Ha vízről hallunk, az utóbbi hetekben az eső és az árvíz jut eszünkbe.
Most én mégis arról írok, hogy szeretem a vizet. Mert azért a kettő nem zárja ki egymást. Körülménytől, mennyiségtől,.... függ.
Szeretem az esőt. Szeretem a pocsolyákat is, de a patakokat, folyókat, tavakat és persze a tengert is.
Bizonyték? Íme:
Bicikliztünk a Salzkammerguti-tavak vidékén. Én előnyre tettem szert. Ritka, nagyon ritka eset! :-)
Megálltam, bicajt fához támasztottam, és irány le a vízhez. Nem bírtam már tovább, bele kellett mennem.
.JPG)
.JPG)
Aztán a vizes lábra egy idő után a szandált fel, és folytattuk az utat. Majd megszárad láb is, szandál is.
.JPG)
Ballagó folyó
VálaszTörlésHallgatás gomolyog ködként a víz felett;
máskor cserfes száját befogja a hullám.
Nagy ritkán elhaló csobbanása hallik;
csöndből gyúrt pamacsok regimentje hull rám.
Vagy tán csak a sudár fekete nyárfa az,
a ködben elnyújtózó androgűn kamasz,
aki vattába csomagolt magcsomókat
terhelt ágáról tétován tovaereszt?
A meggyötört fejét félrehajtó Krisztus
nem bólint; némán áll az útmenti kereszt.
Választ én senkitől, régóta nem kapok…
hallgat a part, a víz, hát én is hallgatok.
Bakancsok cuppognak a partmenti sárban
lemondó legyintés van az indulásban,
meddőn telt el a sokórás várakozás,
elmaradt a remélt halfogás; a horgász
talpa alatt a gyöngykavics megcsikordul,
és hallani vélem, ahogy gyomra kordul.
Otthon rántotta várja tán, forró tea,
ágyban fészkelődő vágyódó asszonya.
Engem sehol se vár megterített asztal,
csak e fűzfatuskó, ami itt marasztal;
meg a puha pára, mely oszlani látszik…
a hegy csúcsán már a Nap sugara játszik.
Az állomás falát éppen rózsaszínre
festi át vidáman a tréfáskedvű nap.
A presszó teraszán két feketerigó
egy trilla plágiumán csúnyán hajbakap…
Nyárfacsúcson ébredő galamb hangja búg,
csitítaná szívesen a testvérháborút.
Tolóhajó messzehangzó kürtje harsan
valahol a kavicsos kis sziget felett,
hangját hátára veszi a zöldesbarna víz,
jön északról megnyugtatón zengő felelet.
Hallani vélem a dízel dohogását,
amint a kis vonta lassacskán elhalad;
kékesszürke iszap kavarog a vízben,
a hegy mögül piroslón felkelt már a nap.
Kék alga szikkad a partmenti köveken,
fény csillan egy maréknyi üvegcserepen.
Lusta szitakötő szárítgatja szárnyát
ágvégen ringatózó fűzfalevelen.
A köd már felszakadt ; tépett foszlányait
a friss tavaszi szél messzire sodorja…
Bizony jólesne most egy jó forró leves,
gulyás vagy tegnapi torról maradt orja…
Hörögve dübörög, büdös füstöt prüszköl
egy rozoga traktor kiszolgált motorja.
Lassan kinyit végre a kocsma és a bolt
a templomtoronyból mérges bagoly rikolt,
aztán a félhomályba csak visszabúvik
a harangkondulástól megriadt kuvik.
Kulccsal bajlódik a sekrestyés, még álmos,
türelmetlen toporog az ősz hajú plébános.
Előtte áll ma egy súlyos stáció;
a püspök úrtól érkező delegáció.
Deres fején még úgyis civil a kalap,
hát fogja magát, egy serkentő felest
a kocsmapult mögött gyorsan bekap.
A csacsogó kis boltoslánytól megveszem
a cigarettám, söröm, napi kenyerem ;
fekete szemébe nézve elmerengek:
milyen is volt régen az a szerelem?
Aztán ballagok, visszafelé a kerékpárúton,
hogy milyen látvány vár, már régóta tudom:
csakúgy, mint ezer éve, ballag a kék folyó is
kezemből elgurult e vers, mint kék golyóbis.
Nagyon köszönöm a versed.
VálaszTörlésMost majdnem megkérdeztem, hogy fáztál-e... de hát azért NYÁR van, vagy mifene! :o))))))
VálaszTörlésNati, nem most volt ez a bringázás, hanem talán 2 éve. Nyár volt, bár aznap nem túl meleg. A sok-sok vízről jutott eszembe ez a kirándulás és a kapcsolatom a vízzel.
VálaszTörlés