2017. szeptember 21., csütörtök

Letettem

a munkahelyem íróasztalára a virágot még a zacskójában, és kattintottam egy-két képet róla. Az idő múlására emlékeztetett, ugyanis olyan volt diákjaimtól kaptam, akik 30 éve végeztek. Ők voltak az első csoportom, és négyen úgy döntöttek, hogy eljönnek hozzám, és meglátogatják az iskolát is. Beszélgettem velük, sorsok, életutak tárultak fel előttem, humor is, tragikus események is. Megígérték, hogy jövőre is eljönnek, egy újabb év elteltével, vagyis múlik az idő.
Lassan készülök arra, hogy kipakoljam  a szarvasos, hópihés téli plédjeim, ez is az idő múlására emlékeztet, úgy ahogy a szarvasos, hópelyhes bögréim, és a hasonló mintázatú ágyneműim is. Van még időm, de azt is tudom, hogy eljön az ideje mindennek, a felsoroltak használatának is. Igen, mindennek eljön az ideje, a sajátunké is.



2 megjegyzés:

  1. Bizonyos életkortól kezdve (ami valószínűleg még nem a tiéd), ha szokás szerint siettetnénk az idő múlását, megtorpanunk: minek siettetni, amugy is túl gyorsan múlik!...

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu