2011. augusztus 30., kedd

Kis emlékek nagyvárosból

Budapesten turistaként - ha a szállásra csak este megyünk vissza-, az utca is az otthon. 
Erzsébet téren kerestünk üres székeket, szereztünk vizet, és leültünk. Beszélgettünk( mindig van átbeszélendő friss élmény), aztán csak csendben nézelődtünk. Úgy is lehet rendezni a látottakat. Sőt, a sok mászkálás utáni fáradt tompaságban leginkább úgy lehet.
Test számára pihenést nyújtott az árnyékban lévő szék, léleknek pedig az érintés.
Ez utóbbihoz néha elég, ha két ujj összeér...



Nem sokkal korábban vettem egy képeslapot. 
Volt itthon egy képkeretem, abba kerestem valami nekem tetsző képet egy ideje. Nem is igazán kerestem, abban benne van a nekem nem tetsző szorongás, hogy vajon megtalálom-e. Valójában csak szerettem volna valahol rátalálni. Az csak egy történés, melynek ugyanúgy elégedettség a vége.
Megtörtént, rátaláltam egy képeslapra keresés nélkül is! Ott volt egyszer csak előttem.
Szeretem a  fekete-fehér, esős képeket. 


Ez a kép  1908-ban készült a Tabánon, és van rajta eső, nedvesen fénylő macskakő és háztető, esőtől áztatott kettős magány, valami ezüstösen derengő melankólia...
Én úgy gondolom, nem happy end-es a történet. 
Pedig az az oltalmazó esernyő úgy kellene ott hátul is. 
A megörökített pillanat valósága azonban ez. 
A képek lényege, hogy nyitottak, és a néző láthatja benne a az előzményt és folytatást egyénisége, tapasztalatai szerint, (ha veszi rá a fáradságot, és van egyáltalán értelme szövögetni a történetet). 
A pillanat a nagy egész része. A kép pedig egy kiragadott pillanat.

2011. augusztus 28., vasárnap

Nagyapám sírját kutatva

Ismeretlen hely ismeretlen temetőjében augusztus eleji hirtelen lezúduló, szakadó esőben soha nem látott nagyapám sírját keresem. Állítólag 2 évesen "láttam", de én úgy veszem, hogy nem. Az nem látás, az nem emlék. 
Nagyon kis családom szétcsúszott, elvált, nem nősült, nem házasodott, közbeszólt a háború is annak idején korai halált eredményezve.
Mire felnőttem, alig maradt belőle. 
Mire észbekapok, már csak útmutatás alapján  sírokat keresek, és nagy nehezen végül meg is találom őket. 
Csuromvizesen végül megvan most is az ismerős név.
Kerestem már útbaigazítás alapján sírokat, és mindig az elveszettség érzése járt át. Mintha még jobban rejtőznének, mint kellene. 
"Miért nem jöttél korábban?"
Végül leteszek egy koszorút. Nézem közben a saját vezetéknevem, ami az övé is volt. 
Soha nem tudhatja már, hogy 35 évvel halála után az unokája kereste.
Majd beülök az autóba, hangosan kopog felettem még sokáig az eső.

Illett az időjárás ehhez az órához.


2011. augusztus 27., szombat

Apró hírek



Áprily Lajos: Kánikula


Tikkasztó hőség, meddő fellegek,
gyötör megint a néma nyári rém
Ti irgalmatlan szikkadó egek,
csak egy mennydörgést küldjetek felém!




Ülök egy fokhagymagerezddel a fülemben!
Beillene egy vígjátékba is, de így igaz.:-)
A fokhagyma köztudottan baktériumölő, és nekem régóta fáj a fülem. Antibiotikum is van bennem már kényszerből, pedig de nem szeretem! Hallottam, hogy milyen jó ötlet egy fokhagymagerezd a fülbe, ha fáj. Persze, megfelelő méretre vágva, hogy be ne szoruljon.:-) Várom az eredményt! Hiszek a természetben.
Új mosógép beszerelve, a régi ugyanis megadta magát. Szerelő nem biztatott, elég öreg is volt már a gép.
15 év nagy idő egy fémmosónőnek is. Búcsút vettem tőle, megköszöntem a munkáját, és üdvözöltem az újat. Nem most terveztem be anyagilag, de nem kérdezte az új, hogy tervezett gép-e! Jött, látott, győzött!
Alig bírom a meleget, de arra jó ez a katlan, hogy a kimosott kabátjaim száradjanak. Kitisztított szőnyegjeim is megszáradtak. Rájuk fért a sok poros itthoni munka után. Egyfajta készülődés ez már részemről az őszre.


Volt már pár nap, amikor reggel éreztem az új évszak közeledtét,  de ez a forróság kisöpörte. Tompábbnak láttam a színeket, némi pára és kesernyés őszillat is volt reggelente még a hőség előtt. 
Gyűjtök majd fényes gesztenyét benti dekorációnak és őszi leveleket. Azért a kívánt színesedés még messzire van időben, csak a terveket szövögetem.
Addig  besötétítek nappal, amennyire tudok. Legalább a fény nem tódul be, erősítve  hőség érzetét. Talán valamit a melegből is visszafog. 
Vasárnaptól kicsit jobb lesz, pár fokot hűl a levegő.
M. Brüsszelből jelentkezett ma délután ( úton van megint), és ott már esik! Ő éppen nem volt nagyon elragadtatva tőle, de én attól még nem bánnám, ha itt is esne egy kicsit legalább.
Ez is a különbség egy barangoló turista és egy otthon izzadó helyi lakos között! 
Többek között!:-)))



2011. augusztus 25., csütörtök

Búcsúban

Búcsúban voltunk.
Unokák találkoztak nagymamával, nagybácsi az unokaöccsel, testvér a testvérrel. Más rokon és barát, szomszéd is befutott a régi házba. Barát ( sárga ingben a 87 éves Berta néni kezét fogva) kb. 50 kg-t fogyott orvosi tanácsra. Tisztelem érte, és újra elhatároztam magam, hogy én még legalább pár kg-t leadok.:-)
Nagymama szemében ott az öröm, hogy végre itt vannak az unokák.Gyermektelen nagynéni szemében is a megkönnyebbülés, hogy sokan vagyunk, hiszen ő legtöbbször egyedül van. A nagynénit ápoló németül még rosszul, de szerencsére angolul jobban  beszélő román hölgy szemében is mosoly, hogy egyszerre ennyi emberrel beszélhet családjától távol.
Örömmel beszélek a Romániából érkezettel ( kivételesen nem tud magyarul), és közben ott a jó érzés bennem, hogy jól kiszúrtunk a politikával, a történelemmel. Mást sulykolnak belénk, és lám-lám nekünk pedig mennyi közös, békés témánk van. Minden, csak nem az ellenségeskedés.
Az ünnep igazi jelentése múlóban. Bocsánatos bűnök elengedéséről, a tisztítótűzben szenvedés megrövidülésének elnyeréséről, a helyi templom védőszentjének emlékünnepéről nem szóltunk.
Minek is szépítsem, így volt.
Mi már csak a délutáni családi találkozóra, a kinti sátras sörözésre, fúvószenére érkeztünk. 



Kicsit kinéztünk erre a programra is, inkább csak szemlegeltetés céljából. Én múltidézés miatt is. Az utcára, kapualjakba  kivitt asztalok, székek megteltek. A falu ezen a napon az utcán élt. Mindenki mindenkivel beszélt. Számomra jó volt, hogy falun vagyok, és szemrevételeztem a körtefákat és a sok virágot is.
Ez az ünnep, ha  a bocsánatos bűneinket nem is engedte el, de nem is növelte legalább.
Megtettük érte a tőlünk telhetőt.:-)

2011. augusztus 22., hétfő

Ha megvalósulnak a kis-nagy álmok

Benne vannak az emberben a végletek. Nem lesz egyik oldalához sem hűtlen, ha a másikkal is kapcsolatba kerül. 
Az Őrség után Budapest.
Aztán ha kapcsolatba kerül a két hely, a két érzés, a megfogalmazódott vágyak, akkor valami teljessé válik bennünk.
Őrségben kedvet kaptam a fehér hímzett ágyneműhöz. Ahogy olvasom madeira, de még mindig nem vagyok biztos abban, hogy mit látok, csak érzem a vágyott, könnyeden szép anyagot.


Hol máshol vegyek régit - ha Bp-en vagyok -, mint az Ecserin. Nézegettem, mászkáltam, kerestem. Aztán egyszer mégis találtam. Csak párnahuzatokat ugyan, de fehér, egyszerű paplanhuzatom úgyis van itthon.
Rendbe tettem a párnahuzatokat, és mikor először tettem le a fejem egy szép fehér hímzettre, akkor úgy éreztem, megvalósult egy álmom.
Igaz is, kellene egy lista( egy "Bakancslista", mint a filmben), hogy mit szeretnék még mielőtt...
Egyik helyen megfogannak a vágyak, s ha nem ott, akár egy másik helyen is megvalósulhatnak.
Közöttük pedig ott a  tett és a remény.



2011. augusztus 3., szerda

Csend

Gondolkoztam, hányféleképpen lehet abbahagyni valamit. 
Közölni, egyszerűen kiszállni, megmagyarázni...? 
Megmagyarázni másoknak egyébként nehéz, hiszen minden olyan összetett.:-)
Aztán Márait olvasva ezt találtam:


"Aki elhallgat, ne jelentse be kürtökkel, hogy elhallgat. Úgy kell elhallgatni a  világban, hogy nesze se legyen."


2011. augusztus 2., kedd

Haranglábak tövében



Szeretem a haranglábakat, szívemhez közel állnak.
Isten szabad ege alatti ima, közvetlen kapcsolat a  természettel. Nincs itt semmiféle arany, túldíszítettség. Soha nem is volt gazdagság ott, ahol épült  egy harangláb, hiszen eleve azért nem templomuk volt, mert nem volt rá pénzük.

2011. augusztus 1., hétfő

Ha sül a hús

Van abban valami nagyon ősi, természetes, ha egy férfi húst süt.A zsigereiben van abból az időből, amikor még halászott-vadászott. 
Hozzáértő módon koncentrál a feladatra, kizökkenteni nem nagyon ajánlatos, mert nehezen talál vissza a megkezdett alkotáshoz, a kidolgozott lépésekhez. A fűszerezésben van már rutin és kellő fantázia is.
Igyekszik úgy csinálni, ahogy az édesanyjától tanulta, de ezt nem sokat emlegeti, pedig engem érdekel. 
A másik nő dicséretére vágyik ( én), arra  a dicséretre, akivel megeszi a húst. Nagyon fülel, mikor hallgatja ebédkor a szép szót, de igyekszik szemlesütős hümmögéssel tudomásul venni: "Ugyan már, nem nagy ügy az egész!":-)
A sütéshez kirakott( elrendezett) eszközök pedig nagyon sokat elárulnak az egyéniségről...:-)

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu