2013. december 31., kedd

A Somló tetején


Van amikor csak úgy elmegyünk a látvány mellett sietve a célunk felé, vagy egy több mint 10 éves sétálós, kéménybe fütyülő szelű estére emlékezve sem állunk meg pár órára. 
Aztán egyszer csak egy nappal korábban elindultunk Veszprémbe ( vagyis vasárnap), hogy legyen időnk megmászni a Somló-hegyet is. Igen, megmásztuk, oda fel a legtetejére mentünk, és kökényt, csipkebogyót, szentképet, bazaltorgonát, pattogó tüzet és mazsolásodó szőlőt néztünk. Nem fájt a gerincem, csak remegett a lábam már lefelé.
A kondimon lenne még mit javítani, éreztem közben, hogy otthonülő lettem, de fenn voltam a hegy tetején, és ez azért nem semmi. 
Fentről láttam rá a dolgokra!


BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!



2013. december 28., szombat

...

"Mindenütt, ahol igazság van és nem hamisság, ott jó lenni. De az életünkben ez nem lehet hely függvénye. Biztos, hogy vannak helyek, ahol könnyebb igaznak lenni, ahol olyan a táj, a környezet, hogy hamarabb rá tudsz hangolódni saját magadra, ahol nem kell színt játszanod, önmagad tudsz lenni. S ha önmagadra találsz, le tudod hántani a gyémántokat...
- Gyémánt? - néztem rá.
- A szívünkben van egy gyémánt. Mindenki szívében. És ahogy növünk, öregszünk, rárakódik egy vastag héjazat. Amikor aztán az ember tizennyolc, húsz-, harminc- vagy ötvenévesen - ki mikor - elkezdi keresni önmagát, az Istent, az igazságot - valójában ez mind egy -, akkor elkezdi hántani, hámozni a gyémántjáról a héjakat. Nyilván eljutsz olyan helyekre, ahol jól érzed magad, és ahol jól vagy, ott könnyebben megy a hámozás. De mi van, ha nincs rá lehetőséged, hogy helyet keress és változtass az életedben... (...) Nem lehet halogatni, hogy mikor leszek boldog, mert a boldogság ott van bennünk."


Schäffer Erzsébet



U.i.: Most kezdem érteni az utolsó 2 mondatot vénülő fejjel. A helyzet és az ebből fakadó kényszer döntés olykor megvilágosít, mert lehet mélyre ásni az egy helyben topogáskor a gondolatokban, és egyszer csak összeáll a lényeg-féle. Nem szabad hárítani emberre, helyzetre, helyre. Pedig megtesszük, még néha mindig megteszem! 
Márta idézete is bennem van, ez megint olyan mondat, mint a csésze fülébe kapaszkodás. Aki ismeri Márta blogját, tudja miről beszélek. Szóval, az új belém ivódó mondat: Ha boldog akarsz lenni, hát legyél. (Tolsztoj)
Hmmm, és mégis sokszor halogatom, de legyen akkor az én jövő évem mottója is. 



2013. december 27., péntek

Nyűgösség

Ez van karácsony után, de máris? 
Kint reggel szürke volt az idő, de már süt  a nap, és nyitott ablakon át plusz 9 fokos frissesség jön be, fázik a lábam zokni nélkül. Mert sokáig csak hálóingben, mezítláb mászkáltam, matattam.
Ebédem két süti teával, és semmi, de semmi hasznosat nem tettem, csak a kötelezőket, és megvettem 2 jegyet egy szilveszteri koncertre. Tavaly is voltunk, és jó volt.
A jegyvásárlás színhelyére menetel volt egyben a sétám is. Gyalog mentem oda, de hazafelé már busszal, mert fáj a derekam. Minden lépésnél fáj, és ördögi a kör. Mozogni kellene, hogy ne fájjon, de fáj, ha mozgok. A kezelés is hosszú távon majd biztosan segít, de utána fáj, mert megbolygatják.
Várom az estét, ha sötét lesz, és égnek a fenyőfa fényei. Miért tud változtatni a hangulaton? 
Mert tud, annyi bizonyos. 
Ma nyűgös vagyok, amint az írás is mutatja! :-D



2013. december 26., csütörtök

Az első nap és a második nap története

25-én jó volt anyu tortáját megkezdeni, és nála ebédelni. Amilyen zűrös volt ez az év, van abban egy kisebbfajta csoda, hogy együtt vagyunk még. Benne is volt tumor, bennem is, de  még megvagyunk, kicsit kényeztettük is egymást az ünnep örömére.
Aztán megállapítottam, hogy jó a vasútállomáson várakozni valakire, közben nézni a kivilágított vonatokat, a benne ülő vagy a peronon álldogáló utasokat. Jó meglátni végül a pontosan begördülő vonatban a számomra megérkezőt is!
Eljött karácsony másnapja, ma délre megjöttek a srácok, és elmentünk ebédelni. Ajándékba kaptam, hogy nem kellett főznöm. Thomas finoman jelezte, hogy micsoda dolog az, hogy régen találkoztunk. Igen, igaza van. Van két "készen kapott fiam"sok éve, és ez jó! Anyjuk helyett ugyan nem vagyok anyjuk, de szeretem őket. Tudják is ez ők jól, és ott tudtuk folytatni a beszélgetést, ahol abbahagyatuk legutóbb, szerencsére így van ez mindig! Egyébként napra készen tudunk egymásról mindent, de a személyes találkozás jó!
Jött egy váratlan vendég is délután örömömre M. öccse személyében.  Mivel ízlett neki a magyar bááájgli, hóna alatt egy egész rúddal távozott.:-)
Kávé, tea, süti, sok beszélgetés, ajándékozás, egy mécses, két mécses, sok mécses... Az ajándékozás végül jól sikerült, kár volt annyit problémázni rajta korábban.
Tudom, hogy Thomas újra randizik, és azt is, hogy Markus még nem. Egy kicsit belementünk magánéletbe.
Aztán a maradék süti összepakolása a torkosabbik számára, és búcsúzás.
Majdnem vége a karácsonynak.



U.i.: Holnaptól nagyon-nagyon visszafogom magam az evésben! 

2013. december 25., szerda

Szenteste

Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.
 És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.
 Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:
 Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus,a Dávid városában.
                                                                                                                           Lukács 2:8-11




A szeles, gyertyafényes este és éjjel, minden hagyományával, elenyésző újításaival, békében, nyugalomban telt! Éppen úgy, ahogy terveztem. 
Kis süteménnyel és kávéval a számban üldögélek itt, bepislogva más szentestéjébe a blogokon keresztül. Már aki eddig hozzáfért a gépéhez, mert a karácsonyi elnyúló közös reggelik fontosak. 
Mi túl vagyunk rajta Anyuval, aki már hazament, de mielőtt elpakolnék és elmosogatnék( ismétlődő hétköznapi cselekedet az ünnepben), ülök még  itt pár percet közeli és távoli, online, sőt, offline társaságotokban is, mert korábbi bejegyzéseitek azért itt vannak.
Anyunál ebédelek, nála lesz a délután, M. elé pedig a 17:41-es vonathoz kimegyek az állomásra.



2013. december 24., kedd

Jókívánság

Áldott, békés karácsonyt kívánok minden kedves blogos társnak és családjának!


Prózaibb dolgok: 
Sikerült mindent úgy elrendeznem, hogy reggel csak kenyeret kellett vennem már, az előre el nem készíthető ételeket délután megcsinálnom, és persze magam rendbe szednem, ami leginkább zuhanyozásból és hajmosásból áll  majd. Nem sok időt igényel.
Teszek újra körömvirág kenőcsöt is majd a jobb kezem hüvelykujjára. Munkahelyi karácsonyfa díszítéskor megsérült, most a körömágy be van gyulladva, és kínlódtam vele eléggé a mostani készülődésben. Hogy tud egy ilyen kis sérülés fájni!
Most már csak nyugalomban szeretném fogadni és eltölteni  a karácsonyt minden hagyományával és kevés újításával. Idén kicsi lesz a fa, ez is újítás. 
Egyelőre úgy érzem, hogy jó döntés volt. E köré fogunk gyűlni, ezt fogjuk szeretni.
Szerettem az eddig elvezető időszakot, megköszönöm azoknak is, akik blogjaikkal is hozzájárultak ehhez az érzéshez.

2013. december 23., hétfő

Ablakok


Nem szép dolog az ablakokon bekukucskálni, de én megteszem, és télen gyakrabban. Talán mert korábban sötétedik, és korábban égnek bent a lámpák is. Ki sem lehet hagyni a lehetőséget, egyszerűen adja magát.
Nappal úgysem látni be sehova, mert függönyök és a visszatükröződések védik a bentlakók magánszféráját, de ez a tény nagyobb teret ad a leskelődő fantáziájának. 
Kivéve, ha mesét költöztetnek az ablakba, mert akkor a lakók fantáziája helyettesíti az enyémet.



Tegnap még kimentünk a  temetőbe, a sírok is rendben vannak, vittem fenyőágat, mécseseket.
Utána elmentünk abba a cukrászdába, ahol valaha az első randink volt. Kicsit üldögéltünk ott pár mondat erejéig visszaemlékezve az előző évekre. Éppen csak gondoltunk rá, nem akartuk túl bonyolítani, túl ünnepélyessé tenni az ottlétet, bár nem véletlenül mentünk éppen oda. Inkább néztük az embereket, és terveztük a következő napokat. 
Én ültem most is szemben egy feldíszített fával.
Holnap szenteste anyuval, itt alszik nálam, utána vele ebéd nála, majd egy kicsit mozgalmasabb lesz az ünnep hátralévő része. Minden úgy lesz, mint máskor!


Hozok egy általam követett holland blogot és egy újabb lengyelt "ajándék-ajánlásba". 
Még egy oldalt leteszek ide, mert a karácsonyhoz hozzátartozik a mese, és itt van bőven.

2013. december 22., vasárnap

Lazítás is volt

Mivel tegnap 3-ig megcsináltam az aznapra tervezetteket ( én ilyen tervezős fajta vagyok, ha teljesíteni kell), engedélyeztem egy kis pihenőt. Mert ugye az advent nem csak a hajtásról szól.
Egy kávé mellett ellenőriztük a délelőtt sütött püspökkenyér minőségét, és mondhatom, hogy jól sikerült. Ellenőriztem a narancshéj szíveket egy fenyőágon. Felfűztem egy zsinórra, miután sütikiszúróval kivágtam őket, és fel az ágra! Kicsit összetöpörödtek, de máskor is csinálok.
Egy kis beszélgetés, pár perces lustálkodás( nagyon kellett, elfáradtam) után megejtettünk még némi vásárlást is, és kószáltunk a Fő téren. Azt hittem már nem megyünk ki ebben az adventi időszakban a vásárba, de M. szó nélkül arra kanyarodott, és nem bántam. Éppen egy német nemzetiségű tánccsoport ropta, egy darabig toporogtunk a ritmusra, ami hideg ellen is jó volt, aztán hazajöttünk megmelegedni.
Hamarosan sül a fasírozott, annak mindig olyan otthon illata van. Az ablakon kinézve a tegnapi napsütés után minden szürke és párás, de így van ez rendjén decemberben.


2013. december 21., szombat

Levelek köré fehér kontúr

Persze, persze, a telet leszámítva  a másik három évszak is szép, de ékszerboltos, gyöngyös, ezüstös csak a tél lehet. 
Egy kis fagy, egy kis köd, és kész a zúzmara.Olyan mintha receptet diktálnék.:-) Egy kis ez, egy kis az...
Nem az a hosszú szőrű zúzmara volt a napokban, de dekorációnak, levelek körül fehér kontúrnak éppen jó volt.
Egyébként ma van a hivatalos tél első napja, a Google nyitó rajza figyelmeztetett rá. Kb. egy hét után után ma sütött ki először a Nap úgy igazán ennek ünneplésére a sok szürkeség után.


Tegnap haladtam a karácsony és a listás céljaim felé. Munkahelyen karácsonyfa leszedve, nagyáruház hosszú, pénztáros sora végigállva, még 20%-os árcsökkentő kupont is sikerült 4 termékre felhasználni. Most kellene drága valamit venni, mert abból is 20% jön le, úgy ahogy az általam vett viszonylag drága olívaolajokból és ajándékba vett Somló-hegyi borból is. Nem terveztem be, és élhetetlen is vagyok ilyen téren.
A könyvtári könyvek meghosszabbítását neten elintéztem, akartam oda is menni, de már nem futja az időmből.
Előtakarítást a lakásban megcsináltam, fadíszítés után már csak porszívózni kell. Ajándékok is majdnem mind becsomagolva. 
Még akartam késő délután valamit csinálni, de abbahagytam a lista pipálására tett erőfeszítéseket. Éreztem, hogy eddig és ne tovább, abba is hagytam! Majdcsak elkészül minden ( ha megcsinálom!) :-)
Most megyek sütni.

2013. december 20., péntek

Pár díszről jut eszembe...

Ezeket a díszeket a hóemberes karácsonyi mécsessel még október 13-án vettem a bolhapiacon. Én már akkor az ünnepre készültem velük.:-) Helyesebben nem hagytam ott őket!
Az én fám soha nem egyszínű, valamilyen trendi "darab". Van a díszeim között sok régi, van kapott is, vett is, folyamatosan bővülő, apadó mert a régi törékenyek közül bizony törnek is. Minden egyes darabról tudom, hogy mikor és hogyan került hozzám.
Mikor  a munkahelyem fájára ügyeskedtem fel az égősort, egy új dolgozó odajött hozzám, és kedvesen beszédbe óhajtott elegyedni velem. Megkérdezte, hogy idén milyen színű lesz a fa az ebédlőben?
Óhhh, jaj, látszik, hogy új még! 
Dehogy cseréljük évente a díszeket! Örülünk hogy egyáltalán vannak, és összegyűlik mindenféle színű, néha a magunkéból is viszünk.Másra sincs pénz az oktatásban, nem minden évben más színű díszekre.
Annak is örültem, hogy fát kaptunk, mert minden évben egyre jobban rezeg a léc, hogy egyszer az sem lesz.
Egy ág akkor is lenne, és dísz is kerülne rá. Előbányásztunk valahonnan egy műfát is vészhelyzetre, de eddig még nem került rá sor.
Meg egyébként is a lényeg máshol van, és a szimbólumok is összejönnek végül.
Milyen szépek és számunkra kedvesek tudnak lenni történeteikkel együtt.



U.i.:  Amíg szívességet lehet tenni egy-egy intézmény( iskola) által egy másiknak, viszontszívesség is van fenyőfa képében.

2013. december 19., csütörtök

A vágylistától a feladatsorig

Eddig volt egy vágylistám arról, hogy mit lenne jó átélni, megcsinálni karácsony előtt. A vágylista feladatsorrá alakul az idő múlásával, melyen főleg már olyanok vannak, amit meg kell csinálni, és nem csak az én visszafogottan csillogó vágyaim laza lefirkantásából áll, hogy aztán vagy meglegyenek, vagy nem.
Komolyodik a helyzet, de megoldható minden egy jól átgondolt munkatervvel. Ma különösen jól haladtam, és az élvezetek netovábbja az volt, amikor a mézes kamillateámmal leültem egy kicsit, hogy kihúzzam azokat, melyekkel végeztem. 
Valami kerülget, 4 kollégám volt beteg vagy most produkálja  a megfázás összes tünetét. Ha elkapom tőlük, akkor éppen karácsonykor leszek éppen  a leglátványosabban beteg. Most nyomok be mindent, amit lehet: mézes, citromos tea, Oscillococcinum, 1000 mg-os C vitamin, és olvastam Mártánál a gyömbér áldásos hatását.
Még két nap a munkahelyen, aztán már csak az itthoni rendezgetések maradnak, szükségem is van az időre.
Hogy fog hiányozni a december, ha elmúlik, nem is akarok panaszkodni éppen emiatt! 
Szeretem ezt az időszakot az összes listájával együtt!



2013. december 18., szerda

Munkahelyi karácsony

Sok-sok éve én csinálom  a kollégiumban a karácsonyi műsort. Valahogy az emberre ráragadnak a feladatok, melyek aztán évről-évre megtalálják. 
Van előnye, mert egy idő után kisujjból rázza ki, és pár évig ugyanazokat a gyerekeket is meg tudja kérni, ha jól csinálják, és ők nagyon jól! Igaz, más-más műsort állítok évente össze, de minden nagyon olajozottan megy már kevés próbával, ahogy idén is. Jövőre új szereplőket kell keresnem, mert a mostaniak elmennek. Elég kevesen vannak vállalkozók, de már vannak elképzeléseim.
A közönség pozitív visszajelzése pedig az, hogy a dumagép és poéngyáros fiúk is csendben voltak, gyakorlatilag egy pisszenés nélkül ment le a műsor. Nagy szó!
Mire eljön az igazi, az otthoni karácsony -mert az az igazi-, addigra egy fát már feldíszítünk a munkahelyen, le is szedünk, próbálunk munkahelyi Mikulás után karácsonyt is, és még mindig meghatódunk egy-egy telitalálat vers- vagy idézetsoron, a halk gitárpengetésen, míg sisteregnek a csillagszórók, mert az olyan angyalian békés.
Az ebédlő sarkában pedig tegnaptól ott van a közös fa egészen addig, ameddig szétszélednek majd hétvége előtt a gyerekek, hogy megkezdődjön végre a szünet az otthoni ünneppel.



2013. december 17., kedd

Olyan

kevés kell, hogy az ember örüljön, úgy igazán, mélyen, fülig érő szájjal. Kevés és mégis sokat adó, ebben van a titok. Elég meglátni egy borítékot a ládámban, hogy jó érzések töltsenek el, és régi borítékok, bélyegek, címzések öröme előjöjjön egy másodperc alatt.
Alig várom, hogy fölérjek, és kibontsam, mert csak úgy felszakítani nem akarom útközben a lépcsőn a borítékot. Hogy néz majd ki utána? 
Aztán olvasás után a lapnak keresek egy megfelelő helyet, lehetőleg közel a számítógéphez, hogy sokszor lássam. 
Köszönöm szépen, Márta! Nekem is van már havat néző Micim, pedig most se havam, se saját macskám.:-)



2013. december 16., hétfő

Decemberben


használt szavak a "meglepetés" és a "születés", és tudom is hogy miért, de december 15-én készített képeken hozott látvánnyal már elég nehezen tudok mit kezdeni, még ha a szavak illenek is rájuk. Szöges ellentétben állnak az előző bejegyzésemben hozott igazi fénylő, adventi képekkel és hangulattal.
Vasárnap délután hazafelé menet még megálltunk egy rövid séta erejéig a soproni Erzsébet kertben, és először azt hittem, hogy egy fára és egy bokorra furcsán esik a fény, azért fehérlik, vagy éppen azért rózsaszín. Közelebb mentem, és láttam, hogy tényleg virágba borultak a néhány mínuszos éjszaka  és havas nappal után is Advent idején. 
És mögéjük kék ég is járt a napokig tartó szürkeség után, hogy ma tejüveges szürkeség legyen újra.



2013. december 15., vasárnap

Advent Sopronban



Kell egy séta a nulla fokos hidegben csak a fényeket nézve, csak úgy átadni magunkat az ilyen jellegű várakozásnak is. Van zseb, kesztyű, a másik keze a melegedésre, mert a hőmérséklet egyre lejjebb ment. Volt forralt bor is, és finom illatok és füst a kemencéből. 
Nem maradhat el az adventi vásár, az utcai Betlehemek, a feldíszített fák ebben az időszakban. Még egy kis bárányt is láttunk szopni a kis Jézus és szülei előtt. A nézelődő gyerekek teljesen odavoltak örömükben. Ez volt nekik- a városi  kis csemetéknek - az aznapi ajándék.
Szombat este mászkáltunk a soproni utcákon, minden fényt külön-külön is megnéztem, hagytam hogy együtt is hassanak rám, aztán jó volt hazaérni, teát inni, és otthon lenni a melegben a saját fények mellett. 



2013. december 14., szombat

Ha elindulnak...

Mikor szerdán Veszprémben voltunk, akkor jó volt a nap, de a teljesség kedvéért meg kell említenem, hogy dúltak érzelmi viharok is.
Akkor is sírok, mikor nem is kellene igazán, de a hetek alatt felhalmozódott "víz" úgy indul el, mintha kinyitottam volna a csapot, és az ok lehet lényegtelen is.
Szóval, ültünk egy cukrászdában ( hol máshol, így még közönségem is van, ha éppen rám néznek), nekem meg csorgott a könnyem, és ilyenkor hiába sulykolom magamba, hogy nem szabad, azzal még csak tekerek egyet a csapon. Szerencsére csak egy Cola mellett egyedül ülő szomorkás nő vette észre a mellettünk lévő asztalnál. 
Néztem a fenyőfát velem szemben, már amennyit láttam belőle homályosan, közben azon is gondolkozom, nehogy valami hatásvadász, lelki zsaroló látszat alakuljon ki az én őszinte bugyogásomból. 
Mintha nem lenne mindegy, és mégis! 
Sírni is tudok fegyelmezetten, otthon persze más, ha egyedül vagyok. A fürdőszobában gyarapodik így leginkább a fürdővíz.




2013. december 13., péntek

Vers

Szécsi Margit: Pillanat-ének

Láthatatlan vadgalamb rivall.
Forrás cseppen, fekete a zöld.
Hideg moha kék molyhaival
játszadozik a fiatal Csönd.

Testemen s az erdő sejtjein
úr az alvajáró értelem.
Ez a hely a Jelen Pillanat,
miből én is folyton vétetem.

Tudom én hogy nagyszerűt sugall,
én vagyok csak arra képtelen.
Óriás karácsony-ágain
terveink kápráznak félszegen.




Miután a gyerekektől hangos, aktivitásra sarkalló munkahelyről hazajövök este 10-kor, csendben és passzívan tervezek.
Meg is valósul egy részük, csak nem azonnal és nem úgy, ahogy láttam őket legbelül, de egy nagyobb tudás tudja mikor, mit és hogyan, sőt, mikorra. 
Várni kell, érni kell, még ha nekem, az olykor egoval küzdő halandónak ez nem is tetszik, de legalább ott van a pillanat.
Ha megtanulom élvezni, máris nyert ügyem van!
Még járom az odavezető iskolát, de egyre jobbak a vizsgáim. ;-)

2013. december 11., szerda

Egy napba

sok minden belefér. Nem sokkal a szürke egű indulás után lehetett az úton fehér törzsű nyírfákra vadászni, mert még mindig tetszenek ezek a fák.
Veszprémben M. kérdésére újra választ kellett adni arra, hogy mi a különbség a "macskó" és a macska között. Mivel már tudom, hogy a macskó szó tulajdonképpen M. kiejtésével a mackót jelenti, nem is volt olyan nehéz elmagyaráznom. 
Veszprémben egy  kicsit részt vettünk a gyógyításom mellett az utcákon sétálva ottani karácsonyvárásban is. Megszerettem ezt a várost, már nagyon otthon érzem magam benne.
Hazafelé még elcsíptünk egy harsány vörös naplementét az úton. 
Mivel M. mint egy gyerek sokszor kérdezgeti a magyar szavakat, még egy hívogató fényű, jól fűtött, búbos kemencés csárdában, Sobri Jóska morcos képe alatt, egy 5 órai kávé mellett el tudtam magyarázni ( remélem), hogy mi is az, hogy "betyár". :-)
Végül, de nem utolsósorban egy veszprémi könyvesboltban sikerült megvenni  az általam is nagyon óhajtott könyvet, Petrik Adrien: A hideg szóda élvezete címűt.



2013. december 10., kedd

Cinkegolyók




Kitettem az erkély alatt lévő nagy tujára 6 cinkegolyót. Hideg is van, néha már hó is, most már biztosan éhesek is, hadd csipegessék! Tavaly is sok elfogyott!

Jut eszembe:

"Légy vidám és tedd a jót
a verebeket meg hagyd csiripelni..."
( Don Bosco)


A verebeket is hagyom csiripelni, a cinkéket pedig hangoskodni, nyitnikékezni és tí-csőzni is! :-) 



2013. december 9., hétfő

A küldönc

Csütörtökön küldönc voltam. 
Egy szerelmes 15 éves megbízott azzal, hogy adjak át egy csokit a csodált lánynak, mert ő már nem meri a múltkori elutasítás után. 
A csokit átadtam, a lány hitetlenkedve fejét ingatva mosolygott, és azt mondta, még aznap este megköszöni a Facebookon. Nagy kő esett le a szívemről, hogy nem kellett visszavinnem a csokit, bármit tennem, vagy éppen szomorúan nem tennem.
Még azt is hozzátette a lány, hogy milyen bátor a fiú. A kitartás úgy látszik mégis tetszik. Ilyenek a  női lélek kiszámíthatatlanul is kiszámítható reakciói.
A szerelmes még nem is tudja, hogy bátornak tartják félénk szelídsége ellenére. Férfiúi erény.
Azt hiszem közölnöm kell vele.:-) 



2013. december 8., vasárnap

Ha valaki

azt kérné ajánljak egy olyan helyet, mely megmutatja valójában milyen képek állnak hozzám közel, akkor ezt ajánlanám.
Ha blogot kellene, amit követek- de csak fordítóval olvasok, és szerintem  a mi blogos körünkből kevesen ismerik-, akkor egy lengyel blogról is mesélnék, aztán még egyről. Természetesen van még több kedvencem.
Könnyű olvasni őket más nyelven is, mert leginkább a képeik beszélnek, egyfajta hozzám közel álló "hangulatblogok". 
Egyébként tetszik a lengyel nyelv, a sok s hang miatt szinte susog, a szláv nyelvek között pedig kifejezetten lágynak érzem. 



2013. december 7., szombat

Varázsmondat

" Hó-tollát fosztja a szél az égnek..."

( Elekes Ferenc)


Decemberi hóviharban reggel 6 előtt  a buszmegállóban álltam még két behavazott koránkelővel. Próbáltam olyan irányba tartani a fejem, hogy ne vágja az arcomra és a szemüvegemre a szél a havat. Lehetetlen feladat volt, nem tudom hogy csinálta, de körben esett a hó. Még jó, hogy ismerem a helyet, így alig látva is eljutok a célpontig.
A munkahelyi automatából rögtön ittam egy forró csokit zörgő műanyagpohárból, ahogy megérkeztem. Jó volt kézmelegítőnek, némi endorfin és gyomorsav termelőnek. Ez ám a többfunkciós ital, és még egy darabig munkakezdés előtt álldogálhattam vele az ablakban, nézve a havazást.
Miközben ébresztettem a gyerekeket, a szokásos álmos morgás, vagy teljes mozdulatlanság fogadott. Elég volt kimondani a leginkább alvós helyeken a varázsmondatot, hogy esett a hó. 
- "Miii?"  És már pattantak is ki az ágyból az ablakhoz sietve.
Aztán hamarosan elállt a vihar és felkelt a Nap. 
Az a jó kis havazás azonban érdekesebb volt, sajnáltam is, hogy vége lett, de legalább szép volt utána is egy darabig.


 

2013. december 6., péntek

Mikulás

Munkahelyi ( kollégiumi) Mikulás jött, maradt, majd ment. 
Volt dicséret, volt feddés, kérések, ígéretek, ahogy a Mikulás Nagykönyvben elő van írva.
A szeptemberben újonnan érkezettek bemutatkoztak egy műsor keretében, előtte hetekig próbáltak. Vegyük úgy, hogy ismerkedésnek, csapatépítőnek is jó ez az egész mikulásosdi. Tanárok is részt vettek benne, idősebb diákok is "mentorként",  ez mostanában népszerű elnevezés úgyis. Kellettek is a koreográfia összeállításához, a próbák szervezéséhez, a jelmezek innen-onnan történő beszerzéséhez. Azt a kék festéket is meg kellett ám venni például a hupikék törpök arcához! Egyébként ők voltak az én csoportom, az én törpjeim.
Egy volt kollégistánk ( kozmetikus) bevállalta a "sminkelést", egy ügyes, volt diák- most kolléga- a szervezés nagy részét, és a szűkös anyagi helyzetet valahogy feledtetve, szponzorokat keresett, és talált egy édességboltos és egy pék személyében. Az hogy talált is, rendkívül fontos volt az ügy érdekében!



Aztán volt csoportkép készítés, humoros eskütétel, eredményhirdetés, majd karaoke kidőlésig, melyben én is 2 kollégával énekeltem, és nem is akármilyen tapsot kaptunk. Bezonyám! :-D
Csináltam sok képet és videót, majd feltöltöm  a számítógépes terem valamelyik gépére, onnan a gyerekek hozzájuthatnak.
Én voltam utána az egyik ügyeletes tanár (rendrakó) este 10-ig, néha táskaellenőr is, mert alkohol az nem jöhetett be az épületbe.Ötletek pedig vannak a megvalósítására! 
Este eléggé megviselt állapotban jöttem haza, de a sok éves Mikulás-napi tapasztalat után ezen már nem csodálkozom.
Mostantól pedig a karácsonyi műsorra koncentrálok. Az teljes egészében az enyém. 
Jövő héttől besűrűsödnek a próbák...

2013. december 5., csütörtök

Fáradt-szelíden...

Mikulásra próbálni, karácsonyi műsort összeállítani, szintén próbálni, korrepetálni, zűrös ügyeket rendezni, teenagerek szerelmi álmairól beszélgetni, de leginkább meghallgatni őket, észrevenni csuklón alig látszó, önbüntető, de inkább figyelemfelhívó vágásokat, gyerekkel aztán átrágni a dolgot, szülővel is beszélni stb....
Fehér mosásba belekeveredő fekete kötött sapkát kibányászni, kidobni, mert a 60 fok nem használt neki, és rögtön újra mosni mindent.
Nézni, hogy a fenyőtűkön megjelent az első dér. Ha hó nincs, legalább ez legyen dekorációnak. Az egyre haladó december szépségét is illene többször érezni, de nem csak erőltetve, hanem tényleg, és egy nem régen olvasott mondatot morzsolgatni:

" Fáradt-szelíden megy a Szépség"

( Dzsida Jenő)

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu