Nem írhatom azt, hogy biztos voltam abban, hogy fel akarom-e tenni a blogomba a Magyarország című dalt.
Sok helyen megtalálható már, sokan ismerik és hallgatják. Nem hiányznék még én is, hogy egy legyek a sok közül, aki eseteg már csak "koptatja", és inkább bármilyen más ellenállást váltson ki, mint a dal szívesen történő újra meghallgatását.
Így érzek a sokszor látott mosópor rekámokkal kapcsolatban is, de nem is olyan régen egy várható támadást és bizonyos háborútól való félelmet kelteni akaró mondatok egyre hangosabb ismétlései sem hatottak rám. Nem féltem, nem hittem el, és végül bekövetkezett az is, hogy csak nevettem rajtuk. Ez nem egy akarattal történő folyamat volt, hanem megtörtént bennem sok-sok összetevővel a kezdettől a végig.
Ha valamit először felfedezek, az emlékezetes marad mindig, és számomra az Oláh Ibolya által énekelt "Lánchidas" volt ez az első alkalom.
Majd jött a tavalyi, melyet szintén ő énekelt, de már Geszti Péterrel.
Van egy olyan változat is, amely kifejezetten április 12-re készült.
Az én tetszési sorrendem is így néz ki. Eddig el is jutottam, de a döntésem még mindig nem született meg arról, hogy itt legyen-e a dal a blogomban.
Mivel haboztam, ezzel inkább affelé húztam, hogy nem.
Egyszer megtaláltam a fent látható videót, és már nem gondolkoztam tovább, mert miután meghallgattam, és láttam a gyerekeket, már tudtam, hogyan lesz tovább.
A legjobb az volt, hogy nem is kellett igazán döntenem, hanem szinte az ölembe hullott a megoldás.
Magyarország
Van egy ország,
ahol álmomban jártam:
Magyarország,
ahol az arcodban láttam
a magam arcát.
Az ölelésben bőség,
az igaz ügyben hűség
voltál.
Én ezt az arcot már őrzöm,
Magyarország!
Hiszek az álmomban egy életen át...
Magyarország!
Te vagy a szívembe írva.
Magyarország!
Te vagy a lelkemre bízva.
Magyarország,
hát te vezess most engem,
és amit meg kell tennem
segítsd!
Legyél a holnapban rejlõ
bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád...
Van egy ország,
ahol álmomban jártam:
Magyarország,
ahol az arcodban láttam
a magam arcát.
Gyere és egyszer végre,
amikor új nap ébred,
te várj!
Gyere és bújj hozzám újra
Magyarország!
Én ezer év óta várlak már...
Gyere és egyszer végre,
amikor új nap ébred,
te várj!
Gyere és bújj hozzám újra
Magyarország!
Én ezer év óta várlak már...
Magyarország!
Idegen földön ha járok,
Magyarország,
velem az út is megfordul
haza hozzád.
Velem az ősök kérnek,
engedd, hogy benned éljek
tovább,
ahogyan ők élnek bennem,
Magyarország!
Milliók áldása szálljon rád!
Velem az ősök kérnek,
engedd, hogy benned éljek
tovább,
ahogyan ők élnek bennem,
Magyarország!
Milliók áldása szálljon rád!
Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád!
Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Milliók áldása szálljon rád!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése