2017. szeptember 21., csütörtök

Letettem

a munkahelyem íróasztalára a virágot még a zacskójában, és kattintottam egy-két képet róla. Az idő múlására emlékeztetett, ugyanis olyan volt diákjaimtól kaptam, akik 30 éve végeztek. Ők voltak az első csoportom, és négyen úgy döntöttek, hogy eljönnek hozzám, és meglátogatják az iskolát is. Beszélgettem velük, sorsok, életutak tárultak fel előttem, humor is, tragikus események is. Megígérték, hogy jövőre is eljönnek, egy újabb év elteltével, vagyis múlik az idő.
Lassan készülök arra, hogy kipakoljam  a szarvasos, hópihés téli plédjeim, ez is az idő múlására emlékeztet, úgy ahogy a szarvasos, hópelyhes bögréim, és a hasonló mintázatú ágyneműim is. Van még időm, de azt is tudom, hogy eljön az ideje mindennek, a felsoroltak használatának is. Igen, mindennek eljön az ideje, a sajátunké is.



2017. szeptember 13., szerda

Ha

anyunál vagyok, és ő a megszokott TV programjait  nézi, én is melléülök, és vele nézem. Ő olyankor közben elmeséli az előzményeket, ha sorozatról van szó. is Jól megvagyunk.
Van egy sorozat melyben van egy néni, helyesebben úri hölgy bottal, csipkékkel. Vannak jó beszólásai, kissé naívak, de adott helyzetre találóak. A legutóbbi:
"A élet nem túlságos boldog, ha túl sokat morfondírozunk rajta."
Nem jöttem egy darabig, mert volt a számítógépemmel valami probléma. Kolléga megígérte, hogy eljön megnézni, ide is ért, de érkezése előtt egy perce megjavult. Nem tudom mi történt, de ez olyan Murphy törvényes vagy fogorvosos történet.


zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu