Tényleg elfelejtünk mezítláb járni.
Krisna-völgyben mikor bementünk a templomba, le kellett vennünk szandált, cipőt turistaként is. A vallásuk tisztelete természetes volt számomra.
Mezítláb élveztem is a márvány hűvösét a kinti hőség után, kifejezetten jól esett, egyfajta szabadságérzetet is adott.
A templomból kijövet visszavettem a szandálom, és elindultunk a templomból a völgy kijárata felé vezető nagyon hosszú, kövezett úton. Hiányzott a talpam alól a kő. Levettem a szandálom, és immár önszántamból mentem mezítláb a szandálom a kezemben lóbálva. M. kérdőn nézett rám, jelezve, hogy itt már nem "kell" mezítláb lennem. Mondtam neki, hogy milyen jó így lenni továbbra is.Nem a kell és a nem kell dolgozik bennem.
Száriban jött velem szemben egy a Krisna-völgyben élő nő, lábán saru. Mosolyogva rám nézett és megkérdezte, hogy elfáradtam-e. Mondtam, hogy csak egy kicsit, de annyira élvezem a mezítlábasságot. Nevetve intettünk egymásnak búcsúzásként.
Nagyon szeretek mezitláb mászkálni,de valamiért mindig mindenki rám akar szólni, hogy vegyek fel valamit a lábamra. Pedig jó dolog ám akár a hűvös konyhakövön, akár a tetőterasz betonján...
VálaszTörlésBogarantyú! Biztosan a felfázástól féltenek. Nem fáztam a hőségben most, még a templom hideg kövén sem. A kinti út tiszta volt. Fűben kicsit óvatosabb lennék, nehogy méhecskébe, darázsba lépjek. Itthon van úgy, hogy papucs nélkül indulok el a lakásban.Télen zokniban császkálok.Azért megtalálom én is a módját, csak nem eleget.
VálaszTörlésJó kirándulás volt.
VálaszTörlésÉn is mezitlábazom pl. a Szent István Parkban, sokak megrökönyödésére.
Új blogom: http://gyogyitouzenetek.blogspot.com
Köszi, Marvin, már fel is iratkoztam állandó olvasásra.
VálaszTörlés