, egészen kis vásárlást( kenyér!), majd tettünk egy sétát.
Túlcsordult földek, hófoltok, pattanásig feszült, de még zárt rügyek. Van amikor csak ha keresünk, akkor kapunk. Ha nagyon alaposan kutattam, akkor még ibolyát is találtam, akkor viszont elég sokat. Ma ez utóbbi volt mindössze számomra a tavasz, mely nagyon rejtőzködő volt a az esőben és a ködben.
Abban a reményben indultunk el a földúton, hogy nem lesz nagyon sáros. Lehet, hogy tényleg ez a pozitív gondolkozás, vagy egyszerűen csak hiú ábránd kergetése ennyi folyamatos csapadék után? :-)
A teremtés koronája meg volt győződve róla, én meg nem nagyon foglalkoztam vele. Ha sár van, akkor sár van, tudtam, hogy nem a járdát választottuk. Otthon van vödör, szivacs és víz, és elárulom, hogy nagyon is kellett.
Ilyen apróságokkal telt a délutánunk közeledve a szombat éjjel felé, mert a nagy dolgok mellett a mi kis életünket éljük olykor marasztaló sárban is dagonyázva, - hogy aztán tisztogassuk magunkat-, de mégis elindulunk.
A mai napot így vittük végig a saját magunk alkotta és csak úgy kapott perceinkkel, de egyfajta beépült hiányérzettel, hiszen nem volt velünk...
Hiába tudtam, tudom, hogy:
"Veletek vagyok minden nap a világ végéig." (Mt 28,20)
Áldott Húsvétot kívánok!