Lehuppan a fűbe...

 

Zsille Gábor: Újra

Szilva sötétlik az esti homályban,
az ízek, a régiek, újra megérnek
e kései nyárban, e tétova, hallgatag
alkonyatokban, a bokrok alól mikor
eltünedeznek az árnyak, a mély-lila
csokrok, a lóhere méhei, s már csak
a szilva sötétlik a hirtelen estben,
az illatok úsznak, a fák sutyorognak,
a tört cserepekre telepszik a gerle,
a pára a könyvlapot ívbe csavarja vagy
átvonalazza, az ízek, a régiek,
újra megérnek e lusta melegben,
a szilva, az alma lehuppan a fűbe,
a csöndbe, az őszbe – e tétova, hallgatag
alkonyatokban a szilva sötétlik,
a zsarnoki ujjak a még-üde lombokon
átfurakodnak. 

Zsille Gábor továbbra is az egyik kedvenc költőm marad, és a verséből a "a pára a könyvlapot ívbe csavarja" sort el is viszem magammal a gondolataimba csomagolva.

"...de a melegsége valahol elveszett"

 

Polgár Olga: Egy szeptemberi reggelen

Félhomályban botorkálva
nyitom a spalettákat.
A Nap már ontja fényét,
de melegsége valahol elveszett.
Párás ablakaimon az üveg...
Milyen jó volt rajzolni rá gyermekként!
Ma már nem teszem, csak nézem,
ahogy cseppet formálva lefolyik,
majd megpihen az ablakkereten.
Ásítva nyúlok köntösömért.
Belebújtatom ősz ölelte lelkemet.
Megborzongtam ablakomon átlátva,
hogy a fák ágait mozgatja
a reggeli lehelet.
Szorosabbra húzom köntösömnek övét,
mintha ezzel több meleget adna.
S elfordulok a konyha felé,
az őszt odakint hagyva.

Radnóti Miklós: Szeptember

Radnóti Miklós: Szeptember

Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz. 

Korábban mindig hoztam a blogomba Radnóti Miklós hónapokról írt verseiből is, aztán abbahagytam. Nem azért mert nem tetszenek, hanem mert annyi más verset találtam mindig a következő évszak hónapjairól.

Hogy ki ne maradjon éppen ez a vers a blogomból, most itt vannak tőle ezek a szeptemberi sorok, melyben a fáradt fák már fátylas fényben állnak. Ezek a szavak nemcsak a képzeletem mozgatják meg, hanem valós emlékeket is idéznek.
Megtaláltam ezt a képem is arról a látványról, amikor a tüskés zöld héjak keveredtek a fényes, barna gömbökkel egy méltóságteljes fa gyökereit színesítve.

Ha fázni kezd a szó...

Tóth Enikő Enci: Az őszhöz érve

Az őszhöz érve gondold át kicsit
a nyárban megélt pillanatokat,
mert még a téren sok virág virít,
ritkán érzékelsz hiányfoltokat,
az ősz ilyenkor lopakodva jár,
csak épp megérint, észre sem veszed,
melléd suhanva, lassan, tétován
feléd hint pár kósza felleget!

Az őszhöz érve fázni kezd a szó,
hideg hajnal, mi fákon tekereg,
ha arra járnál, mint átutazó,
találhatsz pár megszáradt levelet,
így múlik a Föld, a test, az élet,
és az égi hang lágy sóhajt teremt,
derengésből néhány kis ígéret
bekönnyezheti tekintetedet...

Megérkezett az évszak váltónak beígért hidegfront. 

15.6 fok kint, és én kinyitottam az ablakot, hogy már hűvös levegő jöjjön be a mindig meleg helyett. Nem tudom mennyi idő kell, hogy az átmelegedett lakásban kellemesebb legyen a hőmérséklet, de kivárom, mert most már itt van hozzá a remény is.

Míg reggeliztem, akkor is hallottam még egy-két esőcsepp koppanást az ablakon az éjjel kapott nagyobb eső után. Számomra ezek megnyugtató és tiszta hangok, az adventi várakozáshoz hasonló érzést kapom tőlük. 

Éppen csak egy simítást, de mégis itt vannak már a bőrömön is.

A hosszú nyári hónapok teljesületlen vágyai mondanak most igent nekem.

Vágyaim

Ihász Kovács Éva: Vihar 

Villámok napszárnya közt
eső páncélfala.
Tűz és víz harca közt
az ember egymaga.
Óriás kék kút az ég,
iszik a föld, a fű, a fa,
szomjas a lélek és szorong,
szinte fél egymaga.
Cicoma minden, pőre látszat,
örülnék egy ázott fűszálnak,
csillagnak, melyet a szem láthat,
hangnak, mely végre emberi,
s szeretne megérinteni.

Miért ezek is most a vágyaim? 

Mert esőt akarok végre, és a szomjazó lelkek szárazságát is csillapítani. 

A sok cicoma helyett letisztult egyszerűséget, a mostani gúnyolódva gyalázkodó Facebookos kommentek és bejegyzések helyett, már ott is több emberi hangot és szebb szókincset.

Olyan engem megérintőket, mélyre hatolókat és a lelkem is simogatókat.

Nyári" zene"

Reviczky Krisztina: Árny

Mosott ruhákat teregetve
játszik a fény.
Látszik, amint
fehér sziluettje
a kötelekre csípteti
a feszes anyagot,
a derengő tegnapot,
a fák nesztelen szelét.
De ahogy felhajtod
a ruhák szélét,
hogy tetten érd,
eltűnik, maga után
hagyva valami halk,
reneszánsz zenét.

Még mindig a kinti szárítás ideje van.

Egy blúzom lengedezik az alig szélben, a szellőben, és a légmozgás valóban neszezik. Én legalábbis hallani vélem. 

A dróthoz egy csipesszel rögzítettem a vállfa kampós szárát, mert egy fehér blúzt ott lenn  látni majd a földön? Nem, nem  akarom újra kimosni.

A fák zöldje is látszik, és jó hogy zöldellnek a háttérben, mert így jobban látható a blúzom csipkéje. 

Talán éppen ez az a reneszánsz "zene", amit néha viselek is, és nem rajtam hordom, hanem bennem.

Hadd tegyem még azt hozzá, hogy nincs olyan nagyon bent bennem, és nem kezelem annyira  sajátként sem, hogy ne legyen másoknak is átadható.

Lassan vége

Makovics János: Nyár vége

Lassan elmúlik ez a nyár is,

emlékeit hagyva hátra a forróság,

mely megviselt mindenkit nagyon,

és a vágyott nyaralások, utazások,

melyek nem olyanok, mint képzeletben,

de megvolt, túléltük, s maradnak

képek, filmek, melyeket készítettünk,

hogy hosszú, téli estéken visszanézhessük:

megéltük nyarunk mégis, és reménykedünk,

hogy jövőre még jobb, szebb, érdekesebb

lesz, még ha tudjuk is, hogy ez önámítás,

boldoggá tesz a reménykedés így nyár

vége felé, mikor már rövidebbek a napok,

miként életünk is egy éve "odalett", s

kopognak majd az elsárgult levelek,

nyár vége itt van végre, túléltük megélve.

Most már újat

 

Steel: Megújulni

Megújulni kéne, lemosni végre
az önzés koszát, úgy nézni az Égre,
mint aki gyönyörködi, és nem mint ki

Istentől vár megváltó csodát. Most már
megújulni kéne, mint kacajgó nyár,
mely a legszebb színeket szertehinti.

Megújulni kéne, a monotonság
szürkeségét létünkről lesöpörni,
napjaink polcát mosollyal letörölni,
nem hagyni, hogy a harag, konok kórság

mérgezze bennünk a szeretni tudást.
Megújulni kéne, a sértettség oly
karakán dacát elhagyni, hiszen fojt
sokszor az a bántásból visszarúgás.

Megújulni kéne, ölelés-jólesőn
nyúlni a másik felé, és nem szúrni
félelem-tüskéket, látszat mögé bújni,
fájdalomtól futamodva szószegőn.

Megújulni kéne, a szerelem termál
vizében ficánkolva mártózgatni,
nem csalódás-sebeket számolgatni
míg az órakerék magányunkban megáll.

Megújulni kéne, virágos rétre
szaladni, őszintén látni a szépre,
a bánatot szívvel, belülről kisírni.

Megújulni kéne, felülni a szélre,
kézen fogva szállni csillagos éjre,
a jót és rosszat egy tenyérként vinni.

Tisztábban

 

Kaulics Gellért:  Az idő tükrében-részlet

Az évek súlya vállaimra simul,
nem nyom le, inkább emel csendesen.
Minden nap új réteget von lelkemre,
és egyre tisztábban látom önmagam.

Ha az utolsó sorban leírtak is megvalósulnak, akkor én még azt sem bánom, hogy öregszem, sőt már meg is öregedtem.

Közlemény: Egy kis blogszünet következik, de amíg visszatérek, addig is örömmel látlak itt benneteket. 

Ezt a képem is bizonyítja!:)

SOS

Balogh Zsuzsanna: Segítséget kér a természet

Mosolyogva is lehet sírni,
Úgy befelé, némán.
Csak a jóról szeretnék írni,
De a téma szemlesütve néz rám!
Szomjas a Föld, porba hullt az imánk,
Közösek a gondok, közös a hibánk.
Minden nap lángol valahol az erdő,
Pusztul az élet, veszélyben a jövő!
Amit kaptunk, nem szabadna elfelejtenünk,
De pénz lett a bálvány, az lett az Istenünk.
Kiszárad a Föld, nem fogja sokáig bírni,
Ideje lenne a baj felett végre kezet fogni.
Lelkiismeret nélkül élni biztosan lehet,
Csak annak az árát nem az issza meg.
Eszembe jut Apám, milyen büszkén nézte a kertet,
Nem vágott ki soha fát, hanem ültetett.
A régi emberek úgy tisztelték a természetet,
A földje végén a parasztember keresztet vetett.
Megemelte a kalapját, ha esett az eső,
Nem is hagyta magára soha a Teremtő.
Most haragszunk egymásra, haragszunk a világra,
Elérkezett az idő az összefogásra!
Mentsük meg a fákat, mert nélkülük nincs élet,
Segítségért könyörög a természet!

Égünk

 

Petró Árpád: (V)égünk - részlet

Árnyékban negyven, a hőség rettentő,
felforrt fejeken vizes zsebkendő.
Piheg a város, ragad az aszfalt,
édes tölcsérben olvad a fagylalt.

Megírom ezt a bejegyzést, mert péntekig van aktualitása állítólag.

Az előrejelzés arról szól, hogy akkor jön egy kis lehűlés, és ahogy megfogalmazták: 

"A forróságból kánikula lesz". 

Igazi vígasz, köszönjük, de valami ennél is jobbra vágytam!  

Kiadós eső kellene,  de erre utaló szót nem hallottam és nem is olvastam.

Fagyiban nem volt részem mostanában. Ahhoz, hogy legyen a legközelebbi fagyizóba kellene elmennem ( az utcánk közepén), vagy a boltba jégkrémért. Inkább nem, jól megvagyok nélküle. 

A város tényleg piheg, és ha 40 fok nincs is, de majdnem annyi. Az aszfaltban majd a nehéz járművek gumiabroncsainak mintázatát később láthatom. Lehet, hogy kis víz áll majd bennünk ősszel, vagy a redőkbe télen porhavat fúj a szél. 

Nem is a pénteket várom, hanem inkább az őszt és a telet. Tulajdonképpen egész nyáron ezt a két évszakot várom annak ellenére, hogy a jelen megélésének híve vagyok.

Kibírom, mindent kibírok, és nem is akarok nyöszörögni, de most mégis írtam arról, ami kikívánkozott belőlem. 

Mert nemcsak az izzadtság kivánkozik ki belőlem.

Aszály

 

Horváth Edina Anna: Forró nyár

Kiég minden, nincsen eső,
a nap lángolva nevet,
csak vegetálunk, nincsen erőnk,
mindenki árnyékot keres.

A tavak vize inkább meleg,
tényleg megőrült a világ,
ezen már senki sem nevet,
csak elmondjuk este az imát.

Tervezgetünk, de tervünk bedől,
télen jó volna egy kis meleg,
most elbújunk a meleg elől,
hogy lehet e kor ilyen beteg.

Szeretek földúton járni, mikor a por puha, a léptek hangját tompító és lábfejeket is koszoló.
Aztán szintén egy földúton, ha már egy más kép fogad, akkor nem látom ennyire lírainak a látványt. Olyan, mint amikor a föld arca megráncosodik, megsérül, neki szánt hidratáló krémmel nincs simogatva, és esőt is régen látott.
Még játszani sincs kedvem vele, vagyis találgatni, hogy mit láthatok a fantáziámmal a mintázatokban. Mással és máskor inkább meg szoktam tenni: a felhőkkel, a platánfák lemezes törzsével vagy  éppen a kávézaccal. 
Inkább a sajnálat és a féltés van bennem iránta. 
Megérintem a meleg fejtetőmet, és a már hiányzó árnyékra is gondolok. Az égre most nem azt mondom hogy szép, hanem hogy reménytelenül kék.
Az a  néhány fenti bárányfelhő még reményt sem ad arra, hogy esőfelhővé váljon.

Vasárnapi emlék

 Tóth Enikő Enci: Nyári vasárnap! - részlet

Nyári vasárnap,
tarka ruhában,
harsan a hajnal, táncol a szél!

Harmat az ágon,
fény a virágon,
kelyhe kinyílik, amíg odaér...

Ilyen is volt egy vasárnap, amikor anyu még élt:

Az asztalon lecsóhoz összevágott paprika, paradicsom és hagyma.   

Leülök kicsit a számítógép elé, a kezem paprika- és hagymaszagú némi szappanemlékkel keverve, melyek lehet hogy a billentyűzet betűin is ott maradnak. Vagy csak azt hiszem. Mikor az orromhoz nyúlok, szinte biztos vagyok benne, hogy tényleg ott maradnak.

Az alsó szomszéd 10 órakor klopfolja a húst, a folyosóról beszivárgó, kissé megégett piskóta illata. 

A nehéz esetnek számító szomszédom most nem veszekszik az asszonnyal, náluk is vasárnap van, szent a béke. 

Anyut várom ebédre. 

Megebédelünk, majd 4-kor még repetázunk szokás szerint, közben beszélgetünk vagy belebóbiskolunk a saját mondatainkba.

A meleg utcán vasárnap délutáni fojtott csend, a redőny félig lehúzva, és nekünk való félhomály van a szobában. 

A csend egy kicsit megszakad, a harmadikon lakó szomszéd távozó unokái letrappolnak a lépcsőn.

A hőség miatt nem nyitok ablakot, 5 óra körül anyunak összecsomagolom a maradékot. 

Kattan a műanyag doboz teteje, majd búcsúzáskor adunk egymásnak egy-egy puszit.

Augusztus hónap kezdetére

 

Tóth Enikő Enci: Haikuk augusztusban

Nyár végi álom,
átsuhan a léteden
aranyfonálon!

Az ég kékjében
bárányfelhők hintáznak,
vatta-fehérben!

Az éjszaka fűre terített plédjén,
bűnösök nyugalmával alszom.
S mikor lehull augusztus legszebb
hullócsillaga, egy álom-mozdulattal
üres helyére visszahajítom.

Filip Tamás

Vágány József: Augusztus - részlet

Augusztus van, beköszöntött,
úgy siet, rohan velünk a nyár,
az égboltra ír üveggyöngyöt,
de közel az ősz, a küszöbön jár.

Kiss Anna: Hő

Harangok bronza áthevül,
sötétebb, rózsa mélyek,

kutak dühével habzanak
alá a kőedények.

Tóth Enikő Enci: Augusztusi képeslap

Augusztusban a fény leér
a tóra, és a vízen táncol,
elsárgulva a kezdetért,
szikraesővel még varázsol,
aztán pírral a nyár imából
lefordul a hegy mögé lassan,
el nem szakított mozdulatban,
s még a tüze egyszer fellángol!

Képeslapodon hosszú téren
nyüzsgő emberi forgatagban
megfogja kezedet éppen
a sárga nyár, és oldhatatlan
felpezsdül a falevéldallam,
leszórja sárgán a permet,
melyre az ősz kurtán felelget,
s égbeli fényét hordja lassan...

Újra itt van

 

Egy vágyálmom  van a képen...Megmutatom, hogy ti is lássátok, hátha nektek is ugyanez.

Nézem azt a még kapaszkodó nagy esőcseppet a levél hegyén, miután elolvastam egy időjárásjelentés főcímét: "Hosszantartó hőhullám kezdődik". 

Aztán rákattintottam arra a mondatra, és ott folytatják még többek között így:  

"Szombaton, augusztus első napján nagy eséllyel 40 fokot is mérhetünk, újra közel kerülünk a napi melegrekordhoz, annak megdőlésére is van esély".

Aztán még egy kis infó csemegeként: "Egyre inkább a hőség terhelheti meg szervezetünket".

Nem károgni akarok, csak néhány olyan mondatot idéztem, melyeknek nem örülök.

Akkor hajrá, talán együtt most is könnyebb lesz elviselni a következő egy hetet!

Áprily Lajos: Kánikula

Tikkasztó hőség, meddő fellegek,

gyötör megint a néma nyári rém

Ti irgalmatlan szikkadó egek,

csak egy mennydörgést küldjetek felém!

Végre!

Tegnap a lehúzott redőny miatt nem vettem észre, hogy kint beborult az ég. 

A dörgést hallottam meg, és felhúztam a redőnyt. Villámlott, esett már az eső is, és a nagy hőségből lassan 27.4 fok lett. Kinyitottam az ablakokat, és már nem a forró levegő jött be.

Végre valami történt. A vizes úton az autók kerekeinek surrogását szerintem két hónapja nem hallottam.

Előkerült egy esernyő is az utcán. Több is, csak képek nincsenek róluk.:)

Egy galamb szállt le a járdára, amely már nem volt forró. 

Az utolsó képen futó ezüst csík valóban az esőtől fénylő járda, és nem csak a hetek óta tartó vágy és képzelet szüleménye.

Kovács László: A nyári eső illata-részlet

"...Életem körbeveszi a beton,

de el tudok merengeni eső

után itt is a nyári illaton.

Panelház szobájában átlépi

az időt, teret fent a csillagom,

illatokkal beszivárog a múlt,

emlékekkel, a kitárt ablakon."

Hőségben

tetőcserépen
izzó fényfonálból köt
hőséget a nap

 (Dobrosi Andrea)

...Vattacukor hőség az utcán, minden
áttetsző, olvadékony.
Fagylalt folyik, hideg gyöngycseppek
égnek izzadt bőrön, ingek tapadnak.
Sötét udvar kútjából a tévéfilm
hangjai, mert nyitva minden ablak.

(Rakovszky Zsuzsa)

olyan hőség van,

hogy vetkőznék, pedig még

fel sem öltöztem...

(Boda-Kalmár Brigitta)

Hogy értsd, egy pohár víz mit ér,
Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell.
Hogy lásd, egy napod mennyit ér,
Néha látnod kell, az élet hogyan fogy el.

 (Sztevanovity Dusán)

végigfut a csend

forró macskaköveken

csak lábujjhegyen

(Kostyal Kendra Valéria)

Weöres Sándor: Kánikula

Szikrázó az égbolt

aranyfüst a lég,

eltörpül láng-űrben a

tarka vidék.

Olvadtan a tarló

hullámzik, remeg,

domb fölött utaznak

izzó gyöngyszemek.

Ragyogó kékségen

sötét pihe-szál:

óriás magányban

egy pacsirta száll. 

A gyermekekről

A gyereknevelés és tanítás során az a legfontosabb, hogy egy gyerek mindig tudja, akkor is szeretik őt, ha nem tökéletes, és hogy ezen képes javítani. Ez olyan bizalom a felnőtt részéről, amit minden korú gyerek megérez. Hogy hisznek benne. Tévedhet és hibázhat. Nem kell tökéletesnek lennie. A világ sem az.

Tari Annamária 

Három olyan dolog van, amelyet mindig eltanulhat a felnőtt a gyerektől: hogy kell ok nélkül örülni, hogy kell mindig valamilyen foglalatosságba merülni, és hogy kell kíméletlenül kiharcolnia magának azt, amit ő akar.

Paulo Coelho

A gyermek világra nyitott lény. A simogatásra simogatással, a jókedvre jó kedvvel, tevékenységre tevékenységgel felel.

Mérei Ferenc

Egy gyermek élete olyan, mint egy papírlap, melyen minden arra járó nyomot hagy.

 (kínai közmondás)

A munka várhat, amíg megmutatod a gyermeknek a szivárványt, de a szivárvány nem fogja megvárni, hogy elvégezd a munkát.

A gyerekek nem mindig hallgatnak a felnőttekre, de utánzásban még soha nem hibáztak.

Ha az evolúció valóban létezik, hogyan lehet, hogy az anyáknak csak két keze van?  

Milton Berle

Minden gyermek egyedi, és mint ilyen, joga van elvárni

személyisége tiszteletben tartását.

Szüksége van arra, hogy saját ritmusának megfelelően

éljen és pihenjen.

Joga, hogy ne legyen mindig tiszta és tökéletes.

Joga van hibázni.

Szüksége van a feltalálásra és alkotásra.

Szüksége van esztétikai érzelmekre.

Joga van bármiféle tudás megszerzésére.

Celestin Freinet