Pipacsok

Azt hallottam az időjárás jelentésben, hogy jövő hét második felében akár 36-37 fok is lesz. Igazi kánikula ígérkezik. Most még élvezhető a benti kellemes hőmérséklet. Nem tudom bejön-e a jóslatuk, tévedhetnek a meteorológusok is.

Most borult az idő, az eső is esett, 14.5 fok van vasárnap délután. Kicsit hűvös van, de én raktározom magamban ezt az érzést arra az időre, mikor majd nagyon melegem lesz a lakásban. Kellenek a jó emlékek, szerencsére sokszor meg is adatnak.

Szombaton mentünk az autóval, és én nézegettem a pipacsokat. Régen, mikor sétálgattunk, egészen közel tudtam menni a pipacsmezőkhöz, most csak így autóból láttam őket, de így is magával ragadott a látvány. 

Ezt a képet egy valamikori sétánkon készítettem, mikor még kézközelben voltak a pipacsok, és meg tudtam simítani őket. Finom, selymes az érintésük, szeretem őket.

Szép volt, jó volt, igaz volt.

Napjaim

Minden nap egyforma. 

A reggeli kávétól a délután 3-kor megevett almáig, az esti zuhanyozásig. Percre be van osztva az időm, még véletlenül sem tér el a megszokottól. Semmi nem változik, a  falak sem, melyek fogva tartanak. Csak néha mozdulok ki, mikor már nagyon be kell vásárolnom, hogy meglegyen itthon a mindennapi kenyér és más ennivaló. Néha el kell még mennem a fodrászhoz, a bankba, az orvoshoz, a gyógyszertárba... Sok pénzt költök taxira, a buszt nem tudom használni, gyalogolni sem tudok.

Mégis élni jó, az itthon békéjét élvezni, még akkor is, ha nem változik semmi. Csak néha sírom el magam, de itt van a papírzsebkendő az asztalomon, ha szükségem van rá. Nem szégyen a sírás.

Jó, hogy vannak blogok, tudom őket olvasni, töltekezni, más emberek gondolataival együtt lenni. Nézni a képeket, a látványokat, melyek őket veszik körül. 

Tudok én is adni magamból, mégha nem is sok, amit nyújtani tudok, de kikívánkozik belőlem, hát kiengedem mindazt, ami bennem van. Hadd lássa más is hogyan élek, hogyan telnek a napjaim, akkor is, ha semmi mutogatni való nincs róluk. 

Szappan

 

Nagyon szeretek kezet mosni. Ha valamit csinálok, és úgy érzem szükségem van kézmosásra, azonnal megteszem. Van itthon sokféle szappanom. Vannak francia szappanaim is. Természetes, számomra nagyon vonzó  illatuk van. 

Gondolkoztam, hogy mihez hasonlíthatnám ezt az illatot. Leginkább fű, föld,  olívaolaj illatra és némi virágillatra, bár nem ez utóbbi a jellemző. Igazán nem tudnám meghatározni, hogy mire is hasonlítanak. Talán a régi mosószappanokéra emlékeztetnek.

Nagy, kocka alakúak, alig férnek el a tenyeremben. Lassan fogynak, mégha sokszor mosok is kezet, és sokszor zuhanyozom is.

Mióta beköszöntött a járvány, az az első, ha hazajövök valahonnan, hogy kezet mosok gondosan, alaposan. Fertőtlenítem a mankóm fogantyúját is. Mert hiába mosok kezet, ha utána megfogom a mankómat, amit előtte sokszor megérintettem még mosatlan kézzel. A tisztaság fontos dolga az életnek, nekem is az.

Míg mosom  a kezem, arra gondolok, hogy milyen várni valakire békével, türelemmel. Tudom, hogy kapok valami jót. Nincs is annál jobb. Talán ennél adni a jobb dolog. Mikor látom a másik örömét az arcán, amit én okoztam.

Tudom, hogy eljön hozzám, és marad nálam pár napig. Lesz kihez szólnom, lesz kire néznem újra, és én tiszta kézzel, tiszta örömmel várhatok. 

Ilyen az élet több más jó dolog mellett. Jó dolog  a szappan, jó  a várakozás, jó az ittlét, jó a beszélgetés, jó a közös étkezés, csak észre kell venni mindezeket. 

Én megteszem, mert életem részei. Blogtémává növesztettem őket, mert rólam szólnak, bármilyen csekélységek is megosztom veletek.