2013. április 30., kedd

Ballagás


Nem tudom hány ballagást ültem, álltam, ballagtam végig.Nekem sokadik és már nem akarom azt érezni, amit a mostaniak érezhetnek. Mindig a saját jelenem akarom érezni, és az is eredmény, ha néhány percre sikerül. Most nem is jutott eszembe, hogy az enyém milyen volt. Már nem hasonlítgatom össze  a mostaniakkal, mert régen volt. Minél régebben annál kevésbé összehasonlítási alap, és ezt nem negatívumként élem meg, hanem tényként.
Egyébként történhet akármi a természetben, az orgona ballagásra mindenképpen kinyílik. Még akkor is, ha kissé előre hozott kollégiumi ballagásról van szó, ami pár nappal korábban volt, mint az iskolai.
Anyák napjára is a remények szerint megmarad. Mert az illata ehhez a két eseményhez kapcsolódik. 
Ez örök és állandó bennem, ahogy láttam a kollégákban is, mindenki beletemette az arcát a csokrokba, ha csak pár másodpercig is.


                

U.i.: Ez a dal is szólt tegnap.

2013. április 29., hétfő

Tegnap és ma

Tegnap: Május 1. közeledik, az emberek kezében orgona és fagyi volt andalgó vasárnap délutáni sétájuk közben.
Nagy malom csatánk volt a tanítvánnyal míg ügyeletben voltam, és nem kellettem éppen másra."Terápiás" célra, figyelemelterelő és lazító tevékenységre kellett neki a játék. Várt már, szó nélkül elém pakolta  a táblát és a korongokat. Tudtam mi a dolgom, nekem is jól esett, de 19 éves fiú létére ő is nagyon igényelte. A stressz nyomása és oldásának igénye helyzettől, érzékenységtől... függ, korhoz, nemhez nincs köze. Közben beszélgettünk.
Ma: nem volt nagy kedvem korán felkelni, de le kellett zárnom a nem túl szerencsés kimenetelű balfi kezeléssorozatot. Elindultam a kezelőorvosomhoz,  a buszra várás és a kórházba menetel előtt voltak perceim, amit a természethez és Istenhez való közel kerülésre használtam fel. Tulajdonképpen mi másra?
Anyu járókerettel tesz már pár lépést szobán belül. Nagyon gyenge még. 
M. május elsején el tud jönni hozzám, ma előballagás lesz a kollégiumban, lenyírták a lakótelepen a füvet míg távol voltam, és terjeng friss a fűillat. 
A buszmegállóban megkérdezte egy idős ember, hogy leülhet-e mellém, és mesélt magáról és a bajairól. Buszon egy másik ugyanezt tette mellettem ülve. 
Sok a mondanivaló, de kevés, aki meghallgatja. Mi mást szűrhetnék le ebből?


2013. április 28., vasárnap

Lengedező szélben

Blogos társaimnak üzenem, hogy köszönöm a  törődést, a figyelmet. Azt hittem nem tudok majd a helyzetemről írni, de hogy is lehetne ilyen felemásan blogot vezetni, hogy bizonyos fontos, napjainkat mélyen érintő dologról nem írunk. Nem könnyű, de egyszer csak megoldódik ott bent legbelül erőlködés nélkül. Sok függ a fogadó "közönségtől"= tőletek.:-)
A részletek is kibugyogtam kommentekben belőlem. Köszönöm, hogy nem feszegettetek semmit, ez nyitotta meg éppen az ajtókat nálam. Sokat segítetek nekem szavaitokkal és a jelenlétetekkel.
Kizöldült minden, a szemközti fák levelei egyre nagyobbak, épül a "zöld fal" a lakásom előtt, és közben lengedezve száradnak kint a ruhák. 
Eszembe jutott, hogy azt olvastam valahol, hogy nagyon nőies dolog a vizes ruhákat száradásra kiteregetni. Ilyen gondolatok maradnak meg bennem sokszor olvasva vagy hallva valahol őket. A fontosabbak könnyebben beleesnek a felejtés kútjába, de tulajdonképpen mi is a fontos? 
Amelie is eszembe jutott, amikor kora délután hazaérve a dobostortás jégkrémem tetejéről a grillázst élvezettel ropogtattam.
Ilyen gondolatokkal pihenteti magát az agyam csak úgy önkéntelenül is. 
Nem igazán fontosakkal, és mégis azokkal.

2013. április 27., szombat

A lassulás vágya....


Hajtós nap, előtte kevés alvás és nappal szinte kánikula volt. Hazaértem munkából, majd Columbo és Poirot vár rám, és este 9-kor lefeküdtem, ami nálam nagy szó.
Anyu 2x is telefonált már( eddig nem tudott), én pedig nem mertem zavarni,mert sokat alszik, a csengetés zavarja őt is, a szobatársakat is. 
Zuhanyozni szeretne, hajat mosni, és az itthoni szobájában a saját heverőjén feküdni, de fel sem tud kelni, nem hogy ezeket megtenni.
Hányszor mondtuk már itt is, hogy kevés kell a boldogsághoz! Tudok zuhanyozni, hajat mosni, a saját szobám heverőjén aludtam. Nem igazán becsültem meg este ezt a jó dolgom, de tudatosítani kell. A hétköznapi apróságok is lehetnek kiváltságok, és mégsem törődünk vele. Én sem mindig, csak az erre való  törekvésem erősödik!
Minden gyors, pedig én most lelassulni szeretnék. 
Beszéltem valakivel miközben egy hófehér fához értünk, hogy most kellene gyorsan lefotózni, mert másnapra már megfogyatkoznak a szirmok, és inkább zöld lesz, mint fehér. És valóban így lett!
Minden olyan gyors, és én lassulni szeretnék.( Tudom, hogy egyszer már leírtam!)



A képen a soproni kórház egyik épülete. Az az épület, ahova most sűrűn járok, mert itt a sebészet. Egy hónapja még hóban voltunk itt. Zajlanak az események minden téren...
Ma reggel hó helyett virágszirmokat söprögettem az erkélyemen. Arra gondoltam, hogy ezt mennyire "szirupos" leírni, de ha egyszer ez van.:-) 
Erről tudok írni.

2013. április 25., csütörtök

Rendeződéseim....


Ha illatokként maradnának meg bennem ezek a napok, akkor a fertőtlenítő és a jellegzetes kórházi fémillat keveredne bennem a kinti fülledt nyárillattal.
Színek? Kék, fehér és zöld.
A háromszög is kirajzolódott már számomra: lakás-kórház-munkahely, valamint a három pontot összekötő buszvonal nem túl kusza szövevénye. A buszon való bambulós üldögélés most is a béke szigete számomra.
A fogyó napi tevékenységek kicsit helyrebillentik a fáradt ébredésem utáni állapotom már délelőtt, egyébként nyugalom van bennem, mint mindig, ha valamennyire rendezem a dolgaim, vagy rendeződnek az Isteni gondviselés jóvoltából. Valahogy úgy, ahogy  a feszültség is enyhül bennem a várakozás és a bizonytalanság csökkenésével.
Amúgy meg le a kalappal az orvosok, nővérek és az orvostudomány előtt! Amilyen állapotban kedd este Anyu volt, és ahogy ma -kevesebb, mint két nap után- láttam őt... Ég és föld  a különbség!
M. holnap hazajön Franciaországból, de eljönni nem tud, mert megfázott, és jobb, ha nem ragasztja át rám. Inkább otthon kúrálja magát, úgy döntött. Én vasárnap is dolgozom hétvégén, kórházba is megyek látogatni, de pár szabad órát mindenképpen összehozok magamnak is.
Munkahely? Itt a nyár, itt a jégkrém, és egy tanítvány malmozást igényelt tőlünk szabad perceinkben a mi teljes egyetértésünkkel.
Kemény csatákon vagyunk túl.


2013. április 21., vasárnap

Látszólag

eseménytelen hétvége, testen és lelken belül zajlik minden. Éjjel kettőig valami görcsös hexensussz-féle gyötört 6 órán át immár sokadik alkalommal, és most is alig találtam fekve is az enyhülést nyújtó pózt. Könnyek között aludtam bele az éjszakába. Reggelre elmúlt.
Az erkélyen üldögéléshez, az ott történő reggeli kávézáshoz napsütés is párosult, feltettem a napszemüvegem, és úgy néztem az utcát.
Skype is  dolgozott, jó az internet a kapcsolatok fenntartására. Lassan több az internetes ismerős és barát, mint az "igazi". Az utolsó szó nem jó erre, de úgyis tudja mindenki mire gondolok.
Konyhámban kívánságra fokhagymás oldalas és krumplipüré készült, desszertnek őszibarack befőtt, italnak szénsavmentes ásványvíz. Nincsenek nagy igények Anyu részéről. 
Vasárnapi ételek illata volt jelen a lakásban, ami lassan kiszáll a nyitott ablakon át. Éreztem és a fémek zörgéséből hallottam, hogy máshol is készült az ebéd.
Ez a lakótelepi közösséget is összetartó erő( érzek, látok sokakat, de nem zavarjuk egymást), közös a sors elérhető fizikai közelségben, de mégis lelkileg egymástól távol.
Hatalmasra nőttek a fák, mióta ideköltöztünk, nyári lombjuk hamarosan  falként takarja el majd a szemközti épületeket, melyet soha nem bánok. Így jön létre egy zárt világ a magas házak között.



2013. április 20., szombat

Szombat reggel mélyen szántó gondolatok nélkül

Sokáig ( fél 9) aludtam, mert késő éjjel aludtam el. A redőny az eddigi legnagyobb ötlet volt, csak kár, hogy ilyen későn, tavaly szereltettem fel. A reluxa vagy a sötétítő függöny nekem kevés reggel.
Most, hogy alakul az erkélyem, kiültem élvezni a helyzetet.Tavaly járólapozás, a fémrészek festése, a dróthálós üveg kicserélése,  idén a székek mellé asztal. Majd teszek terítőt is, de még nincs olyan csipeszféle, hogy rögzítsem, ha fúj a szél. Még kerül virág a sarokba, helye már megvan. Kolléganőm ajándéka lesz.
Eddig is kiültem éveken át, de pár részlet tökéletesítése után most úgy érzem van egy új szobám most olvasni, teázni, kávézni, beszélgetni, bambulni a szemközti fákat a madarakkal.
Nyúzott fáradtságom valamelyest kisimult pár percre. Hamarosan nekiállok főzni, Anyu jön ebédelni ma és holnap is, mielőtt hétfőn fél 8-ra megjelenünk a kórházban  a keddi műtétre.
M. a francia ( Marseille) ég alatt bandukol jelenleg, de megfázott, és tegnap úgy férfiasan( ahogy "ők" szoktak betegségükben) panaszkodott a Skype-on. Megbeszéltük a citromos teát, a viszonylag korai lefekvést, és némi C vitamin bevitelét, hogy megfelelő állapotban tudja nézni ott azt a sok szépséget.



2013. április 19., péntek

Otthon

Az otthon a menedék, akármilyen lakótelepi, nem sok négyzetméteres is. Nem ettől függ, egyre inkább látom, érzem, és aki azt mondja, hogy ő ott ( megnevezi a lakótelepet, ahol én lakom) nem lakna, mert neki igényei is vannak, az nem tud a világról még sokat, legalábbis nem eleget. Először bevallom sértett - működött az egom, hajjaj!- , mert sokszor a lakóhely pénz kérdése is, de most már nem gondolkozom azon a bizonyos mondaton.
Vágyaink, igényeink lehetnek, de az otthon lényegét másképp látom.
A lényegnek valahol máshol van az otthona.

2013. április 18., csütörtök

Elmentem a piacra...

...medvehagymát venni.
Nem bírtam ellenállni pár virágos ágnak sem, letörtem egyet-egyet, így vannak a szobámban. Aranyeső is van, és néztem a falon a besütő nap árnyékait. Benti programnak jó korai kelés és munkahely után egy kávéscsészével a kezemben hazajövetel után! 
Rendbe tettem az erkélyem, felhozom a  tárolóból a székeket, kb. egy hónapja vettem egy új asztalt is. Szeretek kint lenni kert híján néha az erkélyen délelőtt napsütésben, délután árnyékban.
M. Marseilles-ben és Aix-en-Provence-ban van, ugyanaz a nap süt rá most, csak valahogy másképp.
Amúgy fáradt vagyok. Nem tudom, csak én kínlódom ennyire, mikor örül kellene a tavasznak, de csak szédelgek a napsütésben olykor túlöltözve( 24 fok árnyékban), de a reggeli induláskor még hideg van.
Anyu is annyit talpal- olykor kísérem én is- a műtét előkészítése miatt: labor, belgyógyászat, altatóorvos, onkológus, sebész, CT.... Többször is kell menni mindegyikhez, és látom rajta, hogy fáradt. 
Lelket megviselő azonban az, amikor megmutatja mi hol van nála, ha kellene ( tudom, mire gondol), és átad bizonyos iratokat is nekem. 



 

2013. április 16., kedd

Hétvégi illatok

Szeretett tanítványom elmesélte, hogy mindig tudja ki volt közülünk éppen előtte ott, ahova ő belép. Azt mondja kifinomult a szaglása, és mindenkinek egyedi illata van.
Nekem elégedettségemre a citromfű jutott, de más fűszernövények és az otthon kemenceillata is kiosztásra került.
Kerestem, kutattam, illetve hagytam hogy eljussanak az orromig az illatok szombaton a Nyugat-Magyarországi Egyetem ( Sopron) botanikus kertjében*, ahol végül nekem tetsző földillat és nagyon enyhe medvehagyma illat terjengett. Mivel ilyen helyen tilos bármihez is hozzányúlni, mindent békén hagytam, pedig a másnapi reggelihez nagyon kínálta magát a nagy területeket beborító növény.
Hogy az otthon  illata milyen volt? Nos, a vasárnapi ebéd illata, melyet én készítettem, és Anyu jött hozzám, hogy egy figyelemelterelő délutánnal összekötve elfogyasszuk, repetázzunk is, miközben kint javában tavasz volt.



* Akár soproni programajánlat is lehet. A botanikus kert ingyen látogatható bárki számára az egyetem területén.

2013. április 14., vasárnap

Dombra fel, dombról le...


"A természet nem úgy jelenik meg előttünk, mint vak erők káosza, nem úgy, mint energiának és anyagi részecskéknek a kusza keveréke; éppen ellenkezőleg, nyilvánvaló rend van benne. "

Johannes Reinke


Most, hogy végignéztem a szombati képek egy részét, szerintem a "rálátás és átlátás" örökös kívánalma sejlik át rajtuk, mely alapból bennem van.
A fák girbegurba ágai csak látszólagos káoszt mutatnak, én abban is a rendet látom.
Utunkon sok " bölcs" fát láttunk, legalábbis annak látszottak a koruk miatt, az idő múlása ugyanis nemcsak a leépülést jelenti. Mindegyik nekünk tetszőnél megálltunk, addig is pihentem legalább:-), mert rájöttem, hogy nem vagyok edzésben, és emlegettük sűrűn a tavaszi fáradtságot is. Első ilyen élmény idén!
Aztán megérkeztünk a célhoz, először egy alacsony kilátóhoz, utána a magasabbhoz, mert fő a fokozatosság. 
Hála a tegnapi esőnek és az éppen elvonuló frontnak, a levegő kristálytiszta, messzire látni engedő volt, a színek ragyogtak, a fekete-fehér téli látványból lassan kikeveredünk.
Minden halad a maga útján.



U.i.: 
A képek a soproni Bécsi-dombon és dombról készültek. Ha valakit érdekelne egy soproni látogatásakor programként, annak leírom, hogy a határhoz vezető 84-es út jobb oldalán található, és mi az Arcus étterem( pihenőhely) mögötti útról mentünk fel a Hubertusz kilátóhoz.

2013. április 12., péntek

Napi apróságok

Annyit tudok a külsőm érdekében tenni, hogy tegnap délelőtt eljutottam végre a fodrászhoz, aki azonnal jelezte, hogy mennyire megnőtt a hajam. 
Délután a munkahelyemen aki tehette viszont megjegyezte, hogy de rövid lett a hajam! Ezzel ki is merült a kritika és a dicséret, ami szerintem inkább csak ténymegállapítás volt.Azt senki nem mondta, hogy nyúzott vagyok. Olyan tapintatosak!
A tavasz annyira volt jelen számomra, hogy egy kolléganőm letépett pár ibolyát a munkahely kertjében, és beletette az asztalomon lévő vízbe, így volt pár szál virágom. 
Kint most erősen beborult, eső lesz. Langyos, végre illatos, tavaszi eső készül, és végre péntek délután van egy zsúfolt délelőtt és hét után. 
Annyi minden van a fejemben, de ha írni akarok, végül csak ennyit sikerült kiadnom magamból: virág, tavasz, eső, munkahely, némi önkritika, már ami a nyúzott külsőmet illeti.
Anyu naptárában az üres helyek megtelnek arról, hogy a műtét előtt még mi a teendő, vagyis ki, hol, mit, mikor... Eddig látunk el egyelőre!
Aztán majd egyik lépés adja a másikat, ahogy az egyik orvos fogalmazott.



2013. április 11., csütörtök

A Költészet napja


Fodor Ákos: Monológ

Mondj kevesebbet, mint amennyit érzel.
A biztosnál is mondj kevesebbet - még, ha
kopárrá lesz is a látszat így;
hogy a keserű csalódásban oly gazdag világ
édes-csalódás-állománya (olykor és esetleg)
gyarapodhassék.
                       Ezt csakis a Kevesebb által érheted el.
Sokból túl sok van. Az embléma
rég eltakarja a tárgyat, az ár az árut,
a nyelv a beszédet.
                       És talán
örökre fogadd meg, hogy Valamirevaló Ügyben
sosem ejtesz ki a szádon afféle
hazárd, veszélyes, viszolyogtató szavakat, mint
"örökké", mint "soha".


2013. április 10., szerda

Napok

Listázós, kipipálós napokat élek. Örülök, ha fogynak a teendők, ha kipipálhatok az előjegyzett időpontokból, örülök, ha gördülékenyen megy valami, ha a kapott sorszám minél alacsonyabb, ha első( második, harmadik) bökésre megtalálják a vénám.
Örülök, ha nem egy időben van nekem és anyunak jelenése valahol, és jó, ha tudom teljesíteni a kéréseit. 
Az üres  bambulás a legnagyobb ajándék mostanában, mikor nem kell döntenem, időben odaérnem valahova, és a buszmegállóban újabban azt játszom, hogy megkeresem az ágak között az éppen fütyörésző madarat.
Ma reggel is ezzel telt az idő! 
Ezek a napok most éppen ilyenek: listázós, kipipálósak, és különös elégedettséggel jár a látható napi teljesítmény.



2013. április 9., kedd

Nem szeretnék...

... magyart tanulni más anyanyelvűként. Szombaton  a felszólító móddal is bíbelődtünk, és egyáltalán a magyar igeragozással, tisztáztuk az alanyi és tárgyas ragozást, a hasonulásokat, a toldalékok illeszkedését stb, stb. Ez volt a lecke, nem irigylem M-t, bár már az óráján is szorgalmasan körmölte a ragozást, de még persze, hogy nem tudja!
Aztán végül olyan mondat is összehozott, hogy: "Mit iszolsz?":-)
Én inkább egyszerű magyar mondatokkal beszélek vele, vagyis  a beszédcentrikusság az elvem. Megkérdezem tőle, hogy hangzik ugyanaz németül. Szóval, jól elvoltunk.
Talán az utolsó hideg hétvége volt, égett a mécses, vasárnap egy helyen megettem egy formás kis sárgarépa tortát, miközben jót beszélgettünk, és a bolhapiacon hasonló teáscsészéket találtam, mint amilyenekből múltkor a teaházban ittunk.
Mindenféléről írogatok itt, pedig tele vagyok mindenféle más gondolattal mostanában, és ködként ül rajtam, ha nem is írtam róla. Mert magánügy, mert ami nincs leírva, az valahogy nem is létezik? Anyuval az onkológiára járok mostanában, ami emberpróbáló feladat mindkettőnknek.
Elfáradtam lelkileg, ezért vagyok már én is többször beteg, mint kellene, mert test és lélek összefügg. Bevetek már mindenféle pozitív gondolatot, imát, pár szabad órát, hogy összekapjam magam, mert kell az erő a remélt siker érdekében. 


2013. április 6., szombat

Napi mondatok

Kellenek mondatok, melyek megmosolyogtatnak, valahogy más a nap tőlük.
M. tegnap jelezte, hogy ma tanulunk magyarul, mert kedden órája lesz, de csak ő kérdezhet tőlem, én tőle nem! Vagyis a hagyományos tanár szerep ezen részét felejtsem el, mielőtt még bármi " fondorlatot" kitalálok ellene. Igent mondtam, úgy lesz, ahogy akarja, ő a főnök!:-)
Anyu elmesélte a mai történetét a buszsofőrrel. Szállt fel éppen, egyik kezében táska, a másikkal kapaszkodott, így a személyi igazolványát már nem tudta elővenni annak bizonyítására, hogy ingyen utazhat, mert elmúlt 65 éves.
Sofőrtől elnézést kért, és hozzátette: "Majdnem 80 vagyok, hiszen elég ha rám néz...!"
A fiatal sofőr huncut mosollyal válaszolt: " Én ha önre nézek egy 25 évest látok!":-)



Márciusi összefoglaló

-A tél kitartó, havazás, hideg, madáretetés, általános tavaszvárás, de helyette belvíz, hideg és újabb hó. A Tőzikét sem láttuk újra Csáfordjánosfán, mert víz alatt volt. 
Ibolyát már láttam, a medvehagyma valahogy eddig elmaradt, pedig várom.



-Ünnepek: Márc.15-e az elakadt járművekről és a hóviharról szólt. A hónap utolsó napjára esett Húsvét első napja. Nyugodt, szép ünnep volt számunkra, igaz, nekem a sürgősségi osztály is, de sikernek könyvelem el, mert elláttak, gyógyszert is kaptam.
-Balfra járok márciustól, kezeléseket kapok a vállamra és a gerincemre. Van eredménye és hátránya is. Ez utóbbin azt értem, hogy meg lehet fázni és fertőződni is közben.
-Elkezdtem a németet csigatempóban, M. a magyart tanul, meglátjuk mire megyünk mi ketten!:-)
-Nem fogytam, nem híztam, de ezt a helyzetet sikernek sem könyvelem el. Mikor jön a jobb idő a nordic walking botok is előkerülnek, és gyakrabban megyek gyalog a munkahelyemre.
-Sienkiewicz és Krasznahorkai László élményeim voltak az olvasásban.



-Egy akciót kihasználva van két új olvasószemüvegem és dioptriás napszemüvegem.Az előbbiek különösen kellettek.
-Selejtezést abbahagytam ebben a hónapban, mert nincs időm rá. Délelőtt Balf, délután munkahely, a hétvége a hiányok pótlása, és egy kis pihenés, valamint önmagam megosztása két szerettem között továbbra is. 
-M. elment a srácokkal Szlovéniába és Horvátországba, én toronyiránt kirándulgattam leginkább vele: Nagycenk, Bük, Röjtökmuzsaj, Nikitsch és átgyalogoltunk Fertőrákosról az osztrák Mörbischbe is. Akkor éppen mintha tavasz-féle lett volna! 
Ültem melegedve egy szép kandalló mellett, és felfedeztünk Sopronban egy jó teaházat. Éppen ideje volt!



-A politikában szeretném látni: "Aki hatalom birtokában van, annak önmérsékletet is kell gyakorolni." Nem igazán jön össze.!:-(
Észak-Korea a hónap végén megijesztett, meglátjuk mi lesz.


2013. április 5., péntek

Buszra várva, buszon utazva

Életem egy részét buszmegállóban vagy buszon töltöm, helyi járatokra várok vagy utazom, ahelyett, hogy többet gyalogolnék! Mivel is lehet azt a pár percet tölteni, egyáltalán kell-e stratégiát kidolgozni? Előbb utóbb ráfanyalodik az ember, mert unalmas csak úgy várakozni, beszélgetni pedig nem szeretek sem várakozva, sem buszon ülve. Egy darabig még élvezném is a tétlenséget, de naponta többször is ismételve már nem.
Tehát, mire is használható az a kényszerű pár perc?
-Imák mondása
-Pozitív állítások ismételgetése
-Dúdolgatás
-Teendők átgondolása
-Emlékképek felidézése
-Rágódás egy friss eseményen
-Kulcs, bérlet, telefon keresése
-Bambulás, ez állítólag már félig meditáció.
-Ha sokáig nem jön a busz, akkor morgás miatta. Előfordul még bizony! Most tanulom az elfogadást, a beletörődést. Na, és akkor mi van, ha nem jön?
Április 2-án és még mindig ilyen képeket csináltam nem  csak gondolatban buszra várva és buszon ülve. Ez még mindig tél volt! Egyébként pedig bambultam és dúdolgattam aznap Balfra menet, hogy elfelejtsem itt is fáj, ott is fáj! :-D





2013. április 4., csütörtök

A teaivás több, mint a szomj oltása

Vannak ünnepek, amikor tudatosan gerjesztjük az átélendő érzést magunkban, ha eljött az ideje. Pedig ennek az érzésnek belülről kellene kifelé sugározni, nem kívülről befelé erőltetnünk.
Vannak viszont hétköznapok, melynek eseményei mégis egyfajta ünnepként maradnak meg bennünk úgy, mint egy esős hideg Húsvét előtti óra egy teaházban. 
Mikor nem erőltettünk semmit, mikor csak utólag állapítjuk meg a parkoló felé menet, hogy jó volt, kell a nyugodt szertartás-féle, és valakinek a társasága is, aki szintén értékeli ezt ott és akkor. Megértem a japánokat már a teaivásukkal, a "szadó" nevű szertartásukkal, amitől mi ugyan távol voltunk, viszont eszembe jutott.
És igenis, kellenek a szép csészék, a megfelelő környezet, és a törődő kiszolgálás. Mondtam is, hogy milyen nagy szerepük van a csészéknek, mert valahogy mindig bizonygatnom kell, hogy miért fektetek erre ekkora hangsúlyt. 

M. úgy gondolja, hogy vett 20 éve már hat bögrét, miért is kell újra és újra ezért is a bolhapiacra menni!:-)))




zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu