2015. július 30., csütörtök

Hálanapló


58. Kaptam egy csokor levendulát.
69. Csipke a konyhaszekrényem  polcain
60. Minden körforgalomban virágözön.
61. Jégrém csokijában a dió
62. A távollévő M. szép szavai Skype-on
63. Finom illatú szappan
64. Vidám a pedikűrös.
65. Egy nagyáruház pénztárosa a kötelező "Viszontlátásra" köszönés után a legszebb férfiúi mosolyával rám néz, és halkan csak nekem még azt is mondja, hogy "Kezét csókolom!" Elolvadtam!
66. Hallok is már nem csak látok!
67. A kinti szárítás szénaillata
68. Meggyes csokoládé az új hajszínem.
69. Esőcseppek össze-vissza kopogása
70. Könyvek oszlopa, mert már olvasok is.
71. A fehér szín szépsége a száradó blúzokon.


2015. július 28., kedd

Pillanatok


Írhatunk "Hálanaplót" füzetbe, blogba, de ott vannak leíratlanul az emlékezetünkben is. Mert a fontosak, és a nem is igazán fontosnak mondhatók ott maradnak, hogy később tudatosan vagy véletlenül bevillanjanak. 
Készülnek képek is, pláne, ha az új gépet használni kell, mert a gyakorlás a legjobb tanító.
Véssem jól az eszembe azt is, hogy meglássam a életet átszövő szépet, és a nem is igazán bujkáló, de gyakran tanító rosszat is valahogy úgy, ahogy a titokzatos oktató írja Sofie-nak:
"Az a célom, hogy éberen éld az életed." *

*Részlet: Jostein Gaardner: Sofie világa c. könyvéből ( Katt!)

2015. július 26., vasárnap

Könyv

Veszprémben bementem egy Alexandrába könyveket nézegetni. Másodlagos szempont (első?), hogy a Plázában van, ami légkondis. Most már nem érdekelne igazán ez a tény, mert lehűlt a levegő, és jólesően fúj kinn a szél, várhatóan újabb esőfelhőket terelgetve. Hurrá!
Szóval, ott várt rám egy könyv, vagy éppen azért fedeztem fel, mert engem érdekel, és ez az érdeklődés be is vonzotta a látóterembe, vagyis kiszúrtam szinte azonnal egy polcon. 
Sue Atkinson: Kiút a depresszióból, és az "Első lépések" c. sorozatban jelent meg.
Idézetet nem hozok, mert nem mindig szerencsés, az egész könyv összességében jó. A szerző, aki mellesleg terapeuta, és maga is benne volt ebben a betegségben.
Ajánlom azoknak, akik érintettek, vagy megelőzésre használnák, vagy a környezetükben van valaki, aki ezzel gyötrődik, mert arról is ír, hogyan segíthetnek. 
Egy szuszra is el lehet olvasni, hogy aztán újra nekiálljak immár jegyzetelve. 
Vagy mégsem, mert úgyis sokkal többet aláhúznék, mint nem.



2015. július 24., péntek

Mire?

Friederike Mayröcker: Mire is van szükséged

Heinz Lunzernek

mire is van szükséged? egy fára egy házra ezeken
mérd mily nagy mily kicsi emberként az élet
milyen nagy milyen kicsiny mikor felnézel a koronába
mikor zölden pompázó szépségében elveszel mily
nagy mily kicsi amikor meggondolod
mily rövid az élet összevetve a fák életével
egy fa kell neked egy ház
nem egyedül neked csak egy szeglete
tető a fejed fölé ülni gondolkodni aludni álmodni
írni hallgatni nézni a barátodat
a csillagzatot a füvet a virágot az eget

Nádas Péter fordítása   


2015. július 22., szerda

Újra


Visszaállt a rend azzal is, hogy ma elmentem Veszprémbe egy elég hosszú kihagyás után.
Busszal mentem, mert M. másfelé sátorozik szó szerint. :-)
Minden rendben volt, egy dolgot leszámítva, de azt is mondhatnám, hogy ennek is most van itt az ideje. Mert mindennek megvan! Visszafelé délután úgy fél 6 körül láttam egy árnyékban lévő utcai hőmérőt, amely 39 fokot mutatott. Korábban sem volt alatta, pláne a napsütésben. Olyan igazi katlan mellett állok érzés volt mindenhol.
Kerestem a légkondicionált helyeket, még "plázacica" is voltam elég sokáig. Ittam, kiizzadtam, ittam, kiizzadtam, és nem is tudom, hogy egyenes vonallal vagy hullámossal tudnám lerajzolni mindezt, de a folyamatosság benne volt. Hiszen úgyis tudjátok milyen napokat élünk, együtt éljük át ezt a hőséget az országban.
Jó ötlet, hogy diákok egyszer használatos poharakban vizet osztottak. Megszoktuk már, hogy hőségriadókor osztják a vizet, és milyen jól tud esni! Mindenhol elfogadtam vagy kértem. Helyesek voltak a gyerekek, igazi szép feladatnak tekintették azok, akikkel találkoztam. Azonnal kérdezték, hogy tölthetnek-e újra a poharamba. Most kivételesen nem palackokban vagy zacskókban adták. A lényeg, hogy adták.
Ami nagyon megragadta még a figyelmem, a piros postaláda, amelyekből egyre kevesebbet látunk. Ezen az is rajta volt, hogy mikor ürítik, tehát valóban szolgál még minket.



2015. július 20., hétfő

Hálanapló

                           


43. Málna, szilva, sárgabarack a piacról.
44. Kacsák pancsolása a közeli tóban.
45. Az első idei görögdinnye íze desszertként egy kínai étteremben. 
46. Ági (volt betegtárs) is kint van már a kórházból.
47. Pecázók türelme és nyugalma.
48. Mostanában egyre gyakrabban az én türelmem és nyugalmam.
49. Blogtársak írásai, kommentjei.
50. Élvezem az aktivitást és a pozitív érzelmeket, melyeket hónapokig nélkülöztem.
51. Könyvesboltba megyek.
52. Új könyv a birtokomban: Paul Ch. Donders: Kreatív élettervezés. (Katalin ajánlása.)
53. A béke csendje újra belém költözött.
54. Sétálok a forró város utcáin.
55. Fűzfák lelógó hajkoronájának árnyéka.
56. Egyszerű, nyári virágok szépsége mindenhol és mindenkor.
57. "Látok!"

2015. július 19., vasárnap

Szombaton


Ahogy Mártánk is írta legutóbbi írásában, sok fér egy napba. 
Az előző napi hőség után, reggelre villámlásra, dörgésre és természetesen esőre ébredtünk. Ablakok még szélesebbre tárva, megbecsülve a 19 fokot a 37 után.
Van új fényképezőgépem. Tegnap vettük meg. Automata, közepes árú, tudású, hasonló mint a régi, ami megöregedve, hibával pihenni tért. Nem akartam bonyolultat és drágábbat, ez az új tetszik ebben a kategóriában: Sony WX 220
Kínai étteremben volt az ebéd, ami eddig idegen volt, szerethető lett.
Az Aldiban finom sajtokat vettem, zöldségeket, gyümölcsöket. Itt a nyár, itt a bőség. Kórházba jutásig a munkahelyemen ebédeltem, aztán a kórház látott el, most jómagam főzök, lehetőleg minél egyszerűbb, kalóriaszegény ételeket.
Délután kávézás, majd az új gép tanulása, és némi használata is.
Este Agatha Christie története filmen! Csipkék, kandalló, szép csészék stb. Ja, hogy gyilkosság is? Én mégis a környezetet figyelem ösztönösen leginkább. :-)
Este telefonon beszélgetés egy új kórházbeli ismerőssel. Az "új" nem felszínességet jelent, ezen az osztályon a sok hetes egy szobában töltött idő elég, hogy mélyre ássunk egymás életében és érzéseiben.


  *



* Az új géppel kattintgattam ma délelőtt a közelben.


2015. július 17., péntek

Tanulni


"Ameddig meggyőződésünk, hogy valami vagy valaki másra van szükségünk ahhoz, hogy teljesek legyünk, nem kerülhetünk meghitt viszonyba senkivel. Erre csak akkor kerülhet sor, ha teljességünk tudatában lépünk kapcsolatba másokkal, azzal a szándékkal, hogy megmutassuk, kik vagyunk. Ez nem történhet meg, ha egy kapcsolat elsődleges célja, vélt szükségleteink kielégítése, az általunk érzett hiány pótlása.
Hasonlóképpen nem élhetjük meg saját érzéseinket, nem tárhatjuk fel lelkünk mélységét, ha kényszeresen keressük a boldogságot tárgyakban, anyagokban vagy emberekben. Ha vissza akarunk emlékezni kik is vagyunk, tudatos elhatározással befelé kell fordulnunk. Ameddig nincs bátorságunk megtenni ezt a lépést, csak tovább ámítjuk magunkat délibábot kergetve, s csak homokot találva."
Lee Jampolsky




Olyan sokat tanultam az elmúlt hónapokban, mélyen magamba nézve (valamint nézetve azon a bizonyos osztályon), és felismeréseimet már alkalmazom. 
Mekkora lecke volt ott bent lenni, és gondolatokat adva, kapva kihozni őket magammal a világba. Mert minden valami miatt történik, ennek így kellett lennie, ott kellett lennem, és gazdagodva kijönni.
Még egy fontos: " Nem változtathatok meg másokat, viszont szemlélhetem őket másként."
Lee Jampolsky*


*Gyógyítsd meg az elméd c. könyvéből vannak az idézetek.

2015. július 14., kedd

Jól

vagyok, és annyi intéznivaló gyűlt össze a tétlenségre ítélt időszakom miatt, hogy alig győzöm behozni őket. Tegnap például a lejárt személyi igazolványom intézése vett el órákat. Egy a sok közül, de olyan jó, hogy már nem okoz legyőzhetetlen akadályt a szükséges aktivitás.
Úgy élvezem, mintha újjászülettem volna. Mennyire tudott hiányozni a régi énem! Mindenben így érzek, a különböző érzések visszatérése is jó.
A kórházban a mellettem fekvő betegtársam ezt a könyvet olvasgatta: Lee Jampolsky: Gyógyítsd meg az elméd - Útmutató a belső békéhez. Beszélgettünk is róla.
Saját példányban is megvan, ezt böngészgetem most ceruzával a kezemben. Jó több száz oldalon át olvasni, amit tulajdonképpen (bizonyára) mindig is tudtam, éreztem, de így lapról lapra megfogalmazva sokszoros "ahá" élményben van részem. 
Eszembe jutott azért egy mondat, amit olvastam az elméletről és a vele összefüggő életbeli gyakorlatról. 
Olyasmi a lényege, hogy ha szomjasak vagyunk, akkor nem a szomjúságról kell olvasnunk, hanem innunk. 
Ettől a magvas gondolattól függetlenül én olvasok is. Aztán jöhet az élet és az ő feladatai gyakorlatként. Jól vagy rosszul, de ez utóbbi miatt sem kell lelkifurdalást érezni.
Próbálkozunk.



2015. július 11., szombat

Hálanapló

35.  Bár nem csak a külvilágban keresendő az öröm, mégis vettem egy nekem tetsző, szép blúzt magamnak. 
36.  Friss levegő áramlik be éjszaka az előzők napok forró levegője után.
37.  A lélek visszatérő nyugalma.
38.  Ma vettem egy sárga szirmú cserepes virágot.  Senki ne kérdezze mi a neve!
39.  A kórházban is látogató kolléganőm felhívott, hogy mennyire örül, hogy otthon vagyok.
40.  Képes vagyok újra a blogomba írni.
41. Egy volt betegtársam Kinder pingvinje "eltűnt' (hmmm!) egyszer a folyosóvégi hűtőből. Tegnap vittem neki. Köszönet-mosoly az arcán.
42. Újra tudok hosszan olvasni. 



2015. július 9., csütörtök

Igaz a hír

"Öröm nélkül egy ember sem élhet."
Aquinói Tamás

Még múlt héten M-nak megírtam Skype-on, hogy jobban vagyok, sőt, jól vagyok. Ő elújságolta a srácoknak, akik azt mondták neki, hogy azért ezt a hírt feltétlenül ellenőrizze. Korábban, március vége óta ugyanis nem láthatták rajtam az örömöt, a pillanatokból összetevődő boldogságot, ami mint olvastam valahol nem más, mint a lélek békéje és nyugalma. 
A békés öröm olajoskorsói  azonban szinte tele vannak, az első 10 percben látta, érezte, hogy igazat mondtam, és mikor másnap átöleltem egy platánfát séta közben, hogy erőt nyerjek belőle, akkor is azt mondta, hogy tényleg olyan vagyok, mint régen.




2015. július 8., szerda

Itthon


Végleg hazajöttem. 
Pénteken már csak a zárójelentésért megyek be.
Köszönet azoknak, akik bármilyen módon segítettek. 
Köszönet önmagamnak, aki bár örömtelenül, de végig kitartott az olykor halvány remény mellett is.

"Az Istennek pedig legyen hála az Ő kimondhatatlan ajándékáért!"
(2Kor 9,15)  

2015. július 6., hétfő

Mától

próbálgatnak. Ez azt jelenti, hogy délelőtt ( vizittel megspékelve) azon a bizonyos osztályon vagyok, délután és éjjel pedig itthon lehetek. Tapasztalataimról aztán a másnapi viziten beszámolok. Készítenek fel a végleges hazajövetelre.



Mennyi mindent megtanultam a gödör alján. A sors (vagy nevezzük bárminek és Bárkinek) tudja mennyit bírunk, hol és milyen állapotban, hogy egy újabb lépcsőfokot tegyünk meg a fejlődés messzire vezető lépcsőin. Itt van bennem többek között mindaz, amit már tudtam, csak nem szívódott fel annyira, hogy sajátom legyen.

- Körülményeink csak annyira akadályoznak, amennyi jelentőséget tulajdonítunk nekik.
- Boldogságunk, hangulatunk akadályait sokszor mi magunk gyártjuk.

Tegnap szénsavmentes ásványvízzel egy hirtelen ötlettől vezényelve az egészségre koccintottunk, és minden órában eszembe jutott, hogy milyen jó megszabadulni valamitől, ami zárt ajtók mögött tart testben és lélekben. 



32. Pár mondatos folyosói beszélgetés után egy doktornő spontán magához ölel, és én viszonzom.
33. Csipke a blúzom alján.
34. Újabb és újabb leírt, nekem szánt szavak.

2015. július 3., péntek

Régi, új világ

Juthat az ember mélyre, olyan mélyre, hogy nagyot koppan, és marad is ott. 
Egy darabig a lakás, aztán a kórház egyik osztálya lesz heteken át az  "otthona". Tanítják élni, az egészséges önzést elsajátítani, és dolgozik benne a kémia is, keresik a megfelelő gyógyszereket, melyek befurakodnak az agyba, de sokáig ( hetekig, hónapokig) nem hatnak. Nem megfelelő egyik sem, hogy megnyissa számomra a jó hangulat zárt kapuját, hogy a parázsló szorongást lehűtse és elsimítsa.
Azt hittem egyszerűbb lesz, bár mondták, hogy "ebből" kimászni türelemjáték. 
Az osztályon egy hét olyan, mint máshol egy nap, saját gondolataim sokszor a társaim, valamint a többiek is, akik hasonló vagy még rosszabb lélekbetegségekkel küzdenek. 
Látok sok mindent, amiről eddig nem volt fogalmam sem. Igen, lehet még mélyebbre kerülni, van rosszabb is az enyémnél...
Valami mindig valami miatt történik, és tanulunk sokat belőle. 
Az ott szerzett tudás megvan, hozzáértő emberek adják beszélgetésekkel, csoportban vagy kettesben, melyeket önmagam dolgozok fel, akkor még sokszor pergő könnyekkel. (A tiszta ágyneműket tároló szobában bújok el, és viszek bőven papírzsebkendőt.)
Jó ideig lehetetlen a tudást használni, mert teljes az inaktivitás, és az örömtelenség is jeges feltörhetetlenségével telepszik rám. 



Aztán egyszer jön valami csoda, az imák is meghallgatásra találnak, a kémia is megfelelő gyógyszer képében ( végre!) elsimítja a szorongást, tudok újra örülni is. 
Én is akartam, orvosok, mások is segítettek, a fehér és színes bogyók is. 
Mondhatom, hogy most már minden jobb, hogy mászom ki a gödörből, a fejem már teljesen kint van, sőt, már a lábaim is, látom a világot, feltörnek belőlem a szavak, mosolyra is húzódik már a szám, látom az ittlévő nyarat, és a hála szól belőlem: Rosszért és jóért is. 
Mert mindennek van másik oldala is.
Még utómunkálatokra visszamegyek és maradok is, amúgy hétvégeken mindig itthon voltam. Az ottani szobámban én vagyok most a legerősebb, tulajdonképpen készen vagyok. Kiszolgálok, és néha megsimogatok másokat, akik befelé néző üvegszemmel, még csendes örömtelenséggel néznek rám.
Köszönöm, hogy az előző bejegyzésemhez írtatok, és jók voltatok hozzám.



30. A málna illata és íze.
31. Dús lombú, csupa zöldben élő fák

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu