Szeretem séta közben kóstolni, amit a természet adott. Szagolgatom, ízlelgetem, tapintom, érzem.
Idén először megkóstoltam az eperfa adományát is. Nagymamám udvarának hátsó részében lévő fához nyarakon elzarándokoltam. Alatta békák is tanyáztak, de én mégis odamentem, és ettem a számomra édes, szirupos furcsa valamiből.
"...ha rátaposol, lila lét ereszt az eper.
cefreszag, berúgott kacsák.
a fűrészszél leveleket
szőrös hernyók harapják.
egyre rálépsz, zöld vért enged a nyár..."
Jenei Gyula: így múlik el ( részlet)
Az egyik kedvenc gyümölcsöm! Régen minden tisztességes parasztportán volt egy eperfa, általában hátul a baromfiudvarban, hogy a lepotyogó lila cucc ne zavarjon senkit. No és milyen páleszt lehet főzni belőle! Nyamm....Köszi, hogy eszembe juttattad, megyek is megnézem, érik-e már a környéken!
VálaszTörlésSzia! És aztán hogy nézett ki az ember utána!?:-)
VálaszTörlésDe jó volt, csurgott a lé, fekete volt a szánk, ujjaink hegye, szandálunk talpa. És csak nyomtuk befele!
Majd írd meg, hogy érik-e. Itt még alig, de kutatgattam a szemeket. Aki keres, az talál!:-)
Nálunk régen a szomszédos iskola udvarán volt eperfa. Mi, gyerekek mindig odajártunk dézsmálni. Mert ugye más nem ette meg, nem szedte le. Mostmár nincs a környékünkön. Épp a napokban gondoltam rá, hogy kellene az udvarba egy. De hova? Majdnem mindenütt tele van már. Na, majd meglátjuk.
VálaszTörlésAz egyik tesóm selyemhernyót is tartott, mert volt fa a közelben.
VálaszTörlésÉs a pálinká(já)ról csak hallottam, de nem tapasztaltam meg!
"Este van, este van, ki-ki nyugalomba, feketén bólingat az eperfa lombja" (Arany)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy velem emlékeztetek.
VálaszTörlés