2024. július 4., csütörtök

Hétköznapjaim

Hogy mit csinálok mostanában? Erkélyt takarítok, majd kiülök a tiszta erkélyre, kórházban beteget látogatok, gyógyszertárba megyek többször is, mert nincs az a gyógyszer, amit szeretnék, így megrendelik, és vissza kell mennem érte. Ezenkívül boltba megyek szinte naponta, hogy mindig legyen itthon gyümölcsöm. Olvasok, TV-t nézek, számítógép előtt ülök, blogokat olvasok, képeket nézegetek.
Élvezem, hogy kicsit lehűlt a levegő a hőség után, figyelem, hogy miként szervezik a gimis osztálytalálkozót. Idén elmegyek, mert a múltkorin nem voltam. Akkor voltam magam alatt a vélt betegségem miatt, és ilyenkor mindent kíván az ember csak azt nem, hogy emberek között, emlékeket idézve beszélgessen.
Kávézgatok, Messengeren, WhatsAppen chatelek, telefonon is beszélgetek. Telik a nyár, kibírom a hőséget is, figyelem ki hova megy nyaralni, és örömmel veszem, ha valaki például Krétáról, Skóciából képeket küld. Van aki még ott van, van aki már hazajött.
Semmi különös nem történik velem, de a hétköznapokat élvezve köszönöm, jól vagyok.





2024. június 26., szerda

Ruston

Úgy látszik mostanában kisvárosokban járok. Kőszeg után az osztrák Rustban volt részem néhány napon belül már nem először. Közel van Sopronhoz, megéri átruccanni, egyet sétálni, hatalmas bécsi szeletet enni, kávézni. A szép, virágokkal, növényekel teli udvarok nézegetésekor gólyakelepelést, déli harangszót, magyar, német hangokat is hallani. 
Csak pár órát töltöttünk ott, köszöntem a magyar pincéreknek, figyeltem mit beszélnek szintén magyarul a szakácsok, mikor elmentem az étterem konyhája mellett. Sok magyar dolgozik ott, szinte otthon éreztem magam. 
Béke és nyugalom költözött belém ottlétemkor, és hazahoztam magammal ezt az érzést.






2024. június 25., kedd

800 év

M. osztrák szülőfaluja 800 éves lett. Pénteken, szombaton és vasárnap egy ünnepségsorozatot szerveztek, és mi ott voltunk. Kőszegen szálltunk meg, mert 12 percnyire van a városka Oberloisdorftól, ami régen Felsőlászló volt, és Magyarországhoz tartozott. Kőszegen van a határátkelő is, és mi ki-bejárkáltunk a két ország között akár naponta többször is.
M-nek jó volt a szülőfalujában lenni, mert találkozott volt barátokkal, ismerősökkel, tudott velük beszélgetni. Sokszor hallottam, ahogy megszólították, kezet fogtak vele, és rögtön elkezdtek szót váltani a múltról és a jelenről. Szép volt látni a mosolygó arcokat, az összetartó közösséget és mindent, amit egy falu adhat. A vasárnapi misén az osztrák pap megemlítette Márai Sándort. Tőle idézett, és olyan jó volt nekem ezt hallani. Láttunk három filmet a faluról és egy festménykiállítást is. Láttam M. alsótagozatos osztálytermét.
Kőszegen is sétáltunk. Nyugodt, békés városka, sok becsületkasszával. Biztosan működik, különben nem tennék ki az emberek a portékájukat az utcára. Megkapják a pénzüket is bizonyára, és engem ez örömmel tölt el. Vannak becsületes emberek, és ez nagyon lelket melengető érzés tud lenni. Láttunk egy herendi kiállítást, megnéztük a felújított zsinagógát is. Nagyon szép volt mindkettő. M. is megemlítette, hogy milyen szép Kőszeg, szeret ott lenni, ahogy én is.







2024. június 19., szerda

Kisbaba

Hétvégén babáztam. Vasárnap elhozták a 3 hetes kisfiút látogatóba. Már utazik, szeret emberek között lenni. Tömegközlekedési eszközön is vitték, persze megcsodálták, hogy milyen picike és aranyos. Mosolyog, ásítozik, nyöszörög... Teszi, amit kell: eszik, alszik. Megsimogattam a kis lábacskáját, kezecskéjét, a fejét. Olyan jó volt látni. Szopott, utána álomba merült, finoman emelkedett  a kis mellkasa. Jó helyre került, a szülei imádják, ő pedig kiegyensúlyozottsággal válaszol.
Jó dolog, ha egy ilyen pici van a környezetemben. Kapom rendszeresen a képeket is róla, de nem merek feltenni ide belőlük mást, csak a kis lábát, mert nem beszéltem meg a szülőkkel, hogy lehet-e. 
Itt a kánikula, reggel kiszellőztetek, utána a redőnyöket lehúzom, és a kellemes félhomályban elvagyok. Még nem melegedett át nagyon a lakás, és ez így jó egyelőre. Majd elmúlik ez is, mint annyi más. Sok dolgot kibírtunk, ezt is túléljük.

2024. június 11., kedd

Emlékek idézése

Mosok, vasalok, pihenek, és visszaemlékszem a horvátországi útra. 

Emlékszem Krk szigeten a déli pihenőjét töltő cicára, a Macedóniából jött kedves, mosolygós, beszédes pincérre, aki szívesen váltott szót velem. Omisaljban szinte minden ház előtt lévő kis árnyas, zöld kertekre, és a mindenhol tiszta Adria vízére. Látom magam előtt, és érzem az ízét a Rijekában kapott almás süteménynek, és örömmel vettem, hogy minden kávéhoz egy nagy pohár, friss vizet kaptunk. Zadarban különösen sok volt az erős pálmafa, és jó volt hallani a pincérnőtől, hogy hogyan  kell kiejteni helyesen a viszontlátásra szót horvátul. A napernyők még ugyan csukva, de már sokan napoztak, és néhányan fürödtek a tengerben. Crikvenicában magyarul köszönt a pincér, és a kávét egy kedves "tessék" szóval tette le elém. Hogy honnan tudta, hogy így kell, nem tudom, pedig nem szólaltam meg magyarul.

Sokszor arra gondolok, hogy nem kellene fényképezni, de aztán mikor hazajövök, és később is a már lassan összemosódó, törezedett emlékek kitisztítására jó nézegetni a fotókat, és minden a helyére kerül. Mit hol láttam, mire lehet emlékezni.








2024. június 8., szombat

Horvátországban

Kilenc napot Horvátországban töltöttünk. Tegnap jöttünk haza, most a mosógépnek sok feladata van, és én közben pihenek is, mert elfáradtam. Minden út fáradtsággal jár, de mint mindig most is megérte elutazni.

Szép ország Horvátország, a tengerparton voltunk. Nem fürdős, napozós volt az ottlétunk, hanem utazgatós. Minden nap máshová mentünk, Rijekához és Krk-szigethez közel volt a szállásunk, ami tiszta és kényelmes volt. A környékbeli helyeket jártuk be. A víz hihetetlenül tiszta, az idő jó volt, sokat sütött a nap, mikor egyszer zápor volt egy fagyizóban ültünk, fedett helyen éppen. Lassan kezdődik a főszezon, máris sok a turista, de mi még megúsztuk a nagy tömeget és a hőséget. Igyekeztem a kis horvát nyelvtudásomat használni, amikor csak tudtam. Mindig felkészülök az utakra, köszönök, megköszönök...az adott nyelven. Láttam, hogy ők is örültek, hogy valaki  a saját nyelvükön szól hozzájuk, még akkor is, ha nem sokat.

Kicsit hanyagoltam  a blogom, itthon sem voltam, igyekszem gyakrabban írni. 

M. fiatalabbik fiánál megszületett a baba május 22-én, voltunk babanézőben, és megyünk is még, sőt, ők is jönnek. A kisfiú útrakel, és meglátogat bennünket. Nagyon aranyos a pici, eszik, alszik, mozgolódik, ahogy egy ilyen kicsinél lenni szokott. Ölbe vettem, hihetetlenül jó érzés volt.






2024. május 16., csütörtök

Születések

A hétvége a születés körül zajlott. M. fiatalabbik fiának a születésnapját ünnepeltük, és a napokban várjuk a kisfiuk születésének szép eseményét. Egy pizzériába mentünk ebédelni, utána hozzájuk sütizni és kávézni. Beszélgettünk sok mindenről, de a pici érkezése volt a fő téma. Mikor beléptünk a lakásukba, előkészített babaruhák voltak felakasztva, a babakocsi is a folyosón állt. A fiúcska és az édesapja születésnapja egymáshoz közel lesznek. A kis ruhákra majd akkor kerül sor, ha már nagyobb lesz a baba, de a bébiruhák is készen állnak úgy, ahogy néhány játék és egy szép mosolyú plüssmackó. Az elmúlt hónapokban megvásároltak sok mindent, szép időszakuk volt, míg várakoztak.
Hazafelé elmentünk egy osztrák családhoz epret venni. Minden évben ott (is) veszünk, mert nagyon finom a gyümölcsük. 
Nyugodt, békés napjaim voltak, olvastam, beszélgettem, ünnepeltem, finomakat ettem... Most itthon vagyok, teszek-veszek ezt-azt, elmegy a napom az elmaradt dolgok behozásával is. Délelőtt végzek velük, a délutánom szinte mindig szabad. Szeretem a napjaimat úgy, ahogy vannak, akár ott, akár itt vagyok. Nem tudom mi lesz velem később, de most jó. Megbecsülöm.



2024. május 3., péntek

Gondoskodás a jövőről

Mikor fodrásznál voltam, hallottam egy beszélgetést. Valaki nyugdíjas vagy idősek otthonába akarja adni az édesanyját, mert nem tudja gondozni, ellátni. Azt mondta az lenne a legjobb, ha abba a nyugdíjas otthonba kerülne, ahova majd idővel én is akarok menni. Szerinte az a legjobb.
Szombaton M. egy barátja jött hozzánk, hogy együtt ebédeljünk és beszélgessünk. Délután visszavittük abba az idősek otthonába, ahol él. Így láthattam belülről egy ilyen helyet. Kicsi szoba, fürdőszoba, előszoba, erkély, teljes ellátás, orvosi felügyelet. Igaz, hogy Bécsben van a hely, nem itthon. Kicsinek tartottam a szobát, ahol M. barátja él most, de nem is lehet nagyobb egy ilyen otthonban. Nyolc éve él ott, és jól érzi magát. Ez a fontos.
Még élnem kell addig, mire odakerülök, és éppen helynek is kell lennie akkor, amikor szeretnék beköltözni. Egyedül vagyok, nincs más megoldásom, ha eljön az ideje. Mindenesetre az igényemet beadtam.  Meglátjuk, mit hoz a sors. Mindenesetre gondoskodtam arról, hogy ne maradjak ellátatlanul, de minél később akarok odakerülni. Remélem, az egészségem engedi, hogy még sokáig itthon legyek.

2024. április 19., péntek

Napjaim apró történései

Ma elmentem sétálni, és egy-két dolgot elintézni. Mikor jöttem visszafelé, láttam messziről, hogy anyu volt erkélyén valaki áll a korlátra könyökölve. Éppen olyan volt, mintha ő várt volna rám, ahogy régen tette.  Azóta is a látvány hatása alatt vagyok.
Reggel zúgást hallottam kintről. Nyírták a füvet a lakótelepen. Kinyitottam az ablakot, és friss fűillat áradt be. A sétákat megígértem magamnak, be kell tartanom, de vonzott a frissen nyírt fű látványa és illata is. Míg mentem, láttam a füvet nyíró embert, kicsit megálltam nézni, ahogy végezte a munkáját.
Nem főztem magamnak. Elmentem egy közeli helyre menüt enni. Gulyásleves, aranygaluska vaníliaöntettel volt ebédre. Jólesett, és az ár is elfogadható. Máskor is megyek, magamnak nem fogok főzni.
Kicsit megfáztam, de csak a fejem tompa, és néha fújom az orrom, könnyezik a szemem. Ha ennyivel megúszom, az jó lesz. Szerencsére fűtenek. Iszom a forró teát, és melegen öltözöm.
Nem sok minden történt velem a napokban, de ez így van jól. Van valami azonban, amitől félek. Mindig úgy ébredek, hogy félve olvasom vagy hallgatom utána a híreket. Ez a háború, és egy esetleges harmadik világháború eljövetele. Remélem, hogy győz a józan ész, de a félelmem nem alaptalan. Napjaim része ez az érzés, le kellett írnom.


zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu