2010. szeptember 30., csütörtök

Kajuk Gyula ( Trendo): Hajléktalan pár




Most esős napok jönnek;
vigyázz hát magadra
a fénylő kockakövön,
lépcsőn el ne csússz!
Most esős napok jönnek,
tudom már előre,
hogy szaggatni fogja
derekad a csúz.

Most esős napok jönnek;
talán még túléljük,
nyári vidám kedvünk,
hogy majd elapad.
Hosszú időt kell majd,
bizony átvészelnünk,
míg szárazon vár ránk
kuckónk, az a pad.

Ősz közelít,
sok elhullott gyümölccsel.
Kásásan mállik szét
a talpunk alatt.
Ősz közelít,
sok kavargó levéllel.
Némelyik szúrósan
hajadba akad.

És mégis, néha még
az októberi ég
bocsájt ránk tündöklő
azúr sugarat.
S a kései napon
piruló bogyóból
édes lé csurog;
és nem vérünk fakad.

2010. szeptember 29., szerda

Fedél

Mikor kitartóan esik, kell egy fedél, és nemcsak az esernyő az. Ha nem otthon vagyunk esőben, akkor is kell egy fedél, ami a leginkább otthonérzést adja.Nem egy kapualjra vágyunk, hanem valami emberközelire, ahová a többiekkel bemenekülünk, és együtt élvezzük a védelmet, az akol melegét.
A nyitott ablakon át látjuk, halljuk is az esőt, és így még inkább tudjuk, hogy megtaláltuk a helyet, a védelmet.  
Aztán akár ismeretlenek is beszédbe elegyednek.
Megteremtettük az otthont. Lehet ez egy kávézó is Kőszegen.

2010. szeptember 27., hétfő

Kajuk Gyula( Trendo): Szép őszi nap


Szárító szelek cserzik
a lágybőrű női arcokat,
mit sem ér a drága hidratáló.
Halastavak partján kifeszítve
várakozik már a baljós háló.
Még pirul a naptól a csipkebogyó,
de húsát már csipkedi a dér,
csábtáncát a légben ellejti
egy ledér levél-bajadér,
mikor kitartója, az ág már ejti.
Csak harmatcseppet fog a pók,
fázósan dideregnek a nagyapók,
de korai lenne begyújtani még.
Fönt diadalmasan tündöklik
hideg azúrkéken a szeptemberi ég.

2010. szeptember 25., szombat

Vészi Endre: A kertből soha nem ment el a nyár

A kertből soha nem ment el a nyár csak éppen
elfödte finom metszésű arcát a köd csipkéivel
a piros alkonyok moáré-selymét összegöngyölte
s fölfüggesztette egy égi toronyba
a költöző madarak is ittmaradtak nekünk
lehunyt szemhéjunk mögött
és dermedt ezüstbe rejtették illatukat a rétek


s a robbanásra időzített rózsák
látod ez mind az örökkévalóság
Kalandozásainak ösvényeit orsóra tekerte a záruló égbolt
hogy majd lebomoljanak április zöldszagú szeleiben
és épségben maradt benned az élet szertelensége
hogy fölkiálts ha rejtegetve is
mikor szobádba lép karcsún újra a fény
kontyba szorítva laza haját
és arcod fölé hajol

2010. szeptember 22., szerda

Rust nemcsak apró részletekben


Van az úgy, hogy az ember elmerül a részletekben egy-egy helyen. Aztán hirtelen rádöbben, hogy a nagy egészre is kellene pillantást vetni.  Ruston ezt is megteszi.
Így sem csalódik!
Volt ott kb. 1.5 - 2 óránk. Csak úgy egy hirtelen ötlettől vezérelve( én vezéreltem!), mentünk oda. Szemrevételeztük az apró szépségeket, sétáltunk az utcákon, derelyéztünk, kávéztunk, boroztunk, megismerkedtem a magyar pincérekkel.:-) Utána jöttünk haza sietve, mert vasárnap ellenére este dolgoztam.
Kedvem jó volt! Megvolt a feltöltődés.

2010. szeptember 21., kedd

Molnos Lajos: Őszi mondogató


Savanykás-alma-ízű délutánok
torlódnak össze bennem
Költöző fecskék ösztöne
nyugtalanít
mennem
mennem kellene
s hazaérkezni
a szelíd domboldalakon
baktató estében
s belépni a félig
nyitva hagyott kapun
mely mintha régóta várna
zajtalan nyikorgás nélkül
szinte magától
csapódik tártra
s végigmenni az udvaron
hol minden kő egy-egy emlék
és mintha csak pár perce
nem rég
mentem volna át a szomszédba
kupa puliszkalisztért
úgy lépkedni fel a lépcsőn
úgy lépni be a házba
nem így poros-fáradtan
lélekig agyonfázva
s leülni a kályha melletti
nyikorgó öreg székre
hogy ne venném észre
csak hazajöttem
pár órácskára kurta napra
s ülni
ülni a kályhatűz fényében
hogy anyám csak rám se nézzen
hisz el sem mentem
itthon voltam mindig
csak itthon...

Savanykás-alma-ízű délutánok
torlódnak
egymásra bennem
míg útra kelt fecskék raja
húz
zajongva el felettem...

2010. szeptember 20., hétfő

Kávé, bor és derelye


Rustról tudok még írni, képek is vannak. :-)
Míg én kedvenc szállodám ( nem mint szállóvendég!) fotózgattam, M. keresett egy helyet, ahol ihattunk egy kávét mellé desszerttel.
Én ha nagy örömmel bevetem magam abba az udvarba, ő addig az egész városkát körbejárhatja. Mivel onnan egykönnyen ki nem jövök, és ezt ő is tudja.
Az osztrákok szeretett Melange kávéját kértem, M. egy hosszú barnát ( kávét!!!!!!) és mind a ketten lekváros derelyét, ami németül a Powidl-Taschert névre hallgat. M. a kávé mellé egy kis bort is kortyolgatott, amibe én is belekóstoltam. Csak annyihoz volt kedvem.
Ruston van Borakadémia is, miért ne próbálnánk ki a bort egy olyan helyen, ami a boráról híres.Tényleg gyümölcsillata volt.  Egy palackkal vettünk is, majd egy jó alkalmat találunk számára, hogy kibontsuk.
Mit is mondjak még?
A kávézás, borozás és a szilvalekváros derelye valami kis monarchiás érzést vitt belénk. Ha akartuk, ha nem megkaptuk, és tulajdonképpen erre vágytunk...




2010. szeptember 19., vasárnap

Az ősz első simítása


Ma délután Ruston ért minket el az ősz már tapintható jelenléte. Finom volt még, könnyed és légies.
Éppen csak végigsimított rajtunk.

2010. szeptember 18., szombat

Fények


Feltöltöttem mécsestartó fonott kosárkámat. Kitettem a mécseseket a kinn lévő tartókba. 


2010. szeptember 15., szerda

Szappan és bor


Távoli illatok szappanba zárva, aranyló, táncoló lányok borosüveg címkéjén. Az ajándékok magunkévá tétele, a jelenben, jövőben használva.
Fürdővíz csobogása, Avignon és Marseille más által megélt és nekem adott emlékeit kenem magamra. A bort én általam főzött ebédhez ittuk. Otthon és a távol izgalmas egyesülése bennünk.
Életünk lényegtelenül fontos dolgai.

2010. szeptember 13., hétfő

2010. szeptember 12., vasárnap

Vízparton

Mit is csinál az ember, mikor már ráhangolódott az őszre, és az ország nagy része ázik is, mint hogy kimegy a napsütötte Fertő-tó partjára, és ott nézelődik. Mert hogy itt egy csepp eső sem esett egész hétvégén,  ősznek nyoma sem volt.
Szóval, üldögél, mászkál, tudomásul veszi, hogy milyen jó, hogy messzire ellát, hogy csobbannak a hullámok, és a szél cseppeket permetez az arcára. Leül a vízparton a hosszú padként szolgáló deszkákra, és csak úgy elvan, létezik.
Van mindenféle virág, növény, kavics, meg is lehet tapogatni őket, lehet a lábat lógatni is a nagy semmibe. Gyerekek játszanak, nyári a hangulat van a vízparti játszótéren. Hajók jönnek, mennek, színes csónakok is vannak, és jó szél. Ez utóbbi azért fontos, mert lehet legeltetni a szörfös fiúkon a szemem.:-) Mondom is M-nak, hogy milyen csinik. Nevet, ahogy tátom a számat, és örömmel jegyzi meg, hogy a szépérzékem még megvan. Ahogy láttam neki is, csak természetesen a nőneműek irányában.:-)
Nevetünk, teleszívjuk magunkat friss levegővel, színekkel, és kiviszi a fejünkből a szél, ami nemkívánatosan benn motoszkált esetleg hétközben. A Fertő-tó erre is jó.

2010. szeptember 8., szerda

Színek

                  
Származási hely: Hétvégi séta (A weekend walk)

Én már előre örülök, hogy ilyen színek is várnak ránk hamarosan. Hozzá a vizes avarillat, és a vágy, hogy hamarosan teát igyunk. Citromosat, forrót! Meg is történt, és kinn szürkén alkonyodott közben.
Tavalyi sétánk emlékképeiből...

Esőben


Kint csatakos hideg eső. Erre feküdtem, erre ébredtem. Az esőcseppek hullnak, és ködszerűen permeteznek is. Áll a  levegőben, és esik is az őszies eső egyszerre. Tapad, ragad, beivódik mindenhova  a kinti szürke fényben.
Bent az asztalomon virág.

2010. szeptember 7., kedd

Jarkko Laine: Amikor ősz van ...


Libabőrös a víz. Esik.
Egy lélek sincs a parti üdülőben:
ősz van, a szagok oly tömények,
mintha ruhánkba ivódtak volna.
Szüntelenül a távozás a téma,
bár útra kelni egyszer kell csak,
de hogy ma induljon, senkinek nem jut eszébe.

/Szopori Nagy Lajos fordítása/

2010. szeptember 5., vasárnap

Sopron éjjel



Míg M. Franciaországban kirándulgat, mi a srácokkal megcsináljuk a magunk itthoni programját.Készítettem vacsorát, éhesek voltunk, ettünk egy jót. Közben M. is online volt, beszélgettünk vele messengeren. Markusnak( nagyobbik fiú) van egy új fényképezőképe, állványa, "megmiegymás", és jött az ötlet, hogy Sopronban esti fotózást kellene csinálni. Le kellett járni a vacsorát is.  
Irány a belváros. Már egészen rendben van a Fő tér a felújítás után.
Majd  a Szent Mihály templomhoz mentünk.


Ez utóbbi volt az igazi élmény ma este. Be tudtunk menni a  templomkertbe közel a temetőhöz, és igazán tetszett, mert az ember Halottak Napját kivéve nem igazán sétálgat sötét temetőhöz közel. A Szent Mihály templom viszont szépen ki volt világítva, amúgy tényleg misztikusnak éreztük a  hangulatot a sok régi sírkővel, éjjel röpködő galambokkal ( denevérek?). Bizonyára álmukból riasztottuk fel őket.
Az én fotóim nem túl jók, automata géppel éjszakai fotókat csinálni, nem garantált siker, de ahogy láttam Markus fotói nagyon jók lesznek, különösen a templomkertben. Az enyémek ott egyáltalán nem sikerültek. Fény szinte semmi. Oda már komoly gép kellett.
Hűvös este volt, 9 fok széllel, Thomas ( fiatalabbik fiú) a templom falának védelmét kereste a szél ellen. Ő nem öltözött melegen.
Ekkor úgy döntöttünk, ideje hazamenni.:-)

2010. szeptember 4., szombat

A tetten ért ősz

"...csakis a Balatonnál lehet olyan egyértelműen tetten érni az ősz beköszöntét. Megfigyeléseim szerint ez évről évre augusztus huszonegyedikén következik be, késő délelőtt. Az ember sétál a Petőfi utcán, éppen a sarki közértből jön, felnéz az égre, és teljes bizonyossággal megérzi a pillanatot, amikor a napfény egy árnyalattal sápadtabbra vált. Még mindig ragyog, de már nem ugyanaz, mint tegnap: mintha erőtlenebb lenne, kissé félszegebb. Már nem perzsel, csak simogat, csak bélel. Az égbolt kifogástalanul kék, a bárányfelhők a szokásosak - de megjelent a határtalan szomorúság, az elmúlás csöndje. Olyankor nincs mit tenni; haza kell menni a nyaralóba, meginni egy pohár bort, és felkészülni a búcsúra."

(Zsille Gábor: Zamárdi - részlet)

Visszafogott reggeli fények

  

Az erős fény mindig is zavart. A kora reggeli fények már megtörnek, visszafogottabbak, lágyabbak így az ősz közeledtével. 

Haiku



Rozsda csipkézte,
múltba vivő kulcslyukunk.
Kulcs sincs hozzá már.

( Éva)

2010. szeptember 3., péntek

Zsille Gábor: Újra


Szilva sötétlik az esti homályban,
az ízek, a régiek, újra megérnek
e kései nyárban, e tétova, hallgatag
alkonyatokban, a bokrok alól mikor
eltünedeznek az árnyak, a mély-lila
csokrok, a lóhere méhei, s már csak
a szilva sötétlik a hirtelen estben,
az illatok úsznak, a fák sutyorognak,
a tört cserepekre telepszik a gerle,
a pára a könyvlapot ívbe csavarja vagy
átvonalazza, az ízek, a régiek,
újra megérnek e lusta melegben,
a szilva, az alma lehuppan a fűbe,
a csöndbe, az őszbe – e tétova, hallgatag
alkonyatokban a szilva sötétlik,
a zsarnoki ujjak a még-üde lombokon
átfurakodnak.

2010. szeptember 2., csütörtök

Kajuk Gyula: Múló évszakok



Ha átmegyek a hídon
megérkezem az őszbe
még levelek keringnek
szellőben kergetőzve
de a fákon túli mezőn
már ott lappang a Tél
nyirkos fagy tudatja
hogy végleg elmentél.

Szívem beledermed
az érzésbe halkan,
mibe apránként
már úgyis belehaltam…
a lecsurranó cseppek
mire az ágon végigérnek
jégbe dermedt gyöngyök,
könnyei a Télnek.

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu