2010. október 30., szombat

Tímár Laura: Emlékeink


Emlékeinkben
nem hervad meg a rét,
nem öregszik meg az erdő

nem roggyannak meg a házak,
a nők és férfiak arcán
nem szaporodnak a ráncok,

nem múlnak az évek,
él, aki meghalt...

Mi mindent őriznek,
mi mindent felednek
emlékeink…

2010. október 28., csütörtök

Vasárnap


Régi ház, a belső szobában fanyar illat. Az udvarról bemenekített cserepes krizantémok illata, melyek talán a temetőbe vitelre is várnak. Kijövök a szobából, leülök a konyhaasztalhoz, egyedül vagyok ott, és jó így. Hallom a hangokat a másik szobából, Mamával hangosan kell beszélni, nagyothall. Német tudásom kevés, M. a Mama miatt áttért egyébként is burgenlandi tájszólásra. Hallom, hogy sejn = schön. Valami szépről mesélnek legalább, majd Spitoj= hospital, bár az egyébként Krankenhaus lenne németül, de mindegy is. Így is értem. Mama a kórházbeli élményeit meséli. Babrálok a félszárú, törött olvasószemüvegével, gondolkozom, aztán azt sem.Valami jó, csendes érzés van bennem. Nem gondolkodásra való.
Aztán hallom, hogy M. megkér főzzek kávét, és hogy Toni is kér. Összeszámolom hányan leszünk, és elkezdem elkészíteni a vasárnapi kávét.
A krizantém illatát elnyomja a kávé kesernyésen puha illata.Alig van különbség közöttük.

2010. október 27., szerda

Áprily Lajos: Falevelek



Hogy zsongtatok, suttogtatok,
ha enyhe szél fuvallt reátok!
De most, hogy tiprok rajtatok,
fáj zörgő disszonanciátok.



2010. október 26., kedd

Zsille Gábor: Fehérség



Ó, fehér, fehér, fehér. Fehér parasztingek
a szekrényben, vállfára akasztva, sorban,
némán dagadó vitorlák villanyoltás után.
És tejként csorgó fény az ablakon át.
És papírlapok a padlón,
gazdátlan lebegő jégtáblák
szobám tengerének horizontján.

2010. október 25., hétfő

Októberi ibolya

Tegnap valami kéket vettem észre a fűben, utána még egyet, még egyet és egyre többet. Megvizsgálgattam közelebbről, és valóban:  októberi ibolyát találtam. 
Az ősz még szolgál meglepetéssel.

2010. október 24., vasárnap

Őszi dekorációim

Írtam egy előző megjegyzésben is, hogy nálam az őszi dekoráció abból áll, hogy a séta( ügyintézős rohanás, munkába menés) közben szedett bogyókat és leveleket beleteszem egy üvegbe, és elhelyezem a lakás azon pontjain, ahol jól látom őket: TV, asztal, számítógép mellett. Most is ez a 3 hely lett a kiválasztott. Ne várja senki, hogy én babrálok velük, vagy nagyon kreatívan állok hozzá a dologhoz!:-))) Az sajnos nekem nem megy.
Aztán, ha nagyon összeszáradnak, vagy más szépeket találok, akkor kicserélem őket. Kész, ennyi, slussz-passz! 1-2 perc.
Tehát, néhány kép a szombaton szedett, és üvegbe tett nagyon egyszerű, de annál természetesebb, jelenleg is lakást díszítő dekorációimról:




Virágokat is találtam, tényleg csak pár szálat, itt vannak most is a monitorom mellett:


Ezzel vége is a bemutatómnak!:-)

2010. október 23., szombat

Elindultam...


Keveset vagyok levegőn, az ősz pedig itt van az elmúlás minden szépségével. Elindultam ma délelőtt...
Kicsit csípte az arcom a friss levegő, mélyeket lélegeztem, és gyűjtöttem némi dekorációt a lakásba. 

2010. október 19., kedd

Harmat



Mezítláb  az igazi  a harmatos fűben sétálni, de már hideg van hozzá. Nem tudtam a reggeli harmatot kikerülni, cipőben tettem meg az utat. Jobb volt mint a járdán menni.
Minél közelebb a természethez, annál jobb.

2010. október 18., hétfő

Trendo: Évablanka albumához


Vajon ki tudja így megmutatni
hervadó dámaként cifrálkodó őszünk
szomorúan színes bánatát?
Vastagfalú kis ház kamraablakában
a nyár gyümölcseinek letisztult párlatát?
Ki veszi észre, hogy a kockakőre
csendben lehullott egy elsárgult levél,
kinek tűnik fel, hogy egy fonnyadó szirom
a tüskés ágon mennyit ér?
Ki játszik el kávéskanalával
örvényt kavarintva a puha habon?
Ki tudja színes szőttesként megmutatni,
hol volt párjával múlt szombaton?

2010. október 16., szombat

Mert szép...

Hogy milyen kevés kell ahhoz, hogy valamit díszítsünk, hogy a szépet még szebbé tegyünk? Elég pár alma is! Olyan természetesen egyszerű a gondolat. Erre vágyom, ilyen helyen jó lenni, ahol mások is így látják.
Szerencsére vannak ilyen helyek!

2010. október 14., csütörtök

Cákon


Cákról nem igazán tudtam eddig. Aztán M. rokonainak jelentkezése után látótérbe került az is, hogy az általunk gyakran látogatott Kőszeghez közel van.
Elmentünk, és csodát találtunk.
Műemlék jellegű pincesort, hulló szelídgesztenyét, vonzó részleteket, napsugarat, színeket, gereblyézni és beszélni óhajtó embert, aki borral kínált. Voltak igazi meseházak is a faluban. Olyan is, amiról azt hittuk falumúzeum vagy legalábbis skanzen része, de magánház volt. Ez akkor derült ki, mikor benyitottam, hogy a pénztárt keressem, de a háziak jöttek velünk szembe. Kedvesek voltak, végül a ház elé kitett becsületkasszás gesztenyéből vettünk, amit itthon megsütöttünk.
Rokonokhoz váratlanul nem állítottunk be, az majd egy újabb esemény lesz.

2010. október 12., kedd

Várakozva


Ebédre várva, még mindig Kőszegen.
Étterem, halk evőeszköz koccanások, pincér mosolya és olyan környezet, ahol jó várni. Nézegetem a részleteket, senkit nem zavarva igyekszem kattintgatni, szerencse, hogy a vaku nem is kell. 

Kajuk Gyula ( Trendo): Emlékek



Régen mindig volt virág
ezen az asztalon
és bár Liza gyakran
eltörte a vázát
valahogy megőrízte mégis
polgári életünknek mázát
a létezés szűkös keretét
a házunk vendégszeretetét
ha semmi mással
szem ringlószilvával
vagy egy almaharapással
korty kávé itt mindig jutott
illatos tea
télen forró
nyáron meg jeges
emlékszem hogy zubogott
az öreg kanna boldogan
érezte ilyenkor nem felesleges
mint én most
meg ez a pár
rózsaburgonya
és az egész szomorúan szép
öreg tanya
melynek már távol jár
valahol a háziasszonya

2010. október 10., vasárnap

Teázás


Újra Kőszegen. 
A vasárnap délutáni  fáradt napsütésben mi is elfáradva érkeztünk  a Teaházba. 
A cél a teán kívül az is volt, hogy végre kicsit üljünk a narancssárga falak között vérnarancs teát  kortyolva. 

2010. október 9., szombat

Hogy legyen itthon


Saját kert híján utcán vettem a kerti virágokat.
Vettem, mert már lassan ez sem lesz. Se nekem, se másnak, akitől vehetek. Vittem Anyunak is, viszem, míg vihetem.

2010. október 7., csütörtök

Reggeli fények



Sok eső volt, sok szürkeség. Nekem nem volt ez sem ellenemre, de hosszú idő után ma napsütésre ébredtem. Fáradtabb a napfény, mint nyáron, de besüt a lakásba, és itt-ott foltokat hagy a falon, a száradó pulóveren, nyáron szedett levendulán, 1-2 ékszeremet tároló dobozkán, ajándékba kapott parfümös üvegemen. Ha kinézek az ablakon, az ismert fákat látom az utcán. A zöldbe egyre több sárga keveredik.
Gyorsan ágyneműt cseréltem, be a mosógépbe, és kiteregetem száradni a csípős, de fényes reggelbe.


2010. október 5., kedd

Dsida Jenő: Zúg az őszi szél

Könnyelmű, bolondos fajta vagyunk.
De októberben nagyon félünk.
Sápadt az arcunk, fátylas a szemünk
s begyújtjuk a lobogó nagy tüzet.

Gyümölcsök helyett kis szobánkban
a polcokra meséket rakunk,
duruzsoló, piros, érett meséket:
fehér időkre kellenek.

Gondjainkkal megtömjük a kályhát,
- hiszen annyi van, annyi van! -
rövidke négy hónapig, öt hónapig
bizton eltartanak.

Vacogva megcsókoljuk egymást.
Aztán egy egész lompos fenyő-erdőt
húzunk magunkra takarónak:
Téli álomra térünk.

2010. október 3., vasárnap

Illatok, fények


A szürkébbnél is szürkébb október eleji, levélhullatós, párás, kora vasárnap délután. Eljött az ideje, hogy citromos, narancsos illatokat érezzek. 

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu