2010. június 30., szerda

Vége!


Tűzliliomok mögött asztalok a munkahely udvarán, fehér abroszok, folyik a terítés, mi lasssan összegyűlünk, fölöttünk a júniusi nap. 
Grillezett húsok az asztalra, savanyúság is, friss saláta, fehér kenyér, aprósütemény. Lakodalom érzés vesz rajtam erőt. 
Nemcsak az evésről szól minden:-), hanem valaminek a zárásáról, napszemüveg elő, de nem látunk borúsan, mégha okunk is lenne, mert lenne. Süt a nap, nagyon is, árnyékot keresünk, székeket odahúzzuk. Jövő évben beruházhatánk napernyőkre, vagy a hűvösre teríteni? Történetek kerülnek elő. Nyüzsgés van.
A tűzliliomok táncolhatnának is akár, mert akkor talán szél is lenne, de nincs.
Június van, tanév vége!

2010. június 29., kedd

Kőszegi teázás



Gőzölgő tea,
árnyas béke Kőszegen
nyári délután
(Éva)



Miután átmosott a nagy tér, a friss levegő Wiesmath-ban, elmentünk  a közeli Kőszegre sokadszor.  Kőszeg határátkelő szerencsére. Osztrák oldal neve: Rattmannsdorf - Liebing, ha Ausztriából közelítünk a határ és Kőszeg felé.
Az ebéd  egy szőlővel futtatott kerthelyiségben,  magyar és osztrák ismerősökkel, tanítványokkal  való találkozás és beszélgetés, valamint a nagyon szeretett kőszegi sétálás után bementünk a kávé- és teaházba is. 
Mentünk teát inni, teát venni, és "csak úgy lenni" ott!
Íme az egyik vett tea  a képen, azonnal lefotóztam az autóban. Ez éppen vérnarancs, mert M-ra is gondoltam, ő ugyanis filteresben is ezt issza leggyakrabban. Majd most szoktatom rá a teaélvezetre, mert ő lógatja a filtert, aztán megissza a teát és kész. :-)
Vettem tőzegáfonyát is, mert hallottam, hogy érdemes.
Hozzáértőktől várok tanácsokat mit vegyek még, ha teaüzlet felé visz az utunk itthon vagy máshol.




2010. június 27., vasárnap

Kajuk Gyula: A tantinál

mindig volt jázmintea, ánizsos sütemény
bőrkötésű könyvek, szemüveg az asztalon
szóltak szép zenék vagy ábrándos szonettek
nem értettem őket, de tetszettek nagyon
néha színes sorokba rendezte a kártyát,
ha jól emlékszem, úgy hívta: passziánsz…
máskor meg Tarot lapokat terített…
míg véget nem ért végül a szeánsz


kopogtak a gombok a backgammon táblán
vagy elővett sakkot, pöttyös dominót
azt hiszem, csak lélekben volt gazdag
de körötte mindennek „otthon-szaga” volt
szívesen mennék hozzá, újra meg újra.
sajnos, már régóta nem tehetem.
kortyolom tűnődve a jázminteámat
pedig igazából nem is szeretem…

2010. június 26., szombat

Reggeli tea



A szombat reggeli jázminteám (békéje).

Hatása itt!

2010. június 25., péntek

Egyszer csak szép lesz újra!


Sopron Fő terén dolgoznak. Tavasszal kezdték, egész nyáron folytatják, talán őszre elkészül.
Hiányzik a Fő tér. Itt a Soproni Ünnepi Hetek, jön a VOLT Fesztivál. A  csupa leander Fő tér egy színes, szép nyüzsgés szokott lenni a látogatóktól. Kecske ( Bencés templom) is renoválás alatt kívül-belül. Látogatható, vagyis megnézhető, hogy ásták fel, az oltár alatt egy hatalmas űr, de misék természetesen nicsenek benne.
Itt vezetett át valaha a Borostyánkő út a mostani Fő téren, ami a római időkben a Fórum volt.Csöveket kell amúgyis cserélni a tér alatt, és a régészekkel összefogva túrtak fel mindent. Úgy is mondhatnánk, ásatás is folyik.
Várom a végét és a végeredményt!Időnként megyünk ellenőrizni hogy haladnak. Dolgoznak egyfolytában, szombat délelőtt is, mikor múlt héten fényképeztem.

A lentieket pedig tavaly!


Feltörő emlékek és a búzatábla



Írtam, hogy múlt hétvégén az eperfáról ettünk, és én emlékeket idéztem közben. Az eperfák mögött gabonatáblák voltak: búza és rozs. Erről nem írtam múltkor, pedig szép volt.
Közel mentem szombaton, mert szokásom- ha tehetem-, akkor végighúzom az ujjaim a kalászokon. Le is fényképeztem, mit láttam. Íme! Tipikus júniusi kép, és az előtte lévő esők miatt párolgó, nedves földillatot éreztem.
Az egyik szobánk ablaka búzatáblára nyílt abban az időben, mikor ott gyerek voltam. Reggel, ha kinéztem, szélfútta gabonaföldet láttam az ablakon át. Emlékszem egy reggel különösen szépnek láttam. Akkor fedeztem fel, hogy milyen szép. Máskor csak néztem, de nem láttam.
Most, hogy ott jártunk, ahol ezeket az éveket töltöttem, felnéztem az ablakra is. Nem régen cserélhették ki. Látszik a munka nyoma, még nem fejezték be a csere miatt lehullott vakolat helyrehozatalát.
Szemben már nem búzatábla van. Egy új utcát építettek, házak vannak ott.
Ismerős és mégis idegen helyen jártam. Furcsa kettős érzés. Mint mikor két képet egymásra illesztenek. Láttam, ami most van, és rácsúsztattam gondolatban, ami volt.
Így telt el ott a múlt szombat délelőtt.

2010. június 24., csütörtök

Rég volt...!


Voltunk Rust temetőjében is. Kerestem a magyar neveket. Sokat nem kellett keresni, volt elég, de örömmel találtam meg ezt a sírt. Rákattintva talán olvasható: 1900-ban  Ruszt még magyar szabad királyi város volt.
Ami elmúlt, elmúlt... De olyan jó volt látni.
Egyébként Rust régi magyar neve "Szil" volt, a fa neve után nevezték el ( Rust németül = szil)

2010. június 23., szerda

Újra Rustról


Rust egy kis meseváros Ausztriában. Kéményein gólyafészkek, a Fő tér barátságos, tágas, a házai színesek, és ott van a városka mellett a Fertő-tó. A strand és a vitorláskikötő kicsit messzebb, bicikli- és sétálóút vezet ki oda,  de a pihenős, nézegetős része a tónak a Fő  térhez egészen közel van, pár száz méternyire.
  

Itt forgattak egy népszerű osztrák szappanoperát a Winzerkönig-et. Sok részt láttam belőle. A történet szappanoperás, de nem a földtől elrugaszkodott brazil fajta, hanem egy rusti bortermelő életéről szól, és a városkában játszódik. Ezért  nézem főleg.:-)
A házakon kinn van, ha ott éppen forgattak valamit. Tehát, szinte minden házon vagy egy kék-fehér tábla.
Van borakadémiája,  piroskockás terítős vendéglői, néha csak a faasztal, terítő sincs, fölötted a szőlő adja az árnyat, vannak borozói, és babstercet is lehet itt enni, ami a soproni bortermelők ismert étele is. Sopronban a Csőszkunyhóban( fogadó és étterem) lehet enni a Szent Mihány templom  mellett.


Hogyan szoktunk mi Rustra menni?
Ha valaki Sopronban jár menjen Sopronkőhida felé, és ott már követheti a jelzést a Páneurópai Piknik emlékhely felé. Ott is érdemes megállni. Onnan, ha folytatjuk az utat St. Margarethen felé ( szabadtéri kőfejtős színpad nyári előadásokkal) könnyen elérjük Rustot, de GPS-szel úgyis könnyű lesz odajutni, ha van. 20-25 perces út Sopronból? Úgy saccolom.

Tea


Régebben többször ittam jázmin és Earl Gray teát. Feledésbe merült. Előkerültek a gyümölcsösek( pedig nem is igazán szeretem mindet), és a gyógy(féle)teák: kamilla, csalán, zöld...
Szombaton bementünk teaszaküzletbe és vettünk jázmin teát. Earl Gray-t is fogok. Semmi filter, mindegyikből leveleset akarok.
A finom illatú teaszaküzletben, -ami teázó is egyben -nagy, aranyozott fém, henger alakú dobozokban a teák, belőlük mérik ki  a különböző fajtákat. 

2010. június 22., kedd

Tavalyi levendula élményünk




Tavaly nyáron Dörgicsére keveredtünk, mert máskor is tetszett ez a balatoni falu. Arra viszont nem gondoltunk, hogy egy ilyen levendulamezőt is találunk. Éppen a gondozója, kertésze ott volt, és beengedett minket nézelődni, szagolgatni, fotózni.
Alig tudtunk eljönni onnan, az élmény letaglózott.

2010. június 21., hétfő

Kávé - és levendulaillatú nyári nap


Tavaly Badacsonyban csináltam egy képet a kávémról, és akkor is egy szál levendulát szorongattam a kezemben. Majd fényképezéshez odatettem a kávéscsésze mellé.
Szombaton Ruston is csináltam egy-két ilyen képet. Nem volt tudatos, de így alakult újra. Jó volt úgy kávézni, beszélgetni, hogy küzben a szőlőlugason átsütő napfény és a levelek árnyéka mozgott az asztalon.
Így ismétlődjenek máskor is a szép pillanatok!
Kávé- és levendulaillatú nyári nap.

2010. június 20., vasárnap

Rust ( Ausztria)

  


Szombaton elmentünk újra  a közeli Rustra. Fél óra sem kell, hogy ott legyünk.
Van ott egy étterem és az étteremnek egy kapualja valamint udvara. Minden évszakban, azon belül is sok alkalommal változtatják a dekorációt hozzáértő kezek. Ha az ember rövid időn belül akar elmerülni  a szépségben, be kell ide kukkantani. M. már tudja.:-)Nem is tiltakozik, jóindulatúan mosolyog. 
Itt nézegetve legtöbb csatározás, amit látok, hallok, olvasok, átélek a hét folyamán távolinak, feleslegesen lélekőrlőnek, értelmetlennek tűnik.

Lazán


Hátitáska! Levendula kandikál ki az egyik zsebéből, útközben szedtem, mint antenna meredezik. 
Tépőzáras, bejáratott, kényelmes szandál, hogy ne törje a lábam cipő sehol. Ásványvíz az autóban a lábamnál, arra az esetre, ha hőség lesz, pulóver, ha lehűl a levegő. Erre a háromra, amire gondoltam induláskor, egyébként pedig úgyis lesz valami. Majd kikötünk valahol, eszünk is valahol valamit. Vagy a természet adja, vagy fizetünk érte. Adott a természet is. Érik az eperfa termése. Fizettünk is. Vettünk epret. :-)

2010. június 19., szombat

Gyerekkori emlékek





Gyermekkor helyén
Eperfák néznek reám
Tócsák tükréből.

( Éva)

Elmentünk Kópházára ma. 7 km  innen.
Lehet "csak úgy" is menni, de sokszor indok is van.Lehet, hogy egy kis nosztalgiázásra vágytam.
18 évig éltünk ott, az én gyerek- és ifjúkoromat itt is töltöttem (  Nagymamámnál is több 100 km-re.)  
M. ismeri már a helyet, az iskolámat, a házat, ahol laktunk, a temetőt, a templomot, beszéltem néhány osztálytársamról, tudja már, hol laktak.Azt is hol volt a bolt, és honnan hordtam a tejet esténként.
Ma megemlítettem neki, hogy íme az út, ahol megtanultam biciklizni. Úgy tanultam meg,  ahogy legtöbb gyerek. Apu fogta az ülést, és loholt utánam. Ki akartam egyszer kerülni tócsát, elestem, bele a vízbe. Durcás képet vágtam kis pukkancs módra. Naná, hogy Apu nevetett. Ma is sok tócsa volt az úton.
M. elindult azonnal az úton, és sétáltunk egy nagyot.
Még egy emlék. Ide jártuk a többi gyerekkel az eperfákról enni. 

2010. június 18., péntek

A kék


Fertőszéplakon gyakran előfordulunk.Van ott egy lámpamúzeum, egy skanzen, gyönyörű templom és maga a falu. A Széchenyieké volt a környék. Itt lakott ebben az épületben Széchenyi Ferenc is, a legnagyobb magyar édesapja.
Ennél a romjaiban is fenséges épületnél mindig megállunk. A meghajlott fák, a megviselt falak és emiatt a kék szín miatt, amilyenre az ablakokat védő deszkákat festették. Az idő csak szebbé tette...

2010. június 17., csütörtök

Somlyó Zoltán: Csönd


Jó otthon ülni a szürke sarokban,
mikor esőtül nedves a vidék.
Elmélyedni a nyomtatott sorokban,
hogy szomjuhozó lelked is igyék.

Elveszni testben, csak lélekben élni,
Míg eső csapja ablaküveged.
Elfelejteni mindent - csak remélni...
Hogy csak az édes csönd legyen veled...

Emlék

Gyerekkoromban a nyári szünet első napján olvastam. Örültem, hogy nem tankönyvet, hanem valami mást, amit jó előre kiválasztottam magamnak. Kitettem azt a könyvet, amit először el fogok olvasni, utána még könyveket, melyeket majd később.
Sarkig nyitottam az ablakot, odahúztam a bordó színű fotelt. Ablakon kinézve még zöld búzamezőket láttam lapozás közben.
Este ágyban olvastam. Bekentem valami kámforos izével a pattanásom, ha volt pattanás és kence, és ez az illat keveredett a falusi könyvtárból kivett könyv jellegzetes, kissé öreg, dohos szagával.

Jenei Gyula: Így múlik el

bak, keresztvágó, szitál a fapor.
a fűrész másik végét senki nem fogja.
akadozik, hajlik az acél, ahogy tolod.
az út a tyúkólig eltakarítva,
másfél méteres hókupacok.
ha gyerek lennél, nem látnál rajtuk át.
így se látsz. köd van, füstszag.

a rügyet pattintó zöldnek nevet adni,
az égnek ahogyan gyönyörűn
szívünkbe kékül majd az elmúlás.
hajadonfőtt a földszagú tavasz
csámborog a kert alatt.
csipogó kiscsibék, záptojások.
ne felejts nevet adni semminek!

ha rátaposol, lila lét ereszt az eper.
cefreszag, berúgott kacsák.
a fűrészszél leveleket
szőrös hernyók harapják.
egyre rálépsz, zöld vért enged a nyár.
lavórban mosakodó gyerekkor,
szúnyogok, békák, legyek.
katlanba szorult hőség: szappan fő,
lekvár, baracklekvár sok cukorral,
és pálinka is. a rézüstöt este
az égbe dobod. jó lesz teliholdnak.
amit meghagytak a hernyók,
most az is lehull.
bever az eső a gangra,
bever a délutánba,
az egymást váltó napszakokba.
az eperfa fénylő, vizes ágain
csúszkál a tekintet,
mint egy röntgenfelvétel,
csontra vetkőztet az ősz.

2010. június 16., szerda

Esik




... és esik, és szakad, és dörömböl az ablakon. Nincs vége!
Szünet első napja, mégha még igazán nincs is szünet, de szabad vagyok.Takarítani akartam, de nem!
Kihasználom, hogy ütemesen kopog az eső, és az új bögrémbe készített teámmal az ablak mellett plédet is elővéve( hittük volna múlt héten?) olvasok Szabó Magdát. A komoly, elgondolkoztató szöveg képeket vetít elém. Borongós igazat, mint a kinti valóság.
Hagyom, hogy teljen az idő.


Az eperfa adománya

Szeretem séta közben kóstolni, amit a természet adott. Szagolgatom, ízlelgetem, tapintom, érzem.
Idén először megkóstoltam az eperfa adományát is.  Nagymamám udvarának hátsó részében lévő fához nyarakon elzarándokoltam. Alatta békák is tanyáztak, de én mégis odamentem, és ettem a számomra  édes, szirupos furcsa valamiből.


"...ha rátaposol, lila lét ereszt az eper.
cefreszag, berúgott kacsák.
a fűrészszél leveleket
szőrös hernyók harapják.
egyre rálépsz, zöld vért enged a nyár..."

Jenei Gyula: így múlik el ( részlet)

2010. június 15., kedd

Dejavu


Már megint éreztem vasárnap, amit pár hónappal ezelőtt.Képet is hoztam akkor szintén.
Lemaradtam sétáláskor, mert hosszabban nézegetek, andalgok, mint M. Meg a kattintgaatás is több időt vesz el nálam. Ő is csinál képeket, de itthon kiválogatja az enyémekből a neki tetszőket, és teszi át az ő számítógépébe.:-) Ja, kérem, így aztán könnyű!
Szóval, lemaradok. Ő bevár, egy darabig együtt megyünk, aztán megint lemaradok, de nem szokott ez zavarni minket. Türelmes. Meg aztán nem is futóverseny a séta.
Most is ő  ért előbb az autóhoz, és elindult visszafelé elém.
'Játszottunk', én integettem neki, mint egy turistának, hogy arra vezet az út tovább, majd elköszöntem. Ő megköszönte. Aztán persze beültem mellé... Még jó, hogy nem ment el az információ után!:-)))
De addig is jó volt látni, hogy az úton valaki közeledik felém.

2010. június 14., hétfő

Az esernyő és az ő nagy szerepe


Mintha idén különösen nagy szerepet kapott volna az esernyő. Hol eső ellen, hol napsütés ellen véd.
Fertődre is mentünk szombat délután most is, máskor is. Mindenki úgy védte magát a Nap ellen, ahogy tudta.
Én kicsit megkésve naptejjel, de még időben.

Már megint!



Nem tudtam ellenállni. Vettem megint pöttyösöket! 

Belső kényszer



Mert vannak helyek, ahol meg kell állni! Megálltunk, és utána volt mit szagolgatni az autóban is. Sőt, még mindig megvan itthon egy kis vázában.Hogy itthon is legyen mit szagolgatni.



Most nem vittem túlzásba a virágszedést útközben. De ez a csokor is szép( ugye?), és szintén kibírta hazáig.

2010. június 13., vasárnap

Vasárnap délelőtt


Mit is mond az ember lánya, mikor vasárnap reggel úgy érzi, hogy  hűlt a levegő pár fokot, és talán kibírható már kinn is, bent is az előző napi forróság után? De főleg kint, mert ki kellene menni levegőzni.  
Szóval, vasárnap reggel úgy döntöttünk, főzés nem lesz. Elég volt előző nap izzadni a konyhában.Valahol majd eszünk,  ha nem, akkor egy gyors görög saláta itthon megment minket az éhenhalástól, ha egyáltalán ebben a melegben éhes az ember.Víz legyen, a többi nem számít!
Hogy hova? Valahol ahol pipacs van és búza és szőlő és roggyant kunyhó és pad is leülni, kápolna is, ami hófehéren jelzi, merre menjünk.
Amúgy  csak a nagy tér legyen, és némi szellő is remélhetőleg.
Már az autóban ültünk, még ötlet nem volt, mikor egyszer csak nekem beugrott, hova kellene menni.
Mentünk, és megtaláltuk a helyet, amire vágytunk. Éppen ezt akaruk: szellő, nagy tér, pipacsok, érő búza, illatozó bodza, rozzant kunyhó, hófehér kápolna, amit még lentről kineveztünk úticélként.
Nagy séta kerekedett belőle.

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu