2015. október 27., kedd

Hálanapló

84. Reggeli, a leveleket és füvet nedvessé tevő köd éleket tompító jelenléte
85. Ajándék csoki egyik napon a munkahelyem asztalán, aztán még egy :-)
Thomas Mann: A varázshegy újra. Vajon mennyire lesz más, mint legutóbb? A könyv nem, de én változtam.
86. A radiátor melege este a fotelom mellett
87. Illatozó, meleg pulóverek a hidegebb napokra előkészítve
89. Ropogós héjú, friss kenyér reggelire
90. Őszi, keserűen szerethető füstszag alkonyatkor
91. Anyu nálam alszik, gyertyafénynél beszélgetünk, és jó volt 
92. A napot még világosabbá tevő sárga leveleket látok az ablakon kinézve
93. Esti mécses fényének finom remegése
94. Kakaó a rénszarvasos bögrémből
95. Lukács evangéliuma
96. A szép "bágyadt-arany" jelző Thomas Manntól
97. A hirtelen feltörő sírást már 10 perc után abba tudtam hagyni
98. Makkok, gesztenyék, tobozok, levelek, piros bogyók...






2015. október 24., szombat

Amikor


nem dolgozom ki pontosan a hosszú vagy rövidtávú terveim, akkor azt mondom magamban, hogy úgyis egyik lépés adja majd a másikat.
Az őszi szünetre sincsenek konkrét terveim, vagyis majd egyik lépés adja a másikat, és a Mindenszentek és Halottak napja fanyar krizantém illata és fényei tervezés nélkül is elérkeznek.
Úgy látszik a nagyobbnak mondható sétáim mindig hétvégére esnek. 
Kapkodva sétálni nem lehet hétköznap.
M. azt is mondta, hogy szeretem a kényelmes életet, és hangsúlyozta, hogy szívesen ülök a radiátor melletti fotelban kezemben egy könyvvel, bal felemen egy kávéscsészével. Igaza van, de azért néha rászánom magam a mozgásra, vagyis ma is egyik lépés adta a másikat a sétánkon, és amit múlt héten hiányoltam (nem voltak elég sárgák számomra akkor még a fákon a levelek), azt most pótolhattam, és alaposan meg is néztem őket, mert meg akarom élni az őszt, mint mindent. 
Három kicsi makkot is hoztam haza, mely helyet kap egy mécsestartó mellett, hogy emlékeztessen erre a szombatra.

"Nem számít bármennyire is lassul ettől a film, a Lélek mindig ki fogja merevíteni a képet az általa választott fényképész számára."
Minor White




2015. október 22., csütörtök

Elérkezett

az őszi szünet, és még azt sem írhatom, hogy az első napja van, hanem valójában a nulladik napja, még előttem áll 10 szabadnap, és nagyon nem bánom, mert vártam, hogy pihenhessek. Legalább annyira, mint a gyerekek.
Elkezdtem olvasni újra Thomas Mann A varázshegy c. regényét, melyben másképp mérik az időt ott a magasban, a Berghof Szanatóriumban, mint lent. 
Én nem is tudom, hogyan mérjem, mert 10 nap az 10 nap, de tapasztalatból tudom, hogy rövidnek fogom érezni, és az utolsó napon úgy érzem majd, hogy még kellene néhány nap. 
Közben belemélyedek többek között Hans Castorp, Joachim Ziemssen, Madame Chauchat és a többiek életébe, és elképzelem, ahogy Castorp zöld levendulaszappannal tisztálkodik, és érzem az illatát, mert emlékeim is vannak róla, és az én fürdőszobámban is az van, ha nem is zöld, de lila, Az illatok, ízek, színek, fények éppúgy hozzá fognak tartozni ezekhez a napokhoz, mint a séták és a temetőkben járás.
Akkor kezdődjön a szünet...




2015. október 20., kedd

Olvasva

Az egyik diákom melléhez szorítva egy könyvet nagyot ugrott, és örömmel kiáltotta: "Olyan jó ez a könyv!" Nagyon jól esett a látvány, mert nem sűrűn van részem az ilyen közlésekben, és ezt tudattam is vele. Mindjárt el is határoztam, hogy a következő csoportos beszélgetésünk témája könyvajánlás, és könyvekről való beszélgetés lesz.
Szombaton az erdőt "olvastuk" egy sétával, melyen felfedeztük, hogy felfele nézve  még mindig inkább zöld az ősz, de lefelé tekintve már színes leveleket látunk, melyeken egészen puhán járunk, és kezünk makk kucsmájába ütközik egy átázott erdei asztalon végigsimítva.
Ilyen és ehhez hasonló emlékeket hoztam haza, és ez nem is kevés. Már nem szeretek egyedül sétálni, ez a tevékenység is olyan, hogy akár szavak nélkül is jó megosztani az élményt, ahogy az aznapi gesztenyesütés eredményét is.


2015. október 17., szombat

Napjaim

A buszmegállóban várva a kora reggeli sötétben, a busz lámpafényénél nézve az esőt hálát adtam a most következő hónapok szépségéért, a színekért, majd a puszta ágakért, és a vélhetően az egyszer megérkező fehérségért is. 
Még jó, hogy sok itthoni mécses és gyertya világítja be az odavezető utat. 
Nincs sok kérésem, az egyik közülük az, hogy meg- és átéljem ezt az időszakot. 

"Elég, ha kér az ember. Beszél arról, hogy mit tesz, és mire van szüksége. Kiengedi a kérést a térbe, hogy az valahonnan visszapattanjon. Aztán már csak várni kell."
Varga Lóránt: Minden út Rómába - részlet



zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu