2024. március 10., vasárnap

Napjaim

Borús vasárnap reggel van, jól aludtam. Elvégeztem a reggeli teendőket, leültem a számítógép elé. WhatsAppon M-mel is beszélgettem egy kicsit. A folyosón közben a szomszédasszonyok is beszélgetnek egy emelettel lejjebb. Nem értem hogy mit, de hallom, hogy elkezdték a szokásos eszmecserét. Egymással szemben laknak, gyakran beszélgetnek, nevetgélnek. Talán néha csatlakoznom kellene hozzájuk. Ha véletlenül akkor megyek arra, mikor szót váltanak, megállok, és én is beszélgetek velük. 
A héten a lépcsőházat és a korlátok fa és fém részeit festették. Rendkívül tiszta munkát végeztek. Mikor befejezték a munkát, fel is mostak a festők. Nem maradt hátra utánuk más csak a friss festékillat és a tisztaság. Ilyen munkát végzők is vannak.
Január elsején elhatároztam, hogy sokat sétálok. Nem tartom be. Nem vagyok elég erős magamhoz. Csak akkor megyek, ha elintézni valóm van. Az utóbbi pár napban volt is. Fodrász, posta, bank, könyvtár, bolt, gyógyszertár, Rossmann. Volt, ahova M. vitt, volt ahova gyalog mentem, mikor ő már hazament. Ez volt a séta. Közben néztem a lakótelep virágait. Le ne maradjak  a tavaszról. Nyílik a pipitér is. Egy volt blogos társam így hívott sok-sok évvel ezelőtt, még egy másik blogomban. Szép emlék.
Voltam temetésen is kedden. Nem jó esemény, de elmentünk, elkísértem a barátot utolsó útjára. Sokan voltak, szerettük Tonit.
Nem nagyon történik más velem. Múlnak a napjaim, és élvezem is őket. Ha egyedül vagyok próbálom magam elfoglalni. Nem mindig jó egyedül lenni, de vannak napok, mikor nincs más lehetőség. Keddig még így leszek. Most megyek vasalni, délután pedig egy jót olvasok. Széppé teszem a napom.
Kellemes vasárnapot kívánok nektek is.


2024. március 4., hétfő

Jó és rossz dolgok

Én, aki lakótelepi lakásban élek kert nélkül, nem nagyon veszem észre a tavaszi virágok nyílását. A legutóbbi sétánkon azonban figyeltem őket, próbáltam behozni a lemaradásomból azt, amit lehet. Találtam néhány szép szirmú virágot az utunk során. Virágoznak a fák is, éled a természet, egyre több a szín, fényesebben süt a Nap, hosszabbodnak a napok, a madarak is hangosabbak... Mindez egyre inkább belém ivódik, tudatában vagyok a változásoknak. Akarom, hogy így legyen.
A tavasz egyfajta kezdet, de én a napokban találkoztam a véggel, az elmúlással is. Két ember is örökre távozott a környezetemből. M. egyik barátja, akit én is ismertem, elhunyt. Egy hónapja még együtt  ebédeltünk, M. pár nappal a halála előtt még beszélt vele telefonon.
Sajnos egy volt gimnáziumi osztálytársamat sem láthatom már többé. Ő az első, aki távozott végleg az osztályból. Mi, többiek még élünk.
Élni kell, megélni a napokat, figyelni mindenre, ami szép és jó! Nem kell hagyni, hogy elillanjanak a napok. Unalomig ismételt szavak. A rosszat is át kell élni, de életünkben minden véges, egyszer a rossz is elmúlik majd. Eddig is így volt, ezután is így lesz. 
A két haláleset most újra ezekre a gondolatokra figyelmeztetett, nem először, és nem is utoljára.


2024. február 26., hétfő

Hekk

Jó egy nap nem főzni, hanem egy jó helyre elmenni, és valami finomat enni. Mikor kórházban voltam, egy szobatársam elmondta, hogy a legjobb hekket a közeli Fertőrákoson a Kovács Kocsmában lehet enni. Kipróbáltuk, és azóta visszajárók vagyunk. Így is lehet élvezni az életet. A finom ételek mindenképpen ehhez  tartoznak.
Elindulunk, és tudjuk, hogy valami jóban lesz részünk. Várjuk, hogy kihozzák a halat, nekilátunk, és még utána megiszunk egy kávét is. Nem sietünk, örömmel eszünk, közben hallgatunk is, beszélgetünk is, de leginkább hallgatva élvezzük az ízeket. Süt a februári nap, pattog a kályhában a tűz, gyűlnek a vendégek, keverednek a magyar és a német szavak. Közel a határ.
Minden rosszban van valami jó. Hányszor mondjuk ki ezt a mondatot, és mindig megbizonyosodhatunk az igazáról. Ha nem kerülök kórházba, soha nem tudjuk meg, hova kell menni hekket enni.


2024. február 22., csütörtök

Könyvek

Ha  könyvárba megyek, M. majdnem mindig eljön velem. Tulajdonképpen ez jó, mert akkor ő visz és hoz autóval. Mindig felpakolok könyvekkel, és jó, ha segít valaki hazahozni őket.
Ő egy jól feltöltött utcai fülkés "könyvtárból" hozza a könyveit. Szereti a  hosszú, sokáig olvasható regényeket, és mindig talál is ilyeneket. 
Ha ott vagyok nála, akkor mindig várom vissza, és kíváncsi vagyok arra, hogy milyen könyveket hoz haza. Mikor hallom a kulcs csörgését, elmegyek elé az előszobába, és várom, hogy levegye végre a kabátját. A táskában még titokként ott vannak a könyvek. Aztán kiteszi őket az asztalra, elmondja, hogy miért azokat választotta, mit tud róluk, mit tud az írójukról, van-e hozzájuk fűződő emléke. Amit most olvas, arra emlékezett, hogy egy gimnáziumi tanára ajánlotta, de ő akkor nem olvasta. 
Belelapozunk mindegyikbe, majd  átöltözik, és leül olvasni. Belekezdeni egy könyvbe olyan, mint egy titkot felfedni.  Én gyakran mellé telepszem, és olvasunk csendben, örömmel, olyan élménnyel, mely szebbé teszi a napokat. Néha feláll, odamegy a számítógéphez, utánaolvas dolgoknak, érdekli a történelmi háttér. Mesél a könyvről, ha érdekes mondatot talál lefordítja nekem.
Kincs a könyv, örömforrás.



2024. február 14., szerda

Virágok

A Valentin-napot nem nagyon tartom ünnepnek. Aztán mikor virágot kapok, akkor úgy érzem, hogy mégis jó, hogy van ez a nap. Vízbe teszem az ajándékot, és napközben oda-oda nézek, hogy eszembe jusson az, aki gondolt rám.
Az a jó, hogy nem csak ezen a napon kapok virágot. Beszélnek szavak helyett is, míg velem vannak, különösen akkor, ha egyedül vagyok. 

2024. február 7., szerda

Cesky Krumlovban

Ha itthon vagyok  a cseh szavak valahogy mélyen ülnek bennem, de amint Csehországban vagyok rögtön a felszínre kerülnek. Megértem a feliratokat, tudok köszönni minden napszakban, megköszönni bármit, ha sor kerül rá. Ennyit tesz a környezet, az orosz nyelv valaha volt tanulása, a nagymamámék és anyu otthoni, gyakran tót nyelven való beszélgetése. Mennyi szó ragadt rám közben gyerekkoromban, míg hallgattam őket.  A szláv nyelvek egyébként is közel állnak hozzám.
Cesky Krumlovba mentünk pár napra. Szép város, romantikus utcákkal, színes, ódon házakkal, cégérekkel, lámpákkal.
Mindenképpen enni akartam az egyik cseh nemzeti ételt, sült húst, káposztával, knédlivel. Ez utóbbin volt a hangsúly. Csehországban knédlit enni muszáj. Sikerült kétszer is ennem, amire vágytam. Finom volt.
Csípős, hideg szélben sétáltunk az utcákon, sokszor megálltunk a Moldva folyónál. Smetana nagyszerű zenéjét dúdoltam magamban. A hideg elől néha bementünk egy cukrászdába forró gyümölcsteát inni, megpihenni. Rollátorral mentem, és így viszonylag sokat tudtam menni.
Szép napok vannak mögöttünk. Évekkel ezelőtt voltunk már itt, talán nyáron újra megyünk.





2024. január 29., hétfő

Pár korábbi nap néhány története

A múlt héten születésnapom volt, csendben megünnepeltük. Nem szoktunk nagy hangsúlyt fektetni erre az ünnepre, de el sem megyünk mellette szótlanul. Múlnak az évek, még van hátra pár év egy kerek évfordulómig, talán akkor meghívom egy kis ünneplésre M. családját és pár barátot. Soha nem tettem ezt, de az introvertált személyemnek kell az, hogy néha szervezzek, emberek között legyek, a magam módján ünnepeljek és ünnepeljünk. Ritkán teszem. Volt pár telefonhívásom, és a Facebookon is jókívánságok. Nem nagyon használom ez utóbbit, de mivel közli az ismerősökkel, hogy születésnapom van, írtak, képeket küldtek, és én  odakuporodtam  a számítógép elé olvasgatni, megköszönni a sorokat.  Jó volt, hogy gondoltak rám. Rájöttem, hogy szükségem van rá, még akkor is, ha ilyen módon történik. Kell a törődés, nagyon kell. Felmelegít, áthatnak az érzelmek.
Elmentünk hétvégén M. öccséhez is látogatóba. Felújította a régi szülői házat. Úgy volt, hogy karácsonyra költözik be, de már november 19-én megtörtént ez az esemény. Milyen sokan kötik a beköltözést karácsonyhoz. Mikor én beköltöztem a mostani lakásomba én is az első karácsonyt képzeltem el itt. 
Kíváncsiak voltunk, hogyan alakította át, rendezte be a régi házat M. öccse, melyben annyiszor voltunk korábban. Ami nagyon tetszett az volt, hogy van neki kályhája is a padlófűtés mellé. Ha begyújt lehet látni a lángokat, hallgathatja a pattogó fahasábokat. Elmerültem mostanában a hygge világában, ez is hozzátartozik ehhez az érzéshez. Nézni a tüzet, melegedni mellette. Most éppen nem égett benne a tűz, de elképzeltem, hogy milyen lehet. Közben a két testvér az édesanyjuk réteséről beszélt. Az egyik kedvencet, a grízeset M. öccse megkereste egy régi szakácskönyvben, mely alapján M. anyukája süthette. M. ki fogja próbálni. Béke volt bennünk a múltat idézve egy új helyen, miközben a régi ház kinézete is velünk volt még. Jöttek elő az emlékek.
Találkoztunk M. egy barátjával is. Elmentünk négyen ebédelni egy szombathelyi halászcsárdába. Több mint 2 órán át ott voltunk, élveztük az étkezést, beszélgettünk, kávéztunk. Ez utóbbit többször is megtettük a legutóbbi pár napban. Cukrászdába mentünk, tetszett, hogy csak ülünk, nézzük az embereket, hallgatjuk a halk tányér és kanál koccanásokat, a közeli beszélgetéseket.




2024. január 28., vasárnap

Képeslapok

Kaptam karácsonyra két képeslapot blogos társaktól. Az egyik saját készítésű. Úgy örültem nekik. Köszönöm Erika és Viola. 
Míg felhoztam őket a ládámból, már alig vártam, hogy elolvashassam a rájuk írtakat. Jó volt látni a feladók kézírását is. A postaládám is örült a sok számla és olykor egy-egy hivatalos levél után. Mintha visszamentünk volna a múltba egy kicsit. Hányszor nyitottam ki nem feleslegesen akkor a ládámat. Mikor tanultam az angolt, voltak levelezőtársaim, és jó volt meglátni mindig a csíkos szélű légiposta borítékokat. Így voltam valamikor az akkori Szovjetunióból írt levelekkel és lapokkal is. Mennyit tanultam mindkét nyelven a leveleket íróktól. Mennyi szó, kifejezés, kész, használható  mondatok... Jó volt belelátni az életükbe, és később találkozni is velük személyesen.
Milyen öröm adni és kapni! Karácsony táján ez az öröm megsokszorozódik.
Vannak más kapott lapok is nálam. Párat bekereteztem, és kitettem őket a falra. Azok is saját készítésűek. Évek óta ott vannak, a küldőjükre és blogjaikra gondolok, ha meglátom őket. Köszönettel tartozom értük újra. Köszönet a blogokért is, és nem csak karácsonykor.

2024. január 24., szerda

Hygge

A hygge dán szó, és röviden azt jelenti, hogy élvezni az élet, a mindennapok egyszerű örömeit kevés pénzzel is. Egyfajta életmód, szemlélet, életérzés, mely szerint lehet és érdemes is élni.
Ha belegondolok, mindig is eszerint éltem, csak soha nem tudtam megnevezni az érzést, mert nem tudtam a megfelelő szót rá.
Megvoltak hozzá a dolgaim, ha nem is minden: takaró, pléd, kávé, tea, könyv, meghitt zug, kuckó a lakásban, bögrék, gyertya, meleg pulóver és zokni... Ezen kívül az ősz, a tél, az advent, a karácsony szeretete, az eső kopogásának és a viharos szélnek a hallgatása, miközben én bent a melegben biztonságban vagyok. Sorolhatnám még a hozzávalókat, a könyv kitér a lehetőségekre.
A hygge jelenti még, hogy tudunk a jelenben élni, megélni a boldog pillanatokat, és a legtöbbet kihozni belűlük. Ez tulajdonképpen a boldogság maga. Fontos a társas kapcsolatok megléte is, de nekem ez soha nem volt erősségem. Kevés barátban, kis családban volt mindig részem. 
Meik Wiking: Hygge - a dán életérzés, amely boldoggá tesz című könyvét kétszer is elolvastam. Mikor az első olvasás után letettem, azonnal elkezdtem olvasni másodszor is. Igen, akkor rögtön. Megérte. Lehet, hogy megveszem saját példányban is, ha kapható.
Kitettem már a szerző másik könyvét is magamnak, melyet szintén kivettem a könyvtárból. A címe: Lykke - a boldogság nyomában. Remélem, annyira fog tetszeni, mint a már fent említett másik könyv is.


zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu