2010. augusztus 31., kedd

Gyümölcsérés idején


Amikor a nyár még kapaszkodik, de az ősz a kertek alatt önmagát már nem rejtve közeledik...
Beérnek a gyümölcsök, fehér tányéron kínálják magukat, és én nem állok ellent nekik. Minden  ujjam ragacsos, magjuk árván koppan a porcelánon.

Piros és szürke



Megjött az évszakváltó front még pénteken. Aztán visszatért a napsütés, most kedden hideg, kitartó eső esik, vadul veri az ablakpárkányt, és kinn 9 fok van. Írásom közben kisérő hang az ablakpárkány és az esőcseppek egymásnak feszülő, mégis nyugtató találkozása. Villany ég az íróasztalomon, sötét van délelőtt 10-kor. Nem bánom, most ez nekem nagyon is megfelel.
Eddig a lakásban kevesebb virág volt. Ott élveztem, ahol a helyük van, utcákon, kertekben, útközben, bárhol. 
Nyár volt. Tavasszal, ősszel, télen él bennem az igazán, hogy virág legyen benn állandóan.
A sarkon egy férfi rendszeresen virágot árul. Friss gyümölcsöt, zöldséget, és olyan harsány, dús, nagy csokor petrezselyemzöldet is, hogy nem lehet otthagyni.
Vasárnap éppen piros kardvirágokat rendezgetett félbevágott ásványvizes palackjaiban.
Vettem belőle, hogy legyen az asztalon, a lakásban, mert aznap Anyu szülinapját is ünnepeltük a magunk csendes módján ketten. Ő kapott más virágot is, de két szál kardvirágot vettem asztaldísznek ott az utcán boltból jövet.
Az egyik az asztalról az övé lett. Főztem, szépen megterítettem, jött ebédelni hozzám, itt volt délután nálam.
Sajátját kardvirágját elvitte, az én egyszál pirosom itt maradt lakásdísznek. Kinn szürke eső, benn piros virág. Jó ez így.

2010. augusztus 28., szombat

Tejüveg


Őszi tejüveg fedi már reggelenként az eget, azon át szűrődik a fény. Tejüvegen át nézem este a mécsest. 
Tompítja, ami éles...

2010. augusztus 26., csütörtök

Létay Lajos: Emlék



Lassan lépek a pitvaron keresztül:
a görnyedező gerendák szakadt
pókhálójában száz parányi nesz ül
s mint pelyhes madár, puhán tátogat.
Rég jártam itt. Simul a tarka szőnyeg,
a vén küszöb kopottan hempereg,
a képek kék ajakkal rám köszönnek,
koccannak a befőttes üvegek.
Ó, mennyi-mennyi emlék! Messze-polcok,
bársonyos birs, száraz szőlő, aszalt;
a tornyos ágyon régi sárga gyolcsok
hevernek s ájult levendulaszag...
Mintha látnám rég-halott nagyapámat:
a nyitott tűzhely padkáján mereng.
Megszólítnám, de kérdő gyerek-számat
ijedt kézzel szorítja le a csend.

2010. augusztus 25., szerda

Vasárnap

Miből állt a vasárnap, ami tetszett? M-nal elmentünk virágot venni reggeli után, mert Anyukája szülinapját ünnepeltük aznap. Közben nagyfiú telefonált, hogy menjünk ki elé majd itt az állomásra, mert vonattal érkezik. Nem erre számítottunk, de nem egy rossz megoldás.
Állomáson jó volt várni. Jó várni valakit, van ott szabadidő is várakozás címén. Beszélgettünk. Utána irány Kópháza, ahol megebédeltünk. Főzni nem tudtam volna délelőtt, nem volt időm.
Majd Kópháza- Deutschkreutz határátkelő, érkezés M. szülőfalujába, ahol éppen búcsú is volt. Szólt a fúvószenekar, sátrak felállítva. Hagyományos sátrak, vásári portékákkal.
Korábban érkeztünk, így zárt ajtót találtunk. Sajnos fel kellett őket ébreszteni ( M. anyukáját, a 87 éves ünnepeltet és M. testvérét) ebéd utáni szunyókálásukból, de már éppen kipihenték magukat.
Utána felköszöntöttük mamát. Majd a friss interneten történt némi rendezgetés, letöltögetések. M. testvérének múlt hét óta van internete, segítettünk ezzel- azzal. "Fiúk" számítógép előtt, Mama Berta nénivel beszélgetett. Én kimentem bámészkodni még a búcsúba, tettem egy sétát, és megláttam egy közös barátot is az utcán. Úgy döntött látni akarja M-éket, és én vendégként vendéget vittem a házhoz!:-) Örült mindenki. Meg is dicsőültem, hogy Tonit is előkerítettem. 
Tortaevés, beszélgetés, régi képek nézegetése, majd a nagyfiúval fotózgatás régi dolgokat keresve. Egy húron pendülünk ezen a téren is. Van egy nem lakott házrész, ahol kellő téma volt. Udvar is volt, virágok is, fák is. Én még a falu temetőjébe is kimentem, szomszéd pici unokáját is láttuk. 
Utána uzsonna, majd hozzám haza. Én maradtam itthon, ők mentek tovább, ahol nekik van a haza.


