2012. március 31., szombat

Szombat reggel

Még  azt sem mondom, hogy nagyon bíztam, mert addigra kiszivárgott ez-az, és én sem álomvilágban élek. Én szégyellem magam, nekem is rosszul esik.
Van olyan, hogy dominóelv, talán billeg már ezzel az a bizonyos első dominó?! Vagy pillanatragasztóval rögzítették azt is? Igen, pillanatragasztó! Mert pillanat alatt rögzít, de ugye, mégsem örök az a rögzítés? 
Semmi sem örök, minden változik! Ugye, ugye, ugye????
Besüt a nap, virágok  a lakásban, sárgák, fehérek, próbálom élvezni a szombat reggelt, és mégsem megy úgy, ahogy lehetne...
Mégis elkezdem, első kávé megvolt szép csészéből, még egyet iszom (csak egy olyan könnyű nescafét), mert én is felelek a hangulatomért, aztán elkezdem először a feladataim, utána lazítok. 
2 kolléga hiányzott, sokat helyettesítettem, hosszú volt a hét.



2012. március 30., péntek

Pethes Mária: Esküt pecsételtek a rímek



Hirtelen kifeslett minden 
A föld zöld az ég hasa azúrkék 
Minden vanília sárga 
fényben ragyogott 
Ezer virággal érkezett a tavasz 
és mindenki alulöltözött 
és mindenki szívébe szerelem költözött 
Mint velencei bárkák 
ringtak az őszi vetésű búzatáblák 
és esküt pecsételtek a rímek 
egy szomorú szemű költő ajkára. 

2012. március 29., csütörtök

Reggeli

Jófajta magos, teljes kiőrlésű kenyérszeletre egy kis vaj ( nem margarin!), majd arra jöhet snidling, vagy ahogy magyarul bemutatkozik: metélőhagyma.
Variációk: a snidling alá egy kis savanyú káposzta is( ez már a második szelet kenyér, mert úgy ízlik), és helyette majd hamarosan apróra vágott medvehagyma, mondjuk jövő héttől gyakran.
Igaz, az is volt pár napja a kenyeremen, de kép nincs róla. Mindenről nem lehet!
Március reggeli napsütésben ez volt a reggelim egyik nap, míg közben készült a kávé.
Néha olyan könnyű jól kezdeni  napot. Lehet húzni is az időt közben mindenféle indokkal, hogy még ne kelljen igazán belevágni a nap hátralévő részébe.





2012. március 28., szerda

Gyalogolni jó

Nemcsak heverésztem ám a szalmabálák tövében vasárnap, hanem tempósan mentünk is. 
Régóta elképzeltem már magam  "nordic walking" közben. Északi gyaloglás vagy síjárás magyarul, de én maradok az angol megfelelőnél,  ez a közismert használat itthon is.
Megvettük vasárnap délelőtt a botokat, már korábban kérdezgettünk egy barátot a technikáról. Aztán egy óra múlva megálltunk egy nagy, füves, sík terepen, majd egy erdőben is, és mentünk, mentünk. M. diktálta a tempót, ahogy a képen is látható!:-) Utána bot nélkül is sétáltunk, miért is legyen mindig az a nagy igyekezet?
Úgy látom, tetszeni fog. Én a gerincem miatt nem futhatok, úszni nagyon időigényes ( odamenni, vetkőzni, öltözni, hajat szárítani.) Torna? Talán egyszer. Mostanában marad a gyaloglás egyre növelve a távot.
Kert nincs, ülőfoglalkozás van, mozogni pedig kell!




U.i.: Zsóka, ugye tudod, hogy eszembe jutottál közben  miközben a messzi távolba néztem?:-)

2012. március 26., hétfő

Vasárnap délután



Erdő, víz, virágok, majd egy nagy rét szalmabáláinak tövében leheveredés csak úgy, mert addigra elfáradtam, és nagyon kívántam. A föld abszolút közelségét is akartam, fölszedni belőle az energiát. Vagy ez a gondolat is túlzás? Egyszerűen csak elnyúltam terv és szándék nélkül!
Nem akartam mást és többet utána sem, csak még erdőt, még vizet, virágot, és valahol újra megpihenni a napsütésben.
Ez volt a lényege  a tegnap délutánunknak, miért is szaporítsam a szót tovább.


2012. március 24., szombat

Ablak előtt

"Tudnod kell, hogy a sors sohasem egyenes vonalban, hanem cikkcakkban szövődik. Eltér, visszatér, meglódul, megtorpan - már úgy néz ki, hogy az egészből nem lesz semmi, amikor hirtelen mégis megvalósul valami."

( Müller Péter)





Van hogy mostanában azért is állok az ablak előtt, mert volt úgy, hogy hiába vártam, bizony egyedül voltam.Változott a helyzet, és ennek tudatában kell lennem, nemcsak egyszerűen  tudomásul venni a jobbat, a rosszon meg hosszan rágódni.
Ezért a jelzett, várható időpont körül odaállok az ablak elé, látom, mikor feltűnik az, akit várok, megszólal a csengő is hamarosan, és eszembe jut az az idő, mikor másképp volt. Mit nem adtam volna azért, ami most napjaim része? Elképzeltem- persze akkor kínomban vagy tudatosan - a vágyott képeket, és a képzelet teremtő erővel bír. (Ha nem is éppen így akartam, de valami felső erő mégis így adta meg nekem.) 
A vágyott-féle képek most a valóságban játszódnak le.
Hinnem kell abban, hogy ez így működik. Sokkal könnyebb ennek tudatában.

2012. március 22., csütörtök

Kontraszt





Tisztelettel keresem mindenhol a régit, a sokat szolgáltat, az alázattal enyészetnek indulót, a friss növényi hajtások és a nedves föld illata mellett a rozsda és a por illatát is.

2012. március 21., szerda

Károlyi Amy: Örökség


Ki hagyta rám e furcsa örökséget?
tán javasasszony volt a drága,
füveket, gombát egybefőző
tündér, boszorkány, ükanyó, párka,

kezében órjás kertészolló,
az életekből itt-ott levágott,
s élet-darabokból foltozott
nekem egy foltos bohóc-virágot.

Ezt a világot hagyta rám,
a sok mögött mégsem egészet,
a csupa kérdő- és gondolatjel,
mi a világból az enyém lett.


2012. március 20., kedd

Egy kifliről jut eszembe...

A konyhában csend volt, míg a Mama közel 90 évesen rejtvényt fejtett, én kávézás közben egy német nyelvű újságot böngésztem, hátha így is ragad rám valami a nyelvből. 
Az asztalon zománcos tálban frissen sült sós, köménymagos még langyos kifli, melynek soha nem tudom meg a receptjét. Mama nem receptből süt-főz, a gyakorlat írja számára, hogy miből mennyi kell. Alig néhány dologból szükséges „ein wenig” bele, de tojás az nem!
Csekély német tudásommal megdicsértem a kiflit, végigsimítottam Mama kezén is, melyet mosollyal nyugtázott.
Ez is része volt a szombat délutánnak.


2012. március 17., szombat

Primulák között

"...hajadonfőtt a földszagú tavasz
csámborog a kert alatt..."

 Jenei Gyula: Így múlik el-részlet




Olyan sok volt a primula a kertben a fű között, hogy kettőt leszedtem.  
Egy ment a már alig melegítő, tavaszi pulóveremre, egy a karkötőmbe tűzve. Csak úgy, miért is ne?
A 89 éves Mama meg is dicsért. Engem vagy a virágokat (?), nem igazán értettem a burgenlandi németet, de hogy dicséret volt, az biztos!
Valahogy olyan romantikusnak- miért is tagadjam-, sziruposhoz közelítőnek éreztem az egészet, hogy ha regényt olvasnék, ennél a sornál  megálltam volna: 
"A már kissé megfakult hősnő márciusi virágokkal díszíti magát.":-))) 
Az is lehet, hogy nevettem volna közben az erősen romantikával színezett ötleten, pedig milyen jól esett a valóságban! Ezért ne ítéljük el a romantikusan bolondos, fakuló hősnőket, de még a mellékszereplőket sem!!!
Aztán a sok-sok  virág között óvatosan lépkedve - nehogy letapossak egyet is, miután kettővel simán végeztem pár perccel korábban -, mérnöki pontossággal letettem egy széket szemben a Nappal. 




2012. március 16., péntek

Zene

A legfiatalabb kollégával beszélgetek egyik nap, míg iszom egy kávét. Szó esik a múlt nyaráról, egy koncertről, sátrazásról Velencében a koncert után. Piszkálja a fantáziám az itáliai csillagos éjszaka...:-)
Aztán eljutunk Eddie Vedder-ig ( a koncert miatt), majd az  Út a vadonba (Into the Wild) című filmig, végül a film egyik daláig, a Society-ig. 
Elkezdjük hallgatni, tudom, hogy máskor is hallgatom majd, később is, otthon is... 

2012. március 15., csütörtök

Ünnep

Mert a pedagógus tudja, hogy mielőtt a diák elindul az ünnepségre, elkezd kapkodni kokárda után. 
Ezért kolléganő vett pár méter nemzeti szalagot még jóval az ünnep előtt, kitette a szükséges eszközöket, úgymint: tű, cérna, olló, biztostű. "Zihereisztű"-t is írhatnék, annak olyan jó békebeli hangulata van!:-)
A software is járt a hardware mellé, mégpedig az, hogy  megmutatta, hogy  kell csinálni egy hagyományos kokárdát, nemcsak egy kis szalagdarabot felgombostűzni nagy sietve !
Először csak néztek a diákok, miért nem kapnak meg készen valamit, utána leültek a doboz mellé "alkotni"! 
Ez is az ünnep része volt!



2012. március 14., szerda

Mi nombre es Eva..., Mein Name ist Eva..., My name's Eva

M. elkezdett spanyolul tanulni, hétfőn volt az első dupla órája.
Messengeren írtunk egymásnak tegnap este, már spanyolul kérdezte a nevem, és én a Google fordítóval válaszoltam is neki.:-) "Mi nombre es Eva."
Ösztönzőleg fog hatni rám az ő nyelvtanulása. Nem a spanyolt kezdem el tanulni, hanem a magam idegennyelveit folytatni, szinten tartani. 
Miért nem használom ki jobban azt, hogy M. anyanyelve német?  Miféle kényelem ez, hogy a közös nyelvet, az angolt  használjuk? Működik a dolog, de elkényelmesít. Jön a másik kérdés: Miért is vagyok kényelmes ebben a tekintetben (is)?
Levettem hirtelen ötlettől vezérelve egy németül íródott könyvet a polcomról. Axel Munthe: San Michele regénye. A bolhapiacon vettem nem is olyan régen, csak úgy. 
Elkezdem olvasni alig német nyelvtudással, mivel sajátom, írhatok, jegyzetelhetek is bele...Hirtelen jött ötlet, de működnie kell!:-)


2012. március 13., kedd

Úton


Míg ittuk a kávét Eisenstadtban, meséltem M-nak -már nem először- múltbéli Ausztriába vezető útjaimról. A határ közelsége  adta a lehetőséget, saját autó hiánya azonban el is vette a gyakori, kényelmes mozgást. Utazási irodák viszont kínálták a fél- és egynapos, főleg buszos utakat akkor is.
Mekkora esemény volt a csak 6 km-re lévő határon ( határőrök, útlevél ellenőrzés...)átmenni a másik országba, ami egyúttal a szegénységemmel is szembesített, de azt is bizonyította, hogy a látnivaló az nem pénzfüggő, a nem gazdagnak is kijár! Mert az út fele vásárlás, fele városnézés volt. Külön buszt a különféle érdeklődésűeknek nem indítottak.
Fáradtan hazaérve még főztem a frissen megvett kávéból, és a szinte jutalomként járó szappannal  fürödtem, mert azért én is vettem ezt-azt, "a nem nagypénzű turista, de alázatos vándor".*
Nézegettem a képeslapokat, eltettem a múzeumi belépőt könyvjelzőnek, és vártam, hogy beteljen a film a fényképezőgépemben, hogy elvihessem előhívatni.
M. figyelt míg ittuk a kávét, és mellé lassan elfogyott a Mozart szelet is. Ő is elmesélte a régi magyarországi útjait, a határátkelés nehézségeit.
Megegyeztünk, hogy most könnyebb a mozgás, de azoknak a régi utaknak a varázsát a mostani megszokás nem homályosíthatja el.



 * Faludy György

2012. március 11., vasárnap

Egy esős vasárnap délután Eisenstadtban

"Hiányoztam?
Nem voltam itt?
Talán épp az utcán
átfagyottan léptem át
egy eső után maradt
tócsányi, didergő vizet…"

( Erdélyi Gábor: Szem-mosoly /részlet)




Ázott kő és fa illata volt Eisenstadtnak ma délután a hirtelen jött, súlyos felhőjű, márciusi záporban. 
Vasárnap délutáni esőnek mindig különös hangulata van. Lehetett volna akár elhagyatottság és csalódottság érzése is bennünk a majdnem üres utcákon, de nem volt! 
Inkább úgy  éreztem, hogy egy film szereplője és nézője is vagyok egyben. Igaz, hogy egy  kissé melankolikus filmé, ami  nem is Ausztriában valahol a magyar határhoz nagyon közel, hanem inkább egy francia kisvárosban játszódik, ahol a képek nagyobb szerepet kapnak, mint maga a történet.
Megnéztük a Burgenland Tartományi Múzeumot előtte, és esernyő nélkül egy kávéház felé mentünk, vagyis éppen két fedett hely között áztunk nagy élvezettel. Én legalábbis mindig így ázom!:-)
Aztán csak eljutottunk a kávéházhoz, fogasra akaszthattuk a nedves kabátokat, és felfedeztünk egy párt, akik ott voltak a múzeumban is, és az utcán is megelőztek minket egyszer. Hasonló programmal vajon kik lehettek? Míg a kávéra vártunk hoztuk is az ötleteket...




2012. március 10., szombat

Magamról...

Rá kell szánnom magam az ajtók festésére, előtte viszont az előszobaszekrényt pakolgatom, sőt a spájzban is átrendezek ezt-azt. Nehezen fogok hozzá, feszültséget okoz a pakolás bennem, nem tudom más hogy van vele. Utána viszont az áttekinthetőség, a rendezettség, a felesleges dolgok eltávolítása megadja a megnyugvást, ami bizonyára hiányzott már. 
Így kerülök ezzel a tevékenységgel is egyensúlyba, de ezt sem a kezdet, sem maga a folyamat nem adja meg, csak a megnyugvással járó befejezés.
A fegyelmezett, olykor vonalas rend és a laza tárolások között vagyok jelen az otthonomban, és azt veszem észre, hogy én is ilyen vagyok: oda-visszatükröződés!
Fegyelmezett és laza vagyok egy személyben, hol egyik énem kerekedik fölül, hol a másik. 
Csak az egyik nem szeretnék ÉN lenni...:-)

2012. március 9., péntek

Március 8.




Nekem a Nőnapról az a véleményem, hogy ugyan már nehogy ne örüljünk,  ha virágot kapunk mi nők, és pár kedves szót is mellé. Lehet ezt megunni?
Ilyen egyszerűen látom a mostanában a Nőnap körül kialakult olykor elégedetlenkedő morgolódásokat.:-)
Van ráadásul két Zoltán is, akikkel együtt dolgozom, szűk fél órára össze tudtunk ülni tegnap a névnaposokkal is, sőt, egy régi kolléga is bejött. Mivel tudom, hogy mi a két Zoltánunk gyengéje ( mindenféle magasröptű elképzeléseket tegyük most félre), mi mást is kaphattak volna tőlem, mint: Milka csoki az egyiknek, grill csirkecomb a másiknak!:-) 
A virágot vízbe tettem, a kapott verset is kitettem mellé. 
Ilyen egyszerű örömmel éltem meg a tegnapot.

2012. március 8., csütörtök

Sárga

Pár napja a  csípős tavaszi frissességben nem tudtam ellenállni egy alig rügyező ágnak, ami azóta itthon már sárgállik.
Az ablakon át besütő napsütés meleget ad ugyan, de ez még csak ámítás, szemfényvesztés, a tavasz csak valamivel több fényben és színben van jelen egyelőre. 
Viszont itt a vágyott sárga szín az otthon egy sarkában, miközben reggelre a keményre fagyott keréknyomokban még ott a hártyajég  az éjszakai fagy után, valahol a tél és a tavasz nehezen körvonalazható, mára havat és esőt is jósoló határán.



2012. március 7., szerda

Meccsen voltam

Vannak fehér foltok az  életemben, melyek meglététől tulajdonképpen nem is zárkózom el, csak valahogy a fehér folt nem mindig színesedik ki bennem élménnyel  telítve, sőt, némi tudást is hozva.
Focimeccsre menni egy kis színesítést jelent az egyik meglévő fehér folton.
Csípős szélben, mégis tavaszt éreztető napsütésben - még az én focitudásom alapján is megítélve -, nem igazán tudást fitogtató meccs volt döntetlennel a végén.
Végül is számomra egy jó levegőzős program volt, és mivel nem egyedül mentem, volt egy közös kiruccanásunk is pár 100 méterre az otthontól. 
Férfiaknak mindig program egy meccs, miért ne lenne számomra is?! 
Az ottlét megvalósított egy tervet is, mivel naponta többször is elmegyek már évek óta a stadion előtt munkába menet is,  jövet is, de bent még nem voltam egészen szombat délutánig. 
Az eredmény: Soproni VSE - FTC II. 1-1


2012. március 5., hétfő

Tanítvány...

...mosolyogva közli, hogy ír majd nekem Rómából egy képeslapot, aztán hamiskásan, zavarát jól leplezve közli, hogy a lány- akivel minimális olasz szókincsével levelezik-, új szót használ: "ti amo". 
Várja, hogy rákérdezzek  a történetre, amit meg is teszek, és aztán mesél, mert feszíti a vágy, hogy mesélhessen...



2012. március 4., vasárnap

Így kezdődött a hétvége

Tegnap este nem volt TV, rádió, zene nálam. Csend volt, néha feltámadó, majd abbamaradó beszélgetés, és olvasás, mint a régi szép TV és számítógép előtti időkben. 
M. mindig alakít a lakásán, tologat, húzogat, igazít, átrendez, fúr, farag. Tegnap az ötletszerzés reményében elővette lapozgatásra a régi Lakáskultúra újságjaim is. 
Én mostanában csak apró változtatásokat teszek a saját falaim között. Elég volt a tavalyi nagyobb szabású bútormozgatós, főként konyhaalakítás, és minden, ami ezzel és mással is járt a lakásban. Nagyon is elég volt! 
Most időnként csak pár kis tárggyal variálok az otthonosság érzetének fokozása érdekében. "Puhítok" a meglévőn, hogy is magyarázzam el ezt másképp. Ez való nekem, a taszigálás nem!:-)
Feltöltöttem a mécsestartó kosárkámat is, mert ebben a hónapban még igénylem a fényüket.

2012. március 2., péntek

Mert annyi minden...



   ...történik az életben, és a történések szövevényesen kötődnek egymáshoz.
Kolléga még mindig meséli életét, olykor elnézést is kérve a szavak rám rakott terhéért. Gyakran megkérdezi, hogy ezt vagy azt vajon mondta-e már nekem, mert talán fontos volt, csak eltűnt a sok hordalékban*, és még most is lényeges lehet abban a történetében, ami őt a fájó jelenébe vitte.
Rakjam én is össze más logikával a regénnyé duzzadt múltbeli eseményeket, hátha nekem is van egy válaszom az ő sok miértjére. Női szemmel hátha én másképp látom, amit ő férfiként nem vett észre, mert szerinte is másképp lát az a kétféle szem.

*"A mindennapok hordalékaiból kell kimosni életünk maroknyi aranyát."
(Déry Tibor)

2012. március 1., csütörtök

Nyitott ablaknál

Takarítottam délelőtt, ablakok sarkig kitárva a márciusi, hirtelen jött melegre, nedves föld és fakéreg illatokra! Aztán a borult kezdet is átváltott napsütésre, olyan volt, mintha felgyújtották volna a villanyt hirtelen, majd a falakra egyre élesebb kontúrral árnyékok vetődtek.
Éjfél után feküdtem le, és és egy perccel az új nap kezdete után gondoltam is arra, hogy elkezdődött valami új, megyünk bele a tavaszba, és tudatában voltam, rögzítettem a várható változást a percmutatók nézésével is.

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu