Az utóbbi pár napról/2.

1.Masatonak vasárnap délelőtt baseball meccse volt.  Van Bécsben egy csapata, heti 3x jár edzésre,  és már játszhatott meccsen is. Ez a bizalom és a tudása elismerése. Mikor mentünk a meccsre, és már Bécsben jártunk, akkor láttuk ezeket az épületeket, és arról is beszéltünk, hogy szeretnénk-e bennünk lakni. Nekem azonnal az jutott eszembe, hogy mi van akkor, ha elromlik a lift.

2-3. A parkolóhelyről egy parkon át mentünk a baseball pályákra, és ott figyeltem már az őszt. Az első képen a sok zöld között egy kicsi " pötty" sárga levélcsomó látszik, és azonnal megláttam. A második képen már igazi őszi fák vannak, de vadgesztenye egyébként is mindig igyekszik.

4-5. Közvetlenül a baseball pályák mellett van egy étterem-féle, es az üres székek számomra nagyon őszi hangulatot árasztottak  Az asztalon ráadásul lehullott makkokat láttam.

6-7-8. Találtunk egy jó helyet  a pálya mellett, és ott leültünk. A lelátót nagyon sütötte a Nap, de ennek a helynek teteje volt. Meccs előtt Masato megtalált minket, és leült hozzánk. Ezek a képek róla már az előző napi engedélyével vannak fenn.

9. A meccset csak láttam, de nem értettem. Utána kell néznem a baseballnak a neten. Ami Japánban nemzeti sport, az Európában nem az.

10. A meccs végén Masato csapatáról is készült csapatkép. Közel ültem, és én is kattintottam egyet. 

11-12. Ami érdekes volt, hogy a pályát a végén a játékosok hozták rendbe. Felszerelések voltak hozzá, és elég gyorsan végeztek is.

13. Az ellenfél csapatában volt egy japán fiú. Ott volt a fiú anyukája is, és összeismerkedtek. Volt telefonszám csere és egy kis beszélgetés stb.

Az utóbbi pár napról/1.

 

 

  

    

     

     

                                              

                                     

     

1. Később indultunk, és már korábban is sötétedik. A nyári narancssárga naplementék helyett az úton már ez a látvány várt ránk.

2. Kabanossi. Szeretem, csak olyan kemény, hogy egyszer egy nem saját fogam kilazult tőle, és utána ki is esett. Nem újságpapírban tartjuk természetesen, az a  hentes direkt betűs papirt nyomtat csomagolóanyagként.

3. A füge szép.

4-5-6-7-8. Közös ebéd M. családjával. Masatoból egyszer jó apuka lesz.

9. M. főztje: pirított zsemlemorzsában kelbimbó, sült karaj, rizs és gomba.

10. Egy  kis "hazai" nézése, M. a háttérben közben vasal. Segítenék én sok mindenben neki, de vasalni is csak Ő tud... 

11. Masato csatlakozott hozzánk este TV-t nézni.  Ráterelődött közben a szó a blogomra, és mondtam neki, hogy már tudnak az olvasóim arról, hogy ő velünk van. Belenéztünk a telefonomon azokba a bejegyzésekbe, amelyek róla is szólnak. Látta, hogy az arcáról nincsenek képek. Nem nagyon értette, hogy miért nem, de elmagyaráztam neki. Kérte, hogy legyenek ezentúl. Hozzátette azt is, hogy nagyon boldog lenne, ha láthatnátok őt. A "happy" szót használta. Mivel ott volt a telefonom a kezemben, le is kattintottam őt TV nézés közben, hogy már az ő engedélyével feltegyem majd a blogomba az arcát is. Nevettem kicsit magamban, mert mellettem ült, és az M. helye, tehát kitúrta onnan. Egyébként én is azt akartam, hogy ott üljön, és így egyezett is a kívánságunk.

12. M. lakásában van már tatami is, és nem is egy, hanem kettő.

Lett egy japán "fiunk"

 

 

1. M.-nál egy tanéven át egy japán fiú fog lakni. 16 éves, németet fog tanulni Ausztriában, és egyelőre pár szó csak a tudása. Vasárnap délelőtt elindultunk elé Schwechatra,  22 percre van csak a repülőtér M. lakásától. 

2. Ez már az irányító torony, megérkeztünk.

3. Itt már bent, vagyis egészen a helyszínen voltunk. Jó, hogy korábban, mert  Masato gépe is korábban érkezett. Ezt tudtuk is a netről, hiszen előtte tájékozódtunk.

4. Találkoztunk a főszervezővel a repülőtéren, és azzal a hölggyel, aki csak a "mi fiunkért" lesz felelős, és M.-nak segít mindenben, ha kell. Egyébként pedig iratok és iratok, és azóta is folyik a töltögetésük, még az iskola is adja őket.

5. Egy másik család is várt egy japán fiúra, ő is azzal a géppel érkezett. A kislányuk készített egy kereső és fogadó táblácskát is. Mi is, de nem kellett.

6. A gép leszállt Helsinkiből, a várt fiú szerencsésen megérkezett 14 órás utazás és egy átszállás után. Életében először van külföldön, és jól bele is csöppent rőgtön Európába.

7. Ebéd után elmentünk a jövendő iskoláját megmutatni neki, hétfőn már elkezdődött a tanítás.

8. Másnap az első ebéd M.-nál. Káposztás cvekedli, és ízlett neki. Szinte minden étel új számára. Késsel és villával evett itt, míg otthon csak pálcikával. M.-nak van otthon pálcikája is, de Masato megköszönte, és inkább nem kérte. Mindenre nyitott, érdeklődő, kipróbáló és tanulni akaró. Emellett kedves, udvarias és tisztelettudó. A kezdeti szótlanság után beszédes, és már bátran kérdez is.

9. Ajándékba kaptam a kávém mellé az ő otthoni kedvenc csokijából. Hozott belőle magának bőven.

10. Az anyukája egy nagyon kedves levelet írt M.-nak, és rá bízta  a fiát. Már előtte hónapokkal korábban elkezdődött a családdal a kapcsolatfelvétel. Nemcsak "úgy" csöppent ide a fiú, sokat tudtunk már róla az érkezésekor is.

11. Az első sétája Sopronban. Kinézte magának a Tűztornyot felmászásra, az adventi fényeket már most várja, és még sok mindent. A soproni fagyi ízlett neki, és nálam megette élete első sárgabarackját is. Szinte mindent először kóstol itt az életében. Kicsit félünk is, hogy mit adjunk neki enni, de bevállalós a fiú.

Olvastok még róla, mert életünk izgalmas és szép része lesz. Én máris megszerettem a  3 nap alatt, és ő is nagyon elfogadott engem. Már érzem, hogy Masato lesz a 3. "fogadott" fiam.:)  

Vasárnap majd újra jönnek hozzám...

Égünk

 

Petró Árpád: (V)égünk - részlet

Árnyékban negyven, a hőség rettentő,
felforrt fejeken vizes zsebkendő.
Piheg a város, ragad az aszfalt,
édes tölcsérben olvad a fagylalt.

Megírom ezt a bejegyzést, mert péntekig van aktualitása állítólag.

Az előrejelzés arról szól, hogy akkor jön egy kis lehűlés, és ahogy megfogalmazták: 

"A forróságból kánikula lesz". 

Igazi vígasz, köszönjük, de valami ennél is jobbra vágytam!  

Kiadós eső kellene,  de erre utaló szót nem hallottam és nem is olvastam.

Fagyiban nem volt részem mostanában. Ahhoz, hogy legyen a legközelebbi fagyizóba kellene elmennem ( az utcánk közepén), vagy a boltba jégkrémért. Inkább nem, jól megvagyok nélküle. 

A város tényleg piheg, és ha 40 fok nincs is, de majdnem annyi. Az aszfaltban majd a nehéz járművek gumiabroncsainak mintázatát később láthatom. Lehet, hogy kis víz áll majd bennünk ősszel, vagy a redőkbe télen porhavat fúj a szél. 

Nem is a pénteket várom, hanem inkább az őszt és a telet. Tulajdonképpen egész nyáron ezt a két évszakot várom annak ellenére, hogy a jelen megélésének híve vagyok.

Kibírom, mindent kibírok, és nem is akarok nyöszörögni, de most mégis írtam arról, ami kikívánkozott belőlem. 

Mert nemcsak az izzadtság kivánkozik ki belőlem.

Újra egy "Morzsa"

Folytatom a "Morzsák" címkés bejegyzéseimet, melyek kicsi és kedves velem történt esetek. Valaha szerettem írni, és emlékszem, hogy  ti is szerettétek őket olvasni.
Régen voltak a blogomban ilyenek, de most itt van újra egy:

Az ebédet szinte mindig egy közeli étteremből rendelem meg, és elégedett vagyok velük. Időben meghozzák még melegen, persze utána még bekerül a microba, mert jóval később ebédelek.
Fiatalemberek a futárjaik, akik gyorsak és az egyik különösen. 
A lenti bejárati ajtó mellett lévő csengőn csenget nekem. Ajtót fentről kinyitom neki,  és onnan még két emelet vár rá, hogy feljusson hozzám.  Mire én kinyitom neki az ajtóm, ő már addigra ott áll előttem, és nevetünk. 
Ez egy "játék" közöttünk, én megdicsérem, ő ezt élvezettel és köszönettel elfogadja, és legközelebb még gyorsabban szalad fel a lépcsőkön. 
Persze, újra elmondom neki, hogy " imádom" őt, és folytatódik a nevetésünk.
Még az ajtó becsukása után is mosolygok, talán még ő is.

Az elmúlt napok apróságainak listája/3.

                 

     

      

        

    

       

       

       

       

 

       

       

1. M. örök félelme a bőrrák, ezért minden nyár elején megveszi a védelmének adagját.

2. A víz mindig kell, és fogy is.

3. Mert szépnek tartottam a látványt készítettem egy képet róla. A bioszemét számára begyűjtött zacskók sorozata egy polcon.

4. M. ettől a teáskannától még mindig nem szabadult meg. Én azt mondom, hogy  szerencsére, de ő nem ezt mondja.

5. Biztos, hogy ezt nem Ausztriában hímezték!  Gondolkoztam, hogy honnan van, mert az egész terítőt látva biztos, hogy magyar. Szerintem anyu halála után, a lakás kiürítése körüli időből keveredett M.-hoz. Mondtam neki, hogy hozzon el amit csak akar.

6. Most is volt aki főzzön! M. konyhájában ő az úr. Ha főz, nem mehet oda be más. Ez nekem jó, mert akkor én szabad vagyok. Jól főz egyébként.

7. Itt valamit bizony elnézett. Az ketchup erős, rajta is van angolul, és ez neki nem lehetett volna gond. Véletlenül a kosárba került, ráadásul 2 dobozzal is. M. nem szereti az erőset, én pedig  a ketchupot nem, de ezúttal besegítek neki. Hadd fogyjon! Én  ugyanis szeretem a csípőset, és ha van mód rá "erőspistázom" is.

8. Ez bizony eső. Csak egy órán át tartott, és csak a levelek lettek vizesek tőle. Azok legalább szépek voltak és az is, ahogy néhány csepp legurult, majd végül  lecsöppent róluk.

9. Mikor odafelé mentünk, a szélturbinákra nézve azt mondtam: "Lesz áram!" Ennek  a képnek a készítésekor sem mondtam mást.

10. Csak egy felhőpaca a sok közül.

11. Aratnak!  M. azt mondta, hogy gyorsan fényképezzem le, és még éppen sikerült. John Deere kombájn, és M. számára ez egy nagyon tiszteletreméltó gép. Áhítattal szokta emlegetni.

12. Átgurulunk a határon.

13. Már Magyarországon köszöntenek minket a táblán.