Képek itt:

2010. augusztus 24., kedd

Nyárutó


Múlt vasárnap délután. Nyár van még, de puhák a fények. A tüzifa egymásra rakva élő társuk árnyékában, gyűrött virágszirom a földön, gomba szárad egy farönkre tett tányéron, és még szedhetek pár szilvát a fáról. Vigyázva megyek, hogy ne tapossak bele  a fa alatti lottyadt, darázsmászta szilvákba. Télen pálinkaként ad meleget majd  a kemény favágásból visszatérő gazdájának.


Volt valamilyen egészen kellemes puhasága ennek a napnak.

2010. augusztus 23., hétfő

Egy konyha hatása a lélekre


Hogy mi  kellett most igazán nekem?
Ülni egy  udvarra és a már virágját is hullató mályvabokorra nyíló ajtajú, egyszerű, falusi konyhában, fehér falak, zöld kredenc, hímzett falvédő és szentképek látványával.
Tenni, amire nem is kérnek meg, például elmosogatni a kávézás után.


2010. augusztus 21., szombat

Csend


Temetők csendes magánya. Nem hagyom ki, ha tehetem. Számomra furcsa módon az életet jelenti a temető. Még itt vagyok, és elhagyhatom. Amennyire tehetem az ott nyugvók életét kutatom pár megadott információból.



A wulkaprodersdorfi temetőbe is bementünk múlt vasárnap.

2010. augusztus 20., péntek

Szappanok


Ezek a szappanok, finom illatúak, természetesek, éles késsel, rusztikus tömbökké vágottak, anyagszerűek, a tisztaságot magukba rejtők. Kiválasztottam belőlük párat Kapolcson, és hazahoztam őket a fürdőszobámba.

2010. augusztus 19., csütörtök

Sorompónál



Kellemes kényszerpihenőként élem meg a  sorompókat. Autó leállítva, csend, esteleg még az ajtót is résre nyitja az ember, hogy kinti levegő is jöjjön be.
Várom a vonatot. Milyen lesz? Teher vagy utasokat szállító gyors?
Nos, Ausztriában Wulkaprodersdorf közelében egy elég gyorsan elhaladó vonatot fogtunk ki. Balkezes tudná megmondani, hogy mit kell tudni róla. (Eszembe is jutottál, ha esetleg olvasnád ezt a bejegyzést, akkor tudd! Számomra te vagy a vonatok nagy szakértője.)
Vonat elsuhan, hangja alig, ajtót becsukom, autó indul, zökkenünk egy kicsit a sínen, mikor áthaladunk rajta.
A sínről még a vonat után néztem, hogy látom-e. Éppen elcsíptem belőle még a hátulját, ahogy megvillant a napfényben.


2010. augusztus 17., kedd

Naplemente Bécsben


Szombaton a lenyugvó Nap Bécsben ér minket.
Nyüzsög még a város, színes graffitik a Duna-csatorna mellett, hajók, vízparti görög étterem, gyros, retzina. Szeretem a Bécsi szeletet, de ezen  az estén elcsábultunk a görög ételek felé. Ülünk még a retzina mellett, nézzük a vizet.
Hosszú volt a nap, egy metróállomás felé vesszük az irányt. A vízparton még megsokszorozódik a fény a csupaüveg épületeket megvilágítva, és  aranyhíd épül a vízen. Mire a metróállomáshoz érünk, visszanézve a lépcsőkről már csak a Votivkirche sziluettje látszik a narancsos háttérrel.

2010. augusztus 16., hétfő

Mécses fénye


Nyáron is szoktam gyertyát gyújtani, de igazán őszi, téli esti örömnek számít a fénye. Ma jó volt eső után, hűvösben meggyújtani egy mécsest. Egy kicsit úgy ültem a fotelben, hogy más fény nem volt a szobában.
Jó lesz hazajönni   majd ősszel késő este munkából, és  a nap levezetésének, pihentető mécsest gyújtani.Télen még mellé egy kis melegítő tea, és puha papucsban, kockás pléddel  az otthont élvezni.
Olyan kevés is elég hozzá.

Pillanatképek a Krisna-völgyből

2010. augusztus 13., péntek

Napraforgók között


Akkor jöjjön még a nyár, miután bevillant számomra az ősz. Vigántpetenden is voltunk a Művészetek Völgyében idén is, és ott volt ez a napraforgótábla. Lehetett sétálni benne úgy, hogy nem tettük tönkre, mert bizonyára elég sok növény kipusztult, és így ritkán voltak a napraforgók, járatokat hagyva maguk között, de az élvezet nagyszerű volt. Embermagasságú sárga-zöld mezőben sétálni,  ritka élmény.Benn a virágok között csend, míg nem is olyan messzire lüktető élet. Ha lábujjhegyre álltunk, vagy egy kicsit nyújtózkodtunk láttuk a tömeget, a forgatagot, ide is beszűrődött a zaj, de itt a napraforgók között nyugalom volt.
Van Gogh is eszembe jutott, az a bizonyos sárga, amit szeretett.

2010. augusztus 12., csütörtök

Ha érzem az őszt


Van egy osztrák falu: Oslip.Nem tudom mihez hasonlítani a nevet, de valahogy nem németes. Van ott egy malom, a Cselley Malom. Na, itt már a névben magyar gyökerek sejthetők. A malomban van egy udvar, az udvaron asztalok, székek, melyek egy étteremhez tartoznak. Olyan jó anyagszerű minden benne: fa, kerámiák, még élő és már száraz virágok.
Mindig megjegyzem, hogy mikor van az első jele számomra az évszakváltásnak. Itt Oslipban volt múlt vasárnap az első jel,  ami az őszt eszembe juttatta. Az a sárga levél ott a tányéralátéten, ami szinte alig látható, de nekem szemet szúrt azonnal.
Pedig még nagyon  nyár van.

2010. augusztus 11., szerda

Rula Kaklamanaki: A víz


A víz, a hideg, a jeges,
A víz, a meleg, a forró,
A langyos víz,
A hűvös víz,
A magasból aláhulló víz,
A víz, amelybe lépve elmerülsz,
A víz, amely ölel, és simogat,
A víz, amelyet lassan-lassan kortyolsz,
A víz, amely magába húz, és elveszejt,
A forrás és a kút vize,
A kristályvíz,
A gyöngyvíz,
A gyémántvíz,
A víz, amelyet úgy ölelsz,
Mintha önmagadat ölelnéd.
A víz. Ha igazán megszeretem, és nekiadom magam,
Csakis a Paradicsomba vihet,
És az örökkévalósággal ajándékozza meg létemet.


/Szabó Antigoné fordítása/




Kék égbe olvadt,
majd leszállt éppen elém.
Égkék lepke volt.

(Éva)

2010. augusztus 9., hétfő

Mézeskalács






Vannak apró örömök.
Számomra például régmúltat idéző mézeskalácsok Zalaszántón, ahol megálltunk úton a Balaton felé múlt héten.
Régi búcsúk, mesék, karácsonyok, szerelmek  hangulatát idézik illatukkal, formájukkal. Bementünk a "mézeskalácsházba", beleszippantottunk  a levegőbe, nézegettünk (nekem a zöld konyhaszekrény is tetszett), válogattunk, vettünk, kijöttünk, majd a régi malmot néztük meg pár házzal távolabb mézeskaláccsal a táskánkban.




2010. augusztus 8., vasárnap

Térdig gazban

     

Nekem tetszenek a gazvirágok. Délután bevetettük magunkat egy gazos területre, melyben füves út volt lekaszálva, kialakítva, hogy sétálni is lehessen benne egy szabadtéri szoborkiállítás miatt. 

2010. augusztus 7., szombat

Fahssi B. Soraya: Desszert reggelire

Felvágom a reggelt s
a porcelánra ejtem,
Egy szelet neked, s nekem.
Morzsáit a kertben könnyen, elevenen
a nyár hangja röppenti szét.
Kis teát kortyolva
a napfényt elmajszolva
szemem a tájon pihen.
Frissen ébredezve áfonyám
és mézem citromos kelyhembe
cseppentem el.
Tésztafoszlányokkal elkevert
illatok napfényt csavarnak
reggeli kétszersültemre.
Minden szelet élmény,
s mozdulatlan karéj
tányéromon egy eltűnt
reggelemen mereng.

2010. augusztus 6., péntek

Kavicsok, kagylók és csigák a talpam alatt


Az ember eléri a Balatont. Először az északi partot élvezi, utána Tihanyból átmegy komppal Szántódra, és meg sem áll Fonyódig, mert onnan  tetszik a túlpart leginkább.Utána jöhet a víz, de csak úgy beletapicskolni a vízbe, nem is igazán a strandos megoldás izgatja.Szóval, lecsúszik, szerencsétlenkedik a vasút mellől a vízig valami kitaposott, csúszós, de a használattól azért járható szakaszon.


Szandál le, és irány bokáig a víz. Tovább nem, mert nem fürdeni akarok, de a víz izgat. Kagylók, csigák, kövek vágják az ember talpát, de jól érzem magam.



2010. augusztus 5., csütörtök

Napsütötte szilva

Ébredés nádtetős házban a Balatonhoz egészen közel.
Előtte este szilvát vettünk becsületkasszás módszerrrel. Egy kg szép, nagy, édes szilva ára 100 Ft. Hokedlire kitéve a kimért gyümölcs a kiskapu elé és egy kis doboz a pénznek. Már volt benne egy százas, beletettük a mienket is, és a szilvát elhoztuk.
Ahogy múltak a napok, úgy vágytam az egyszerűbb étkezésre. Kapolcson még sültkolbásszal, lángossal, rétessel indítottunk, utána halat kívántunk csak. Közben persze a hőség egyre nőtt!  Krisna-völgyben vegaételeket ettünk az éttermükben, most meg itt ez a szilva előttünk a reggeli napsütésben a viaszosvászonnal borított asztalon.
Kávé is kellene, jobb lenne, ha csak gyümölcsöt ennék, de reggeli kávé nélkül fáj a fejem úgy 10 óra körül. Nem aznap kezdek el leszokni róla, úgy döntöttem.
Elgondolkozom, mit okoz majd bennem a szilva együtt a kávéval:-), de végül semmit.
Az egészen kis teraszt- ahol egy asztal és két pad fér el- az utcától kerítés és  futórózsa választotta el.
Itt ettük napsütésben a rózsalevelek mozgó árnyékában a szilvát egy reggel, és néha felnéztünk a nádtetőre.

2010. augusztus 4., szerda

Pusztatorony

Mikor Somogyvámosra készültünk, akkor megnéztük, hogy mi ott a látnivaló még a Krisna-völgyön kívül.
Találtunk valamit, ami azóta élménnyé vált számunkra. Szokásunk, hogy hazafelé jövet felteszem a kérdést M-nak: Mi tetszett a legjobban az úton? Általában jó, élménygazdag útjaink vannak, de ha az első helyre kell valamit mégis tenni, akkor választunk.
M. ez alkalommal a Pusztatornyot választotta, ami Somogyvámoson van.
Templomrom egy most éppen learatott búzaföld közepén. Egyébként csak a nagy semmi! 


Később eljátszottunk a gondolattal, milyen lehet itt télen, hóban, hidegben szélben, korai, pirosló alkonyatban. Nekem a Zeffirelli rendezte Napfivér, Holdnővér című filmből az a részlet jutott eszembe, mikor télen, mezítláb Ferenc és néhány híve kövenként építették a templomukat.

(...és a templom elkészült!)

Mezítláb


Tényleg elfelejtünk mezítláb járni.
Krisna-völgyben mikor bementünk a  templomba, le kellett vennünk szandált, cipőt turistaként is. A vallásuk tisztelete természetes volt számomra. 
Mezítláb élveztem is a márvány hűvösét a kinti hőség után, kifejezetten jól esett, egyfajta szabadságérzetet is adott.
A templomból kijövet visszavettem a szandálom, és elindultunk a templomból a völgy kijárata felé vezető nagyon hosszú, kövezett úton. Hiányzott a talpam alól a kő. Levettem a szandálom, és immár önszántamból mentem mezítláb a szandálom a kezemben lóbálva. M. kérdőn nézett rám, jelezve, hogy itt már nem "kell" mezítláb lennem. Mondtam neki, hogy milyen jó így lenni továbbra is.Nem a kell és a nem kell dolgozik bennem. 
Száriban jött velem szemben egy a Krisna-völgyben élő nő, lábán saru. Mosolyogva rám nézett és megkérdezte, hogy elfáradtam-e. Mondtam, hogy csak egy kicsit, de annyira élvezem a mezítlábasságot. Nevetve intettünk egymásnak búcsúzásként. 

2010. augusztus 3., kedd

Mai viharfelhők


Öt nap után ma úton hazafelé.
Az első napot leszámítva hőség, fények, színek és élmények. Sok, sok élmény.
Hazafelé az ember már fáradt, szól a zene halkan az autóban, és bevillanak a képek, hol gyorsan tovatűnnek, hol hosszabban időznek. Néha valami eszünkbe jut,  beszélünk, majd újra csend, mert most az esik jól.
Napsütés múlik, majd valami sűrű, sötét tintakék érkezik és haragos csodafelhők. Még mindig visszakalandozom időben, de figyelmem már a felhők látványa is leköti. Egymásba gabalyodó, alacsonyan ránk ülő, vízzel teli nagy, formagazdag, egészen valószínűtlen zsákok úsznak felettünk. 
A szélvédőn át egészen addig a figyelmem náluk köt ki, míg az első cseppek megérkeznek, majd az ablaktörlő monoton ritmusa, a sűrű, szürke eső újra visszavisz az előző öt színes, többnyire felhőtlen kánikulai nap felvillanó képeihez.

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu