2011. szeptember 28., szerda

Reggeli fényben

Vékony Andor: Őszi séták


zörren az avar
kanyargós erdei út
csendjébe lépek

nyirkos nedves fák
nyakadba lódítják az
Ősz ködpamacsát

ködben ül a hegy
a fák közt a csend szalad
neked sincs szavad


Várom az esős őszt, a tejüveg ködöt, a fanyarságot, a száraz vagy éppen nedves avart, a füstillatú, pirosló, hirtelen sötétbe átmenő  alkonyokat, az első deres füvet. 
Napfényt láttam ma reggel a lakásban, és mivel az elfogadás művészetét is gyakorolom( de szeretném egyre jobban csinálni!), bólintottam rá. Arra is bólintottam nem is titkolt örömmel, hogy legalább ez a fény már  kicsit megtört és fakóbb. 
Ebben a fényben láttam ma a tárgyaimat.
Ilyenkor kellene mondani, hogy addig jó míg meleg van, és a magas fűtésszámla sem hiányzik... 
Persze, persze, de én mást akarok már. A vágyaink nem mindig esnek egybe a valósággal. Ha valami sokáig tart az ellenkezőjét akarom, hogy később újra a másikra vágyakozzam.
Mindezt tehetem úgy, hogy közben egyikhez sem vagyok hűtlen. Mégis lehet kedvencem, és szerethetem egyiket jobban a másiknál.


2011. szeptember 26., hétfő

Este

A szőlőnek "Bertanénis" íze van!- mondod  a laptop előtt ülve, és közben bekúszik az emlék is, mikor virágokat öntöztél gyerekként a nyári szünetben.
Berta néni egy papnál dolgozott, volt szőlő és pince is amire felügyelt. A nagynéni és Valentin atya vendége lehettél forró, száraz júliusi napokon. 
Szeretted a locsolókannás feladatod, büszke is voltál rá, hogy egészen a szomszéd falu parókiájáig eljutottál, és kíváncsiságukat rejtegető szemek is pillantottak rád a kerítésen át. Talán lányok szemei is?:-)
Az emléknek is zamata van, mint a szőlőnek.
Puha szeptemberi estéken lehet róluk mesélni, és béke van közben.

2011. szeptember 25., vasárnap

Kőszegen

Napsütéses szeptember végi szombat Kőszegen. 
A hétvége jellegzetessége, hogy Szüreti Fesztivál van a városkában.
Egyre gyarapodó tömeg, sátrak, kalóriadús ételek = lángos, kolbász bevitele:-) , honi és külhoni fúvósszene, magyar és nem magyar vendégek, jelmezes felvonulás kicsikkel és nagyokkal, ismerősök felfedezése.
A belváros felújítása még nem fejeződött be, de ígéretesnek tűnik az eddigi eredmény.Legutóbb csatatérre emlékeztetett a helyzet. Megnyugodva láttuk a haladást az amúgy is szép helyen.
Megint rájöttem, hogy akik beszélgetni akarnak csak úgy ismeretlenül is, azok megtalálják egymást. Az egyik zenekar kürtösével ebédelés közben hosszan beszélgettem hangszere szépségéről,  a lilahagymás zsíros kenyeret árusítóval sem fogtam magam vissza.
M. megjegyezte, hogy nagyon beszédes vagyok. Valami dumagéphez hasonló jelzőt kaptam, miért  is tagadnám. :-)



2011. szeptember 22., csütörtök

A rózsás és a fehér

Még egy részlet az életemből...
Mikor a színesek után úgy döntök, hogy a fehér a legszebb az ágyneműben, mikor a mintás bögrék és csészék után a finom  fehér porcelán a vágyaim netovábbja, akkor a bolhapiacon meglepetés ér.
Én okozom magamnak azzal, hogy megint a régire vágyom.
Meglátok egy rózsás csészét, csupa romantika az egész, és az kell újra! 
Mert soha ne mondd, hogy soha, és egyébként is  változunk, sőt visszaváltozunk. 



2011. szeptember 20., kedd

Ajándék


Van, aki nem sokat szól, csak ad. Önmagáról sem beszél, csak másról akar tudni.
Van, akit nem ismerek, és mégis ismerek.Van, olyan összetartozás, ami szótlan, több a csend benne, és mégis jelen van a törődés. Kedvemre vannak az ilyen kapcsolatok.
Ma a levelesládámban egy borítékban egy könyv volt. Ajándékba kaptam lélekápolásra, és itt is megköszönöm újra küldőjének.
Úgy gondolom, hogy ha egy könyvet találomra valahol kinyitok, azon az oldalon lévő "üzenet" nekem szól. Most is megcsináltam ezt a  szertartást. Kinyílt egy bizonyos oldalon, és ott éppen ez a vers volt, amit majd le is írok. 

Csitáry-Hock Tamás: Van az ajándék...

A legszebb díszdoboz a szíved benne az 
ajándék a szeretet, amit az éjszaka csendjében
szépen leteszel a küszöbre.
Annak a küszöbére, akinek szánod.
És vársz. És reménykedsz.Reménykedsz, hogy
kinyílik az ajtó, egy gyengéd kéz felemeli, 
kibontja, és magához öleli. Mert titokban erre 
vágyott. Mert megkapta a legszebb ajándékot,
amiről valaha álmodott. A te szívedet, benne 
a szereteteddel. És ha ez megtörténik,
mindketten ajándékot kaptok. Egymást.

Létezik ilyen ajándék.

Olvasom tovább a könyvet...Még egyszer köszönöm!


2011. szeptember 19., hétfő

Erdőben


Levegőn lenni úgy is lehet, hogy az utcán célirányosan megyek. Lakótelepi lakást elhagyva általában ez történik. Bolt, munkahely, egyéb ügyintézések célállomásai vannak előttem. 
Úgy is lehet tiszta levegőt szívni, hogy a friss levegőjű erdőt választom. Időt kell rászánni, ez igaz. Cél sincs, ha nem akarom, és barangolásnak is hívhatom. 
Igaz, most éppen cél nem volt, mégis a Károly-kilátóba mentünk fel. Az itteni erdőkben minden út oda vezet, mint Rómába.
Véletlenül érkeztünk egy ünnepségre is. 75 éves  a Károly-kilátó, nem is tudtuk. Számomra mindig is volt kortalanul a soproni erdő részeként, a TV torony mellett eltörpülve, de ott van. 
U.i.: Hétfő reggelre megjött az ősz. 10 fok, hideg szél és eső!

2011. szeptember 16., péntek

Fáradó nyár, fáradó én


A virág elfáradt már szagosodni.
Unta,
hogy mifenének tettük asztalunkra.
S igyekezett árnyékot vetni,
nagyobbat mint a kertben
s elfáradt, mikor nem néztünk oda.

De észrevettem.

( József Attila: Kultura,1926)



A fáradó nyárral elfáradtam én is.
Bekötött izmokkal, fájó háttal próbálok  a gondolataimon  lazítani, tudva, hogy  test és lélek oda-vissza hat.
Vagy néhány nem kívánatos gondolat és érzés okozza a fájdalmat a testben, vagy nem kellett volna rossz gerinccel annyit emelgetni, pakolni, tologatni nyáron.
Mit tehettem? Azt is kellett, mert csak így haladtam.  Most viszont  a testi fájdalom gúzsba köti a gondolataim is. Oda-vissza hatások. Melyik az ok, melyik az okozat?
A várt enyhülésig kicserélem a fáradó virágot az asztalomon...
Talán! Mert így is tetszik.:-)

2011. szeptember 14., szerda

Szitakötő és derelye

Tegnap este zizegést hallottam az ablak alatt az erkélyen. Kimentem, de ahhoz túl sötét volt, hogy meglássam mi okozza. Az biztos, hogy beszorult bogár vagy rovar szárnyának berregése volt.
Reggel ébredés után megnéztem, tehetek-e még valamit. Egy szitakötő szorult be valahogy egy virágláda és a fal közé. Kiszabadítottam, szédelegve, de eltűnt a szemem elől. Csak remélem, hogy túlélte kényszerfogságot, és nem ez a napos őszi nap volt az utolsó számára.
Visszatérve még a Ruston töltött múlt szombat délutánra...
A séta után egy kis nyugodt kávézás is tervbe volt véve.  
A kávé mellé derelyét kértünk, és úgy döntöttem, csinálni kellene itthon is. 
Németül hosszabb a neve, nem is emlékszem rá, viszont a "táska-tasche" szó biztos, hogy benne van. Kicsit a külseje is eltérő, de az íze mint az itthonié, és jó szilvalekvár volt benne.
Magyar volt a pincér, sőt, a pincérnő is. Pár szót váltottunk. Nekik is jól esett  a magyar szó, mert érezhetően keresték a lehetőséget, hogy szóljanak hozzám. Nekem is jó volt.

2011. szeptember 12., hétfő

Őszelő Ruston


Érzelmeinktől sosem kell félni.
A pillanatot nem lehet mérni,
semmire nem lehet elcserélni.
Annak varázsát át kell élni.
Várni és örökké remélni,
hagyni sorsunk percét visszatérni.

(Tokaji Márton:  A pillanat) 



Szombat délután a harsány színű Fertő-tavi hajózás, majd a visszafogottabb vízparti merengés után alig 20-25 perc múlva már Ruston voltunk.
Szelíden fogadott minket az alig tapintható, de már jelenlévő ősz. 
Hagytam, hogy az ott töltött óra pillanatokra essen szét azért, hogy szinte mindegyiket külön-külön is élvezzem.




2011. szeptember 10., szombat

Szeptemberi fénylő délután

Bár én már készen állok az őszre is, de ha szeptember elején még a nyár köszön vissza, azt sem bánom.
Szombat délután kimentünk a Fertő-tóra, még szerencse, hogy ilyen közel van. 
Mivel -egy kicsit megszaporázva a lépteinket- éppen elértünk egy hajót, felszálltunk rá. 
A két cölöppel jelzett országhatárt átlépve ( csak semmi túlzás, így van jól:-)!), kikötöttünk az osztrák oldalon. Majd időnként integetve vagy visszaintegetve a többi vízen lévő hajó utasainak és a vitorlázóknak egy jó óra alatt visszatérünk.



Mert nincs nyári ősz vízparton üldögélés nélkül, ezt is megtettük. Lábam is belelógattam  a még mindig inkább langyos, mint hideg vízbe. Több, mélyebb  ismerkedés a vízzel erre a napra úgysem volt betervezve.
Kutyák bezzeg úsztak egy nagyot, és én hol őket, hol a vízbe tévedt falevelet néztem. Helyesebben bambultam, mert többre nem is futotta tőlem. Olvasom néhány helyen, hogy ennél jobbat, többet pihenésképpen úgysem tehetek.
Jön is a bambulás magától szerencsére...:-) A hullámok lassú mozgása is besegít. Kész csoda, hogy egyáltalán voltak hullámok abban a szélcsendben. A Fertő-tavon ritka ez a szélmentes béke.



2011. szeptember 9., péntek

Szüret idején

Jó lenne egyszer igazi szüreten részt venni. 
Számunkra annyiból áll mindez, hogy tudjuk hozzánk legközelebb melyik út mellett árulnak friss mustot, és ott vesszük meg általában szinte közvetlenül a tőkéről a szőlőadagunkat is.
Olyankor néhány szót váltunk a szőlősorok végében álló árussal is.
A szüret most fesztiválokat is jelent számomra, és el is mentem a múlt szombaton a helyire. 
Fiatal kollégám népitáncos is, és hívó szavára elmentem megnézni.Nem mintha naponta nem látnám őt, de így csizmában, kalapban, mellényben nem sűrűn. El is játszottuk, hogy mit szólnának hozzá a gyerekek, ha így látnák egyszer őt!:-)
Átvillant az agyamon, hogy milyen lehet így beöltözve még forogni-mozogni is a nagy melegben, sőt, emelgetni a szalagos, szépen fonott hajú, sok alsószoknyás lányokat. 
Nekem csak állva, lengén öltözve is melegem volt.
Meg is kérdeztem tőle utólag, hogy hány alsószoknya is van táncos lányokon? Nevetve mondta, hogy még soha nem számolta!:-) Ajjaj! 29 évesen!???:-)))



Ami tetszett, hogy finom, hosszú szárú poharakból lehetett csak kóstolni a különböző pincészet borait.Vagyis nem műanyag pohárban lötyögtetni!
Megveheted a poharat, aztán vagy visszaváltod a végén, vagy hazaviszed. Olyan szépek, hogy előző évekből megtartva őket nekem már gyűjteményem van.



2011. szeptember 7., szerda

A tanévkezdés...



A tanévkezdésben élek.
Mit is akarok már szeptember első napjaiban?
A szervezés és adminisztráció forgatagában újak megismerésekor rögtön az elején a  felszínesség elkerülése, hogy már ne a legelején veszítsem el a gyereket, akkor mikor meg kellene nyerni.
Hogy megtaláljam a pontot, amin át tovább áshatok le a lélekig. Hogy ne egy számnak érezze magát már akkor is a gyerek, mikor csak adatokra van időm vele kapcsolatban így szeptember elején. Hogy először a lélekkel kezdjek, akkor is, ha számokat kell leírni.
Kívánom, hogy ha nem is örülni, de elfogadni tudjam azt, ami a visszatérő rutinfeladat, és még mindig meglássam benne azt, ami miatt érdemes csinálni. Sok év után fakul minden, de kell az öröm is, mert kiégek, ha nem így lesz.
Hogy tudjam, hol a határ a szabály betartása/betartatása és a kellő rugalmasság határa között, ami  előrevisz, de nem üt vissza.
Hogy a determináltság és a szabad akarat megfelelő arányban legyen bennem. Óh, jaj, milyen kívánság!:-)))
Kérek még több optimizmust is, mert a negatív tapasztalatok lehúznak, és nem lesz visszaút, ha megkeseredik a  lélek, mert ez nekem sem jó és a környezetemnek sem.
"Egészséges önzésből" azt kívánom, hogy tudjak úgy tenni, hogy nekem legyen most elsősorban jó így kezdéskor is, mert az úgyis kisugárzik.



2011. szeptember 5., hétfő

Uszoda után


Mikor már nagyon fáj a hátam, mert van becsípődés is, talán egy ideg is begyulladt, akkor rászánom magam, és elmegyek az uszodába. Kérdezem is magamtól hazafelé jövet, hogy miért nem megyek többször.
Volt egy szépséghibája az ottlétnek! 
A jelenleg is tartó 2 hetes diétám miatt nem horgonyozhattam le úszás után a büfében a finom péksütemények között.
Erős voltam, és eljöttem a büfé mellett. 
Gondolkoztam valami áthidaló megoldáson:-), de aztán elvetettem. Nincs áthidaló megoldás! Vagy elcsábulok vagy nem. Nem hagytam magam!
A busz indulásáig még mászkáltam egyet a parkban. Délután dolgozom ugyanis.
Végül úgy éreztem, jobb volt így, mint a büfében üldögélni. Azért ha letelik a 2 hét nem hagyom ki azt sem.
Csak úgy! "Carpe diem" alapon!;-)
Ha egyszer eljutok odáig, hogy az alig-éppen  reggeli és egy kiadós úszás után jutalomként nem valami finomat kívánok, akkor azt is leírom. 
De ott még nem tartok! Teljesen normálisan működöm!:-)


2011. szeptember 3., szombat

Apró dolgok fontossága

Apró dolgokról tudok írni, nagyok nem történnek velem. Beburkolózom a közelgő őszbe és a tanévkezdésbe.
Mikor pár napja a  szeptemberi napsütésben ruhákat teregettem, M.éppen Calais-ból írt. Nézte a szélben vergődő hullámokat a szakadó esőben. Az autójába menekült, mert a sátra agyon ázott már. Biciklizni olyan időben nem lehet, tehát elhelyezkedett a laptopjával az autóban, mint csiga a házában, és írt.
Néztem volna szívesen az esős francia partot, ő melegedett volna az itteni napsütésben, de lehet, hogy az volt a gond, hogy külön-külön hatott ránk így vagy úgy a természet. Együtt élveztük volna. Így hiányérzetünk volt.


Rakosgattam az edényeimet, csészéimet és észrevettem, hogy mennyi őszi dekorációsom van. Levelek, tar fák... 
A fával díszítettből eredetileg kettő volt. Az egyiket a munkahelyemen használtam kávézásra. Kollégámnak is tetszett, így a másikat odaajándékoztam neki. Már nem dolgozik velünk pár napja. Örülök, hogy nála van. 
Jókat kávéztunk együtt!:-)


 


Közben már napok óta Vas István sorai ringatóznak bennem.
Nincs mit tenni, olyan ez, mint mikor reggel hall az ember egy zenét, és utána napközben állandóan azt dúdolja. Védekezni ellene nem tud, nem is akar:



"Szeptember van, napról-napra fogy a fény,
Gyullad már az alkonyat a tó vizén.

 (Vas István: Szeptember-részlet)

2011. szeptember 1., csütörtök

Szeptember


Áprily Lajos: Szeptemberi ég

 Ó, szilvát s szőlőfürtöt érlelő,
gyönyörűséges fényes őszelő,
eged vén szívből is kedvet csihol!
Már napok óta nem láttam sehol
egy cigaretta-füstnyi felleget,
csak ezt a makulátlan csudakéket.
Rengetegek legszebb szajkóiból
valaki minden kéktollat kitépett
s bekárpitozta velük az eget.




zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu